100kg ról indultunk, 80 körül járunk, és a minimaraton futásnál…

Mint minden évben, idén sem maradhatott el Tata városa…..tatai minimaraton nélkül, és Évink nélkül sem, bár neki ez volt az első debütálása a futók tatai világában. Évink szenzációs nő, anyuka, ember, és immáron futó. Miért írom, hogy immáron? Nos Évi bő másfél éve hívott fel, te Zsolti……….., én pedig igent mondtam neki, és elkezdünk szépen lépésről lépére dolgozni.

Évi koncentráltan futott…

Évi ekkor kereken 100kg volt, ezért szó szerint a nulláról indult neki a rögös, ám csodás útjának. Sok sétával, nordic walkingal, 50m-s kocogásokkal építettük fel a futást, és le a kilókat. Évi aztán ledobott egy 20-st, és eljött a nagy nap……a verseny napja, ami számára és számomra is csodásnak ígérkezett, hiszen Évi rajthoz állt, legyőzte korlátait, és bizony önnön magát is. Sikeresen, boldogan, kellemesen fáradtan ért be a célba, ahol hű társa, férje fogadta, segítette. Évi szenzációs tettet vitt véghez, ezzel is példát mutatván mindenkinek,……….a szorgalmas munka, az akarat, a szív mindent elér. Hamarosan újabb kihívás elé néz Évink, félmaratonra építkezünk a szokásos megfontolt lassú, alázatos munkával. Szívből gratulálok kedves Évi! Hajrá CEAC!