A spártai megcselekedte, amit kellett…
Egy szép napon csörög a telefonom, és hív Gergő! Zsolti…Ultra-Balaton! Mondom neki rendben van. 130 kg testtömeg, cél hogy a rajtig 95kg legyen, és a fizikum jelenleg a nagyon gyenge, de a cél a rajtig, hogy teljesíteni tudja a 211 km-s távot. Elmúlt néhány hónap, Gergő rettentően erős, fizikálisan és fejben is, és…….95 kg, ahogy terveztük. Amit ennek az embernek meg kellett csinálnia edzés munkát, azt végig csinálta, és biza eljött a rajt napja, reggele. Sokan szerintem legyintettek rá ismerősei, kollégái, úgyis fűbe harap már féltávnál is, és rám is legyintettek még szerintem a csapaton belül is, ugyan már a Zsolti meg az ultra kész vicc , akinek sosem volt még egy maraton futója sem, nemhogy ultrafutója. Ám egyet felejtettek el ezek az emberek!
Gergő nem egy sima rendőr, nem egy fotel huszár, hanem egy spártai állat. Én meg Gedeon vagyok, és ha egy Gedeon valamit a fejébe vesz, hát……..! Szóval minden adott volt Gergőnek, hogy teljesítse a távot szintidőn belül, hiszen ez volt a cél nem más…..szintidőn belül! Gergővel a taktika egy stabil egyenletes, laza kezdés, és ennek megfelelően managelni a továbbiakat. A rajt után a mezőny ott hagyott minket, mint macskát szarni, ám tudtuk, ez a legjobb taktika számunkra, hiszen a tempót figyeltük, nem mást. Szerintem 30km-ig majdhogynem egyedül mentünk, futóval nem nagyon találkoztunk, de a verseny végén Gergő mégis valahogy az álomszerűnek tűnő középmezőnyben végzett, no de ne siessünk annyira előre. Írhatnám most, hogy mikor jöttek a problémák, ez fájt az fájt, ám 185km-ig patika volt minden, és a tervezett időnkön 2 órával belül jártunk, szuper volt a frissítés, mindent a keze alá adtam és Gergő szépen tartotta magát ahogy kell,….. némileg gyorsabbak is voltunk minden kilinél. Aztán jött az éjszaka, amire már verseny közben is mondták nekünk futók, hogy figyeld meg oda fog baszni. Hát mi basztunk rá, mert semmit nem éreztünk az éjszaka mámorító, szundikálásra csalogató hatásából, de még csak nem is lassultunk. Gyorsan jött a reggel, miközben Gergő azt mondja Akarattya magasságában, “de jó, már csak egy maraton van hátra.,,
Tudjátok az a vicces, hogy én is azt éreztem a bringán, de jó, mintha csak 5km lenne hátra és vége. Természetesen Gergő is fejre állt, no nem úgy, mint a forint de az utolsó 15km eléggé viseltes volt, ám egy percig sem volt benne a pakliban, hogy kiállna. Aztán amikor beértünk Füredre, Gergő mellé szegődött egy csinos idegen hölgy, és Gerink, mintha újjá született volna, így az utolsó 2 kilit, úgy futotta, mint aki akkor rajtolna el a versenyen. Szavakkal leírni azt, hogy milyen volt a felkészülésünk, hogy mekkora élmény volt az Ultra Balaton minden perce….szinte lehetetlen! De Gergő, aki fejébe vette nagy álmát, jól mutatja, hogy lehetetlen csak a fejekben létezik az csak egy szó! Lehetetlen csak a lusták mismásoló adu ász szava, ám aki UB-t akar futni, az tökvakarásból és álmodozásból nem futja meg, csakis mindennapos szorgalmas munkából. Óriási tiszteletet, és büszkeséget érzek Gergő iránt, hiszen egy kemény, céltudatos, harcias jellem, egy tökös Magyar ember, és az egyik legtovább futni tudó rendőr! Szívből gratulálok minden futónak, és a szervezőknek is, no meg spártai harcosunknak!