Simák Gergő visszatért, Móró Marci újratöltve…
Örömmel írom e sorokat, mint a csapat kegyetlen kezű szívtelen ostorozója, hogy szinte nem telik el hétvége úgy, hogy futóink ne szereznének érmeket, vagy érnének el kiváló eredményeket szerte az országban. Ez most sem volt másképpen, hiszen egy kisebb különítmény utazott le csodálatos hazánk, varázslatosan szép vidékére, nevezetesen Köveskálra. Bizony gyönyörű vidék ez a Balaton északi partján elterülő kis település. Viszont nem csak, hogy szép, de gyilkos is, főként júliusban, amikor nem más, mint egy izzó katlan. Kicsit olyan ez a falu, mint az ukrajnai légi parádén a gyönyörű festésű és vonalú Szu-27-s vadászgép. Gyönyörű, ám elpusztított mindenkit, mert ugye lezuhant a nézők közé. Elnézést ezt a hasonlatot nem hagyhattam ki, de jó hír, hogy a kettő pilóta sikeresen katapultált. Nos ezen a repülős vonalon haladjunk tovább, mert nálunk is voltak sikeres pájlotok bizony ám. És senkinek sem kellett katapultálni, bár a Lázár Gyurika, néha megragadta azt a képzeletbeli katapult fogantyút. De nem húzta meg. Jól is tette, hogy miért az később pár sor múltán kiderül. No de kezdjük az elején. Hőség, hegy, hőség és hegy. Elrajtoltak a rövidebb távos futóink, ahol elsőként említeném meg Móró Márton gyermek futónkat, aki hosszú idő után újra a pályán találta magát.
Marci egy okos, taktikus futással, sok pontot szerezvén érte el a bámulatos 3. helyet. Óriási eredmény ez, egy ilyen nehéz terepen 40 fokban. Őt követte hős pilótánk Lázár Gyurika, akinek a turbinái túlmelegedtek és emiatt lassítania kellett, de így is Marci mögött ért be a szintén sok pontot érő 4.helyen. A nagyoknál egy igazi visszatérő jelent meg a rajtnál, aki nem más, mint Simák ,,simánka” Gergő. Gergő jó ideje rommá dolgozta magát, emiatt nem tudott megfelelően készülni, ám pár hete újra a futásnak szentelhetett jó sok időt. Geri nem vacakolt, és korosztályát sikerült is nyernie. Keményen kezdett, és viszonylag szépen is tudta tartani a tempóját. A felnőtteknél még idősebbik Lázár György képviselt bennünket, aki a derék 7. helyen ért be a forróságban. Gyuri elmondása alapján, brutálisan nehéz pálya volt, persze a hőség miatt főként. A 15km-s távon igazi kuriózumok futottak, nevezetesen a Pegazus atlétika szülői team-je, akikre mindig büszkeséggel és elismeréssel tekintek. Gyermekes apák, családfők, mindezek mellett igazi mókamesterek, és bármiben számíthat rájuk az ember. Ezért a nevüket most arannyal írom le. Molnár Zsolt, Tarnay Károly, és Lengyel Árpád, no meg Lázár György, és Csikós Zsuzsanna anyuka, akik 5km-n indultak. Zsuzsit külön kiemelném, mert amit ő csinál, az emberfeletti. Harcol a kilók ellen és ezért rengeteget fut. Ők a hétköznapok igazi nagy hősei. Gratulálok minden kedves futónknak!
Hajrá Pegazusok!