Három csaj…három Pegazusos…..három arany!
Kővári Blanka 60m, 1.hely ( országos ranglista első, új egyéni csúcs) 8:7
Kirst Athina 300m, 1.hely ( országos ranglista első, úgy egyéni csúcs) 49:8
Csuta Dorottya 1000m, 1.hely (országos ranglista első, országos rekorder) 3:06
Nos így esett, a mi esetünk Miskolcon, a csodálatos Miskolcon, ahová fosztogatni mentek a Pegazus SME arany angyalai. Amit kellett, amiért mentünk, azt el is hoztuk, hiszen, mint a hadüzenetünk is szólt……legyőzünk mindenkit. Ennek megfelelően jártunk el, ezen a kiváló versenyen, ahol kiváló versenyzőink, kiváló formában, kiválóan futottak, és nap végére Csuta Dorottyánk is feltette az ”I,,-re a pontot, mégpedig egy újabb országos rekorddal.
De ne szaladjunk annyira a dolgok elejébe, mivel a “csapásmérő,, akcióink nem ezzel kezdődtek. Szeretnétek tudni hogyan? Na jó leírom ,mert tudom, hogy most is megbújnak olvasóink között ellenfelek futói, edzői, és szülők is, így elkezdem fals, félrevezető információkkal teli írni ezt a memoárt…….na jó, mégsem…..vagy mégis? Hát, már magam sem tudom miként kezdjem eme szenzációs napunk ismertetését, hiszen teli van olyan apró momentumokkal, amit szinte csak a Pegazusos futók csinálnak. Ezért ettől most eltekintek, és megírom a teleregényt, műhelytitkok nélkül. Kezdjük, hát! Pénteken délután én, Athina, Blani, Doró a Keleti pályaudvaron ücsörgünk és várjuk, hogy a kijelző megírja a népnek, hogy a miskolci train, which vágányról megy. Mi is ott álltunk és vártunk, és amikor megjelent a kijelzőn, a nagy embertömeg hirtelen megindult. No mi meg elkezdtünk futni, és lám, lám a futás nem csak versenyezni jó, hiszen, már itt is elsőként érkeztünk a vonathoz, aminek köszönhetően a szabad helyek bősége várt minket a vonaton. Le is huppantunk, miután a lányok activity játékot űztek. Közben mellettem ült a másik oldalon egy házsártos mami, akinek a nézése is áradt a gonoszságtól, ám ez annyira nem zavart. De történ egyszer, hogy a mamival szembelévő ülésen egy fekete sporttáska heverészett, már elég régóta. Amikor pedig a mamit kérdezték, hogy szabad e a hely, a mami mindig azt mondta, hogy ott fiatal srácok ülnek és foglalt.
Én meg csak nézem, nézem, hogy senki, és semmi, egy táska meg ott lapul. No felálltam, hogy kettő egyetemista srác jelenlétében belenézzek a táskában, ugyanis manapság nagy sláger a piacon a bomba robbantás, itt meg 45 perce hever egy fekete táska. Nos a kettő srác jelenlétében elkezdtem kinyitni a táskát, aztán egyszer csak a mami akkorát csapott a kezemre, hogy csak na, közben rikácsolt, hogy tolvaj! Kiderült, hogy a sunyi mindenit, ez az ő táskája volt, csak azért mondta, hogy másé, mert nem akarta, hogy szembe is üljön vele valaki, közben a vonaton, meg alig volt hely. No nekem sem kellett több, én úgy letoltam, hogy Miskolcig vigyázzba ült, de még a körülötte ülők is. Még, hogy a fiatalok a bunkók! Hát így indult el a mi kis vonatunk, az “arany csapattal,, a jelen sztárjaival, hogy meghódítsuk az MVSI pályát. Megérkezésünk után, irány a szállásunk, amit napokkal előtte szépen le is foglaltam, ám amikor ott álltunk a porta előtt, nos senki semmit nem tudott rólunk, csak a nevem volt nekik ismerős. Szobák kiadva, az a szoba is, amit lefoglaltam, vagyis szobák. Mint kiderült, az ott dolgozó kollégák nem nagyon kommunikáltak egymással, de végül sikerült egy szabad szobát kapnunk. Vacsora előtt még…………( a kipontozott rész titkos adatnak minősül 🙂 ), és ezután ettünk egy jót. Étkezés után tisztálkodás, végül szépen részletesen megbeszéltük a másnapi feladatokat. Blankánál is új stratégiával mentünk a versenyre, Athinánál nem volt miről beszélni, hisz annyit kértem, hogy fussa,ami benne van, és nyerni fog, pedig jól tudtuk, hogy a ranglista kettő leggyorsabb futója itt van, így adott volt a feladat. De Blankának is itt volt a nagy “cimborája,, ám Blankának is egy cél volt kitűzve, mégpedig a győzelem! Dorótval annyit beszéltünk, hogy ne fusson maxot, csupán egy szép masszív 1000 m-t. Ez azért volt fontos, mármint, hogy ne fussa ki magát, mert egyrészt a mezőny sem volt erős, pedig azért voltak jócskán, no meg 16.-n 600m-t fut, és tartalékolunk rendesen. Nos így futott egészen lazán 3:06-s, új országos rekordot! De kezdjük Blankával. Blankával, már reggel elkezdtem az agyi tréninget, volt is vele munka bőven, hogy “használható,, állapotba kerüljön, de sikerült Blanit versenyképes állapotba hoznom, amire ráment pár óránk.
A rajtlistán láttam, hogy Blanka unatkozni nem fog, mert nagyon erős kis sprinterpalánta futamok látszottak kialakulni, de azért tisztában voltam azzal is, hogy Blanink itt ma nagyot futhat. Edzéseken látottak alapján azt mondtam Blankának: Blani itt ma súlyos csapást fogsz mérni erre a mezőnyre. A taktikát átbeszéltük, amit Blanka tökéletesen kivitelezett és szerintem mindenki bekajálta a trükköt. Dörzsölt kis csapat a miénk. Blankánk egy nem max futással futamából a 2. helyen be is jutott a döntőbe, ahol biza paprikás kis társaság jött össze. De az igazi chili a mi Blanink volt. Ő nagyon izgult, hisze nagyon le akarta futni az országos ranglista első futóját. Én pedig megfogtam kis kezét a rajt előtt, és azt mondtam neki: Blanka te már tudod mi a dolgod. Ma ne a csapatért, ne értem, ne magadért fuss. Fuss anyudért! Tudom, hogy Blanka mennyire szereti anyukáját, így ez volt a győzelem kulcsa, jól tudtam. Fizikálisan mindenkinél erősebb volt, de még pszichésen túl megterhelő volt neki ez a nap, mivel nagyon akart nyerni. Amikor azt kértem tőle, hogy anyukájáért fusson, nos a tekintete megváltozott, és mintha kicserélték volna Blankát. Innentől kezdve, minden a legprofibban csinált, és a rajtot is eszement jól kapta el. 40 m után pedig ágyőt intett a mezőnynek, és lelépett, hatalmas előnnyel győzött Kővári Blanka, a Pegazus atlétika sztár sprintere! Mennyire megérdemelte ezt a győzelmet! Nagyon boldogok voltunk, de nekem nagy ünneplésre nem volt időm, hiszen Zeusz lánya készülődött a 300m-s futáshoz.
Bizony bizony, egy újabb kőkemény lány, egy szintén csodálatosan szép futónk lépett színre, ( megjegyzem minden Pegazusos futó lány csodaszép, ezt mindenhol meg is jegyzik) vagyis a rajtnál ott állt Kirst Athina. Athinával is közöltem, hogy itt van a kettő legerősebb futó ellenfélnek, ám azt is tudtunk, hogy valójában a legerősebb futó Athina maga. Félre értés ne essék, nincs itt szó nagyképűségről, csupán tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, és ismerjük az ellenfeleket. Meg ugye a Pegazus titkait nem ismeri senki sem. És ez a legnagyobb fegyverünk. No de Athina, iszonyatosan jó pszichés állapotban várta a rajtot, miközben neki is intéztem egy kérést. Athina! Ma a Görög véredet használd, Görög vérrel fuss, Zeusz haragjával! Athina szeme vörösre változott, és láttam, hogy úgy fog futni, olyan keményen, amihez képest a Thermopülai csata egy pici kis gyerekzsúr. Athina az erősebbik futamba került, ahol az egyik edző kolléga tanítványának annyit mondott, hogy a hármas pályát ne figyelje nem lesz gond, hanem a négyest. Mint kiderült Athinával nem nagyon számoltak az országos ranglista vezetői, így fantasztikus volt látni, amikor 120 méter után Athina magabiztosan vezet, és 150m-nél eldőlt a verseny. Bár sprintszámoknál ilyet kijelenteni nagy bátorságra vall, de vak nem vagyok, Athina pedig piszok kemény és nem adta volna könnyen a bőrét. Így esett, hogy a ranglistát immáron Kirst Athina, a Pegazus atlétika sztár sprintere vezeti, és a 300m-s versenyszámot, megint egy Pegazusos futó nyerte. Így Athninánk is ranglista élére futotta be magát! Örömünk kezdett galaktikus magasságokba repülni, de az aznapi csatát Pusztazámor szülötte kellett, hogy befejezze. Csuta Dorottya! Nos vele is közöltem a rajtlistát, és láttuk, hogy nagy csatára most nincs kilátás, de mindig figyelni kell, résen lenni, mert az ördög nem alszik. Dorónk profin melegített, és elérkezett a rajt ideje. Ránéztem, ő bólintott, mindenki tudta a dolgát. Doró dolga annyi volt, hogy egy lendületes, de ne erős futással érjen be a célba. A rajt után 74-s első 400 után azért rászóltam, hogy ” Csuta Dorottya nem szégyelled magad,,!?
De amint elfutott Doró előttem nagyot nevettem, mert annyira vicces volt az egész. Doró beleránthatott, mert a 600m-s ideje 1:49:7 lett, de aztán kértem, tőle hogy nyugi, mert ugye jön a 16.-i verseny, meg nagyon most nem volt kivel küzdenie. Így esett meg újra, hogy az 1000m-t Csuta Dorottya a Pegazus atlétika sztár középtávosa nyerte meg, ezen a csodás napon. Miért is szép ez az új magyar korosztályos rekord? Nos azért mert nem készülünk speciálisan az elmúlt hónapokban 600 és 1000m-re. Mondhatnám inkább, hogy Doró pihentetve van a fedett idényre, mert ott akarunk nagyon nagyot futni, akkorát, hogy Jeruzsálemben is félre verjék a harangokat. De iszonyatos azt látni, hogy mekkora erőtartaléka van Dorónak! A nap történései után mit tudunk levonni, milyen következtetéseket? Nos ami talán a legfontosabb, hogy summ bálá bálá bum bele bumm bumm! 🙂 A hazai atlétika feltörekvő csillagai között egyre több a Pegazusos atléta…..egyre több. Egyre erősebbek, egyre veszedelmesebbek, és egyre jobban szomjazzák a sikert!
Pegazus atlétika……..az erő velünk van!
Képek: https://photos.google.com/album/AF1QipN5xR5ZDe3ak7j8jJfh40dTOERCLOdZLwpY3Ee0