2016. május 08. Futapest, Kartal
Sebzett vadként az utóbbi két verseny után lélektanilag nem a legoptimálisabb körülmények között közeledett az esemény. Térdre hullottam, de szerettem volna bebizonyítani magamnak, hogy az elmúlt két verseny csak kisiklás volt, és újra talpra állva indulni, itt. Akartam, hogy törjön elő belőlem az állat újra harcolva küzdve a sikerért a szép eredményért. Ebben segítségemre lehetett volna helyszín mit már futottam, tudhattam mi vár rám. De kényszerűségből hogy a mézengúzok társasházait vagy inkább garniszállóit kissé elkerüljük az útvonalat is ilyen mértékben módosítani kellett. És ezen a reggelen sem világmegváltó derűvel és optimizmussal ébredtem, főleg, hogy csapatom kikapott az MK döntőben, amit a helyszínen drukkoltam végig. Továbbá „tüzesen sütött le a nyári nap sugára”. Meleg. Párás meleg fogadott, ami nem a legideálisabb futóidő számomra. Így gyorsan faragtam a magamtól elvártakból. De mindenféleképpen egy erős, odapakolós edzést szerettem volna az eseményből kihozni. Ezen a tényen az sem változtatott, hogy nagyon vidám baráti hangulatban vártuk először a rövid – (4) majd a hosszútáv (13) rajtját a Pegazusos szülők, versenyzők, edző-bával együtt. Ez utóbbi rajtvonala mentén a három muskétás is felsorakozott (Árpi, Karesz és én). A startnál jól helyezkedtem, jól pozícionáltam magam ez abban mutatkozik meg a legjobban, hogy nem kellett nagyon tolonganom a mezőnyben, kevesen előztek meg és nekem is csak keveseket sikerült. A verseny első szakasza egy huzamosabb emelkedő kb 5,5 km keresztül, kb 100 métert szintemelkedéssel mezőgazdasági területek között. A meleg és az út rendesen szívta folyamatosan az energiámat. Majd lassan beértünk egy kis erdei szakaszra mely enyhítette a nagy meleget. A kb 2,5 km szakasz eleje még egy kis szintemelkedést tartalmazott, majd egy rövid, de erős esésű meredély következett. A meredek aljától visszakapaszkodtunk 70 méter szintet uszkve 900 méteren. Következhetett a jóleső szinte szabadesés szerű futás lejtőn, majd 2,5 km keresztül. Remek érzés megtapasztalni milyen sebesség elérésére lehet képes az ember. Persze erővel és tüdővel bírni kell. Ekkor már ismét csak kalászosok között pörgettük a kilométereket. Következett a verseny utolsó szakasza, itt tértünk el a tavalyi versenyútvonaltól, el kellett kerülnünk a méhkaptárokat, stagnáló vagy kissé emelkedő szintkülönbséggel. A verseny e szakaszára már erősen elfáradtam nem tudtam úgy tolni, ahogy szerettem volna. Ez a futás inkább munkás volt, mint mókás. Futapestes versenyen most tapasztaltam először olyat, hogy rossz útvonal szalagozás. Emiatt többen is a vezető bolyból más irányban futottak. Egy pillanatra engem is megtévesztett a hibás szalagozás, de a mögöttem lévő tapasztaltabb futó segített a hezitálás feloldásában és adott érthető tanácsot merre kell folytatnom utam. Részben ennek is köszönhetem, hogy végül sikerült korcsoportban 4. helyet elérnem. Ebben az erős mezőnyben dicsőség a dobogó közelébe is férni.
.
