2016. szeptember 04 , Tura Futapest terepfutóverseny
Az édes fokhagyma, avagy derült égből fasírt (tudósítás az elme osztályról)
Köveskál óta nem írtam. Pedig, azóta Futapestel eljutottunk Csobánkára, jártunk Őszödön, és Zebegényben. Persze ezek a helyek sokaknak olyanok lehetnek, mint a világvége. Amúgy Turán a minap én is láttam egy Bushmant. Aki egy kólás üveget szorongatott és kereste azt a helyet ahol ledobhatja, hogy visszavegyék az Istenek. Aztán azt se tudtam mit és hogyan írhatnék, amit szívesen olvastok. Mert jött, a siker, a kudarc, a siker, a kudarc,…… a kudarc,……. S Behalsz, s már vezényled magadnak, hogy Hátra arc! Nem is tudod mennyit érsz, hogy érdemes-e folytatni? A kivagyiság mögött meglapul a kishitűség………. Hiú vagyok!, akarom mondani fiú vagyok 40 fölött
– Figyelem! Figyelem! Vigyázat, a kapuk zárodnak! A Pánikszoba kulcsai a főnővérnél átvehetőek! Doktor Gedeon a mai napon nem rendel!
Borzasztó, hogy az elmeosztály megafonja mindent túlordít.
Lassan azon kaptam magam, hogy bevalljam – Öregem, olyan vagy mint egy keresett használtautó. Közepes teljesítmény……, keveset futott.
Bár ez utóbbi erősen nem igaz főleg, hogy a maratoni felkészülésben vagyok. Egyre gyűlnek, csak gyűlnek a kilométerek. Ezt a versenyt is igyekeztem a felkészülés részeként felfogni, kilométer gyűjtésként. De mivel ismerős volt a hely tudtam mire számíthatók nagyobb önbizalommal álltam illetve álltunk a rajtvonalhoz. A szokásos négy muskétás Ártosz Árpi, Portosz Karcsi, Aramisz Zsolti, D’Artagnan Tibi és meglepetésként az ambulanciáról (rövid távosoktól) átutalták, Georges de St_endre-t (Gyuri).
Benne vagyunk már a szeptemberben, de Őszapó késik. Kánikulai indián nyár lepte meg a kis csapatot. Főleg, hogy a Galga patak mentén lévő gátra – ahol a távot teljesíteni kellett – szinte egy csipetnyi árnyék sem vetült. Megindultunk és tapostam a kilométereket és a gáton zöldellő gaztorzsákat melyek helyenként igen terebélyesek és durvák voltak. Futottam és nagyon jól esett, arról nem beszélve mikor 5 kilométer után sorra el kezdtem előzgetni nagyra becsült versenytársaimat, kortársaimat. Ez a verseny jól áttekinthető, könnyen meghatározhatjuk helyünket a mezőnyben. A futó az erejét jól betudja osztani mert, tudja, látja mennyi van még hátra a célig. Igyekeztem én is így tenni és a végére még egy gyorsítás is belefért. Magamat kifutva jól elfáradva értem célba. A versenyközponthoz közeli vendéglátó egységekben pótoltuk jó hangulatban az elégetett kalóriát.
Tudtuk, hogy drága fiam szép futása korosztálya dobogós helyezést ér. Ezért maradtunk és vártuk az eredményhirdetést. Fiam érme mellé egy adag fokhagymát is kapott, ami így elsőre furcsa és komikus volt. Addig – addig tébláboltunk ott, míg a Koren Tamás a hosszútávosoknál, korosztályomban engem is szólított a dobogóra, amin igazán meglepődtem. Úgy, hogy nem is akartam hinni a fülemnek. Nagyon boldogan mosolyogva, álltam ott és szorítottam kezembe az így édessé váló fokhagymát.
