Kedves Mindenki!
Kérlek olvassátok végig Molnár Tibi remek alkotását, ahol a sport, a harc és a művészet egy ilyen csodás kifejező erejű műben lép ki a szemünk elé, érzékletesen lefestett képekkel! Tibi ugyan nem a Pegazus csapat tagja, mint ahogy már családtagjai igen, de reméljük még sok hasonló szép írással örvendeztet meg minket Tibi és oszthatjuk meg Veletek itt az oldalunkon.
Szóládi (hősi eposz)
A tegnapi eső hatása :
A pálya futhatatlansága
Helyenként,
Mindenütt
Kezdődik a visszaszámlálás szívem a torkomban dobog
Pár méter után már a tüdőm is egy kicsit feljebb tolódott
Az érős mezőnynek lába kél
Én meg, mint, aki nem henyél
Próbál kapaszkodni
Próbálna kapaszkodni
De a sok futógép, mint,aki élvezi
Úgy ver rám métereket
Balra kanyar emelkedő
Mondták sunyi, lapos
Aha! Hosszú, combos
A nyelvem valahol a köldököm környékén
A lelkem pedig még az alatt sínylődik
Balra szőlő kikezdte már a peronoszpóra
Jobbra lejtő, csak nem csalán talán?
De!
Por után aszfalt
Úgy érzem felfal
A hőség rekkenő
A távolság meg csak nő
Hihetetlen megteszek mindent. Érted ?
Pedig ezek a futók olyan könnyen lépnek
Verekedésben nyernék ez véleményem
De nincs táncpartner a téren
Jön a sár, jön láp
Jól jönne egy kis Update táp
Lábnyomról lábnyomra lépek
Belesétálok szégyellem
Jön víz friss, finom, kevés
Ezt barátom értékelnéd, mint mazochista a verést.
Megyünk tovább
Hogy hova?
Fel
A fejjel és tovább
Szobrok körülöttem össze-vissza
Bár már kettőt látok mindenből így is kevés
Árpád vezér rám kacsint
És mondja: ous
Rossz a tempód
Rákapcsolok, már mindegy
Fáj már a tincsem
Hajba
Kapok egy biztatást
Vagy inkább beszólást?
Fájt,hogy úgy gondolják nem bírom
Gondolatban már elindult a jobb horgom
Agyamban már gyakorolta a fekete
Zsákban-
Futást
Na mindegy végül is inspirált
Lefutom kis sipkást
Toltam is keményen,
Hogy a kék fejfedő el ne tűnjön előlem
Innentől mondta Zsolt
már csak lefelé vezet az út
Persze ha magam mögé néztem tényleg lejtet.
Felértem
Jött a le…... a kedvenc részem
A le első szakasza a földre vezetett
Amellyel persze a szájam is megtelt
Fejem a lábam közt,
Ülök a sarkamon
A vizes homokon
Miután jött a dagonya
A takony a
Nyakamon is menetet vágott
Úgy vágtatott
A vér az eremben.
Pont, mint én a veremben
Melyben a pálya végig húzott
Mint mi az erdőben nem túlzok.
A beton végén újra víz
S szájam már tiszta kész.
A kilométertáblák össze-vissza
Senki nem tudja mikor érünk már vissza.
Hó-hó, de itt meglátom langaléta ellenfelem
Lassulni kezdett szépen.
Örülök ennek, mint majom a farkának
És elszánom magamat egy hosszú hajrára
Utolérem, megelőzöm és úgy teszek
Mintha jól lennék,mint egy kisgyerek
Fürge és üde
Pedig már a fülem üle is zsibbadt állatul.
Azt hittem, hogy harcolunk egy nagyot,de hiába
Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki!
Újabb víz ez már annyira nem is kell
De azért még elfér a többi mellett.
Ismerős a táj újra
Hazaérek talán Májusra
Hosszú, beton, fel
Jaj csak érjek már be
De még két kilométer hátra van belőle.
Ezt már csak kibírom valahogy
Itt feladni már gáz dolog
Jön a bor bála még kicsiként
Ez csak annyit jelent, hogy egy kicsit még
Tűrni kell
Balra végre sunyi lejtő
Az alján pedig egy jó nagy tő
Szúrós bogáncs
De mivel a gáncs elmaradt
Így a tanács az lesz majd
Mosolyogj a dobogón
És majd látod a Facebookon
Jönnek a lájkok, jönnek a csápok
Első hely meg van már
Egy palack rozét is kaptam
És a 25 pont is dukál
A női abszolút győztese is mellettem áll
Hitetlen, hogy még csak gyerekcipőben jár
Megvert.
Lehet gáz, hogy egy tízen éves kisleány
Otthagyott, tette dolgát
Ígérem a legközelebbi tornán
Nehezebb lesz legyűrni
Vagy nem
A lényeg, hogy a célba
Befutott mindenki sorban
Apám élvezte nem értem
Na mindegy ez egy másik történet
Karesz is nagy időt futott
A táblán ő is előre jutott.
Mosolyogva tűrte végig
Hogy táv még emelkedik
Mint, aki el se fáradt
Viccelődött.
Ő egy állat!
Árpi is beért
Táppénzt nem kért
Simán hozta a távot
mint paraszt legény a mákot
Mindenki ki végig futotta kattant
De 2 év múlva már kaphat
Egy pohár rozét tőlem
Molnár Tibor
“Félig Pegazus” Molnár Tibi eposza