Ők nem I-phone lányok, hanem harcosok…
Idén első alkalommal rendezték meg az I. Csillagvölgy Cross futást, ami bizony igazi cross futás lett a javából. A szervezők igazán profi munkát végeztek, minden patent volt, és az időjárás is hozta, amit vártam, illetve vártunk legfőképpen Dorkával, hiszen ő is nagyon szereti a mocsok idős versenyeket.
Gyorsan nézzük az eredméyneket…….Csuta Johink 1. helyen ért célba, míg az egyre jobb formát mutató Montvai Anna a kiváló 2. helyet szerezte meg a 3600m-s sártúrásban! Csuta Dorottya felkészülését, alapozásának részét képezte a 9600m-s sárfutam, ahol már pénzdíjért is futott, és bizony erős futást produkálva végzett az 1.helyen és vihetett haza sok lóvét. No de lássunk részletesebben ezt a szó szerint brutális versenyt. Mindhárom lánynál elsődleges szempont volt, hogy extrém körülmények között is fussanak, ez ugye nem áll távol a Pegazus Atlétika filozófiájától. Nem piperkőcöket nevelünk, és nem nyifognak lányaink egy kis…..szakadó esőtől, és 10cm mély sártól, és a hozzá tartozó hideg nyirkos időtől. Mezei szezon lévén jól is jött eme dagonya, hiszen lányainkat ez edzi meg igazán, nem az ideális körülmények, meg a döglés a pálya szélén történet! Itt bizony minden volt, estek keltek, sarat ettek nyeltek, bőrig áztak, fáztak, miközben azt mondtam nekik, ha nem futnak keményen, megnyúzom őket! Nos…. Johi és Anna olyat futottak, hogy fel sem fogtam, mert ebben a sártengerben a cipőmet is alig tudtam kiszedni a mocsárból, valamint motor cross pálya lévén olyan szintek voltak, hogy a szemem kiesett amikor egy egy dombra fel kellett másznom. A meredekebb emelkedőkön sokan hiába futottak, hiába másztak már négykézláb, inkább csúsztak vissza mint egy darab szappan a kád oldalán a vízbe.
Anna, Johi és Dorka úgy küzdöttek, úgy harcoltak, hogy köpni nyelni nem tudtam, és nagyon boldog voltam, mert harcosokat láttam a pályán. Kérdezte egy fiatal srác, hogy nem féltem e a lányok lábát, hiszen nem hobbi futók, hanem atléták, versenyzők! A válaszom egyértelműen nem volt! Azért nem mert hiszem, hogy nem patika futókat kell nevelni, akik várnak az ideális körülményekre, mert azzal dugig van a magyar atlétika. Erősödik a boka, a comb, a gerinc és legfőképpen a jellemük, és a harcmodoruk! Ez a három lány, a verseny előtt és után sem vették elő a telefont és nem nyomogatták, henam szaladgáltak, és élvezték, hogy egy ilyen brutál napot végig csináltak.
És nagyon jó szüleik vannak, mert nem féltik a lányokat, hiszen látják, hogy egészségesek, élményeket kapnak, és nem betegek. Johi és Dorka egy vér, ez jól látszik versenyzésükön, és Anna is egy igazi harcos, hiszen jól tudom honnan kellett talpra állnia! Mit lehet mondani a lányok teljesítményére? Nos nem szeretnék elfogult lenni, és magasztalni őket, ezért csak annyit mondanék, hogy köszönöm a sorsnak, Istennek, a csillagoknak, hogy ők lehetnek a tanítványaim, és senkiért sem cserélném le őket! Szívből gratulálok lányok, igazi Pegazusos vér van ereitekben!