Gedeon futó suli

A Pegazus Atlétika profi munkát végzett…

Örömömre szolgál leírni, hogy a Pegazus Atlétika Egyesületünk, immáron sokadik sikeres versenyét tudhatja maga mögött, és büszkén írhatom le, hogy eddigi versenyeinken mindig hiba nélkül, kiváló díjakkal, profin vezényeltük le versenyeinket. Most éppen lakóhelyem, Surány lett a célpont, és az önkormányzattal való sikeres egyeztetés után, a Surány Race 1.0 szabad utat kapott.

Ennek nagyon örültünk, hiszen lakóhelyem a csodálatos Surány, ennek köszönhetően kicsit közelebb került az emberekhez, hála az MTVA, M4 Sport stábjának, és a regionális Danubia televíziónak! Ez megint csak büszkeséggel tölti el szívemet, mert kicsiny egyesületünket, immáron sokadjára keresi fel a királyi televízió, vagyis az MTVA, hiszen forgattak, már futóinkról, és most kiváló versenyünkről a Surány Race 1.0-ról! Ez mondanom sem kell, nagyon nagy dolog egy ilyen kicsi, ám professzionális munkát, és eredményeket hozó egyesület életében, no és persze Pócsmegyer-Surány községnek is kiváló reklám. Kérdezték tőlem, hogy mi az egyesületünk célja ezekkel a versenyekkel? Egyetlen egy célja van, mégpedig a létezésünk biztosítása! Eszközvásárlás, számláink fizetése, ugyanis bármennyire is eredményes a csapatunk idehaza, és nemzetközi szinten, sajnos a döntéshozók, vezetők, szakmában dolgozó emberek, állami és szövetségi szinten sem értékelik munkánkat, eredményeinket, valamint támogatókat, mecénásokat sem sikerült találnunk, így kénytelenek vagyunk berendezkedni önfenntartásra.

Mondhatom bátran, hogy sikeresen, mert idehaza talán a Pegazus Atlétika az egyetlen klub, amely nem függ senkitől, és semmitől, persze sokat lendítene csapatunk életén egy masszív támogató! Versenyünk sikere, nagyban köszönhető a sok-sok futónak, akik ellátogattak eddigi versenyeinkre, és a jövőben is meglátogatnak minket! A Surány Race szervezésekor, sikeresen vontam be a helyi önkormányzatot, és kiemelném még a surányi Duna partján található fantasztikus kis boltot, és tulajdonosát, mindenki Ágiját, aki bőségesen ellátott minket pici apró ajándékokkal, amiből, minden futó részesült! Pócsmegyer önkormányzata is azonnal igennel bólintott rá versenyünkre, amely sokkal sikeresebb lett, mint azt vártam. Szép számmal jöttek el a helyi gyerekek, és persze a regionális körzetünkből, ám Szlovák barátaink is tiszteletüket tették egy komplett csapattal. A versenytáv a szépséges surányi Duna partján lett kijelölve, ahol a picik 200m-n, a serdülők, és ifik, 1200m-n, míg a felnőttek 13km-n versenyezhettek. Az időjárás kegyes volt hozzánk, hisz csupán a felnőttek futására köszönt be némi szemerkélő eső. Az időpontokat, rajtokat hajszál pontosan tartottuk, ami nálam szinte alapkövetelmény, mert rend a lelke mindennek, és a futók bizalmát sem szabad eljátszani. Igyekeztünk egy kis versenyből a maximumot kihozni, amit sikerült maximumnál fentebb kiviteleznünk.

Mondanom sem kell, hogy szinte a Pegazus Atlétika minden futója eljött versenyezni egy jót, és bizony parázs csaták alakultak ki. 67 ezer forint jött össze, ami egyesületünknek hatalmas összeg, és ennek minden forintját a megfelelő eszközökre fogjuk fordítani. Ezúton is köszönjük szépen a sok futónak, hogy ellátogattak hozzánk, és a Pegazus Atlétika csapatába élő, munkálkodó szülői közösségnek! Ez a verseny igazi csapatmunka volt bátran állíthatom! Egyesületünk dinamikusan fejlődik, hisz mint látható több lábon állunk! A gyerekeink az ország élvonalában versenyeznek, nagy egyesületek versenyzőit utasítják maguk mögé, valamint olyan futóversenyeket rendezünk, amik után mindig pozitív visszajelzések jönnek! Ez kiváló munkánkat dicséri ennél lejjebb soha nem adunk. Díjaink mindig szépek, és a versenyzők a befizetett nevezési díjakért cserébe korrekt szolgáltatást, versenyeket, nyereményeket kapnak! Ez így lesz a hamarosan soron következő versenyünkön is a III. Szigetmonostori Mikulás Futáson, amelyről bővebben honlapunkon a programok menüpontban olvashatnak! Jövőre igazi meglepetés versenyekkel, csemegékkel készülünk a futóknak, amelyről pedig a futonaptar.hu, és a pegazussme.hu oldalon olvashat, tájékozódhat mindenki! Köszönjük szépen minden kedves futónak, és szurkolónak, segítőnek a részvételt!

A Surány Race 1.0 média megjelenését, az alábbi kettő linkre kattintva nézheti meg mindenki!

Danubia tv link: https://www.youtube.com/watch?v=mzvnibnjI5A

MTVA.M4 Sport tv link: http://www.mediaklikk.hu/video/szabadido-magazin-44-resz/

Helló, itt Bonifert Éva…

A Pegazus Atlétika terepfutó csapata, közöttük is Bonifert Évink egy nagyon jó versenynapot tudhatott maga mögött. De lássunk neki pontosan az elejétől a memoárnak. Szóval úgy esett, hogy az 5 km-s távon a fiatalabbak között több kiválóságunk is versenyzésre adta a fejét, én pedig úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy “bevessem,, élesben Bonofert Évit, egyesületünk új, szuper futóját! Évi nemrégiben jött hozzánk a semmiből, és lett közöttünk futó, vagyis azért jár hozzánk, mert tervei vannak a futással. A korcsoportos küzdelmeket illetően Évi egy nagyon szép, és bátor futással, mindenki nagy meglepetésére az (1.) első helyen ért be a célba! Én fentebb mentem a hegyen be az erdőbe, hogy az utolsó km-re kicsit segítem szóval, buzdítással a tanítványaimat.

Egyszer csak látom, hogy nagy lendülettel jön felém az erdei úton egy ismerős lány, aki nem más, mint a mi Évink! Nagyon megörültem, majd kiugrottam a bőrömből. Évi ennél szebben nem is tudott volna bemutatkozni a terepfutók táborában. De Évi előtt egy, immáron profi kis terepfutónk tépett le a hegyoldalon, mégpedig Lengyel Lizett, aki az éves kupasorozatot szépen vezeti, és most is masszív, erős futásával ért célba a (2.) helyen! Lizett nagyon szépen fejlődik, és ez látszik az eredményein is! No de a lányok fantasztikus napját megkoronázták csapatunk fiú futói, méghozzá a nagy visszatérő Móró Márton, és az idei év egyik meglepetés embere, Lázár Gyurika, aki szinte minden állomáson részt tudott venni a Futapst kupában. Jelenleg második a tabellán, de egy jövő heti bronzéremmel akár át is veheti a vezetést. No de lássuk mi is történt a nagy rengetegben fent a hegyen. Állok az erdőben csend van, és szép az idő, de egyszer csak felrebbennek  a madarak, mert szélvész támadt az erdőben. Megjelent Móró Marcink, aki olyan erővel és sebességgel jött lefelé a hegyről, hogy az állam le is esett, egészen Kínáig! Marcink rendkívül elszántan érkezett a versenyre, és nem tudott másra gondolni, mint a győzelemre! Marci (1.) első is lett, ahogy azt meg is tervezte!

Marcit követte rutinos srácunk, Lázár Gyurika, aki ezen a napon is dobogóra gyúrt! Olyan jól taktikázott, hogy szépen befutott Marcink mögött a célba (2.) helyen, ezzel nagyon nagyon értékes 20 pontot hozott a konyhára! Hát úgy hiszem, egészen sikeresek vagyunk! Lengyel Lauránk egy kiváló hobbi futója csapatunknak, ennek megfelelően élvezi ezeket a jó kis versenyeket, és korosztályában befutott a kiváló (4.)helyen! Laura Lizett mögött a (2.) helyen áll a terepesek kupasorozatában! Szeretném kiemelni Csikós Zsuzsinkat, Lenygel Árpit és Lázár Gyurit, hiszen ők mindhárman a hétköznapi hősök táborát erősítik, és számunkra ugyanannyira fontosak, mint bárki a csapatból, mert olyat cselekednek, mint azt kevesen teszik ebben a társadalmi életben. Mind a ketten stabil futók lettek és edzenek, versenyeznek, mert nagyon élvezik ezt a csodás világot, a futók világát! Én szívből gratulálok minden kedves versenyzőmnek és kívánom, hogy legmerészebb álmaik is teljesüljenek! Gratulálok srácok!

Hajrá Pegazusok! 

Hétköznap is versenyeztünk…

Szerda reggel 4:30-kor csörög az óra, korai indulás Bécsbe, egy klassz kis futóversenyre, ahol még így az idény végén szakíthattunk némi ,,szajrét” a gyerekekkel és Gergővel, egyetlen felnőtt futónkkal. A nevezéseket előre leadtuk, így mindenkit a helyszínen vártak a rajtszámok névre szólóan, és a rajtcsomag.

Az egész lejelentkezés nem volt több 5 percnél. Miután ez megtörtént, 400-s futóimmal meg is kezdtük a melegítést, mivel nem volt sok időnk vakarózni. Blanka, Anett, és Marci volt az első három futónk, akik elkezdték a versenynapot. Blankán látszott némi feszültség, Marcin a nagyon akarok arckifejezés, míg Anett szinte izgalom nélkül állt oda a rajthoz. A különböző korcsoportokat egyben indították el, ami némiképpen gondot okozott Blankának a rajtnál. Enyhén hűvös, igazi őszi idő fogadott minket, de teljesen ideális volt a versenyzéshez. A 400-s rajtot követő pár másodpercben Blanka kihámozta magát a tömegből, és irdatlan erővel és gyorsasággal száguldott keresztül a mezőnyön, hogy a fordítóba, már egyedül futhasson vissza. Így is történt. Blanka (1.hely) egy jó erős tempóban, önfeledten, boldogan száguldott visszafelé, a precízen, pontosan kimért pályán, hogy  egészen jó idővel szakítsa el a célszalagot, vagyis lépjen keresztül az időmérő kapun. Jaj de boldogok is voltunk, megvan az első érem.

Blanka után vágtázott a mi nagy Marcink! Marci teljesen kifutotta magát, és minden méterért kegyetlenül megharcolt, aminek eredménye egy tényleg csodálatos 5. hely! Persze Marcink szomorú volt, mert nem szerzett érmet, de elmagyaráztam neki, hogy ez az 5. hely felér egy nagy győzelemmel. Mindenki tudja, hogy Marcink a fél nyarat kórházban töltötte, de mára totál egészséges, és fut, mint a villám és edzéseken is egyre jobban teljesít. De a kimaradt időt pótolni, kell és ehhez idő kell. Marci 1.5mp-el maradt le a 3. futótól, és 3mp-l az első helyezettől. Hatalmas futás volt, mert végig változtak a helyek. Marci megértette, hogy ez az 5. hely miért is volt nagyon nagy tett, dolog. Marci után ért be a célba, egy immáron stabil versenyzőnk, Makray Anett, aki hidegvérrel állt a rajtnál. A startot követően neki is adódtak problémái, kicsit beragadt, mivel sok kamikáze futó nyomult előtt. Anett emiatt kissé hátrányba került, de eszeveszett tempóban hozta fel magát és sikerült bejönnie a 3. helyre! Nagyon tetszett Anett futása. Nos három 400-s futónk úgy érzem nem hozott szégyent csapatunk hírnevére. Blanka, Anett és Marci kiválóan, profi futóként versenyeztek. Őket követték az 1600m-s ,és a 3200m-s futóink!

Nos a lányoknál egy igazi régi motorosunk, nagy tapasztalatú Zsámár Annánk állt a rajtnál. Annának általában fekszenek az utcai versenyek, így ennek reményében vártam én is a rajtját. Annát imádom, de mondtam neki, ha most nem nyer, akkor fusson is tovább, mert én megnyúzom. Annában mindig is ott lapul egy jó futás, de ritkán jön ki belőle. Így most bizony nagy nyomást tettem a vállára bevallom őszintén. Vagy nyer, vagy fedett pályán nem futhat az ob-n! Anna nyert! Szenzációsan versenyzett, pedig a rajtnál felhívták a figyelmünket, hogy ott van a mezőnyben egy átkozottul jó külföldi csajszi. Nem érdekelt ki az, csak az, hogy Anna érjen be első helyen. A rajt után Anna nagyon okosan versenyzett, pedig homlok egyenest másként csinálta, mint az a Pegazusok verseny stratégiája, de ugyanakkor minden futóm felülírhatja döntésemet, ha a verseny megkívánja. Anna jól döntött. Féltávig az első három futó nyakán lógott, aztán jött a husssssss. Amikor messziről láttam a futókat, a felvezető bicajos mögött egy vékonyka, gyors Pegazusos futó látszott vágtázni.

Zsámár Anna 1.hely! Így ért a célba. Rendkívül örültem Anna sikerének, de ő is. Így engedem futni az ob-n 2017. évben! Ezt a győzelmet pedig nagyon megérdemelte. Férfiúi futónk pedig ezen távon Makray Bendek volt. Beni, mint mindig, most is vérben forgó szemmel várta a startot. Ezt követően Beni élre állt, és nyomta a tempót keményen. Beni futása most nem tetszett, nem mozgott szépen, ami érthető is, hisz benne volt még a  Budapest bajnokság kegyetlen 600m-e! Fáradtnak tűnt nekem, de a fáradtság érzésével Beni mit sem törődött. Visszafelé irányon Benedek még mindig vezetett, de piszkosul jött fel rá egy nála 4 évvel idősebb hatalmas fizikumú srác, aki a végén meg is fogta. Így ért be Benedek a csodás 2. helyen. Bátran, keményen harcolt, úgy miként egy Pegazusos futónak azt kell is tennie! Le a kalappal srácunk előtt, panasz nem lehet Rá! Ha friss én mondom az idősebb futó nem nyer Beni ellen, de ugye jól tudjuk, hogy az atlétikában nincs ha! Következzék végül a 3200m-s táv kettő résztvevője, Csuta Dorkánk, és Simák Geri! Dorottya immáron vérprofin melegített, önállóan készülődött a nagy futásra. Jó volt látni, hogy kettő év alatt hová jutottunk, amikor még kicsi gyerek volt és istápoltam, támogattam Dorót, most meg itt nő fel a szemem előtt és válik belőle igazi harcos. Jó érzés volt bennem és elégedettség. Doró ellenállhatatlanul futott, pedig rajta is látszott az idény végi fáradtság és a hajnali kelés. De kiváló idővel nyert (1.hely) és mindenki elismerően tekintett Dorkára a szurkolók és versenyzők közül egyaránt, mert klasszis futót láttak versenyezni. Engedjétek meg, hogy most kicsit kitérjek Dorkára és Annára.

Ők ketten régi versenyzők nálam. Mindketten törpicsekek, apró mókuskként kezdték nálam pályafutásukat. A sok-sok nap, hét, hónap, év alatt látom, hogy közös, és szorgalmas munkánk, miként válik igazi értékké, miből mi lesz. Szentül hiszem, hogy szorgalmuk és közös céljaink bárhová elrepíthetnek minket. Annából is profi versenyző fog válni, Dorka pedig már megelőzte korát. Előttem érnek klasszis futóvá, és ez nagyon jó érzés nekem, mert tudom, hogy jó úton járunk. Végére hagytam Simák Gergő futómat, aki a felnőtt férfiak mezőnyében repesztett egy nagyon biztató időt, és Gergő brutális hajrában ért be a 2. helyen. Gerink nagyon szépen fejlődik és ő is látja, hogy közös munkánk gyümölcse szépen lassan érik be. Egy éve még izgult, hogy bezzeg ez meg az miket fut, ő pedig nem. Megnyugtattam, hogy minden rendben lesz és dolgozzon szorgalmasan és bízzon a munkában. Gergő bízott és manapság egyre jobba fut, egyre gyorsabb, így már mások nézik Gergőt ámulattal. Ennyi minden változás történt egy év alatt. Csapatunk szorgalmas, hűséges futói mind szépen fejlődnek. Megjegyzem minden futónk hűséges.

Hűséges a csapathoz, hozzám, és bíznak a profi munkában. De erejüket a csapat erős szellemisége adja nekik, az összetartozás. Én nagyon szeretem a futóimat, és ennek megfelelően barátként is kezelek mindenkit. Jó ez a csapat én mondom, és büszke is vagyok Mindegyik gyerekre és felnőtt futómra! Öröm Velük dolgozni, és az Isten, az égiek szernek minket úgy hiszem. Ezen a bécsi versenyen, amikor gyerekeink hajnali 4-5-kor keltek, nos………..született 3 arany, 2 ezüst, 1 bronz és egy csodálatos 5.hely! Blanka, Anett, Marci, Anna, Dorka, Benedek, Gergő…………büszke vagyok Rátok! A verseny után elindultunk egy jó ebédre a közeli étkezdébe, utána pedig irány a vidámpark, ahol jól szét csaptuk magunkat. És az a 117m magas körhinta…….hát nem tudom megunni. Szép nap volt! 

Pegazus atlétika……az erő velünk van!

Móró Marcink főnixként éledt újjá…

Kedves olvasóink!

Amíg csapatunk pályán, utcán versenyzett, addig egyesületünk egy kis elit alakulata a hegyi versenyek pilisszentlászlói etapjára utazott el, hogy értékes pontokat gyűjtsenek, és dobogós helyezéseket, hiszen az éves kupaversenyben, még többen harcban állnak a dobogó valamely fokáért.  Egyesületünkben a futók, a gyerekek bármennyire is furcsán hangzik de kategorizálva lettek, vagyis vannak akik speciálisan pálya versenyzők, vannak akik utcára készülnek, és akadnak szép számmal, akik a hegyi futást választották maguknak. Így kialakult egy fix mag, akik zömével, terep, és hegyi versenyekre járnak. Most is ez történt, és a Futapest kupasorozat soron következő állomásán jelentek meg futóink. Nagyon büszke vagyok Rájuk, mert Pegazusos futóhoz méltón versenyeztek és értek el kiváló eredményeket. A legkisebbeknél Móró Marcink kiemelkedik eredményével, hiszen a nyár neki a kórházakról szólt, így készülni csak az utóbbi időkben tudott, de érdemi munkával nem tudtunk előrukkolni. De az akarata, és a bizonyítási vágya ezen felülkerekedett, és Marci 5km-s távon bizony első lett. Nagyszerű eredmény Marcitól, aki sok műtéten és fájdalmon ment keresztül, de immáron egészséges és száguld, mint egy F-22-s Raptor vadászgép. Másik kiemelkedő hegyi futónk Lázár Gyurika, aki a bajnoki tabellán, már a 2. helyen áll, és a versenyen is a fantasztikus 2. helyet szerezte meg!

Gyuri mérhetetlenül sokat fejlődött és talán még a bajnoki arany is meglehet neki! Jók voltak a srácok nagyon! A lányoknál szintén meg kell állnunk, hisz Lengyel Lizett immáron stabil hegyi futóvá vált, és ezen a nehéz pályán megint fontos pontokat szerzett, ami a 3. helyének köszönhető. A többiek közül Lengyel Laura és Tarnya Klári igazi bulifutókká értek, és szinte minden versenyen leküzdik a hegyeket, völgyeket, és dacolnak az időjárás viszontagságaival. Ám ezen a napon kellemes őszi idő fogadta a futókat, közöttük is Csikós Zsuzsinkat. Zsuzsira  nincs is szó! Zsuzsi mindent lefut, és nincs számára lehetetlen küldetés. Égeti a kalóriákat ,és kocog megállíthatatlanul. Bámulatos amit művel. A férfi alakulat egy dörzsölt, rafinált rezesbanda én mondom nektek. Számomra tiszteletreméltó amit, Árpi, Karcsi és Gyuri csinál. Fontos nekik az egészségük, a jó társaság, a közös élmények, így ők is rendszeresen futnak ezeken a versenyeken. Tarnay Teónk elmondása szerint most egyszerűen nem ment neki, hát előfordul ez mindenkivel. Teó azért egy bitang jó kis futó, és belefér néha egy egy bukta.  Aztán a végére hagytam a Rómeót, akit elragadott magával a szerelem mámoros érzése, így jó ideje meg van őrülve, de legalább fut. Minőségében a béka segge alatt van, de legalább fut, mert jól tudja a lökött, hogy amikor nem lesz szerelem, a pálya az bizony ott lesz. Ennek köszönhető talán a 3. helye. Örültem is neki, pedig megfogadtam, hogy hamarosan keresztre fogom feszíteni! Hódosy Márk, te hős szerelmes! Gratulálok és szerencséd van Márkó ezt a bronzot tedd el emlékbe, ez mentett meg! Végezetül tényleg a végére hagytam szándékosan nagy reménységünket, Nagy Emmát! Emma nem is oly rég kezdettel futni a csapatnál, és azonnal be is tudott illeszkedni hozzánk. A versenyeken pedig egyre közelebb kerül a dobogóhoz és ez a tendencia megállíthatatlannak látszik. Most is eszméletlenül jól ment és bizony éppen lemaradt a 3. helyről, de ez a 4. hely bámulatos. Emma még nagy produkciókkal fog szolgálni nekünk. Közben egy másik helyszínen a budakalászi tókerülő futáson Simák Gergő simánkánk, egy belevaló 2. helyet repesztett! Büszke vagyok Gergőre, és az egész hegyi futó teamre! 

Pegazus Atlétika…az erő velünk van! 

Legkisebbként a legnagyobbak!

Kővári Blanka              60m        1.hely  Budapest bajnok

Kirst Athina                600m        1.hely  Budapest bajnok

Csuta Dorottya          600m        1.hely  Budapest bajnok

Makray Benedek       600m        1.hely  Budapest bajnok

Szunyi Dorottya        300m         15.hely

Keczéry Orsolya        300m         12.hely

Tomcsányi Bogi          60m          18.hely

Zsámár Anna            600m          25.hely

Tarnay Teó               300m           12.hely  

Bizony helytálló a felvezető cím, hiszen nagyon kis létszámmal érkeztünk meg a Budapest bajnokságra, ahol kellemes őszi idő fogadta a versenyzőinket. Csodálatos képességű gyerekekkel érkeztünk a csatamező, és ezeket a képességeket igyekeztünk is kiaknázni. Kiváló eredményeket értünk el, ám közben jól látszott, hogy mit kell, min kell javítanunk a jövőben. Ez volt edzői pályafutásom során az első verseny, ahol bizonyos kísérleteket folytattam le magamban, és pontosan az történt, amire számítottam.

De ez a teszt, csak nekem egy visszajelzés, aminek köszönhetően egyre biztosabban tudom, hogy a világunk több, mint edzésterv. Elsőként itt is a sprinterek kezdtek, tőlünk egy nagyon gyors kislány várta a rajtot, vagyis a selejtező futamokat. Kővári Blankánk eszméletlen jó futó, így alap cél volt a dobogó, de igazándiból a győzelem volt a cél, a bajnoki cím megszerzése. Blankával el is kezdtem a melegítést és az agyi munkát, ám azonnal észrevettem, hogy Blanka nem épen kipihent, nagyon nem volt kipihent, ami miatt azonnal gondolkoztam, hogyan lehetne Blankát versenyképes állapotba hozni. Mindhiába……az álmosság, és a fáradság miatt a mozgása, dinamikája, reflexei a minimum elvárások alatt volt, de még mindig veszettül gyors volt. A cél, a reális cél számomra így, már a dobogó volt, de még mindig munkálkodott bennem ,hogy az élet,a világunk több, mint edzésterv. Ennek is köszönhetően Blanka döntőbe jutott. Ám végig láttam, hogy Blanka a legfontosabb részletekről megfeledkezett és pontosan ez lett volna Blanka nagy fegyvere. A rajt eldördült, és a valaha látott legrosszabb rajtjával, talán az utolsó helyről elkezdett maximumra gyorsulni, miközben én Istenhez imádkoztam, de éreztem, hogy ez most kevés lesz, pedig Blanka átkozottul gyorsan jött fel. Már ötödik…..már harmadik, második, éééééés célba értek!

Blanka másodikként hajszállal lemaradva az elsőtől ért be! Amikor beért én a pálya szélén lévő kukát az országházig tudtam volna rugdosni, és még egy káromkodás is kijött a számon, pedig erre nagyon ügyelek, hogy ne legyek alpári, de ez most sokat segített nekem. Nagyon mérges voltam, mert edzéseken kiváló állapotban volt, és a győztes kislányt álmából felverve is le tudná győzni, én meg értetlenül álltam a dolog előtt, de rohantam oda Blankához, aki mérhetetlenül szomorú volt, de átöleltem és nagyon büszke voltam Rá, hogy keményen futott és harcolt az utolsó centiig. Mérgem azonnal alábbhagyott és nagy nagy örömmel nyugtáztam Blankának, hogy szenzációs kislány, és amióta csak fut, mindig első, vagy második. Most is csodálatosan futott, nagy izgalmakat csempészett a napunkba, és hát nem ezért járunk ki mi emberek? Este a verseny után én azért még fellapoztam jegyzeteimet, újra gondoltam az elmúlt hetét Blankának és nem értettem, hol a hiba. Hiba nem volt, és következő edzésen meg is oldódott, a malőr, vagyis sikerült felhajtanunk a fáradság okát, ami miatt Blanka kb 70% erővel tudott csak futni.

Blankával ezt meg is beszéltük és nem pörögtem túl a dolgot. A Budapest bajnoki címet pedig Blanka nyerte! Blanka mellett szenzációsan pörgött Tomcsányi Boglárka, aki ebben a hatalmas mezőnyben talán az egyik legkisebb volt, hiszen indulhattak fiatalabbak is a versenyen. Bogi nagyon odatette magát, jól is futott, új egyéni csúcsot ment, és korosztályában a legjobb eredményt érte el. Jövőre itt Boginak nagyon is kijár a dobogó! No de fussunk is tovább, mert következzenek hát a 600-s veszedelmek. Elsőként, hivatásos terminátorunk, a jégember, akinek nevét csak suttogják az emberek, nos……..jaj még a nevét is félek leírni, mert tartok attól, ha valamit ne úgy írok, ahogy tetszik Neki, nos eljön hozzám Bécsből és nagyon kikapok, mert szemmel ver! Na de leírom, és most nagy levegőt veszek, és Makray Benedek! Beni csendben jött, és csendben távozott, közben rendet csinált a pályán, és futott egy keményet, amivel sikerült is győznie, szép nagy előnnyel. Belenéztem a szemébe a rajt előtti pillanatokban, és azt mondtam…..Uram irgalmazz, itt ma, megint csúnya dolgok fognak történni. A rajt után Benedekünk igazi ámokfutásba kezdett, szerintem megint ideges volt, hogy a reggeli péksütemény nem volt friss, mert ugye jól tudom, hogy erre nagyon be tud pöccenni. 50 m után búcsút intett kedves barátainak, és mint Steve Prefontaine, intett egy hussssssssst!

Benedek ezzel el is végezte a piszkos munkát, miután csomagolt és Angolosan távozott Bécsbe. Lássuk a lányokat, ama harcos amazonokat. A lány 600-s futóink közül Csuta Dorottya és Zsámár Anna képviselte a sárga, piros alakulatot, amely futást nagyon vártuk. Annácskánál a cél egy jó masszív egyéni csúcs futása volt kitűzve, Dorkánál, pedig egy jó futás, különösebb cél nélkül, hiszen mi, már fél lábbal a jövő évi ob-ra pihenünk, így semmiféle célzott edzésmunkát nem végeztünk. Doró idei szezonja bámulatosra sikerült, így a Budapest bajnoksággal is úgy voltam, hogy a fene megegye, ám legyen, de fékeket behúzni, mert Doró nem gép, hanem ember! Ám azért célunk volt a bajnoki cím megszerzése, de nem mindenáron, és tulajdonképpen a többi gyerekkel is így gondolkodtam. Nagyon szép évet zártunk, így ez igazi örömversenynek ígérkezett. Edzésen Dorkával és mindenkivel tisztáztuk a reális célokat, valamint Dorkával tudattam, hogy most nem vagyunk elég gyorsak, hiszen kímélnem kellett a leányt, gondolván a jövőre is.  Mondom is neki, te lány ez most nem lesz egy sima menet, de Pegazusos szívvel bármi lehet. Ennek megfelelően rajtolt el Dorka, és nyomta is, ám az első 200 m-n elkövette az első hibát ez jól látszott, de nincs gond, mert ismerem Dorkát, hogy keményen tudja magát tartani.

Aztán utolsó 200 m-n is hibázott, már ha lehet hibának mondani, de ezt is jól megbeszéltük verseny után, mert ugye a hibákból tanul az ember. Dorkában benne volt így is egy 1:38 körüli idő, de a kettő figyelmetlenség megbosszulta magát. Ám haragudni nem tudtam Dorkára, mert így is csodát művelt, hiszen amikor Ő fut bárhol is van versenyen, azok a versenyek mindig kemények, és izgalmasak. Dorka hazánk egyik, ha nem a legkeményebb középtávosa korosztályában, és ezen a versenyen is elképesztő 1:39:68-s időt futott! Taktikánk is e köré épül, vagyis a nincs félelelm csak szív és bátorság! Doró ezen a versenyen megszerezte a bajnoki címet, de az abszolútban pár századdal kikapott. Ebből tanultunk, mert egyszerűen csak figyelmetlen volt, viszont csodálatosan futott, és büszke is voltam Rá! Másik szintén kiváló futónk Zsámár Anna, viszont nagy csalódást okozott Nekem, mert nála mindig lutri egy-egy verseny. Azt, már tudom, hogy nem a gyorsasága a fő erénye, de hogy 50 m után átgázol rajta a mezőny, az elfogadhatatlan számomra. Jó hír viszont, hogy a hosszabb távokat egyre jobban bírja és a terepfutás is jól megy neki. 600m-n viszont egyáltalán nem versenyképes, ám 1000 m és a felett egészen biztató eredményekkel rendelkezik. Ez van ez nem az Ő távja. Most futott egyet, de ennyi, ám nagy szeretettel fogadtam Annát a célban, hiszen az egyik legszorgalmasabb futóm, és mindig lehet Rá számítani mindenben.

No, már gyerekeink három bajnoki aranynál járnak, megjegyzem ilyen  kicsi egyesület, és már három aranyunk van, hát elképesztő, és az igazi rettenetes tomboló vihar, még csak most akar lecsapni a pályán. Ez a kislány nem nagyon szereti a hiba szót! A kegyelem kifejezést sem szereti, és azt sem hogy második, vagy harmadik! Egy szót ismer…….győzelem! Győzelem minden áron! Kirst Athina immáron hírnévre tett szert, hiszen jelenleg Ő az egyetlen 2006-s futó hazánkban, aki a 300 m-s távot 50mp-n belül tudja futni. Én, már láttam a rajtnál, hogy Athina nem jópofiskodni jött. A rajt után azt hiszem el is dőlt a bajnoki cím sorsa, mert valamiféle ősi erő vágtázott végig a pályán és a célban? Athina lazán beszélgetett, miután 49 mp-t futott és bajnok lett. Eszméletlen! A mezőnyben csapatunkból új futók is lehetőséget kaptak bemutatkozni, és és átesni a tűzkeresztségen. Keczéry Orsika egy hihetetlenül szorgalmas, akaratos kis futónk, aki itt 300 m-n próbálhatta kis magát, hol is tartunk? Nos Orsi fizikálisan még nem 100%-s, de a szíve az bizony a helyén volt. Nagyon keményen odatette magát, habár a rajt nem volt még az igazi, hiszen nem sokat tudtuk gyakorolni, mégis utána nyomta ami csak benne volt. Kalapom emelem előtte, és szépen sikerült a bemutatkozása.

Másik leányunk Szunyi Dorottya futónk. Dorcsa edzésen sokat keresett azzal a szándékával, hogy Ő bizony szeretne futni. Beadtam a derekam, mert jól tudtam, hogy erős csaj, és gyors. De azt is tudtam, hogy lelkileg nincs annyira jól, de ez más téma. Éppen ezért is engedtem inkább futni, hogy fussa ki magából a nyűgöt. Hát bizony Dorcsa úgy futott, hogy rá sem ismertem. Csak ment, ment  és ment, végül másodikként ért célba a futamban. Atya ég, mi lesz itt, ha ezek a csajok is edzésmunkából fognak futni!? Maximálisan elégedett voltam eddig a csajokkal és a csapattal is. A végére hagytam Tarnay Teót. Teóból mindig hiányoltam kicsit a férfi erőt, a tökösséget, a vagányságot edzésen és versenyen is. Ám az elmúlt kettő hónapban valami iszonyatosan nagy változáson ment keresztül, és én meg nem mondom mitől,  de kemény gyerek vált belőle. A verseny napján is kezdtem figyelni, hogy atya gatya mi van? Teó úgy futotta a melegítő repülőket, mint egy dühöngő bika. Na mondom okés lesz ez a nap! Aztán elrajtoltak. Nézem, nézem, hogy jól látok? Az ott Teó? Én még nem láttam ilyen keménynek Teót, és mondtam is magamban…….ez a gyerek férfiúvá érett! Nagyon nagyon keményen futott és ez kedvemre volt. Büszke is voltam Teóra nagyon! Természetesen az egész Pegazus Teamre, mert ahogy a nevezési listákat néztem, hihetetlenül kevés gyerekkel jöttünk, ám nálunk szinte mindenki nagy létszámmal érkezett meg.

De gyerekeink 4 Budapest bajnoki arannyal térhettek haza és friss, új futóink is tarolni fognak a 2017. évi esztendőben ebben biztos vagyok, már most! Mitől vagyunk ilyen jók, eredményesek? Ugyan, már kit érdekel ez most? Jók vagyunk és kész nemde!? Szeretnék köszönetet mondani minden kis futómnak, akik a szememben óriások és örülök neki, hogy ilyen kiváló tanítványaim lehetnek, mint Ők! Külön köszönettel tartozom a szülőknek, akik hétvégéjüket gyermeküknek és a Pegazus csapatának áldozták, no és ne feledkezzünk meg a ,,B” középről sem, a szurkolóinkról…….ők is fantasztikusak voltak, mert óriásit szurkoltak a lelátóról. Mit hoz a jövő? Éljük meg először a jelen édes pillanatait, mert anélkül nincsen jövő!

Pegazus atlétika……az erő velünk van! 

Három csaj…három Pegazusos…..három arany!

Kővári Blanka 60m, 1.hely ( országos ranglista első, új egyéni csúcs) 8:7

Kirst Athina 300m, 1.hely ( országos ranglista első, úgy egyéni csúcs) 49:8

Csuta Dorottya 1000m, 1.hely (országos ranglista első, országos rekorder) 3:06

Nos így esett, a mi esetünk Miskolcon, a csodálatos Miskolcon, ahová fosztogatni mentek a Pegazus SME arany angyalai. Amit kellett, amiért mentünk, azt el is hoztuk, hiszen, mint a hadüzenetünk is szólt……legyőzünk mindenkit. Ennek megfelelően jártunk el, ezen a kiváló versenyen, ahol kiváló versenyzőink, kiváló formában, kiválóan futottak, és nap végére Csuta Dorottyánk is feltette az ”I,,-re a pontot, mégpedig egy újabb országos rekorddal.

De ne szaladjunk annyira a dolgok elejébe, mivel a “csapásmérő,, akcióink nem ezzel kezdődtek. Szeretnétek tudni hogyan? Na jó leírom ,mert tudom, hogy most is megbújnak olvasóink között ellenfelek futói, edzői, és szülők is, így elkezdem fals, félrevezető információkkal teli írni ezt a memoárt…….na jó, mégsem…..vagy mégis? Hát, már magam sem tudom miként kezdjem eme szenzációs napunk ismertetését, hiszen teli van  olyan apró momentumokkal, amit szinte csak a Pegazusos futók csinálnak. Ezért ettől most eltekintek, és megírom a teleregényt, műhelytitkok nélkül. Kezdjük, hát! Pénteken délután én, Athina, Blani, Doró a Keleti pályaudvaron ücsörgünk és várjuk, hogy a kijelző megírja a népnek, hogy a miskolci train, which vágányról megy. Mi is ott álltunk és vártunk, és amikor megjelent a kijelzőn, a nagy embertömeg hirtelen megindult. No mi meg elkezdtünk futni, és lám, lám a futás nem csak versenyezni jó, hiszen, már itt is elsőként érkeztünk a vonathoz, aminek köszönhetően a szabad helyek bősége várt minket a vonaton. Le is huppantunk, miután a lányok activity játékot űztek. Közben mellettem ült a másik oldalon egy házsártos mami, akinek a nézése is áradt a gonoszságtól, ám ez annyira nem zavart. De történ egyszer, hogy a mamival szembelévő ülésen egy fekete sporttáska heverészett, már elég régóta. Amikor pedig a mamit kérdezték, hogy szabad e a hely, a mami mindig azt mondta, hogy ott fiatal srácok ülnek és foglalt.

Én meg csak nézem, nézem, hogy senki, és semmi, egy táska meg ott lapul. No felálltam, hogy kettő egyetemista srác jelenlétében belenézzek a táskában, ugyanis manapság nagy sláger a piacon a bomba robbantás, itt meg 45 perce hever egy fekete táska. Nos a kettő srác jelenlétében elkezdtem kinyitni a táskát, aztán egyszer csak a mami akkorát csapott a kezemre, hogy csak na, közben rikácsolt, hogy tolvaj! Kiderült, hogy a sunyi mindenit, ez az ő táskája volt, csak azért mondta, hogy másé, mert nem akarta, hogy szembe is üljön vele valaki, közben a vonaton, meg alig volt hely. No nekem sem kellett több, én úgy letoltam, hogy Miskolcig vigyázzba ült, de még a körülötte ülők is. Még, hogy a fiatalok a bunkók!  Hát így indult el a mi kis vonatunk, az “arany csapattal,, a jelen sztárjaival, hogy meghódítsuk az MVSI pályát. Megérkezésünk után, irány a szállásunk, amit napokkal előtte szépen le is foglaltam, ám amikor ott álltunk a porta előtt, nos senki semmit nem tudott rólunk, csak a nevem volt nekik ismerős. Szobák kiadva, az a szoba is, amit lefoglaltam, vagyis szobák. Mint kiderült, az ott dolgozó kollégák nem nagyon kommunikáltak egymással, de végül sikerült egy szabad szobát kapnunk. Vacsora előtt még…………( a kipontozott rész titkos adatnak minősül 🙂 ), és ezután ettünk egy jót. Étkezés után tisztálkodás, végül szépen részletesen megbeszéltük a másnapi feladatokat. Blankánál is új stratégiával mentünk a versenyre, Athinánál nem volt miről beszélni, hisz annyit kértem, hogy fussa,ami benne van, és nyerni fog, pedig jól tudtuk, hogy a ranglista kettő leggyorsabb futója itt van, így adott volt a feladat. De Blankának is itt volt a nagy “cimborája,, ám Blankának is egy cél volt kitűzve, mégpedig a győzelem! Dorótval annyit beszéltünk, hogy ne fusson maxot, csupán egy szép masszív 1000 m-t. Ez azért volt fontos, mármint, hogy ne fussa ki magát, mert egyrészt a mezőny sem volt erős, pedig azért voltak jócskán, no meg 16.-n 600m-t fut, és tartalékolunk rendesen. Nos így futott egészen lazán 3:06-s, új országos rekordot! De kezdjük Blankával. Blankával, már reggel elkezdtem az agyi tréninget, volt is vele munka bőven, hogy “használható,, állapotba kerüljön, de sikerült Blanit versenyképes állapotba hoznom, amire ráment pár óránk.

A rajtlistán láttam, hogy Blanka unatkozni nem fog, mert nagyon erős kis sprinterpalánta futamok látszottak kialakulni, de azért tisztában voltam azzal is, hogy Blanink itt ma nagyot futhat. Edzéseken látottak alapján azt mondtam Blankának: Blani itt ma súlyos csapást fogsz mérni erre a mezőnyre. A taktikát átbeszéltük, amit Blanka tökéletesen kivitelezett és szerintem mindenki bekajálta a trükköt. Dörzsölt kis csapat a miénk. Blankánk egy nem max futással futamából a 2. helyen be is jutott a döntőbe, ahol biza paprikás kis társaság jött össze. De az igazi chili a mi Blanink volt. Ő nagyon izgult, hisze nagyon le akarta futni az országos ranglista első futóját. Én pedig megfogtam kis kezét a rajt előtt, és azt mondtam neki: Blanka te már tudod mi a dolgod. Ma ne a csapatért, ne értem, ne magadért fuss. Fuss anyudért! Tudom, hogy Blanka mennyire szereti anyukáját, így ez volt a győzelem kulcsa, jól tudtam. Fizikálisan mindenkinél erősebb volt, de még pszichésen túl megterhelő volt neki ez a nap, mivel nagyon akart nyerni. Amikor azt kértem tőle, hogy anyukájáért fusson, nos a tekintete megváltozott, és mintha kicserélték volna Blankát. Innentől kezdve, minden a legprofibban csinált, és a rajtot is eszement jól kapta el. 40 m után pedig ágyőt intett a mezőnynek, és lelépett, hatalmas előnnyel győzött Kővári Blanka, a Pegazus atlétika sztár sprintere! Mennyire megérdemelte ezt a győzelmet! Nagyon boldogok voltunk, de nekem nagy ünneplésre nem volt időm, hiszen Zeusz lánya készülődött a 300m-s futáshoz.

Bizony bizony, egy újabb kőkemény lány, egy szintén csodálatosan szép futónk lépett színre, ( megjegyzem minden Pegazusos futó lány csodaszép, ezt mindenhol meg is jegyzik) vagyis a rajtnál ott állt Kirst Athina. Athinával is közöltem, hogy itt van a kettő legerősebb futó ellenfélnek, ám azt is tudtunk, hogy valójában a legerősebb futó Athina maga. Félre értés ne essék, nincs itt szó nagyképűségről, csupán tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, és ismerjük az ellenfeleket. Meg ugye a Pegazus titkait nem ismeri senki sem. És ez a legnagyobb fegyverünk. No de Athina, iszonyatosan jó pszichés állapotban várta a rajtot, miközben neki is intéztem egy kérést. Athina! Ma a Görög véredet használd, Görög vérrel fuss, Zeusz haragjával! Athina szeme vörösre változott, és láttam, hogy úgy fog futni, olyan keményen, amihez képest a Thermopülai csata egy pici kis gyerekzsúr. Athina az erősebbik futamba került, ahol az egyik edző kolléga tanítványának annyit mondott, hogy a hármas pályát ne figyelje nem lesz gond, hanem a négyest. Mint kiderült Athinával nem nagyon számoltak az országos ranglista vezetői, így fantasztikus volt látni, amikor 120 méter után Athina magabiztosan vezet, és 150m-nél eldőlt a verseny. Bár sprintszámoknál ilyet kijelenteni nagy bátorságra vall, de vak nem vagyok, Athina pedig piszok kemény és nem adta volna könnyen a bőrét. Így esett, hogy a ranglistát immáron Kirst Athina, a Pegazus atlétika sztár sprintere vezeti, és a 300m-s versenyszámot, megint egy Pegazusos futó nyerte. Így Athninánk is ranglista élére futotta be magát! Örömünk kezdett galaktikus magasságokba repülni, de az aznapi csatát Pusztazámor szülötte kellett, hogy befejezze. Csuta Dorottya! Nos vele is közöltem a rajtlistát, és láttuk, hogy nagy csatára most nincs kilátás, de mindig figyelni kell, résen lenni, mert az ördög nem alszik. Dorónk profin melegített, és elérkezett a rajt ideje. Ránéztem, ő bólintott, mindenki tudta a dolgát. Doró dolga annyi volt, hogy egy lendületes, de ne erős futással érjen be a célba. A rajt után 74-s első 400 után azért rászóltam, hogy ” Csuta Dorottya nem szégyelled magad,,!?

De amint elfutott Doró előttem nagyot nevettem, mert annyira vicces volt az egész. Doró beleránthatott, mert a 600m-s ideje 1:49:7 lett, de aztán kértem, tőle hogy nyugi, mert ugye jön a 16.-i verseny, meg nagyon most nem volt kivel küzdenie. Így esett meg újra, hogy az 1000m-t Csuta Dorottya a Pegazus atlétika sztár középtávosa nyerte meg, ezen a csodás napon. Miért is szép ez az új magyar korosztályos rekord? Nos azért mert nem készülünk speciálisan az elmúlt hónapokban 600 és 1000m-re. Mondhatnám inkább, hogy Doró pihentetve van a fedett idényre, mert ott akarunk nagyon nagyot futni, akkorát, hogy Jeruzsálemben is félre verjék a harangokat. De iszonyatos azt látni, hogy mekkora erőtartaléka van Dorónak! A nap történései után mit tudunk levonni, milyen következtetéseket? Nos ami talán a legfontosabb, hogy summ bálá bálá bum bele bumm bumm! 🙂 A hazai atlétika feltörekvő csillagai között egyre több a Pegazusos atléta…..egyre több. Egyre erősebbek, egyre veszedelmesebbek, és egyre jobban szomjazzák a sikert! 

Pegazus atlétika……..az erő velünk van!

Képek: https://photos.google.com/album/AF1QipN5xR5ZDe3ak7j8jJfh40dTOERCLOdZLwpY3Ee0