Ábel, Milos, Merse, Anna, Lalu, Dorka varázslat a hegyen…
7,5km, 400m szint, abszolút országúti eredmények:
1.hely: Csuta Dorottya
3. hely: Montvai Anna
8.hely: Lengyel Laura
Csodálatos verseny nappal zárhattunk le a 2018. évi sikeres esztendőnket! Ez a verseny nem csupán azért volt csodálatos, mert kettő Pegazusos lány is a dobogóra állhatott, hanem bizony ennél sokkal nyomósabb ügy okán jelenthetem ki mindezt!
Kezdem is a lányokkal, hisz úgy illik! Három kiváló futómnak a mátraházai edzőtáborban felvázoltam, egy Kékestető országúti verseny lehetőségét, ami kiválóan bele is passzolt az edzés programunkba, így lányaink ott figyeltek a rajtnál. A versenyt nem lehet könnyűnek mondani, hiszen pontosan 1014m-ről indultak a rajtoló futók, és futottak le Mátraházára, ahol egy fordító után, irány vissza a célkapuba, ami szintén az 1014-s kő mellett hesszelte a futókat! Szóval nem volt egyszerű a képlet, ám nekünk annyiben volt “könnyebb,, dolgunk, hogy a lányokkal gyakorlatilag ott laktunk fent a hegyen és csak 30.-n tértünk vissza felhő országból, a Nap birodalmából, a sötét középkorba, Budapestre! Lányaink a fentlakás, és az ismert útvonalnak köszönhetően, szinte hazai terepen versenyezhettek, és bizony a rajt után Csuta Dorka és Montvai Anna mondtak “SAY GOODBY-t,, míg Lengyel Lauránk egy kiváló, okos tempóban ereszkedett le a hegyről, de bizony Anna és Dorka sem nyomták, hiszen kímélték a lábukat, Laura pedig nem nyerni jött, hanem élvezni a futás örömét, neki ez okoz örömet, a másik kettő kis raptornak már más tervei voltak! Én magam is ereszkedtem lefelé a fordító irányába, hiszen “vadi új futóimat,, navigáltam a helyes tempó irányába, ám rájuk hamarosan kitérek, mert bizony megéri de nagyon!
Node a fordító irányából Veronika-rét magasságában megjelent egy felnőtt férfi futó, és persze Dorkánk, aki igyekezett megmutatni neki, hogy egy 14 éves lány mire is képes! Végül láttam őket elsuhanni, miközben Dorka motyogott nekem valamit, de már el is illantak, megjegyzem felfelé illantak el. Nem is annyira rá, megjelent Anna, aki egy felnőtt női futóval bandázott, egészen a célig, és Anna egy csodálatos versenyzéssel ért be a 3.helyen, ami azért volt csoda, mert Anna három hónapja szinte nem is edzett, csak most kezdett el átmozgani, hisz iskolai túrán elesett és mindkettő térdét lezúzta, aminek sok idő kellett a gyógyuláshoz! Azt viszon öröm volt látni, hogy milyen képességekkel rendelkezik a mi Annánk, és bizony már dörzsölöm a tenyerem előre! Végül Laura! Laura egy igazi gyöngyszeme csapatunknak, mert bár ő nem akar nagy babérokra törni, és nem álmodik olimpiáról, mégis hobbi futóként csapatunk egyik legkeményebben dolgozó sportolója, akiből bizony lehetne egy kiváló verseny gyalogló!
Lalunk mind az edzőtábori edzéseket, mind pedig a versenyt, profin végig csinálta, és példaértékű sportolója csapatunknak, csakúgy, mint Montvai Anna, és Dorkánk! Kiváló sportolókkal, kiváló emberekkel volt dolgom a hegyen! Azért szeretném megjegyezni, hogy az eredmények hirdetése után Dorka, Anna, Lalunk simán lefutottak a hegyről eme kemény verseny után az edzőtáborba hiszen, közeledett az ebéd időpontja………….kis éhenkórászok voltak, nem akartak autózni, pedig jöhettek volna autóval! Lássuk akkor a nagy számot, Milost, Ábit, és Mersét, és volt még egy kiváló sportolónk egy szülő, akit nevezzünk most “varázslónak,,! Nos amit ők véghez vittek, az ékes példája annak, hogy az akarás, a szorgalom, az emberi tettek csodálatos élményeket adhatnak embereknek, gyerekeknek, szülőknek, és edzőnek, és bizony nem kell ehhez bajnokságokat nyerni! Merse, Ábi, és Milos, ez a három derék fiú szeptemberben kezdett a pócsmegyeri csapatunkba, és iszonyatos szorgalmuknak köszönhetően szó szerint a nulláról indulva, decemberre eljutottak oda, hogy 7500m-t, hegyről le, majd fel futva végig csináltak, ami számomra igazi csoda! Ez a három kemény tökű szívós srác odaállt, és azt mondták………..PLAY HARD! Szeptember óta edzenek szorgalmasan a pócsmegyeri szántásban, a sárban, hidegben, esőben, és abban a bizonyos fenyvesben, ahol esténként rohangálunka fák között, nos ezek a FÉFIAK megmutatták mindenki számára, hogy akik a tv előtt nyomják a telefont, azok a pudingok, és Milos, Merse, Ábi, akik feljöttek a hegyre, és életük első versenyén azonnal egy kemény szintes versenyen bizonyították mindenki számára, hogy Mi…….VAGYUNK…….A…….FÉRFIAK!
Ábink 8 évesen baktatott le, és kapaszkodott fel Mátraházáról a Kékesre, és verseny közben arra gondoltam, hogy ilyen nincs a Földön! Pici lábai szépen szelték a mátrai kilómétereket, mígnem Ábink megjelent szikrázó Napsütésben a célkapuban! Mindenki nagyon büszke volt Rá, csakúgy, mint az egyre komolyabban futó Mersére, és Milosra! Ők ketten a fordító után egyéni versenybe kezdtek, és mindmáig nem tudjuk mi történt a célban, de ahogy érzem, vannak ők akkor barátok, hogy egyszerre értek be! Szenzációs három sráccal futhattam együtt, és bizony igazán nagy örömet okoztak nekem, de szüleik szemében csakis hősök lehetnek, mint az én szememben is! Végére hagytam a titokzatos “varázslót,, aki valami igazán szépet varázsolt ezen a versenyen, és mindenki büszke Rá, remélhetően ő maga is az, és felfogja, hogy mire is képes! Ezen a csodálatos versenyen Dorka, Anna, Laura, Abi, Milos, Merse, mindannyian varázslók voltak, engem legaább is elvarázsoltak! Köszönöm Nektek ezt a szép élményt! Szívből gratulálok Nektek és mivel mással búcsúzhatnék, mint hogy Boldog…….ugyan már!? 🙂 ……..PLAY………….HARD……..https://www.youtube.com/watch?v=5dbEhBKGOtY