Csuta Dorottya Skót bajnok!

Dorka igaz története…

Nagyon nehéz elkezdeni e sorokat, de valahol el kell kezdeni, hiszen egy magyar lány, olyan tettet vitt véghez, amire alig van példa a hazai sportok nagy könyvében az atlétika oldalain, hiszen magyar atléta, ilyen fiatalon még nem varázsolt bajnoki címet UK területről! Hölgyeim és Uraim…Csuta Dorottya Skócia, fedett pályás nemzeti bajnokságának 1500m-s győztese! Ám nézzünk kicsit a kulisszák mögé, mert biztosan egy jó történetnek nézünk elébe…

Anno pár éve már annak, hogy gyorsan észrevettem, idehaza mókuskerékben vagyunk, minden évben a rutin a megszokás fogja megölni Dorka tehetségét, így arra jutottam, hogy ki kell őt juttatni külföldi versenyekre, akár bajnokságokba! Itt jött a képbe, skóciában élő barátaim, Hollósi Kata, és Emmer Attila, aki nem mellesleg Rózsavölgyi tanítvány volt! Nos gyakorlatilag minden papír munkát, és herce hurcát ők vittek a vállukon, aminek eredménye, hogy a Skót Central atlétika klub, leigazolta külföldi állampolgárként Dorkát! Így egyik nagy tervem sikerült, hála Katáéknak, és a Central vezetőségének, és bizony meg kell jegyeznem, hogy pár szál hajam kihullott ezen idő alatt, de Katáékat is megviselte a sok ügyintézés, várakozás, jogi herce hurcák, de a kemény kitartó munkának….bajnoki cím lett az eredménye! Doróval álom szépen alakult a felkészülésünk, amikor is egy hónappal a verseny előtt, jött egy kis rémálom, de a rémálomból végül szép álom lett! Dorka a Symában edzés végén rosszul lépett fel a pályára, és fáradt izamit meghúzta, ami miatt a következő pár hét csak easy üzemmódban mehetett, közepes edzés intenzitással terheltem Dorkát, hiszen nem gép, hanem ember! Doróval ezen idő alatt nagyon össze nőttünk, együtt nevettünk, sírtunk, és kovácsolódtunk össze még jobban, és megtanultuk, hogy a rossz is lehet jó! Elérkezett a nagy nap, repülőn ülünk, és el sem hisszük, hogy a Skót bajnokságba repít a Wizz Air, Airbus 321-s zsír új gépe, és mint megtudtam pont a Wizz, gyári új gépén ültünk, szóval királyi hintóval érkeztünk Glasgowba, a nagy és híres Emirates Arénába, ahol világklasszis atléták is megfordultak már!

Közben odahaza is pont a Skót bajnokság napján rendezték az ob-t, ám mi mégis a kinti ob-t választottuk, ez egy percig nem volt kérdés számunkra, pedig a biztos érmeket hagytuk otthon. Elérkezett a verseny nap, már lent is vagyunk az arénában, miközben próbáltuk felfogni, hol is vagyunk! Az aréna belül valami felfoghatatlan élményt adott nekünk, és az atmoszféra ami ott volt…..hát aki azt kérdezte tőlünk cinikusan, hogy megérte e kimenni, nos erre mit válaszolhatnék nekik!? Doró olyan élményt kapott, amiről jelenleg sokan csak álmodnak idehaza a Syma falai között, de egy pusztazámori lánynak megadatott, hogy itt futhasson! Beléptünk az arénába, nagyon komoly regisztráció Dorónak és nekem is, megkaptunk minden engedélyt, mosolyog mindenki, nagy az öröm, de érezhető a feszültség, hisz pár óra, és Csuta Dorottya fut Magyarországról Skót bajnoki címért, közben kezembe nyomnak egy verseny promó-infó prospektust, amiben mit ad ég… ott olvasom Doró nevét…….felfoghatatlan, felfoghatatlan volt, és közben a stadionban megismerték Dorkát, amin újfent nagyon meglepődtem! Doróval elköszöntünk mindenkitől és elmentünk dolgunkra, ahová másr csak versenyzőket, edzőke engedett be a biztonsági szolgálat! Akik a serdülő bajnokságot akarták néznia a full teli lelátókról, annak bizony belépő jegyet kellett venni, hiszen itt akkora presztizs értéke van a serdülő bajnokságnak, hogy mindenki jegyet vásárolt a nézők közül a bejáratnál. Közben Doró és én lázasan készülünk a melegítő pályán és átbeszéltük a taktikát, ami a melegítés végére totál felborul, szinte improvizálni kellett, nagyon gyorsan alkalmazkodni a versenybírók általi határozathoz, ami arról szólt, hogy a délelőtti selejtező futamot törlik, mert kettő atléta vissza lépett, így azonnal döntőt futnak a lányok! Hú nem mondom, hogy nem lepett meg minket, és annyira nem is örültünk, mert egy laza előfutamra melegítettünk és nem döntőre, vagyis nem pörgettem fel Dorót annyira, így változott a terv!

Amíg a call-room-hoz siettünk, átbeszéltük mi a szitu, és már záródott is az ajtó előttem, ahová csak Dorót engedték be! Egy kis ablakon láttam, ahogy egy kis teremben Dorót nézegetik az ellenfelek, és elég feszült volt a helyzet odabent, hiszen mindenki jött valamiért, izgultak a lányok! Dorka is jött, mégpedig történelmi jelentőségű győzelmet aratni, amiben biza sokan nem hittek, de a mi kis kettősünk szentül hitte, hogy a mai napon, kő kövön nem marad! Aztán egyszer csak látom, jön egy walky-talkys nő, nyílik az ajtó az aréna felé és tessékeli ki a lányokat! Én rohanok fel a lelátóra, még 5 perc van a rajtig, miközben elemtem fent egy folyosóra és fel alá járkáltam, mert nagy volt rajtunk a nyomás, bár ezt Dorka sem és én sem mutattu ki igazán, ám……….basszus mégis csak a Skót nemzeti bajnokságon vagyunk!

Aztán végül rávettem magam, hogy a betonfalú folyosóról a lelátóra baktassak le, egészen az 1500m rajt vonalához! Dorka ott állt, senki sem tudta kicsoda, és mit akar, de tartottak tőle ez jól látszott, ám most mi is a tutira mentünk, vagyis taktikai versenyt eszközölt ki Doró! És egyszer csak megszólalt a bíró…..”on your marks,, és bámmmm kezdetét vette egy hét és fél körös őrület, aminek vezetését Csuta Dorottya az első kör végeztével át is vette és okosan elkezdte növelni az előnyét, de figyelt végig, hogy senkinek se vezessen fel, hisz egy Skót leány végig a nyomában volt, míg végül Doró robbantott egyet, tutira ment,miközben álom szépen versenyzett, és…..150m….100m…50m…20m…5m…Az álom valóra vált, egy magyarországi kis település, egy magyarországi kis csapat nagy lánya, aki 5 éve tojáshéjjal a fenekén kezdte el ezt a sportot, eljutott oda, hogy 14 évesen nevet szerezzen magának Skóciában és bajnoki címet! Csuta…Dorottya Skót nemzeti bajnok, serdülő 1500m-n, és én csak egy mosolygós lányt látok, magasan a lelátóról, ahogy lépked felfelé a lépcsőn, és felfoghatatlan öröm volt számunkra, hogy egy Skót bajnok lépked fel hozzánk ezeken a lépcsőkön! Az öröm, és a boldog pillanatokról írni nem lehet, ezekre nincsenek szavak, és mire pislogtunk hármat, már fotózták id Dorkát, pár napra rá újságcikkben írtak róla, jöttek emberek beszélgetni, és hihetetlen sokan mosolyogtak ránk, pillantottak elismerően, aminél nagyobb elismerés nem is kellett számunkra! Egy kő esett le a szívünkről, végre leülhettem nyugodtan, és megittam egyedül kint az aréna előtt a lépcsőkön egy jó cukros Pepsit! Közben felnéztem az égre, láttam elsuhanni egy Boeing 737s gépet, amiről eszembe jutott, hogy egy ilyen gép mérnöki csoda, de Dorkánk egy Isteni csoda! Minkettőben tervezés, tudás, szív van, és ezzel nyugtaztam a napot, amiért jöttünk, azt haza is visszük! Este elhagytuk ezt a csodálatos arénát, én néha még messziről vissza vissza néztem rá, nehezen tudta elengedni a szemem, a szívem azt a helyet, ahol a profi atlétika fellegvárában lehettünk, lélegeztünk együtt mindenkivel, és ahol egy pár órányit mi is Skótok voltunk!

Este elmentünk egy szép helyre vacsorázni, majd Dorka korán lefeküdt, bizony megérdemelte a pihenést, Albi meg én elindultunk az estébe, hogy koccintsunk Dorka tiszteletére! Közben az jutott eszembe, hogy odahaza hogy fognak minket fogadni, miként fogadja majd Dorka sikerét a szakma, és a népünk! De ez már egy másik történet, amiről nem írok, ezt megtartom magamban, eldugom jó mélyre a lelkemben, lezárom hét lakattal! Albi, Doró és én még maradtunk pár napot Glasgowban partizánkodni, és ez a pár nap már csodálatos volt, szép volt minden pillanata, de vártuk már a repcsit, hogy hazánk felé vegye az irányt! Éjszaka későn érkeztünk, és a reptéren csapatunkból ott várt minket Montvai Anna, Dorór csapattársa, kedves kis futóm, és mivel is várhatta volna Dorkát, mint mézzel, ami Doró kedvenc eledele! Hihetetlen jó érzés volt, hogy Anna és családja hajnali 2kor ott várt minket a reptéren virággal és ajándékkal, szeretettel, amit soha el nem feledünk! Aztán megöleltem Albit, aki örök helyet kapott szívemben, és megöleltem az én kedves Dorkámat, akivel továbbra is merész, és meredek álmaink vannak, de……….előbb elküldtem pár napos pihenőre, és letiltottam mindenről, ami futás! Hát ez volt a mi kis, igaz történetünk!

Szeretném megköszönni mindenkinek akik velünk volt, mellettünk segédkezett, a csapatnak a türelmet, hiszen Dorka felkészítése idő, és energia igényes volt.! Pusztazámor önkormányzata, és a Sportfood kft, Kata, Ati, és a család is Doró mögött állt, ami nagyban segítette munkánka! Végül szeretném megköszönni Tacsi kutyámnak a türelmét, és kitartását, hiszen pár napig másnak kellett rá vigyáznia, amit azért zokon is vett kissé, de már haverok vagyunk újra!