Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni…
Bertivel mindig nyitottak vagyunk egy jó kis hegyi-terep versenyre, ahol rengeteg mindent tud tanulni, és persze erősödni is. Szemben a hazai atlétika által képviselt tévhittel, hogy egy rendes atléta nem megy hegyre, én évek óta ellenkezőjét képviselem, és bizonyosságot nyert, hogy igenis kell egy atlétának sok hegyet és terepet futnia.
Bertivel a görömbölyi etapot amolyan edző futásnak használtuk, ahol próbálgathatja képességeit a kanyarokban, emelkedőn és lejtőkön. A rajtnál szép idő, jó hangulat és sajnos kevés futó fogadott minket. A kevés futón nem lepődünk meg, hiszen fentébb írtam, hogy kevesen gondolják azt, hogy a terep, hegy jó móka. A rajtot követően Berti élre állt, és a 3.8km-s távot gyakorlatilag zavartalanul futhatta le, ám a kis részfeladatokat így is szépen megoldotta. A célba természetesen elsőként futhatott be, és kiváló sportolóhoz méltón, megvárta ellenfelét pacsizni. A szervezők kitettek magukért, jó minőségű, színvonalas versenyt hoztak össze, és ennek okán jövőre is ott leszünk. Szívből gratulálok Bertinek és minden futónak egyaránt.