Legkisebbként a legnagyobbak!
Kővári Blanka 60m 1.hely Budapest bajnok
Kirst Athina 600m 1.hely Budapest bajnok
Csuta Dorottya 600m 1.hely Budapest bajnok
Makray Benedek 600m 1.hely Budapest bajnok
Szunyi Dorottya 300m 15.hely
Keczéry Orsolya 300m 12.hely
Tomcsányi Bogi 60m 18.hely
Zsámár Anna 600m 25.hely
Tarnay Teó 300m 12.hely
Bizony helytálló a felvezető cím, hiszen nagyon kis létszámmal érkeztünk meg a Budapest bajnokságra, ahol kellemes őszi idő fogadta a versenyzőinket. Csodálatos képességű gyerekekkel érkeztünk a csatamező, és ezeket a képességeket igyekeztünk is kiaknázni. Kiváló eredményeket értünk el, ám közben jól látszott, hogy mit kell, min kell javítanunk a jövőben. Ez volt edzői pályafutásom során az első verseny, ahol bizonyos kísérleteket folytattam le magamban, és pontosan az történt, amire számítottam.
De ez a teszt, csak nekem egy visszajelzés, aminek köszönhetően egyre biztosabban tudom, hogy a világunk több, mint edzésterv. Elsőként itt is a sprinterek kezdtek, tőlünk egy nagyon gyors kislány várta a rajtot, vagyis a selejtező futamokat. Kővári Blankánk eszméletlen jó futó, így alap cél volt a dobogó, de igazándiból a győzelem volt a cél, a bajnoki cím megszerzése. Blankával el is kezdtem a melegítést és az agyi munkát, ám azonnal észrevettem, hogy Blanka nem épen kipihent, nagyon nem volt kipihent, ami miatt azonnal gondolkoztam, hogyan lehetne Blankát versenyképes állapotba hozni. Mindhiába……az álmosság, és a fáradság miatt a mozgása, dinamikája, reflexei a minimum elvárások alatt volt, de még mindig veszettül gyors volt. A cél, a reális cél számomra így, már a dobogó volt, de még mindig munkálkodott bennem ,hogy az élet,a világunk több, mint edzésterv. Ennek is köszönhetően Blanka döntőbe jutott. Ám végig láttam, hogy Blanka a legfontosabb részletekről megfeledkezett és pontosan ez lett volna Blanka nagy fegyvere. A rajt eldördült, és a valaha látott legrosszabb rajtjával, talán az utolsó helyről elkezdett maximumra gyorsulni, miközben én Istenhez imádkoztam, de éreztem, hogy ez most kevés lesz, pedig Blanka átkozottul gyorsan jött fel. Már ötödik…..már harmadik, második, éééééés célba értek!
Blanka másodikként hajszállal lemaradva az elsőtől ért be! Amikor beért én a pálya szélén lévő kukát az országházig tudtam volna rugdosni, és még egy káromkodás is kijött a számon, pedig erre nagyon ügyelek, hogy ne legyek alpári, de ez most sokat segített nekem. Nagyon mérges voltam, mert edzéseken kiváló állapotban volt, és a győztes kislányt álmából felverve is le tudná győzni, én meg értetlenül álltam a dolog előtt, de rohantam oda Blankához, aki mérhetetlenül szomorú volt, de átöleltem és nagyon büszke voltam Rá, hogy keményen futott és harcolt az utolsó centiig. Mérgem azonnal alábbhagyott és nagy nagy örömmel nyugtáztam Blankának, hogy szenzációs kislány, és amióta csak fut, mindig első, vagy második. Most is csodálatosan futott, nagy izgalmakat csempészett a napunkba, és hát nem ezért járunk ki mi emberek? Este a verseny után én azért még fellapoztam jegyzeteimet, újra gondoltam az elmúlt hetét Blankának és nem értettem, hol a hiba. Hiba nem volt, és következő edzésen meg is oldódott, a malőr, vagyis sikerült felhajtanunk a fáradság okát, ami miatt Blanka kb 70% erővel tudott csak futni.
Blankával ezt meg is beszéltük és nem pörögtem túl a dolgot. A Budapest bajnoki címet pedig Blanka nyerte! Blanka mellett szenzációsan pörgött Tomcsányi Boglárka, aki ebben a hatalmas mezőnyben talán az egyik legkisebb volt, hiszen indulhattak fiatalabbak is a versenyen. Bogi nagyon odatette magát, jól is futott, új egyéni csúcsot ment, és korosztályában a legjobb eredményt érte el. Jövőre itt Boginak nagyon is kijár a dobogó! No de fussunk is tovább, mert következzenek hát a 600-s veszedelmek. Elsőként, hivatásos terminátorunk, a jégember, akinek nevét csak suttogják az emberek, nos……..jaj még a nevét is félek leírni, mert tartok attól, ha valamit ne úgy írok, ahogy tetszik Neki, nos eljön hozzám Bécsből és nagyon kikapok, mert szemmel ver! Na de leírom, és most nagy levegőt veszek, és Makray Benedek! Beni csendben jött, és csendben távozott, közben rendet csinált a pályán, és futott egy keményet, amivel sikerült is győznie, szép nagy előnnyel. Belenéztem a szemébe a rajt előtti pillanatokban, és azt mondtam…..Uram irgalmazz, itt ma, megint csúnya dolgok fognak történni. A rajt után Benedekünk igazi ámokfutásba kezdett, szerintem megint ideges volt, hogy a reggeli péksütemény nem volt friss, mert ugye jól tudom, hogy erre nagyon be tud pöccenni. 50 m után búcsút intett kedves barátainak, és mint Steve Prefontaine, intett egy hussssssssst!
Benedek ezzel el is végezte a piszkos munkát, miután csomagolt és Angolosan távozott Bécsbe. Lássuk a lányokat, ama harcos amazonokat. A lány 600-s futóink közül Csuta Dorottya és Zsámár Anna képviselte a sárga, piros alakulatot, amely futást nagyon vártuk. Annácskánál a cél egy jó masszív egyéni csúcs futása volt kitűzve, Dorkánál, pedig egy jó futás, különösebb cél nélkül, hiszen mi, már fél lábbal a jövő évi ob-ra pihenünk, így semmiféle célzott edzésmunkát nem végeztünk. Doró idei szezonja bámulatosra sikerült, így a Budapest bajnoksággal is úgy voltam, hogy a fene megegye, ám legyen, de fékeket behúzni, mert Doró nem gép, hanem ember! Ám azért célunk volt a bajnoki cím megszerzése, de nem mindenáron, és tulajdonképpen a többi gyerekkel is így gondolkodtam. Nagyon szép évet zártunk, így ez igazi örömversenynek ígérkezett. Edzésen Dorkával és mindenkivel tisztáztuk a reális célokat, valamint Dorkával tudattam, hogy most nem vagyunk elég gyorsak, hiszen kímélnem kellett a leányt, gondolván a jövőre is. Mondom is neki, te lány ez most nem lesz egy sima menet, de Pegazusos szívvel bármi lehet. Ennek megfelelően rajtolt el Dorka, és nyomta is, ám az első 200 m-n elkövette az első hibát ez jól látszott, de nincs gond, mert ismerem Dorkát, hogy keményen tudja magát tartani.
Aztán utolsó 200 m-n is hibázott, már ha lehet hibának mondani, de ezt is jól megbeszéltük verseny után, mert ugye a hibákból tanul az ember. Dorkában benne volt így is egy 1:38 körüli idő, de a kettő figyelmetlenség megbosszulta magát. Ám haragudni nem tudtam Dorkára, mert így is csodát művelt, hiszen amikor Ő fut bárhol is van versenyen, azok a versenyek mindig kemények, és izgalmasak. Dorka hazánk egyik, ha nem a legkeményebb középtávosa korosztályában, és ezen a versenyen is elképesztő 1:39:68-s időt futott! Taktikánk is e köré épül, vagyis a nincs félelelm csak szív és bátorság! Doró ezen a versenyen megszerezte a bajnoki címet, de az abszolútban pár századdal kikapott. Ebből tanultunk, mert egyszerűen csak figyelmetlen volt, viszont csodálatosan futott, és büszke is voltam Rá! Másik szintén kiváló futónk Zsámár Anna, viszont nagy csalódást okozott Nekem, mert nála mindig lutri egy-egy verseny. Azt, már tudom, hogy nem a gyorsasága a fő erénye, de hogy 50 m után átgázol rajta a mezőny, az elfogadhatatlan számomra. Jó hír viszont, hogy a hosszabb távokat egyre jobban bírja és a terepfutás is jól megy neki. 600m-n viszont egyáltalán nem versenyképes, ám 1000 m és a felett egészen biztató eredményekkel rendelkezik. Ez van ez nem az Ő távja. Most futott egyet, de ennyi, ám nagy szeretettel fogadtam Annát a célban, hiszen az egyik legszorgalmasabb futóm, és mindig lehet Rá számítani mindenben.
No, már gyerekeink három bajnoki aranynál járnak, megjegyzem ilyen kicsi egyesület, és már három aranyunk van, hát elképesztő, és az igazi rettenetes tomboló vihar, még csak most akar lecsapni a pályán. Ez a kislány nem nagyon szereti a hiba szót! A kegyelem kifejezést sem szereti, és azt sem hogy második, vagy harmadik! Egy szót ismer…….győzelem! Győzelem minden áron! Kirst Athina immáron hírnévre tett szert, hiszen jelenleg Ő az egyetlen 2006-s futó hazánkban, aki a 300 m-s távot 50mp-n belül tudja futni. Én, már láttam a rajtnál, hogy Athina nem jópofiskodni jött. A rajt után azt hiszem el is dőlt a bajnoki cím sorsa, mert valamiféle ősi erő vágtázott végig a pályán és a célban? Athina lazán beszélgetett, miután 49 mp-t futott és bajnok lett. Eszméletlen! A mezőnyben csapatunkból új futók is lehetőséget kaptak bemutatkozni, és és átesni a tűzkeresztségen. Keczéry Orsika egy hihetetlenül szorgalmas, akaratos kis futónk, aki itt 300 m-n próbálhatta kis magát, hol is tartunk? Nos Orsi fizikálisan még nem 100%-s, de a szíve az bizony a helyén volt. Nagyon keményen odatette magát, habár a rajt nem volt még az igazi, hiszen nem sokat tudtuk gyakorolni, mégis utána nyomta ami csak benne volt. Kalapom emelem előtte, és szépen sikerült a bemutatkozása.
Másik leányunk Szunyi Dorottya futónk. Dorcsa edzésen sokat keresett azzal a szándékával, hogy Ő bizony szeretne futni. Beadtam a derekam, mert jól tudtam, hogy erős csaj, és gyors. De azt is tudtam, hogy lelkileg nincs annyira jól, de ez más téma. Éppen ezért is engedtem inkább futni, hogy fussa ki magából a nyűgöt. Hát bizony Dorcsa úgy futott, hogy rá sem ismertem. Csak ment, ment és ment, végül másodikként ért célba a futamban. Atya ég, mi lesz itt, ha ezek a csajok is edzésmunkából fognak futni!? Maximálisan elégedett voltam eddig a csajokkal és a csapattal is. A végére hagytam Tarnay Teót. Teóból mindig hiányoltam kicsit a férfi erőt, a tökösséget, a vagányságot edzésen és versenyen is. Ám az elmúlt kettő hónapban valami iszonyatosan nagy változáson ment keresztül, és én meg nem mondom mitől, de kemény gyerek vált belőle. A verseny napján is kezdtem figyelni, hogy atya gatya mi van? Teó úgy futotta a melegítő repülőket, mint egy dühöngő bika. Na mondom okés lesz ez a nap! Aztán elrajtoltak. Nézem, nézem, hogy jól látok? Az ott Teó? Én még nem láttam ilyen keménynek Teót, és mondtam is magamban…….ez a gyerek férfiúvá érett! Nagyon nagyon keményen futott és ez kedvemre volt. Büszke is voltam Teóra nagyon! Természetesen az egész Pegazus Teamre, mert ahogy a nevezési listákat néztem, hihetetlenül kevés gyerekkel jöttünk, ám nálunk szinte mindenki nagy létszámmal érkezett meg.
De gyerekeink 4 Budapest bajnoki arannyal térhettek haza és friss, új futóink is tarolni fognak a 2017. évi esztendőben ebben biztos vagyok, már most! Mitől vagyunk ilyen jók, eredményesek? Ugyan, már kit érdekel ez most? Jók vagyunk és kész nemde!? Szeretnék köszönetet mondani minden kis futómnak, akik a szememben óriások és örülök neki, hogy ilyen kiváló tanítványaim lehetnek, mint Ők! Külön köszönettel tartozom a szülőknek, akik hétvégéjüket gyermeküknek és a Pegazus csapatának áldozták, no és ne feledkezzünk meg a ,,B” középről sem, a szurkolóinkról…….ők is fantasztikusak voltak, mert óriásit szurkoltak a lelátóról. Mit hoz a jövő? Éljük meg először a jelen édes pillanatait, mert anélkül nincsen jövő!
Pegazus atlétika……az erő velünk van!