Sokk utáni örömök…
Bizony ám, nem túlzás a bevezető írás, hiszen a turai etapon sorra értek a meglepetések, de az első meglepetés, inkább sokkos állapotba húzott le a mélybe, hogy aztán némi idegrángást követően újra tudjak létezni, és irányítani a csapatot. A Futapest terepfutó versenyeire nagyon szeretünk eljárni, már amikor belefér a terveinkbe. Most pont jókor is jött, hiszen csapatunkból, néhány szenior futó, jövő hétvégén indul a budapesti, repülős cég által szponzorált, drága nevezési költséggel előrukkoló 21km-s futóversenyen.
Persze a gyerekeknek is kapóra jött a nyári álomkórból kiváltképpen kapóra jött a Tura etap. Már akinek, hiszen kettő versenyzőnknek nem sikerült az álomkórt maguk mögött hagyni, amitől én egészen elkezdtem berzenkedni, hiszen pont az ellenkezőjét csinálták annak, amit tanítok, ráadásul pont kettő olyan futó, akitől ez nem elfogadható magatartás. Főként, hogy hebegünk habogunk össze vissza az edzőnek. No de mentségükre legyen, hogy hulla fáradtan, kivert kutyaként poroszkálva a terepen, sikerült az első és harmadik helyet megszerezniük, de az látszott, hogy azt sem tudják, hol is vannak. No de kezdjük az elején. Csapatunkból néhány gyermek, és megannyi felnőtt jelezte szándékát, hogy indulna a versenyen, így megannyi gyermek, és ugyanannyi felnőtt meg is érkezett a verseny napján a rajthoz. Mindenkivel pacsi, pacsi, a gyerekekkel megbeszéltük a terveket, kivéve kettő szépségünket, akiknél a túlélés volt a cél. Biztosan kíváncsiak, már, hogy ki az a kettő királylány, akik kialvatlanul, bulizás után egyenesen versenyzésre adták a fejüket!? Zsámár Anna királynő, és Csuta Dorottya császárné. De mentségükre legyen mondva, hogy meg se mukkantak, úgy futottak, tudták, hogy vaj van a fülük mögött, és ami bennük volt, azt ki is futották. Én magam is futottam a verseny alatt, így segítvén egy-kettő tanítványomat, és közben láttam, hogy Dorka romokban, Anna pedig éppen elkárhozni készül. De öröm volt azt is látni, hogy tudták mi a dolguk, és szó nélkül, nyafogás nélkül tempóztak.
Én a táv első szakaszában Lengyel Lizinek segédkeztem, hogy kihozzak belőle, még több pluszt. Ez sikerült is, hiszen Lizi nagyon jó, és erős futással lett 4. ami azért is szép, mert ő a korcsoportja legfiatalabb futója volt, no meg Dorkával és Annával egy csoportba sorolták. Így bizony nagyon is értékes a 4. hely, főleg úgy, hogy sokáig célpont volt Anna. De közben odafutottam Annához, mert egy hatvani versenyző nagyon közel volt Annához, és gondoltam, hogy megfogjuk, de Annába most nem tudtam életet lehelni. Hát aki bulizik verseny előtt, abba elég nehéz, viszont tényleg kifutotta magát Anna, ezért nem is annyira forszíroztam a letolást, pedig az idegszálaim nem voltak éppen jó állapotban, de ők még gyerekek, és belefér. Anna így is magabiztosan ért be a 3. helyen. Csuta Dorottya pedig 1. helyen “futott,, be, és egyben a felnőtt mezőnyben is első lett. Annára azért voltam dühösebb, mert az ezüstérem a fáradtságán ment el. A hatvani kislány verhető volt, de ettől még nem dőlt össze a világ. 3 km körül kértem Annát, hogy vegyen vissza, pedig ilyet soha nem szoktam kérni versenyzőtől, de Anna, már a végét járta, és fő az egészség! Következő kis-nagy futónk Lázár Gyurika, aki immáron mindig első háromban landol. Most egy betyárosan nehéz futással 3. helyen végzett, amivel újabb értékes 17 pontot hozott a konyhára.
Megjegyzem Lizett és Gyurika 1.-2. helyen állnak az éves kupaversenyben. Külön szeretném most kiemelni Tarnay Teót, akivel az utolsó 1,5 km-t futottam le, és láttam el instrukciókkal. Mindig is tudtam, hogy Teóban rengeteg van, több van benne, mint az látszik. Teót nyakon csíptem, és szerintem élete egyik legnagyobb futását produkálta, közben rádöbbent, hogy milyen sok plusz van még benne. Eszement egy futás volt, és Teó szívta magát keményen. Következő alkalommal végig futok vele, és varázsolunk valami nagyot. Büszke voltam Teóra nagyon, mert végre igazi tökös, kemény gyereket láttam a pályán, aki a lelkét kifutotta. Korcsoportjában a 4. lett, és ez nagyon nagy dolog, főként, hogy kettő évvel idősebbek voltak előtte. Én nagyon örültem. Nagyon örülök, még annak, is, hogy társaságunkból olyanok is rendszeres versenyzői a terepfutás világának, akik nem kimondottan versenyzői babérokra akarnak törni, csupán élvezik ezt a sportot, csinosak akarnak maradni, és jól érzik magukat ebben a társaságban. Ők rendszeresen ott állnak a rajtoknál, és sikeresen, mégpedig előkelő helyeken érnek be a célba. Lengyel Laura, Tarnay Klári, és Molnár Krisztina, mind a hárman csodálatos emberek, lányok, gyerekek. Példaképei lehetnek, minden gyermeknek, és felnőttnek.
A hosszabbik távon igazi rutinos harcosok jelentek meg csapatunkból, mégpedig Molnár Zsolt, aki egy várva várt csodás bronzéremmel rukkolt elő, Lengyel Árpi. Lázár Gyuri, és Tarnay Karcsi örökifjú embereink nyomták le a hőségben, porban ezt a fergeteges 15 km-t, de ma is tiszteletét tette még 5 km-s távon szenzációs Zsuzsink, aki azért még úgy volt vele, hogy lefutja ezt a versenyt is, hiszen így kerek a hétvége. Szívből gratulálok minden versenyzőnknek, még a kettő fáradt, ám annál keményebb csajszinknak is, mert azért küzdöttek becsülettel.
Boldog születésnapot kívánunk Csuta Dorottya!