Köveskál 2016. július 2.
Futapesttel lassan bebarangolom, az ország rejtett csodálatos zugait így történt ez legutóbbi két alkalommal is. Illetve fedeztem fel ismét azt is, amit már eddig is tudtam, hogy minden relatív. Nógrádban Kullancs Kunigunda és Kullancs Kurszán, csak ültek egy fűszálon föl s le….. mintha a szél himbálóztatná a fűszálat…… szemeik véreben forogtak. Pedig nem is a légköri szél volt az. Hanem tisztességes futók hada által keltett menetszél, akik a versenyen haladtak egy meredeken fölfelé. Kullancsaink viszont, nem ám fűszál keltette mozgásba kavarodtak, szédültek bele, és tódult vér a szemeikbe. Hanem, nyál csorgatva és a vér ízétől már régen megfosztva, drogelvonási tünetek közt tobzódva várták, hogy verejtékező prédáikra vethessék magukat a nyári kánikulában. Így képzeltem mikor nekiindultam a hosszútávnak, de nekem nem forogtak vérben szemeim nem akartam vért inni, ebbe a beton kemény melegben. Én csak a futás kedvérét húztam aznap futócipőt. A mezőny közepén haladtam a napsütötte meredek kaptatón.(kb 4 km hosszan) Ezalatt csak kis ideig óvott erdő hűs hajléka a többi rész bizony bőraszaló perzselő napsütésben folyt. Verejtékmirigyeim allergiás reakcióba léptek a megtermelt hő és a naphőség hatására. Kitágultak, és ontották magukból a váladékot izzadság formájában. Minden relatív, mert ha Nógrádot, beton kemény melegnek énekeltem meg, akkor Köveskálon már egy keményebb jelzővel illik illetni a pokol bugyraiban rekedt hőséget. Uránizotópos forróság kerített hatalmába minket, mikor már szinte az izzadság is rögtön kámforrá válik és mementónak csak fehér folt marad utána. Továbbá a futó hiába tátog, – mint partra vetett hal – hogy hűsebb levegőhöz is jutassa belső részeit a száj által képzett légbeömlő nyíláson is csak a forró levegő égeti végig gégecsövét. Nincs kedve elmélkedni Kunigundákon és Kurszánokon, akik várhatnak majd rá az út során. Túl kellett élni az első néhány kilométert, mert a déli lejtésű hegyoldal, mely kitűnő otthona az itt terebélyesedő szőlőültetvényeknek, és a gyilkos nap kegyetlenül és kíméletlenül készült lecsapni az itt kacskaringózó futómezőnyre. Ami Nógrádod illeti az emelkedő után a hegy oldalán futó szerpentin utón, csodás panoráma kárpótolta a mezei nyulat, akarom mondani az amatőr futót. Majd következett az erdő közepén egy varázslatos lejtmenet, mely mindig fokozott adrenalin termelésre készteti a szereplőket. Ha itt vége szakadt volna a versenynek, akkor egy kellemes beérkezéssel boldogan tettem volna azt. De nem így történt még egy kis emelkedő és egy kisebb lejtmenet. S végül ott találtam, találtuk magunkat a Nógrádi vár lábánál. A törökök a gyaur kutyáktól elrabolták a gyereket és az visszatérve szülőhazájába janicsárként készül bevenni a fellegvárat. Mely nem tornyosult elképesztő magasságba, de mire a verseny-e szakaszához értünk már szinte jártányi erőnk sem maradt, a megtett út és a beton kemény hőség miatt. De a kis janicsár bevette a várat és akkor úgy érezte kevés nehezebb dolog van annál. Akkor még nem járta meg Köveskált, mely a Káli medence egy égköve, de valószínűleg nem emiatt kapta a köves jelzőt, hanem az itt egy négyzetlábnyombeli kövek összege miatt. Ami által gyakran úgy érezte az ember, mintha folyamatosan massipunkt papucsba futna. És ha már a gyógyászatnál tartunk, akkor itt önkéntes reuma és köszvény megelőzésben részesültünk, mikor a vállmagasságig érő csalánlevelekkel ostorozhattuk magunk. Egyébként ekkora már a sűrű erdő közepén jártunk, mely kellemesen megvédett minket a nap tüzesen ölelő karjaitól. Hullámvasutaztunk a gyönyörű vidéken. Lassan kiértünk a lombos erdőtakaró alól és igyekeztünk megindulni az utolsó lejtőn, melyre már ismét szúrok készítő forrósággal ömlött a nap. Böcsülettel elfáradva érkeztem a célba és menekültem árnyékos helyre. Néhány krigli sör jól jött volna, de beértem egy liter hűs vízzel is. Konklúziót mindenki vonja le magának főleg kik ismét jelen voltak (a 3 muskétás és drága fiam). Én is megteszem. Minden relatív, a korábban érzett határaid becsvággyal, cselekvéssel át tudod lépni!
Ja! , Kunigunda és Kurszán hoppon maradtak mindkétszer!