Irány Vörös-kő!
Egyesületünk néhány kalandvágyó futója, és szülője ma délelőtt pontosan a megbeszélt időben és helyen, izgalommal várta a Vörös-kő meghódítására váró vezényszót………..indulhatunk!
A reggeli eső alábbhagyott, így immáron csak a nyálkás ködszerű borongós időben keltünk utunkra a szép Pilis erdeibe. Kellemes tempóban haladtunk, miközben néhányszor meg meg álltunk, hiszen hoztunk magunkkal állat és növényhatározó könyveket, no és velünk volt Becca, aki profi gombász oktató is egyben. Csilla a gyerekekkel vizslatta kutatta a növényeket, állatokat, miközben Becca érdekesebbnél érdekesebb gombákat mutatott meg nekünk. Elmondta,hogy melyik ehető és melyik tesz minket gyorsan a temetőbe. Túránk alatt, a talajon felfedezett állati nyomokat is azonnal azonosították a gyerekek a határozó könyv segítségével. Az égen hangosan vijjogó madarakat távcsővel vettük szemügyre, miközben a madárhatározó résznél a gyerekek meg is találták……….egerészölyv ami az égen kőrözött felettünk. De nem csak ezt tanulták a gyerekek, hanem a térkép használatot is. Amikor egy fontosabb tájékozódási ponthoz értünk, azt szépen átbeszéltük és a térképészünk így Kirst Athina lett aki még 9 éves sincs, ám szépen vezetett minket. Csillunk pedig egy egy pihenőnél régi Indián verset olvasott fel nekünk. Amikor felértünk az 521m magas csúcsra, nagy ajándékot kaptunk, hisz a Nap kisütött és kellemes lágy melegben falatoztunk, miközben szép hazánk gyönyörűséges vidékeit csodáltuk együtt. Visszafelé úton sem unatkoztunk, mert ugye a gyerekek saját szemükkel láthatták, hogy a sok sok víz, amelyek kicsi csermelyekben folydogáltak minden felé, miként érik el a gyorsabb folyású egyre csak dagadó patakokat és zúgókat, amik aztán a jó öreg Dunába ömlenek szerte e vidéken. Ez a mai nap egy élő, mindenre kiterjedő környezetismereti óra volt, miközben nagyokat nevettünk, estünk el a sárban és a legjobb, hogy piszkosul jól éreztük magunkat.
Túránk margójára: Egyesületünkben nagyon fontosnak tartjuk, hogy a csapatnál edző gyerekek és felnőttek, ne csak egy fajta fizikális terhelésben részesüljenek, hanem mindezek mellett az úgynevezett lelki táplálékot is megkapják. Gyermekeink pedig ennek köszönhetően testközelből találkozhatnak olyan élményekkel, amikkel sajnos más gyerekek, felnőttek csak a könyvekből, tv-ből értesülhetnek. Öröm volt látni, amikor a gyerekek felfedeztek egy vad lábnyomot és azt együtt beazonosították, vagy akár csak egy szép erdei virágot. Ennél több nem is kell azt hiszem.
Hajrá Pegazusok!