Kisebb csodát futott Dorka…
U18-s válogatott viadal Cseheknél, Tóth Dorka Sárával, és egy tempós mezőnnyel. Mint előző cikkemben írtam, Dorkát pár hónapja “lepukkadva,, testileg, lelkileg sérülten kaptam. Kicsit most kitérnék eme momentumra, hogy tiszta legyen mindenkinek, miért is volt csoda Dorka futása Csehországban. Csörög a telefon…..szia Zsolti! Aztán találkoztam Dorkával, aki a sors fintoraként az UTE atlétikát pályát hagyta maga mögött, hát a sors dolgozik rendesen de ez egy másik történet.
Érdekes érzés volt megélni mindezt, nyeltem nagyot, hiszen Dorkával nem tudtunk azonnal kezdeni, hiszen térdei nagyon fájtak, így abban egyeztünk meg, hogy előbb rendbe kell hozni, és aztán apró pici lépésekkel kezdünk el dolgozni. Szinte hihetetlen de egy 2 km-s kocogásnak már úgy örültünk, mint aki olimpiát nyert, de közben azt is tudtuk, hogy hosszú az út, és a nyár a nyakunkon, vagyis a verseny szezon. No de nem siethettünk, hiszen a fő szempont a térdek regenerációja, és a lassú fokozatos terhelés. Volt hogy Dorka sírt, mert futna futna futna, de vagy én nem engedtem, vagy a térdét nem merem még terhelni. Aztán szépen lassan épült szépült ez a lány, kezdett erőre kapni, ám rengeteg mindennel le voltunk maradva, amit el kellett engednünk, hiszen ez nem olyan, mint amikor egy liter tejet elfeled az ember megvenni és vissza rohansz érte a boltba. Itt nincs vissza rohanás, nyakunkon az idény, de boldogok voltunk, mert a térde rendbe jött, így szépen fokozatosan kezdtünk terhelni. Edzéseken szépen erőre kapott, már a lelke is kezdett vigyorogni és ez löketet adott neki, úgy kellett vissza fogni, hiszen ebben az évben nem szabad vitézkedni, nincsenek meg az alapok, így is a szikla peremén táncoltunk.
Jöttek aztán a versenyek és bizony jó időkkel kezdett neki a pálya atlétika versenyeknek, mi több eszembe is jutott, mi lett volna, ha van időnk alapozni!? Aztán jött a szekszárdi országos bajnokság, ahol rendkívül stabilan, álomszépen futott, és közben már annak örültünk a célba érkezés után, hogy U18-s válogatott lett. Kisebb csodának lehettünk tanúi, mert nemrégiben a romokból egy főnix született, lett újjá. Ruhapróba, welcome in the válogatott, irány Cseh föld, vagyis rekortán, ahol eltökélt versenyzők várták Dorkát. Dorkával megbeszéltünk ezt azt verseny előtt, amit nem nehéz vele, mert jó az agya. A rajtot követően senki sem akart menni, mindenki a hajrá versenyre gyúrt, azt meg tudta Dorka is, hogy hajrában leverik, hiszen mint írtam, rengeteg mindennel le voltunk maradva. Így maradt a kockázatos, mindent egy lapra buli, amit kiválóan oldott meg a mi kis csoda futónk, hiszen tempóval szétzilálta a mezőnyt. Bátror, csodálatos futással érkezett be hazánk címeres mezében a mi Tóth Dorkánk, aminek okán majd kiugrottam a bőrömből, és hihetetlen büszkeség töltötte el szívem. Kisebb csoda? Ez bizony az volt a javából. Szívből gratulálok neked harcos! Hajrá CEAC, hajrá Magyar szív!