ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS A BÜKKBEN
Ismét kis csapatban indult útnak a túra második állomása erről a csodálatos helyről, harapnivaló friss levegőben a bükki fennsík kapujába, majd haladt Jávorkút, Csipkéskút, Bánkút vonalán még Nagymező előtt visszakanyarodva átölelő fenyveseken keresztül.
Újra belső figyelmünket építő csendes menetelésben indultunk útnak, ahol mélyen lehetett érezni kis csapatunk megnyugvását, kedves összehangolódását. Az ölelő természet és a vizek földjén jártunk – víz volt mindenhol – föld alatt, felett, bőséggel, csobogóan. Gyökereink erősítéséért, önmagunk megismeréséért és kinek-kinek saját egyéni célkitűzéséért.
Ezt mélyítette el az a tudatos kapcsolatfelvételi gyakorlat, mit a fenyvesben élő fák segítségével élhettünk meg. Szavakkal ezt nehéz leírni, érezni kell, ott kell lenni, de megpróbálom azért: Emberi képességünkben köszönhetően a természet részeként képesek vagyunk kapcsolatba lépni minden élővel, mi látható vagy láthatatlan. Határokat mi állítjuk fel, az energia/információáramlást mi állítjuk be. Sok-sok gyakorlást követően mindez olyan természetesen működik, mint a lélegzetvétel. És micsoda rendkívüli állapot a létezésnek ama megtapasztalása! Nekünk ott megindult a végtelen szeretet a földtől, a fáktól és az állatoktól. Csendben. Úgy megélve, hallva, érzékelve, látva, ahogyan arra mindenki saját módján készen állt. Ilyenkor meglátod a levegőben repülő virágmagot. Meghallod a százféle madárhangot, észreveszed a szalamandrát a fűben, vagy csak hallod a szelet a levelek között. És mindezt képes vagy egyszerre érzékelni. Hát így van valahogy…
Üzeneteinkkel, feltöltődve eljutottunk oda, ahol egy nagyon fontos folyamatot indítottunk el, hogy kreativitásunk, önmagunk kinyílása utat törhessen. Teremteni szeretnénk. Tudatosan és sok szeretettel, sok erővel felvértezve. Amit kellett ott megbeszéltünk, és otthagytunk. Ismét sok csendben és szeretetben. Mindenki úgy, ahogyan Ő szerette volna. Majd tudatos felelősségünk átvételével szeretnénk otthagyni mindenhol kezünk építő, szépítő nyomát – egyébként ezt minden túrán folytatni fogjuk. Apró figyelmességünkkel hagytuk ott a képes fánál szeretetünket és indultunk vissza egy hosszabb szakaszon keresztül a látóköveken egészen a pálosok hagyatékáig. Mindenki magkapta üzeneteit, hiszen ezért utaztunk. És amit már magunk mögött kell hagynunk, azt köszönettel el is engedtük.
Hát így telt el ez a szép hosszú nap. Következő állomás a Mecsek köveinek üzenete! Szeretettel várlak oda is Benneteket!
1-2 visszajelzés és kép mi az úton készült:
“Úgy éreztem, hogy az erdő jó szándékkal van irántam. Aztán, mikor megkértem a gyógyító fát, hogy gyógyítson engem, megtette. Leültem, hátamat nekivetettem a fának, úgy hogy a manók lakhelyét ne torlaszoljam el. Tőlük is engedélyt kértem, hogy leülhessek. Elkezdtem énekelni, aztán lassan kinyílt előttem az erdő. Sokkal többet mutatott meg, mint első látásra. Éreztem a fák gondolatait. Hallani még nemigen hallottam, de éreztem. Csodálatosan feltöltődve hagytam ott őket. Egész más volt a színe a fa kérgének, amikor odamentem és amikor eljöttem.” Ágota
“Nem tudtuk pontosan, hová érkezünk, illetve csak annyit, hogy túrázunk majd szép helyeken. Nagyon kellemes meglepetés volt a nyitány és az egész, többek között művészetterápiás nap. Maradandó élményekkel gazdagodtam és ismét megéreztem az alkotás örömét, a csend felszabadító erejét. Csilla nagyon figyelmesen vezette a csoportot, biztonságban, “jó kezekben” éreztem magam.” Ivett
