Eszem helyett a szívem…
Nos, mint a csapat edzője, mindig azt vallom, hogy adott versenyekre adott futók, csakis felkészülten állhatnak oda, vagyis ha rendben vagy fizikálisan és mentálisan, akkor indulhatsz a versenyen, ha egyik nincs rendben akkor nem. Nos én úgy voltam az Omszki ultrával, hogy kb. két héttel előtte éreztem azt, vágyom egy kis önszivatásra. Sok hónap kimaradt, valahogy rám jött a nincs kedvem futni, ám az Omszki verseny előtt két hónappal elkezdtem kocogni.
Aztán jött az érzés, hogy elindulok Zsuzsi emlékére ezen futáson. Úgy álltam oda, mint aki nem 33 éve van az atlétikában, és se frissítő, de még a megfelelő felkészültség is erősen hiányzott, ám éreztem, ez most kell nekem. Nem tervezem nagy tempót, 4:35/km-s etapokat nyomtam, ám lassítanom kellett kb 30km.-nél, mert a bal combomnak nem ízlett a buli. Ettől függetlenül szépen beértem a célba, és nagyon örültem az éremnek, meg a jéghideg Pepsi kólának. Ezután kocsiba ültem és irány Fegyvernek…….egy kis paprika pucolás levezetésnek .