Sírás és nevetés, siker és előre látható kudarc…
Az Európa bajnokságra nagyon vegyes érzelmekkel érkeztem, hiszen egyik tanítványom brutál formában érkezett az Eb.-re, addig a másik közepes erővel. Ami nagyon nagy öröm számomra, hogy hazánk válogatottjába kettő futómat tudtam delegálni, hivatalos szintidővel, így Emma 2000m akadályon futott csodálatos egyéni csúcsot, addig Berti 3000m-en egy közepes teljesítménnyel egy előre megjósolt rossz futást produkált. A Eb-t Emma kezdte, és bizony amit 4 hónap alatt össze raktunk az maga a csoda, így folyamatos javulást mutatva minden versenyen…. itt az Eb.-n is óriási egyéni csúccsal derekasan helytállt.
Egyszóval jó szájízzel fejezte be a versenyt, kiváló munkát végzett. Bertink nagyon nagy tehetség, és a fedett szezonba a szorgalmas munkának és a jó edzésprogramnak köszönhetően első versenyen megfutotta a szintet, mi több hajszál híján magyar csúccsal. Ezután egy nem jó irányba indultak el a dolgok, amit többször jeleztem Bertinek és szülei felé is, ám süket fülekre találtam. Bertold nem kimondottan jó Eb.-szereplése mögött nem szakmai hibák keresendőek.
Ennek okán nem látom reálisnak a jövőbeni közös együttműködést, és a verseny után nem sokkal meg is köszöntem neki a sok éves, csodálatosan szép és sikeres közös munkát, ám ahhoz, hogy valaki profi sportoló legyen, mind adott személynek, mind szülőknek fel kell tudnia nőni a feladathoz. Összességében az Európa-bajnokság egyfelől sikeres volt, másrészt kudarc, ám mindkettőből lehet tanulni, lehet elemezni, ami előre visz és fejleszti az embert. Szívből gratulálok itt is mindkét futómnak, nagyon büszke vagyok rátok, hiszen címeres mezben futni a legnagyobb dolog!