Hol is kezdhetném, hol is kezdjem, mert annyi minden történt, hogy a történések leírásához, Mátyás királyunk híres Corvinájának terjedelmessége sem lenne elég, no de el kell kezdjem valahol. Kezdem is azonnal az elején. A Futapest terepfutó kupasorozat, szóládi állomására 21 fős egységgel érkeztünk. A versenyt a “rövid,, távos versenyzőink kezdték, a megfelelő bemelegítési procedúra után. Pik-pakk el is rajtoltak a 4km-es távra, amit nehéz emelkedős terep tarkított, hogy véletlenül se unatkozzanak.
Évi aranya!
A rajtot követően azonnal nyomta a tempót Makray Benedek gyermek futónk, és így esett meg az helyzet, hogy a felnőtt mezőnyt is ő vezette, egészen a 2km-ig, amikor is a nagyok kapcsoltak, hogy na ne már! Benitnem kellett félteni, mert az abszolút3.helyre is be tudott jönni, és a korosztályát pedig megnyerte és lett 1.helyezett. A legkisebbeknél egyMakray vérvonal nyerte a versenyt (1.hely), mégpedig Makray Anett,egy szép, okos egyenletes futással. Anett még csak 2008-as, de egészen kezd belerázódni ebbe a csudálatos világba. Lázár Gyurika megállíthatatlan, olyannyira az, hogy a sebes futás mámorában bakizott egyet és a biztos első helyről elkanyarodott rossz irányba, ám hamarosan visszatért a jó útra és ért be a 2. helyen! Lengyel Lizettet lassan le sem lehet taszigálni a dobogóról, onnét is a legfelső fokáról, mert ugye mos is ,mint kettő héttel ezelőtt szintén az 1.helyen ért be. Bingó! 25 pont! Egy másikLengyel lány, abból is a nagyobbik, Lauránk belibbent a fantörpikus2.helyre, és biza ő is értékes pontot hozott akonyhára. Nincs megállás, következzék hát Hódosy Márk1.helye. Márkot azért is becsülöm, mert fájós körömbenövéssel is eljött versenyezni, és bár ő is eltévedt kicsinykét, mégis nyert. Bingó…..25 pont! Nosza hát következzék egy új futónk, aki egy hónapja tréningezik csapatunknál, ám bemutatkozása, frenetikusra sikerült, vagyis eldobom az agyam. Dánél Éva a nagyok, felnőtt csajok mezőnyében harapott, futott, mint egy vadmenyét. Évibiza1.helyen végzett. Ebben a korcsoportban egy tiszteletbeli nőszemély a3.helyen landolt, aki nem más, mint Újvári Andrea! Nos Andi, jött, látott, futott, bezsebelte a szajrét, és távozott. Szenzációs! Simák ” simánka,, Gergőnkújra szépet futott és abszolút2., korosztályoselsőlett a mi fotós, kertész boyunk. A rövidebb táv utolsó érmese nem más, mint a híres betongyáros Albi király, vagyis Csuta Albert! Albi sikeresen kezd visszatérni a futás világába, miután egyik évben erős ütés érte bokáját és gajra ment.
Pegazus tumultus a dobogón…
Már el is temettük szegény, de íme,…….feltámadt és3.lett. Ménkűbe nem csap a villám szokás vala mondani. A rövidebb távon még futott ám Pegazusos zerge, akik éppen úgy dicséretet érdemelnek, mint érmeseink, hiszen becsülettel harcoltak a nagy melegben, nehéz terepen. Gratulálok, Csikós Zsuzsinknak, Molnár Krisztikének, Tarnay Klárinak, Szabó Editának (from POLSKA), Füredi Rékának, Tarnay Teónak, Lázár Györgynek! Büszke vagyok rátok de nagyon! Nos folytassuk az olvasmányunkat a betegebbik féllel, a hosszútávos futóinkkal, akik között ott voltam én is, mert egy ígéretemet teljesítettem, vagyis Dorkát kísértem útja során. Doróval nekiláttunk a hosszabbik távnak, ami biza eléggé nehéz útvonalon halad, ám gyorsan leírom, mert tudom, hogy olvassák eme írásaimat az ellenfelek is, hogy Dorka iszonyatos tempót futott a hegyen, sárban, melegben. Csak, hogy szemléltessem, az utolsó 15. km-e 3:40-s lett,valamint a felnőtt férfi mezőnyben úgy a 7.hely körül ért be. A felnőtt nőitnyerte, és a korosztályát is szépen kipipálta. Doróval megegyeztünk, hogy egy okos futást eszközölünk ki és ha minden okés, akkor belecsapunk a lecsóba. Nos Doró, már az első métertől kezdve belecsapott, én pedig nem vagyok semmi jónak az elrontója, úgy gondoltam, hogy belefér. Így mentünk egy őrületes tempót Doróval. A célegyenesben pedig eszméletlen hajrába csaptunk, érdemes lett volna lemérni az utolsó 200m-t. Bámulatos képességei annak a lányunknak, és még csak nem is maxot futott. A hosszú táv nehéz saras, emelkedős, útvonalát sikeresen teljesítette Molnár Zsolt, Tarnay Károly, Lengyel jakuza Árpád, Molnár Tibi, és egy kakukktojás, akit szeretettel fogadtunk be erre a napra, nem más, mint a szenzációsan futó, kozármislenyi csodafutó, Bende Kornélia! Szívből gratulálok minden futómnak, és külön gratulálnék Editának, aki Lengyelországból utazott el hozzánk és lett tiszteletbeli Pegazusos futó! Én pedig, szépen diktáltam Dorkának az iramot, ám közben éreztem, hogy ha belecsapnék, akkor biza rémisztő dolgok is történhetnének ezen a versenyen. De Dorka és a csapat, nekem mindennél fontosabb! Nagyon jó volt látni, átélni, megélni, amint csapatunk egy része, és frissen szerzett barátaink, mennyire önfeledten örültünk egymásnak, és nevettünk sokat, örültünk egymás sikereinek. Erről szól a mi egyesületünk………..a Pegazus atlétika! Család, minőség, atomcsapás, metál!
Az idén először megrendezett, csobánkai hegyi terep versenyen, nagyon szép eredmények születtek, aminek külön is örülünk, hiszen nagyon fontos pontokat sikerült bezsebelnie a Pegazusos futóknak, akik ugye versenyben vannak az éves terep kupa sorozatban. Csobánkán csapatunkból most nem indultak oly sokan, viszont az eredmények több, mint örömteliek. A lányok 5km-es versenyében a korcsoportos eredmények hirdetésekor az első három helyre Pegazusos csajszikat hívtak ki.
Három futónk is a dobogón!
Kimondottan örültem Molnár Krisztike3.helyének, mert Krisztike egy nagyon szorgalmas atléta palánta a csapatunkba, és a nehéz időjárási, terep iszonyok mellett is, hősiesen küzdött, harcolt a Pegazus címerért, és önmagáért. Krisztink után következett a 2. helyen Lengyel Laura, aki immáron szintén régi stabil tagja acsapatnak, és lelkes futónk. Megérdemelten lett2.! No de az első egy olyan leány, aki mostanában, mintha vérszagot fogott volna, megérezte a győzelem ízét, és, hogy merészséggel, kellő önbizalommal, bizony állandó dobogósa lehet a Futapest, terepfutó mezőnyének. Lengyel Lizett, egy igazán bátor, gyors futással ért bea célba, a szenzációselsőhelyen. Nos nagyon nagy az öröm, hiszen a 17-20-25 pontokat Pegazusos csajok hozták el. A fiúknál egy szintén egyre jobb formát mutató, gyerek futó brillírozott, mégpedig Lázár Gyurikánk. Gyuri is jó ideje folyamatosan szállítja az érmeket és pontokat, és most is a csodálatos 2. helyen végzett.. Így bátran kijelenthetem, hogy a Pegazus atlétikának immáron kialakult egy jó erős, és stabil, épülő, szépülő terepfutó utánpótlás tábora, akik bármikor, bárhol, bárkivel felveszik a versenyt. De ne feledkezzünk meg a szenior futóinkról sem, mert ők ugyanannyira sztárok, mint a gyerekek. Ők az igazi példaképek a feltörekvő nemzedéknek, ezért külön gratulálok Molnár Zsoltiknak és Lengyel Árpinak, amiért becsülettel, keményen versenyeztek a csobánkai hosszú távú versenyszámban.
Bizony ám, Makray Benedek igencsak rászolgált a terminátor becenévre, hiszen az idei IronKid’s futóversenyt is megnyerte, ezzel gyakorlatilag veretlen az idei esztendőben. Az Ironkid’s egy nagy mezőnnyel, sok futót felvonultató gyermek futóverseny, ahol sok száz gyermek áll a rajtvonalhoz, hogy eldöntsék, ki a legkeményebb, ki van acélból. A mezőnyben gyorsan kiszúrtam, hogy bizony eljött jó néhány gyors lábú titán is, de megnyugtató érzés volt, hogy Makray Benedek az én tanítványom, és ő jelenleg korcsoportjában idehaza, és Ausztriában is a legjobb futó. Ám ettől függetlenül nagy tisztelettel tekintettünk minden futóra, de egy egészséges öntudattal, önismerettel mind a ketten rendelkezünk Benivel.
Beni diktál…
A rajt előtti órában, hihetetlenül sok gyerek futó jött össze, én nem is tudom honnét, miként, de kegyetlenül sok atomanti futkározott mindenütt. Benivel szépen elvonultunk a nyüzsgés előtt, hogy ne csak a fizikuma álljon készen a versenyre, de az elméje is a toppon legyen. Csak egy célunk volt, mégpedig a győzelem, ennél alább Benivel soha nem adunk, hiszen bajnoknak nevelem, erre tanítom. Ennek megfelelően, nagyon jó vele a közös munka, és mindezek mellé társul még Beni fanatizmusa, és agresszív, ám szabályos korrekt, versenyzési stílusa. Vagyis a szart is kipréseli abból, ha valaki előzni próbálja, így nem könnyű eset a mi Benink. Akik látta eddigi versenyeit, az tudja miről beszélek. No a melegítést szépen el is végeztük, percre pontosan, ám a verseny szervezői amatőr hibákat vétettek folyamatosan, ami meglepő, hiszen a verseny médiakonferálása nagyon profi volt, az infrastruktúra, a profizmus amit beletettek, mind klasszis versenyt ígért számunkra, és mindenki számára. Ám, ahogy az lenni szokott, sok profi versenyt, gyermeteg hibákkal rontanak el. Itt is ez történt, hiszen a célkapuba, beengedték az előző futamok beérkezésekor célba érő gyermekek szüleit a célkapuhoz, így brutális torlódás keletkezett, és káosz. Ám ezt a hibát minden futamnál elkövették, így amíg sorba tették a gyerekeket, no az bődületes időt vett el, és hatalmas csúszást okozott. Nem is értettem, hogy a szervezőknek mindenféle kordon, szalag, humán forrás rendelkezésre állt, és miként lehet ekkora hibát véteni. No de ez történt, mi Benivel azonnal reagáltunk és a célból kivettem Benit. A célbírók, akik kedves aranyos lányok és srácok voltak, nehezen értették meg, hogy ha nem engedik ki, akkor a gyerekek, köztük Beni le fog merevedni, és a melegítésnek lőttek. Nehezen de kihámoztam, miután az egyik rajbíró hölgy vállára tettem a kezem, szemébe néztem és kedvesen, mosolygósan megkértem, hogy engedje ki a tanítványom. Hát ez valahogy működött, és Beni szabadon kocoghatott, mozoghatott. Közben a kordonok mögül néhány kedves szülő, trágár megjegyzéseket kiabált be ( itt tart Magyarországon a sportkultúra), mivel, hogy felháborítónak tartják, hogy Benikém kocog, míg az ő gyerekük bent áll a rajt mögött. Annyira buta embereket még nem láttam, mint ezek az anyukák és apukák, megmondom őszintén. Szerintük ez nem szabályos, és nem fair. Én kedves voltam, megőriztem nyugalmam, mert Beninek nem szabad azt látni, hogy edzője éppen….. Azért az elszomorított, hogy emberek, szülők, miként viselkedhetnek így, micsoda rosszindulat van emberekben, és irigység. Végül annyit mondtam nekik, hogy mindenkinek adott a lehetőség, hogy odamenjen, és kivegye gyermekét. Én edző vagyok mondtam nekik és azért jöttem, hogy a tanítványom nyerjen, és nyerni is fog! Ezen ők nagyot nevettek, hogy majd meglátjuk. no de végül is eljött a rajt pillanata, és Benitől azt kértem, mint mindig……..nyomd ki a szemüket is, hogy az élettől is elmenjen a kedvük. Beninek ez mindig is ínyére vált. Előtte megbeszéltünk egy jó kis taktikát, mert a pálya első szakasza eléggé kanyargós volt, igazi forma 1-es pálya volt. Ezért olyan taktikát vázoltam Beninek, amit még soha egyetlen futómtól nem kértem, és ha kérek is a jövőben, azt nagyon ritkán, mert gyűlölöm ezt a taktikát, de itt most ez volt a nyerő.
Kegyetlenül kifutotta magát…
Benikém, ezt is profin vette, és precízen végre is hajtotta, de hogy mi volt ez a húzás, ez maradjon titok örökre. Minden esetre a célegyenesbe Benedek ellenfél nélkül érkezett, és a célba érkezésekor sehol senki, még a 2002-es futók is sokkal elmaradtak tőle, mert ugye a szervezők a nagy csúszás miatt egybe elengedték, a 2002-03-04-05-ös futamokat. A célegyenesbe érve, Beni hatalmas tapsot kapott, mert azért több a normális ember még, mint az irigy és beteg, így azt láttam, hogy sok száz szurkoló, őszintén tapsolt, kiabált Benedeknek, mert iszonyatosat futott megint. A műsorvezető kitért a hitéből, mondván ilyet még nem látott eddig. Hát ez a mi kis terminátorunk biza, akit még a célkapu mögött is elismerően tapsoltak, no meg amikor Benit lefektettem a fűre pihenni, a kordonok mögül anyukák, apukák pici gyerekek integettek be neki és tapsolták meg, és fotózták. Beni egy igaz harcos, aki profi atléta szeretne lenni. Nm érdekli a nyaralás, semmi sem csak, hogy ő legyen a legjobb! Én szívemből hiszem, hogy Makray Benedek egyszer olyan futóvá fog válni, aki a tv-k elé fogja csalni az embereket, és millióknak fog könnyeket csalni a szemébe, mert tényleg nagy harcos, és átkozottul kemény gyerek. De a kemény harcosban igazi csoda szív dobog. Ettől olyan nagy csoda a mi Benedekünk. Közben lassan eljutottunk az “final,, ceremóniához, ahol Makray Benedeket, a Pegazus atlétika futóját a pódiumra szólították, miközben sok száz ember hatalmas tapssal gratulált Neki elismerősen. Megérdemelte a csodálatos díjat. Benivel ezután le is léptünk a masszőr sátorba, és jól megdolgozták futóműveit. Én meg közben azon gondolkoztam, miközben gyúrták Beni lábait, hogy mit hoz a jövő, de ezt gyorsan el is hesegettem, mert a Dalai Lámának egyszer volt egy olyan mondata, ami örökre bennem maradt. Vagyis, hogy éld meg a jelent, mert anélkül nincs jövő. Így akkor, abban a pillanatban annak örültem ami a pillanat pillanatában történt. Benedek nagy versenyt nyert, miután finom masszázst kapott. Aztán engem is elkapott egy 50 év körüli kemény nő, egy masszőr nő, és brutálisan legyúrt, ami egy igazi ajándék volt nekem, mert ugye imádom a masszírozást. Beni sikerei mögött ott van viszont egy jó csapat, a Pegazus atlétika csapata, ott van mögötte kettő igazi csodálatos szülő, akik mindenben támogatják őt álmai megvalósulása érdekében, hogy egyszer Beni egy messzi messzi galaxisban………….2024-ben 🙂
Elkezdem, bizony ennek az öt napnak, és annak történéseinek a leírását, hogy az utókor ámulattal olvassa majd, hogy miként élék napjaikat, a Pegazus atlétika csapatának gyermek kalózai a dunai életüket a 2016. év nyarán. Meleg nyári nap fogadta az elvetemült, rettegett hírnevű kalózokat, akik ezen a héten újra összejöttek, hogy aztán felvonják halálfejes zászlaikat hajóik orrában, jelezvén, hogy bárkit megtámadnak, ha kell, és senkitől sem félnek. Ez be is bizonyosodott, hiszen kettő csatahajónk sikeresen torpedózott meg egy ellenséges gyorsnaszádot, amely súlyos sérüléseket szenvedett, és kapitánya a Duna vizébe kényszerül esni, hajója pedig javításra szorul a szárazdokkban.
NAVY ONE legénysége 🙂
No de ne szaladjunk annyira a történet elejibe, hisz még be sem mutattam a hírhedten kegyetlen kalózokat. Elsőként kezdeném Makray Benedek kegyetlen urasággal, majd Makray Lillával, aki egy miskolci kalózképzőből jött garázdálkodni a vízre. Őt követi Habó Levente, aki brutalitását, már demonstrálta a surányi boltban múlt évben, és igazi kemény UTE “b,, közép foci táborban edződik, majd jöjjön, Csesznok Ádám, egy félelmet nem ismerő kalózhajó kapitány, aki mérnöki pontossággal támadta meg az ellenséges hajót. Móró Márton kalózunk harci sebeit büszkén viselve kórházban kötött ki, de a whisky segített neki, sebeit tisztán tartani. ( whiskivel locsoltuk a sérülését). Következzen hát a pokol szülötte, démonok gyermeke, Zsámár Anna, aki kalózkodásra született, és talán az egyik legkegyetlenebb kalóz volt közülünk. Tarnay Teó bizony gondolkodás nélkül támad, bárkire, bármire, bármikor lecsap. Kirst Athina kalózlányról annyit csak, hogy Zeusz szülötte!
Agresszor kapitány, Hódosy Márkónk 🙂
Céltudatosan, erőből, ésszel támad, és kalózok köreiben is, kegyetlenségéről hírhedt, még kalóztársai is tiszteletben tartják személyét biza. Csuta Dorottya, Pusztazámor betonkemény kalózai közül az egyik, mégpedig a leggyorsabb. De nem csak a zámori ördögképzők között a leggyorsabb, de országos hírnévre is szert tett már, amit ezen a héten is megvillantott. Talán az egyik legismertebb kalóz e honban, ……félnek is tőle, mint a tűztől. Lássuk, lássuk az új vízi zsiványt Keczéry Orsolyát. Orsi még csak nemrégiben érkezett hozzánk a kegyetlenképzőbe, egy másik kalózképzőből, ahol bizony pitéket képeznek, nem zsivány, erős, kegyetlen, zord, dunai hajósokat. Ám Orsolya azonnal, első nap bizonyította, hogy nálunk a helye. Kővár Blanka is csatlakozott az egy hetes portyázók csapatába, és bizony Blanka nem ismer félelmet, minden kommandós akcióban benne volt, mi több a fájdalmat nem is ismeri, hiszen amikor egy mólóról vízbe vetette magát és hassal érte a vizet, ami nagyot csattant rajta, szinte csak a szája görbült kicsit, de könnyeket nem hullajtott. Nem ismeri a fájdalmat és ezt a szót sem. Varga Áron egy másik egységtől jött hozzánk, hogy megtanulhassa, miként kell földön és a vízen sikeres csatákat vívni, amelyeket gyorsaságát kamatoztatván nyert is. Nagy András az egyik csatahajó kalóz média felelőse volt, és maximálisan jól hergelte a hajó legénységét a csaták közben. Szondi Milán életében először kapott kegyetlen csibész képzést táborunkban,amit olykor nehezen viselt, de gyorsan rájött, hogy kalózok között vagy beállsz a csatasorba, vagy Lucifer és Zeusz haragja által tomboló tűzön égsz meg. Milán így inkább jobbnak látta integrálódni a banditák közé magát. Hódosy Márk ellenséges hajózóként fektette le járművének testét, amit napokig keményen meg is hajtott, és sikeres csatákat vívott ellenünk, mígnem egy brutális, embertelen keménységgel elkövetett összehangolt támadásban, ahol a pánik lett úrrá gondolkodásában, el nem süllyesztettük őt a nyílt vízen. Mint láthatják, a Pegazusok csapatának kalózai ténylegesen, éles bevetéseket hajtottak végre a Dunán. Még egy UTE hajó legénysége is nagy ívben kikerült minket Ráckevén, amikor meglátták hajóinkon a halálfejes lobogót…….erről ennyit.
Gedeon Zsolt, a flotta parancsnoka….
Végezetül maradtam én, ennek a memoárnak írója, Gedeon Zsolt, aki sok sok éve, ezernyi csatát megvívva eljutottam oda, hogy kegyetlenkedéseimet, brutális harci morálomat átmentsem a fiatal nemzedékre. Nos ez az elit alakulat érkezett meg ama emlékezetes napon a becsei “katonai,, bázisra. Elsőként kiépítettük a bázisunkat, ahová senki nem léphetett be az engedélyünk nélkül. És ugye engedélyt pedig nem igen adtunk senkinek sem, így esett, hogy furfangos terveinket, magányban, nyugalomban szövögettük………hogy aztán az éj leple alatt, és a nap világosságában éljünk és vigadjunk. No így esett, hogy első nap reggelén, szépen megérkeztek a hajósok, és a lecuccolás után azon nyomban eligazítást is tartottam, hogy azt a kevéske, ámde fontos szabályokat mindenki maximálisan tartsa is be. Ezt majdnem mindenki meg is értette, de néhány nem a csapatunk magját alkotó kalóz még feszegette a határokat első nap, aztán egy általam kieszközölt nyomatékos 5 perces monológ után mind a három kalóz megértette, mert tudták, hogy Krisna védikus haragja, kutya töke az én haragomhoz képest, ami lecsaphat rájuk, pedig szívem pipacsokkal van kirakva. Első napunkon, szép napsütötte időben első és legfontosabb feladat volt, a hajózok képességeinek felmérése, és kiképzési hajózások lefolytatása. Örömömre szolgált, hogy kettő egységünk egy lány és egy fiú SEAL alakulat, kiválóan, professzionálisan állt össze, valamint az ellenséges hajó gyorsnaszád is készen állt a következő napi bevetésekre, Hódosy Kapitány vezetésével, akinek azért akadtak problémái a technológiával az első kihajózáskor. Lássuk, hát, hogy a különböző hajó egységek miként álltak fel. A NAVY ONE-ban ültek Kirst Athina navigátor, Zsámár Anna médiafelelős, Keczéry Orsolya tengernagy, Makray Lilla gépész, Csuta Dorottya teljesítmény technikus, Kővári Blanka programfelelős, Szondi Milán kadét, és Gedeon Zsolt kormányos ellentengernagy, a sötét erők ura! Másik hajóegységet képezte a NAVY TWO romboló fregatt, akiknek kapitányuk a határozottságáról, félelmet nem ismerő bátorságáról híres Csesznok kapitány admirális.
Navy two legénysége, itt még ellenségként…
Felderítőjük Habó Levente volt, aki az egységet az ellenség irányába vezette. Mellette ült az az ember, a terminátor, akitől az ördög is retteg, a hajó erőátviteli egysége……hölgyeim és Uraim………igen ő az, bizony jól gondoljál, ő az aki meghódította Lengyelországot és Bécsben is csak suttogják nevét. Makray Benedek is ebben a hajóban ült. Mögötte ült a tüzérség vezetője, aki a harmadik napon telitalálatot ért el egy ellenséges hajón, ő bizony Tarnay Teó tüzérségi tiszt. Társa Móró Márton volt a hajó szive és tartotta a lelket mindenkiben a nehéz időkben, aki súlyos harcok közepette szenvedett sérülést, így kórházi kezelésben kellett részesíteni őt, ám még a műtőasztalon is fogat összeszorítva viselte a kapitányi sapkát, amit sérülése után kitüntetésként kapott az egységtől, bátorságáért, hősies helytállásáért. Móró hadügyminiszter azóta egészséges és újra csatába kívánkozik, hogy védje egységét a hazai vizeken. Az egységben foglalt helyet egy igazi provokátor, aki az ellenséges egységet akkor is harcra kényszerítette, amikor annak, már nem volt kedve harcolni, ő volt Nagy András beépített ügynök. Társa Varga Áron szintén tüzérként dolgozott a fedélzeten és precíz találatokat ért el Hódosy rombolóján. Hát így álltak össze a vízi kalózok csapatai. Első este a sportfoglalkozásokat követően, vacsorázni mentünk a közeli csárdába, hogy éhségünket, és szomjunkat oltsuk éjszakára, mert másnap bizony tombolni mentünk a ráckevei strandra. Reggel korán keltünk és az eligazítást követően ki is hajóztunk a nyílt vízre, és irány Ráckeve. Hajózás közben nyugodt 2-3 csomós sebességgel szeltük a habokat, nyugodt szélcsendben, és élveztük a szabadságot, miközben a kalóz zászlóinkat meg meg lengette a langyos nyári szellő. Én közben figyeltem, hogy miként, hogyan dolgozik a mi és a másik hajó legénysége.
Oriska, Athina, Ádám és én készítjük az uzsit.
A lányok egy összeszokott, harmonikus, nyugodt egységes erőt képviseltek, készen minden támadás elhárítására, és mint az később majd ki fog derülni, erre szükség is volt. A lányok hajójában a rafináltság, a dörzsöltség, de legfőképpen az ész játszotta a főszerepet, míg a fiúknál az erő természetesen, aztán Hódosy Márknál pedig a gyorsaság állt középpontban, ami nem mindig volt kifizetődő, valamint hajójának hossza is sokszor okozott neki meleg pillanatokat. Hiába a veszedelmesen gyors hajó, ha azt fel is kell tudni gyorsítani, ami Márkónak kiválóan ment és bámulatosan hárította el támadásainkat……….addig, amíg egyszer csak meg nem kapta halálos sebet ejtő torpedóját. De a sztori még nem tart itt ugyebár. Ráckevére úgy bő egy óra alatt értünk oda, hiszen a lányok folyamatosan kaptak tőlem instrukciókat, így tanulván meg a manővereket, vészhelyzeti eljárásokat, vagyis miként kell finom manővereket, sos elkerülő manővereket végezni, no meg parkolás finoman, precízen, és persze a hajó mozgásának érzékelése is a tananyagot képezte. Asrácoknál Csesznok Úr keményen tartotta a rendet és nem tört ki egyszer sem lázadás, mi több rendkívül profin hajóztak a fiúk, maximális biztonság mellett. Hódosy hajója is kiválóan üzemelt, és csak úgy száguldozott a vizeken, némi vagánysággal megtűzdelve, néha lenézvén hajóink lassúságát, ám a mi hajóink rombolók voltak, nagy legénységi állománnyal, míg az öve igazi kis torpedó naszád. Ám a mi hajónkat egy nagy tapasztalatú háborús veterán navigálta és ez lett a veszte. No de ki is kötöttünk Ráckevén, és kezdetét vette a dzsembori, ahol az első vízi ütközet kezdetét is vette. A fiúk első nap, még az ellenség szerepét töltötték be, így én és a lányok veszedelmes tervet szőttünk ki ellenük.
Este is vízen voltunk, ráadásul telihód vót.
Első nagy fogásunk az volt, amikor a NAVY TWO Csesznok egységet egy sziget csücsök elérésekor az utolsó pillanatban harci manőverrel, tévútra kényszerítettük, vagyis a NAY ONE egy rövidebb úton haladt tovább, míg a NAVY TWO a sziget íveltebb felén hajózott tovább, ezzel csökkentvén egységük energia háztartását, mivel a mi egységünk a NAVY ONE ennek köszönhetően a Ráckevei strandnál, már éles bombázóbevetéssel várta az ellenséges egységet, így mi a partról indíthattuk Tomahawk tölteteinket. ( A Tomahawk szárnyas rakéták támadták Iraq-ot a sivatagi vihar hadműveletben 1991-ben az öböl háborúban, amit mi a Ráckevei ütközetnél kukorica csövekkel helyettesítettünk) A kukorica cső kisebb járulékos veszteséget okoz, mint egy Tomahawk 🙂 A fiúk megkezdték a lassú és pontos kikötést, és már eléggé ki voltak ránk akadva, a titkos manőverünk miatt, így élces hangon fenyegetően közeledtek a parthoz. Töltényeink a fűben hevertek tüzelésre készen. Én mint a csajok kapitánya igazi háborúba hívtam a fiúkat és a lányok, már nagyon várták az ütközetet. Eljött a pillanat…….és tüzeléssel várj…….várj……várj……..tüzelésre készülj……..tűűűűűűűűűűűűz, és már meg is kezdődött a ráckevei sivatagi vihar hadművelet, ahol a NAVY ONE elsöprő erejű támadást hajtott végre, ezzel a a fiúk NAVY TWO hajóját a kikötés megszakítására kényszerítették. Persze a NAVY TWO legénysége igyekezett szóbeli fenyegetéssel, háborúval erőt demonstrálni, ám akkorra mi már a fagyizó felé tartottunk és hajónk a parton sütkérezett. Itt a strandon aztán gyorsan béke köttetett, és ultimátumot kapott a NAVY TWO legénységi állománya, vagyis……..vagy mellénk állnak, vagy hajójuk el fog süllyedni a hazafelé vezető irányon. Erre a fiúk keményen reagáltak, ám a hazafelé vezető irányon jól érzékelhető volt a NAVY TWO baráti közeledése, de még nem volt igazi a béke. Ezt megelőzően Móró Marci harcos tengerész súlyos, ám nem halálos sérülést szenvedett a parton. Sebét szakszerűen elláttuk, úgy, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva, ám másnap sajnálatosan kórházban folytatták sebének ellátását. Azóta kiválóan érzi magát. ( Marci belelépett valami szúrós cuccba, ami megszúrta a talpát). A ráckevei parton egy full-extrás játszótéren elkezdtük a fizikális tréninget, vagyis minden kalóz egy kijelölt akadály pályán rohant végig, ügyességét és merészségét felhasználva, mindezt időre. Egyetlen kalózunk mondott csak ellen a kihívásnak, nevét nem írom le, de félelmét nem tudta legyőzni sajnálatosan.
Rockerbulin, habpartyban 🙂
Viszont a többi kalóz, fergeteges csatákat vívott a stopperóra ellen. A győztes lánynak és fiúnak felajánlottam egy jégkrémet és egy Topjoy üdítőt. Természetesen mindenki kapott fagyit, hiszen megérdemelték mind. No az egész napos strandolást követően harcosaink hajóba, vízre szálltak, hogy hazafelé vegyék a szép Napsütésben, az irány és beiktassák közben a lakatlan sziget felfedezését, mert bizony tényleg találtunk egy igazi lakatlan szigetet, ahol azért volt lakó, nevezetesen a darazsak. No de ezt megelőzte a világtörténelem legnagyobb vízi ütközete, amely Hódosy Márk sötét Úr, és a NAVY ONE, NAVY TWO között bontakozott ki. Az egész hajóút nyugodtnak indult, a lányoknak mondtam is, hogy nagyon lazán evezzünk, élvezzük a csodálatos tájat, és a finom meleget. A NAVY TWO legénysége közben jelezte, hogy admiralitásunknak behódol, így kettő hajóosztállyal szeltük a habokat. De mint az a legtöbb háború kirobbanásakor lenni szokott, egyik fél meghúzza a ravaszt. Ezt a lépést Hódosy kapitány lépte meg azzal, hogy provokatív kijelentéseivel, hajója gyorsaságával hencegve, lenézte egységeink mozgékonyságát. Ebből aztán hatalmas, hazáig tartó háború kerekedett. Hódosy kapitány több provokatív manővert eszközölt ki ellenünk, közben a “mi van skacok, de lassúak vagytok, nem tudtok elkapni kijelentés,, többször is elhagyta száját, közben jókat nevetett rajtunk. Ezalatt egyik hajónk sem tudta elkapni a sötét nagyúr hajóját, így cselhez folyamodtunk és tudtam jól, hogy a csalit bekapja. Mi a lányokkal dél felé vettük az irányt, míg a srácokkal megbeszéltük, hogy ők folyamatosan támadják északról, folyás iránnyal párhuzamosan úgy, hogy közben araszolunk a part felé. Bizony a part felé, mert ott hiába a gyors hajó, ott nehezen manőverezik. Ám erre sem kellett, hogy sor kerüljön, mert Hódosy kapitány elkövette a legnagyobb hibát, pontosan azt, amit a Japán flotta a II. vh-ban! Csak a csalira figyelt, ugyanis mirólunk azt gondolta,hogy elindultunk dél felé haza, ám ,amikor a fiúk szóval tartották őt és Márkó lelkesen vívta a szópárbajt, mi a lányokkal bődületes sebességre kapcsoltunk, és romboló hajónk csak úgy tépett a vízen. Márkó amikor, már észlelte a bajt, hirtelen pániktól kitörve, nem tudta ledönteni, hogy előre, vagy hátra startoljon. Ezzel megpecsételte sorsát, mert a fiúk is izomból támadták.
Kalóztanya, Navy one szállás.
Így esett meg, hogy Márkót pontosan egyszerre jobbról és balról kapta az ütközést, találatot, amitől ökölnyi léket kapott hajója és fel is borult! Ezzel született meg a Duna egyik legnagyobb nyílt vízi csatájának legendája, ahol igazi csapatmunkában diadalmaskodott kettő lassú, ámde rafinált egység. Márkó egy kormányaitól megfosztott likas hajóval vergődött haza a kikötőbe. Hát aki kalózokkal kezd, az így jár. De megjegyzem, hogy Márkó és mi is hatalmasakat nevettünk, könnyeink potyogtak, és Márk baromi jól viselte a játékot, nem beszélve arról, hogy hazáig bombáztuk őt, másfél literes ásványvizes palackokkal, de persze ő is viszonozta a tüzet. Közben Csuta Dorottya ezredes lőtte Márkót keményen vízipuskával. Kikötés után minden hajós csapat felmérte a károkat. Senkinél semmi kár, csupán Márkó hajóját kell jövő héten megcsinálnom, ami egy kettő napos munkám lesz, hogy helyre tudjam hozni. A napnak nem volt vége, hiszen néhány kalózzal, Kővár Blankával, Athinával, Annával, Orsival kimentünk a kukorica földre, és szedtünk, vagy 30 cső kukoricát, meg néhány szál tövet. No Megkerestük Makray Benedek sátrát és úgy aludt, annyira mélyen, hogy komplett kukoricaföldet rendeztünk neki be a sátrába, hogy amikor felkel, egy dzsungelben ébredjen. No így is lett, reggel nagyot nézett, hogy mi történt, hová került, mi meg nagyokat nevettünk ezen, nagyon vicces volt. Hát így teltek napjaink, és bizony ezer meg ezer történetet tudnék mesélni még, de meséljenek inkább a a gyerekek. Kenuzásban nagyon profik voltak,, rendes, összehangolt csapatmunka volt az egész túra.
A csapat, a kalózok, akiktől rettegtek a dunai hajósok 🙂
Nem törtek ki lázadások, és minden a helyén volt, maximális biztonság mellett. Az ételek finomak volta, sokat, jókat ettünk, piacoztunk szombaton, ahová kenuval mentünk, és mindenki sok-sok hasznos holmit vett, képzelheti mindenki, hogy micsoda vásárlás vette kezdetét!? Élveztünk az életet, élveztük, hogy együtt vagyunk, és igazi jó barátságban evezünk békében, olykor nem éppen békében. Esténként a gyerekekkel kőkemény Rocker buliba jártunk, ahol a csajok bizony nyomták a táncot a hab party-ban, és a rockerek imádták a Pegazus kenu csapatát. A becsei vendéglősök is szerettek minket, hiszen ingyen üdítőket küldtek, a rockerektől tortát kaptunk, szóval éltünk, mint hal a vízben. Persze minden nap fagyi, lazulás, buli, topjoy, és sok-sok röplabda. Esténként zombifogók, pánik futások, napközben pedig partizán akciók! Fergetegesre sikerült ez a tábor, hiszen egyik gyerekkel sem volt semmi gond, eltekintve, egy-egy kisebb zendüléstől, amit általában egy kalóz indított, de vele gyorsan le lehet játszani a meccsünket. Én nagyon élveztem a srácokkal eltöltött öt napot, és úgy láttam, hogy senki sem rohanna annyira haza. Büszke is vagyok mindenkire, mert csibészek voltak, rosszcsontok, de ugyanakkor, szinte mindenki felelősségteljesen viselkedett, és senki sem csinált meggondolatlanul egyéb más akciókat. A gyerekeknek elég nagy szabadságot adtam, aminek köszönhetően bebizonyosodott, hogy ha tiltunk valamit, azt azonnal áthágják, ha engedem, akkor bizton állítom, hogy minden betartanak. Bizony lehet mondani, hogy felelőtlen vagyok ennyi gyerekkel, de a Pegazus csapatának gyerekei, mások és ezt büszkén írom le! Mások, mert ízig vérig zsiványok, de jól tudják, hogy amit kérek, az mindenkinek jó. Ezért egyszer sem szöktek meg este, nem ugráltak ki a hajóból, nem lógtak meg este a strandra. Ha valahová menni akartak, elengedtem őket, egy feltétellel! Tudjam hol vannak és meddig. Öröm volt velük lenni és piszkosul szét is csaptuk magunkat a tábor végére. Utolsó nap olyan látvány fogadta a szülőket, mintha háborúból jöttek volna meg a gyerekek. De ez is volt a cél, mégpedig, hogy élménydús, aktív öt napot legyünk együtt. Egyik apuka azt mondta……..Úram atyám, mi történt a lányommal? Tiszta csípés, karc, seb, a haja rasztásodik, ám………de jó ezt látni! És ezt volt a legjobb hallani, mert az apuka szeme csillogott, hiszen régi gyermekkori élményeit látta megelevenedni ekkor. Jövőre újra ugyanitt, ám közkívánatra még idén augusztusban nyomatunk egy záró kenus bulit a hírhedt Czár büfében!
Addig is kezeket a paplan fölé……éljenek a csajok, és a Pegazusok………mindörökké!
Bizony így igaz! Egy nagyon jó, és rátermett gyermek elit alakulattal jártuk be a Börzsöny jó nagy szeletét, amelynek kiinduló állomása a szépséges Zebegény volt. Tradicionálisan minden évben innen indulunk neki a rengetegnek, amely hegység hazánk egyik keveset zargatott, igazi vadon jellegű természeti paradicsoma. A táborban egyik fő szempont volt, hogy nincsenek kötöttségek. Mindenki vigyázzon magára és amit tesz, azért vállalja a felelősséget, ha baj történik vele, abból tanuljon, és legfőképpen lássa, vegye észre Magyarország igazi értékét, az erdőt, a vizet, az állatokat, és a Börzsöny vadságát.
Törökmezőn
Nos első nap reggelén szépen mindenki időben megérkezett és nem is sokat hezitáltunk, uccu neki egyenesen a rengetegbe gyalogoltunk bele. Idén nem fogadott minket légvédelem, vagyis szúnyog invázió, ennek köszönhetően nyugodtan baktattunk fel a kaptatókon. Meglepett, már az elején, hogy most egy nagyon masszív, energikus társasággal jöttem, hiszen senki nem nyafogott a meleg, vagy a terep miatt, és ez kitartott a túránk végéig. Első napi célpontunk a Török mező volt. Én imádom ezt a helyet és ajánlom is mindenkinek, hiszen kevesen tudják, de létrehoztak itt egy egészen egyedülálló állatkertet, ami ingyenesen látogatható. Mellette pedig ott sasol a turistaház, jó ételekkel és italokkal, finom málnaszörpivel. Nos mi a turistaház közelében vertük fel sátrainkat, mert vadkemping élvezi nálunk a prioritást, ám fontos szempont volt, hogy azért mindig turistaház közelében legyünk. Első nap szépen egyenletes tempóban araszoltunk fel Török mezőre, ahol le is málháztunk és belecsaptunk az életbe. Utunk során végig bámulatosan szép arcát mutatta meg nekünk a Börzsöny,…….emiatt is szeretem annyira, olyan titokzatos, és mindig annyit látszat magából, amennyivel az ember lelke, szeme jóllakik. Végig érzed, hogy mennyire is él az erdő, érzed a vadakat, de nem látod őket. Ők végig szemmel követnek minket, érzik a szagunkat, és hallanak is.
Úton a vándorok…
Ez egyfajta jó érzéssel teli borzongást kölcsönöz az embernek. Ezt a gyerekek is érezték, főleg amikor leszállt az éj. Előtte viszont meleg ételt ettünk és kezdetét vette a táncverseny az asztal tetején, ahol meglepő módon nem Kláriék, vagyis a csajok nyertek, hanem Hódosy Márk és Tarnay Teó. Csak nyitva maradt a szám, amikor ez a kettő srác elkezdte a dance-t, hát látni kellett volna mindenkinek. Így a fiúk győztek. Ezt követően jöhetett a fürdés, ami nem egy hétköznapi tusi-musi volt, hiszen a közeli patakban fürödtünk meg. Elsőként a lányok mentek el elemlámpákkal a kb 600m-re lévő forráshoz, és ők fürödtek meg a kb 10 fokos vízben, minden gond nélkül, majd mikor visszajöttek mi mentünk le. Nem volt kecmec, Márkó én és Teó, levettünk minden ruhát, és már nyomtuk is a jéghideg vizet magunkra az erdőben. Ha akkor valaki arra jön és elemlámpával megvilágít minket, nos vicces látványt nyújtottunk volna, hiszen a forrásban balettoztunk és közben kulacsokból öntöttük magunkra a vizet. Hát utána viszont piszkosul jól éreztük magunkat, mert a friss forrásvíznek nincs párja. Közben a lányok eldöntötték, hogy a közeli játszótér egyik fa kunyhójában fognak éjszakázni, így ők le is léptek, elengedtem őket, had érezzék a szabadság ízét. Szépen le is feküdtek aludni. Lizett velem maradt a mellettem levő sátorban, mert így jobban érezte magát. Én kint akartam aludni egy asztal tetején, de egyetlen egy kis dög szúnyog halálra szívatott, így bekopogtam Márkó és Teó sátrába, mert este álmosan nem volt kedvem sátrat építeni. A srácok be is engedtek, ám gyorsan megbánták, mert azonnal elkezdtem helyet túrni magamnak, így viccesen a sátor területének 1/3-án Márkó és Teó aludt én pedig a maradékon, de Isten a tanúm, hogy Márkó a hibás ezért, mert annyit feszengett, hogy kénytelen voltam őt eltúrni magamtól. Hirtelen virradni kezdett és frenetikus madárcsicsergésre ébredtünk mindannyian. Azt hittem jön az armageddon és a madarak megőrültek, de csak jelezték a reggelt. Érdekes volt tapasztalni, hogy mivel, hogy nem szabtam meg semmit a gyerekeknek, semmi kötelezőt, nos bámulatosan önállóan jól csináltak mindent, és az esti fekvés, reggeli keléssel sem voltak gondok. Mindenki korán kelt, és jól aludt, nem kellett senkit sem noszogatni, hogy keljél már fel. Nos reggel össze is cuccoltunk, megtöltöttük a kulacsokat, és célpont bemérve, irány Kisinócz, Kóspallag.
Térképészet…
Előtte nap, azért a gyerekekkel sokat térkép olvastunk, és bámulatosan jól kezelték a térképet. Egyik nap Molnár Krisztike vezetett minket Nagy-hideg hegyre fel, hiba nélkül. Kisinóczig az utunk kettő órányi gyaloglásunkba telt, ami szépen elröppent. Útközben sokat nevettünk, elmélkedtünk az élet nagy dolgairól, no meg pasik és csajok téma., és a sport. Márkót cukkoltuk végig barátnőjével, aki Franciaországba utazott el pár napra, és Márkónak mindig azt mondtuk, hogy Eszter, már lehet az Eifel toronynál sétálgat Jan-Pierre Marcóval, amire Márkó mindig felkapta a vizet, de ez tetszett mindenkinek. Jan-Pierre Marcó egy általunk kitalált képzeletbeli személy, aki meghódította Esztert Párizsban. A mi Márkónk persze, ezt csöppet sem találta viccesnek, emiatt még jobban kapta a savat. Hát így esett meg ez a történet Márkónkkal. Ez a történet végig kísérte egész útját is egyben, álmatlan éjszakákat okozván neki. Közbe amíg itt írogatok, meg is érkeztünk a kisinóczi turista házhoz, ahol barátságos személyzet várt minket és gyorsan ki is fizettem az ételünket, az ebédet. Reggelit mindig boltban vettünk, kivéve, ahol nem. Közben csatlakozott hozzánk Laura is, aki első napot passzolta Napszúrás miatt. No itt is lecuccoltunk, és bizony én, már a neten kiszúrtam egy nagy, kék vizű medencét a turista ház mellett. Tikkasztó hőség volt, ezért a tervezettnél még gyorsabban megrohamoztam az illetékest, egy kedves nőt, aki a pultban dolgozott és amolyan nagyanyó szerepét töltötte be ezen helyen. Úgy voltam vele, hogy nem szálló vendégek vagyunk, de mégis megérne pár forintot egy nagy csobbanás. Ettől is volt szép a mi táborunk, hogy megmutatkozott a gyerekek előtt az, hogy semmi sem kell túltervezni. A jó adja magát, és a meglepetés erejével érkezik. Nos az égiek itt is szerettek minket, mert a hölgy azt mondta.
Teó becsapódás..
Külsősöknek 800ft szokott lenni, de a főnők asszony azt üzeni, hogy én és a kis csapatunk strandolhat ingyen ameddig csak akar. Lám vannak az életben még csodák, és cuccainkat gyorsan egy kupacba raktuk, és szó szerint megrohamoztuk a medencét. Én vettem sebtiben pufit, meg italt és már meg is volt a bíííícs fíling. Gyönyörű szép tiszta kék vizű medence várta testünket, hogy lehűtse, és mindez ultra galaktikusan szép táj hátterével megspékelve. Fent a hegyekben magasan, erdőben, ott ahol, már senki sem jár, a Pegazusok csapata egyedül használhatott egy medencét, mindezt ingyen. Írtóra élveztük és a fürdőzés után a megrendelt ebéd piszkosul jól is esett. Nagyon megszerettek minket ott, és mi is a személyzetet. Itt sem a turistaházban hunytuk le szemeinket, hanem egy szép réten a patak mellett. Itt meg is építettük alkalmi házainkat, és amíg a gyerekek elmentek büfézni kicsit, én sétálgatni kezdtem a patak mentén. És mint a mesében, egyszer csak a semmiből az erdőben szembe jön velem egy idős hölgy. Kedves volt és érdekelte mi járatban vagyok, amiről én be is számolta, hogy ördögöket hoztam a hegyekbe. Ezen ő nagyot kacagott és annyit mondott. Fiatalember, ha aranyat akarnak találni, akkor jó helyen járnak és ezzel el is ment. Néztem is nagyot, de azonnal elkezdtem gondolkozni és a patakra néztem. Eszembe jutott a 2001-s esztendő, amikor az ELTE földraj szakos társaimmal erre jártam és egy tanár megemlítette, hogy egykoron aranybánya volt erre, amit rég bezártak. Letérdeltem a patakba, és ahogyan a Nap fényei rávetődtek a vízre, a kis szemcséjű sóderben arany színt láttam itt ott felcsillanni.
Patakból kimosott arany lapocska
Rohantam is a csipeszemért, amivel makettezni szoktam és újra letérdeltem. A csipesszel óvatosan a ici-pici kicsi arany lapocskát emeltem ki, amit Laurának adtam, mert elkérte, miközben vissza értek. No innentől kezdve kitört az aranyláz és tartott is addig, amíg a Nap sütött. Találtunk is bőven aranyat, de nem annyit, hogy gazdagságra tegyünk szert. Aki szeretne a családjának maradandó élményt, az keresse meg ezt a helyet, mert tényleg van itt arany. Eljött az este. Mindenki bekucorodott a sátrába, és pik pakk csend is lett. Nemsokára a lányok huhogni kezdtek, hogy van a sátrak körül valami, és nem mernek kimenni, mi több be vannak tojva. Én is hallottam a sündörgő hangot, de kint nem találtam semmit a lámpával. Végül mindenki elaludt. Másnap megtudtam, hogy a tábor körül él egy farkát vesztett róka. Nem veszett, csak szeret erre kóborolni egyedül. Megeszi a turistahát kutyájának maradék ételét, és lenyúl olykor egy kettő tyúkot a faluból, de mindenki szereti. Valószínű, hogy ő keresett fel minket este. Bőséges reggeli után szintén gyorsan útra kéltünk, ám reggel egy jó kis viccel indítottuk a napot. Teó és Márkó valahogy most elaludtak, és már mindenki össze pakolt, ám kettő derék huszár katonánk, nem tudott talpra állin, kb. úgy, mint a Franciák a Portugál gól után. Jött az ötlet, hogy lebontjuk a sátrukat, és míg ők aludtak, a sátor megszűnt létezni és össze is dőlt. Teó, mint amikor egy baba születik, úgy kúszott ki a sátorból, és húzta maga utána hálózsákot, és a sátortól kb 2m-re újra elaludt, míg Márkó meg sem mozdult.
Ez a sátor paffff összedőlt…
Gondoltam is, ha lenne itt egy platós kocsi, még jobban meg tudnánk viccelni és sátorral együtt fel is tehettük volna rá, és irány Szlovákia. Nevettünk is, hogy Márkó amikor felkel, egy Szlovák faluban ébred egy árokpart mellett. Miközben ezt írtam, a csapat, már félúton jár túranapunk legnehezebb útvonalán, a gyilkos Nagy-hideg hegyi kaptatón. Ez egy 5.5km-s út, nem túl hosszú, de végig emelkedik, a sziklás, homokos hegyoldalban. Kicsit tartottam is attól, hogy egy kettő lánynak ez az etap megfekszi a gyomrát, de annyit felejtettem csak el, hogy eszembe jusson. Itt mindeni Pegazusos lány. Így a kaptatón, a dög melegben egy nyikkot nem hallottam, senki nem sírt, rinyált. 25 percenként tartottunk öt perc pihenőt, és ez nagyon jó beosztásnak bizonyult, miközben Teó diktálta elöl a tempót. Végig nagyon jó hangulatba járkáltuk az erdőben és, már majdnem felértünk, amikor egy bögöly légy szállt az arcomra és gondolta, hogy megkóstolja arcom húsát. Én ezt nem vártam meg és azon nyomban akkora pofont adtam magamnak, hogy csöngött a fülem tőle, ugyanis, nem az arcomra ütöttem, hanem a jobb fülemre. Hát ezt jól benéztem, és persze a zümi lelépett. Egyéb iránt megjegyzem, hogy az itt élő zümik betonból vannak. Egyiknek a sapkámmal három kőkemény erős ütést mértem a kis testére, és semmi. Megrázta magát, még talán kuncogott is rajtam egyet, még le is hülyézett, és rögvest elrepült. Nem hittem a szememnek. No de közben, már fel is értünk a tetőre, vagyis Nagy hideg hegyre.
Csúcshódítók. 869m.
A nevére rászolgál, ugyanis magasan van, tehát az én olvasatomban tényleg nagy. Hideg? Nos este bizony a seggünk is befagyott volna, ha ott nem lenne az a volna, vagyis a jurta sátor, amit a turistaház ,kettő bábuska nénije, a kettő konyhás, mindenes hölgy, rendelkezésünkre nem bocsát. Megjegyzem ők is mérhetetlenül kedvesek voltak velünk, néha azt éreztem, mintha a nagyanyáink vigyáznának ránk. Meg is ebédeltünk, elfogyasztottuk méreg drága ebédünket, merthogy itt nem ildomos enni inni, mert olyan mint a patika. Na sebaj, viszont ma tusolóban fürdünk, meleg vízzel. Kicsit át tudom érezni, mit érezhetett Tom Hanks a Számkivetett című filmben, amikor rátaláltak és több év után, otthonában tudott meleg vízben, tusolóban fürödni. Hát én is ezt éreztem, bár az egyéni csúcsomat most nem akartam megdönteni. Nem titok én pontosan egy hétig nem fürödtem még diák koromban itt a táborban, mert estére mindig elfáradtam és bealudtam. Hát ez van, mi most azért megcsutakoltuk magunkat. De a fürdés előtt, még napközben elvándoroltunk a Csoványos magas kilátójába, amit nemrégiben fullextrásan felújítottak. Én kettő éve, amikor felmentem, még romos állapotban volt és ugye a kilátó teteje majdnem 1000m fölé magasodik. Úgy mentem fel, mint egy pók, és a tetején vacogtam a félelemtől, fújt a szél, és sehol korlát. No de mi most egy gyönyörűen felújított, biztonságos magaslatra mentünk fel, ami egyben a Börzsöny legmagasabb pontja is.
Majdnem 1000m-n a csapattal a kilátóban
Amikor felértük, mindenkinek tátva maradt a szája. Mit is láttunk? Egy olyan országot, ami a világ legszebb országa, és láttuk, hogy mi magyarok mennyire szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk. Nincsenek szavak arra, hogy mit láttunk valójában, csak néztünk ki a fejünkből. Hát nem mondom, nálunk is voltak pókok, akik alig mertek lépni is a kilátóban, és nem is ciki, hiszen eszméletlen magasan voltunk. Az első lépések nekem is nehezek voltak, aztán megszokja az ember. Közeledett az este és elindultunk hazafelé. Táborunknál megismerkedtünk egy idősebb figurával, akitől meg is kérdeztem mi jót csinálnak ott hátul a sífelvonó háznál. Azt mondta, hogy amatőr rádiósok és éppen Európa bajnokság van, és ha kedvünk van nézzünk be hozzájuk a kis faházba. Mi éltünk is a lehetőséggel, és bepillantást nyerhettünk, egy amatőr rádiós csapat versenyébe, csákó brékó ment ezerrel, közben a radarjuk is forgott a ház tetején, ami akkora volt, hogy elképzelni sem tudom, hogy szerelték össze. Itt is megállnék ,és megjegyezném, hogy milyen szép is az élet, és mennyire nem jók az agyontervezett táborok. A spontanitás elvét követve bebizonyosodott itt is, hogy az élet mindig ad, mindig tartogat meglepetéseket, ajándékot. A rádiózást a gyerekek nagy érdeklődéssel nézték, hiszen több ezer km-el távolabb élő emberekkel tudtak beszélni rövidhullámú rádión. Ha egyszer kitör a 3. világháború, és a műholdak le lesznek szedve, mint a pinty, nos övék a jövő.
Látogatás a rádiósoknál
Kevesen tudják, de a Szerb hadsereg is bevetette az amatőr rádiósokat, amikor a NATO vadászgépek támadták Szerbiát, ugyanis a rádióamatőrök által használt frekvenciát a NATO erők jól ismerték, így a HARM rakétákkal nem támadták őket. Ezt a lehetőséget a Szerb cimboráink jól felismerték, ám a NATO erők amatőr módon nem. ( szerk. megjegyzése). No elérkezett az este, és egy jó nagy zivatar felhő is délkeleti irányból, amit a meteorológusok nyugatról jósoltak be, megjegyzem nem is tévedtek nagyot, no de a felhő biza megérkezett, de még Pest mellett araszolt és gyűjtötte a bostot. Én ezt még nappal kifigyeltem a távcsővel és hálát adok Dr. Pavlics Károlyné légkör földrajz tanáromnak, aki az ELTÉ-n megkeserítette az életemet, ám most hasznát vettem és órákkal a vihar előtt, lebontottuk a sátrat, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Lucifer most az égből érkezik. Megkérdeztem a turistaház gondnokát, hogy mi a szitu a jurtákkal, mert bérelnék kettőt, mivel, hogy összesen kettő is volt. Tudják mit felelt? Használjátok csak ingyen, és mára is jutott egy kellemes meglepetés. Be is költöztünk a nagy jurta sátrakban és a tomboló vihart itt vészeltük át.
Ilyen jurta sátrakban vészeltük át a vihart.
Reggel kinyitottuk a jurta ajtaját, és azt hittem itt a tél. Nem az ősz, hanem a tél. Amíg felmentünk reggelizni vacogtunk is rendesen, ám a sátrakban nem volt hideg, és gondolkoztunk is, hogy következő állomásunkat, másnap vesszük be, ám délre szép Napsütés verte szét a felhőket. Így alarmot fújtam, minden katonám rendezte sorait, a lány katonák, még azért kifésülték egymás haját, hiszen az nagyon fontos az erdőben. Készen álltunk mindannyian hihetetlen kalandjaink folytatására. A legjobb dolog, ami most következett, az nem volt más, mint hogy végig ereszkedtünk lefelé Királyrétre, mivel ugye a Börzsöny tetején álltunk éppen. Fájó búcsút intettünk Nagy-hideg hegynek, amely természeti csoda, országunk egyik gyöngyszeme oly káprázatos élményeket adott nekünk. Ha csak arra gondolok, hogy a viharfelhők úgy húztak el a hegy tetején, hogy mi benne éltük meg, amit az emberek lentről a Duna szintje mellől láthattak, no ez is maga volt a csoda. Úsztunk, repültünk, madarak voltunk, igaz……..vacogó madarak. Vagy nézzük csak a csóványosi kilátót, ahol mindenkinek tátva maradt a szája, miközben a fele csapat a tériszonyával küzdött. Este pedig megélni a tomboló vihart igazi jurta sátorban, amely oly nagy védelmet adott nekünk, hogy mindenki nyugodtan alhatott, hát ez mind örök élménnyel gazdagított minket. No de amíg most írogatok itt önöknek, a mi kis csapatunk, immáron el is hagyta maga mögött a hideg hegyet, és lassú vándor tempójában csordogál lefelé Királyrét irányába egy csobogó, csörgedező kis patak társaságában. Az út egy jó részét egy erdei műúton tettük meg, hogy még a Nap sugarainak megnyugvása előtt, elérjük misztikus célpontunkat, a királyréti bányát.
Erdei szamóca….az erdő gondoskodott rólunk.
Bizony ám, bizony ám a Pegazusok túrázói az éjszakát egy bezárt bányában fogják tölteni. Ám a történetünk még nemért oda, hogy erről írjak, mert éppen Krisztike borult egy akkorát, hogy azt sem tudtam hol van az eleje és hol a hátulja. No nem csak Krisztike volt az egyetlen, aki nagyokat esett, mert majdnem mindenki megízlelhette a hegyi esés szépséges, ám néha fájó világát. Krisztit összeraktuk gyorsan és haladtunk is tova, úttalan utakon, miközben az erdő gyümölcsivel, jól megtömtük a hasunkat. Láttunk káprázatosan szép legelőket, félelmetes sziklás erdei sávot, ahol nem volt semmi, de mégis éreztük, hogy van ott valami. A Nap lassan araszolt lefelé, mint ahogyan azt mi is tettük és elérkezett a pillanat, amikor be is értünk Királyrétre. Ez a hely számomra rengeteg csodálatos szép emléket adott, így mindig öröm ide vissza térnem. Emlékszem, amikor az egyetemi táborral itt jártam és egy újdonsült cimborámmal felmásztunk egy meredek sziklafalon, de ezt az este közeledtével tettük. Így adódott az, hogy amikor lefelé másztunk a sziklán, ránk esteledett. Volt is halálfélelmem rendesen, de a szerencse velünk volt. Közben kis csapatunk megéhezett, és miután lerendeztük a csajokkal a talált kismadár történetét, és mindenki kisírta magát, betértünk egy fullos étterembe, mivel minden más zárva volt. Kértem a gyerekeket, hogy várjanak kicsit, megkérdem milyen ételek vannak, mennyért és bejöhet e ide néhány koszos, büdös, ám rettentő éhes vidám gyerek. A hölgy, aki az éttermet vezette, olyan ajánlatot tett, amitől leesett az állam. Szinte kirohantam a gyerekekhez és elmondtam, hogy befizettem a kosztot és mindenki annyit eszik mindenből, amennyit akar.
Királyréti lakoma.
Tyűűűűű volt ám dinom dánom. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy Móricz novellában a szegény paraszt ember, aki ki akarta enni a vagyonából a gazdag urát, amikor őt meghívta házába. Nos, mi túléltük a vacsorát, ő nem. De ez nem Móricz novella, hanem egy true story. Degeszre tömtük a hasunkat, és megmondom őszintén, kicsit tartottam is attól, hogy este mindenki vagy hányni fog, vagy fosi mosizni ezerrel. Egyik sem lett belőle, de azt jól kibeszéltük, hogy eddig a pár nap alatt, ki mennyit volt nagydolgot végezni. Meglepő eredmények születtek, de ezt most nem részletezném. Elindultunk hát, a mitikus atmoszférával rendelkező szálláshelyünkre, a bezárt bányába. Amikor megérkeztünk bizony néhány gyerek nagyot nézett, hogy itt fogunk aludni? Persze mindenki nagyon örült neki, mert volt ennek a helynek valamiféle pozitív érzete.
Az éjszakát ebben a bányában töltöttük.
Néha úgy éreztem, hogy védve vagyunk széltől, vihartól, mindentől. A gyerekekkel gyorsan körbe pisiltettem a vadcsapásokat, hogy a vadak megérezzék, hogy ember lakozik itten. Ez inkább a gyerekeknek volt egy megnyugtató érzés, mert elmondtam nekik, hogy a pisi szagot, messziről megérzik a vadak, akik igazándiból nem gerjednek az emberre, vagyis egyáltalán nem akarnak minket bántani. A sátrainkat fel is nyomtuk, kivéve Teót és Márkót, akik a világ leglassabb sátor építői, ám jó idő múlva, ők is elkészültek. Riadót fújtam, hogy irány tűzifát szedni és jó egy órányi tűzre való fát szedtünk össze. Az est leszálltakor be is gyújtottuk, és mindannyian a tűzköré feküdtünk, miközben jöttek mentek a történetek, szerelemről, UFO-ról, vallásról, családról, és mindenről. Nagyon szép estevolt ez, a gyerekek is úgy másként nyilvánultak meg, érdekesen nyilatkoztak a témákról.
Kellemes volt a tűz melege.
Nyugovóra tértünk, ami mindenkinek jól jött, hiszen ezen a napon tettük meg túránk leghosszabb távolságát. Reggel nagyon szép Napos idő köszöntött ránk, és gyorsan ki is mentünk a sátrakból az egyik sziklafal tövibe, és élveztük a meleget, mint a gyíkok. Az este hűvös volt és reggel mindent harmat borított. Éhesek lettünk, ezért össze is csomagoltunk, hogy elérjük az erdei kisvasutat, vagyis Morgót. Morgó egy nagyon régi, kedves kis erdei vasút, amolyan zakatolós, csattogós, füstös, és hangos. Morgó meg is érkezett, amire nagy batyuinkkal fel is pattantunk szépen, és elindulás után újra rácsodálkoztunk gyönyörű hazánkra, és arra, hogy mennyire is szerencsések vagyunk azért, amiért ide születtünk. A vonat kb 30km/ órás sebességgel kattogott lefelé hegyek völgyek között zakatolva, mi meg néztünk vissza a szépséges Börzsönyre és, már arra gondoltunk, hogy jövőre újra itt! Expressz vonatunk Kismaroson állt meg végleg, mert ugye itt van a végállomása.
Morgó vonatunk…
Leszálltunk és borzasztó gyorsan kiszúrtunk egy CBA-t, amit, mint a Németek Lengyelországot, úgy rohantunk le. Lengyelország elesett és a CBA is, mert pusztítást végeztünk. No meg is van a reggelink, amit felfaltunk mind egy szálig, miközben színésztársulat jött létre, azon belül is a horror ágazatát gyakoroltuk. Ennek eredményét a képeink között mindenki megtalálja majd. Közben megérkezett Karesz, aki a társaság felét autóval szállította Pestre, miközben maradék zsivány kommandó velem tartson vonattal a Nyugatiba. No a parti Karesznál folytatódott, ahol filmet néztünk, természetesen horrot, és rendeltünk jó sok és nagy pizzat. A csajok ruhákat próbáltak fel, a fiúk agyon lövöldözték egymást, közben Karesz elkezdett gitározni, ami engem álomba ringatott. De nem volt sok időm aludni, mert mindannyian mentünk edzésre, hiszen a Pegazusok gyerekeinél nincs megállás. Örökmozgók vagyunk. Élmények, örömök, nevetés, sírás, nyugalom, áhitat, tudomány, szerelem, barátság, őszinteség, ármány, béke és összetartozás. Erről szólt ez a tábor.
Bad boy’s
Arról szólt, hogy megtanuljunk egymásnak lenni, adni és kapni. Felállni, amikor nehéz, és békejobbot adni, amikor fáj. Megölelni, amikor jó, és amikor nem, mert az egyik legnagyobb emberi erény a megbocsátás. Az egyik legnagyobb emberi csoda, kimutatni mások felé, hogy szereted. Ebben a táborban együtt voltunk jóban és rosszban, de ami a legfontosabb, hogy mindvégig szeretetben. A szeretet mindennél erősebb. Szeresd a hazádat, barátaidat, szüleidet, gyermekeidet, önzetlenül, szívvel lélekkel! Erről szól a Pegazusok csapata! Várunk szeretettel jövőre a csodák birodalmába!
Ezúton szeretném megosztani, hogy az év hátralévő zarándokútjai a következőképpen alakulnak:
2016 augusztus 06. szombat Bakony
2016 augusztus 27. szombat Mátra
2016 szeptember 17. szombat Őrség
2016 október 15. szombat Hortobágy
2016 november 12. szombat Gemenc
2016 december 17, szombat Pilis
Kérem, hogy minden túra előtt legkésőbb 3 nappal a részvételt jelezzétek, illetve a korábbi jelentkezést erősítsétek meg. Az emlékeztető levélre a medvecsilla.mcs@gmail.com e-mail címen tudtok jelentkezni.
Futapesttel lassan bebarangolom, az ország rejtett csodálatos zugait így történt ez legutóbbi két alkalommal is. Illetve fedeztem fel ismét azt is, amit már eddig is tudtam, hogy minden relatív. Nógrádban Kullancs Kunigunda és Kullancs Kurszán, csak ültek egy fűszálon föl s le….. mintha a szél himbálóztatná a fűszálat…… szemeik véreben forogtak. Pedig nem is a légköri szél volt az. Hanem tisztességes futók hada által keltett menetszél, akik a versenyen haladtak egy meredeken fölfelé. Kullancsaink viszont, nem ám fűszál keltette mozgásba kavarodtak, szédültek bele, és tódult vér a szemeikbe. Hanem, nyál csorgatva és a vér ízétől már régen megfosztva, drogelvonási tünetek közt tobzódva várták, hogy verejtékező prédáikra vethessék magukat a nyári kánikulában. Így képzeltem mikor nekiindultam a hosszútávnak, de nekem nem forogtak vérben szemeim nem akartam vért inni, ebbe a beton kemény melegben. Én csak a futás kedvérét húztam aznap futócipőt. A mezőny közepén haladtam a napsütötte meredek kaptatón.(kb 4 km hosszan) Ezalatt csak kis ideig óvott erdő hűs hajléka a többi rész bizony bőraszaló perzselő napsütésben folyt. Verejtékmirigyeim allergiás reakcióba léptek a megtermelt hő és a naphőség hatására. Kitágultak, és ontották magukból a váladékot izzadság formájában. Minden relatív, mert ha Nógrádot, beton kemény melegnek énekeltem meg, akkor Köveskálon már egy keményebb jelzővel illik illetni a pokol bugyraiban rekedt hőséget. Uránizotópos forróság kerített hatalmába minket, mikor már szinte az izzadság is rögtön kámforrá válik és mementónak csak fehér folt marad utána. Továbbá a futó hiába tátog, – mint partra vetett hal – hogy hűsebb levegőhöz is jutassa belső részeit a száj által képzett légbeömlő nyíláson is csak a forró levegő égeti végig gégecsövét. Nincs kedve elmélkedni Kunigundákon és Kurszánokon, akik várhatnak majd rá az út során. Túl kellett élni az első néhány kilométert, mert a déli lejtésű hegyoldal, mely kitűnő otthona az itt terebélyesedő szőlőültetvényeknek, és a gyilkos nap kegyetlenül és kíméletlenül készült lecsapni az itt kacskaringózó futómezőnyre. Ami Nógrádod illeti az emelkedő után a hegy oldalán futó szerpentin utón, csodás panoráma kárpótolta a mezei nyulat, akarom mondani az amatőr futót. Majd következett az erdő közepén egy varázslatos lejtmenet, mely mindig fokozott adrenalin termelésre készteti a szereplőket. Ha itt vége szakadt volna a versenynek, akkor egy kellemes beérkezéssel boldogan tettem volna azt. De nem így történt még egy kis emelkedő és egy kisebb lejtmenet. S végül ott találtam, találtuk magunkat a Nógrádi vár lábánál. A törökök a gyaur kutyáktól elrabolták a gyereket és az visszatérve szülőhazájába janicsárként készül bevenni a fellegvárat. Mely nem tornyosult elképesztő magasságba, de mire a verseny-e szakaszához értünk már szinte jártányi erőnk sem maradt, a megtett út és a beton kemény hőség miatt. De a kis janicsár bevette a várat és akkor úgy érezte kevés nehezebb dolog van annál. Akkor még nem járta meg Köveskált, mely a Káli medence egy égköve, de valószínűleg nem emiatt kapta a köves jelzőt, hanem az itt egy négyzetlábnyombeli kövek összege miatt. Ami által gyakran úgy érezte az ember, mintha folyamatosan massipunkt papucsba futna. És ha már a gyógyászatnál tartunk, akkor itt önkéntes reuma és köszvény megelőzésben részesültünk, mikor a vállmagasságig érő csalánlevelekkel ostorozhattuk magunk. Egyébként ekkora már a sűrű erdő közepén jártunk, mely kellemesen megvédett minket a nap tüzesen ölelő karjaitól. Hullámvasutaztunk a gyönyörű vidéken. Lassan kiértünk a lombos erdőtakaró alól és igyekeztünk megindulni az utolsó lejtőn, melyre már ismét szúrok készítő forrósággal ömlött a nap. Böcsülettel elfáradva érkeztem a célba és menekültem árnyékos helyre. Néhány krigli sör jól jött volna, de beértem egy liter hűs vízzel is. Konklúziót mindenki vonja le magának főleg kik ismét jelen voltak (a 3 muskétás és drága fiam). Én is megteszem. Minden relatív, a korábban érzett határaid becsvággyal, cselekvéssel át tudod lépni!
Ja! , Kunigunda és Kurszán hoppon maradtak mindkétszer!
Egyesületünk kiváló futója, Medve Csilla, idén is rajthoz állt a szenior országos bajnokságon, ám most nem középtávon 1500 m-n, hanem a nagyobb 5000 m-s távon ért el igazán csodálatos eredményt. Csillával jó ideje a terepfutásra készülünk, emiatt többet fut hegyen és terepen, így nem annyira a gyorsaságra mentünk rá, inkább az alap állóképesség fejlesztésére.
Csillu egy igazán színes egyéniség.
Csillának remek alapja van, így ősztől elkezdhetjük a gyorsasági munkát. Nos ezekkel a kondíciókkal érkezett meg az országos bajnokságra, ahol egyenletes szép futássala kiváló 2.helyet szerezte meg. Csilla csapatunk egyik legszorgalmasabb tagja, akire mindig, mindenben lehet számítani. Szorgalmának, elszántságának köszönhetően, idén is érmet szerzett magának és a csapatnak, amiért mérhetetlenül hálásak és büszkék vagyunk Rá! A versenyen nagyon meleg volt, igazi nyári tikkasztó hőség, ám Csilla mit sem törődve a hőséggel rótta a métereket. Ilyen egy igazán kemény, csodálatos Pegazusos futó. Szívből gratulálunk Neki és további sikereket kívánok, kívánunk!
Nagy büszkeséggel írom le ezen sorokat, hiszen kis csapatunkból kettő gyermek középtávfutó is részt vehetett a Lengyelországban megrendezett, nemzetközi diák válogatott atlétika versenyen. Csuta Dorottya és Makray Benedek megérdemelten vehették fel magukra a nemzeti címeres válogatott mezt, mivel ezért az év során ,kőkeményen megdolgoztak.
Csuta Dorottya a csodálatos 2.helyen
Az év első felében kimagasló időket, rengeteg győzelmet arattak idehaza és külföldön is. Dorottya végigjárta az idei esztendő 600 m-s versenyeit, ahonnét sikeresen tovább jutott a lengyelországi versenyre, immáron második alkalommal. Benedeknek 2005-s lévén, még nincsenek válogató versenyek, de meghívást kapott a Magyar Diáksport Szövetségtől, hisz bődületesen erős 1000 m-t futott Bécsben, amivel természetesen első az országos ranglistán korosztályában. Jómagam is meghívást kaptam a Magyar Diáksport Szövetségtő, és felkértek, hogy legyek a középtávfutók vezetője ezen a válogatott versenyen, így én is utaztam a gyerekekkel. No de lássuk a versenyt és kezdeném is Csuta Dorottyával. Dorka jó erőben érkezett a versenyre, és úgy gondolom, hogy úgy 85%-s felkészültségi állapotban indult neki a távnak. A versenyen hihetetlenül viharos, esős idő támadt, és a rendezők, már-már fontolgatták, hogy felfüggesztik a versenyt, amíg a vihar eláll. Dorkát nem zavarta és engem sem, így Doró bátor kezdéssel neki is lódult a 600 m-nek. Az első 200m 2mp-el lassabb volt a tervezettnél, ami miatt én szívtam kicsit a fogam, de azt is tudtam, hogy vihar van, no meg Doró nem 100%-s, de erről később. 400 m után is Doró nyomta az élen kegyetlenül, és közben érezhette azt is, hogy az ellenfelek ott lihegnek a nyakán nagyon szorosan. No 450 m környékén el is kezdődött a verseny, amikor is az egyik kislány óriásit bukott, talán még a lelátón is hallották, Dorkáék mit sem törődve a történtekkel eszement tempót futottak és a célegyenesben még mindig Doró jött, de félelmetesen jött fel rá a Lett kislány, aki a múlt évi vereség után szeretett volna visszavágni Dorónak, hiszen akkor a mi lányunk nyert. Most fordult a kocka és hajszállal is, de most Lettországé lett az arany, és Dorottyáé az ezüst. Ám ez az ezüst igen csak szépen csillogott Doró nyakában, mert tudtuk mindketten, hogy mi miért történt. És bizony aki látta azt a hajrát, amit Doró művelt, nos senkinek nem lehet egy szava sem, mert embertelen nagy harcot vívott, hogy nyerjen és kőkeményen szívta magát, a lelkét kifutotta! Mindössze 4 század volt közöttük a célfotó alapján. Óriási tv-be illő versenyt futottak, és bizony hihetetlenül büszke is voltam, vagyok Csuta Dorottya futómra, akiből bizony klasszis futó lesz nagyobb korában is. Néhányan meglepődtek, hogy Doró második lett, amin meg én lepődtem meg. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy írjak kicsit Dorkáról. Dorka nem Isten. Nem mindenható. Dorottya ember, gyerek, és kiváló atléta. Ennek megfelelően nem gépként kezelem, hanem gyerekként, emberként és bár profi atlétikába szánom, arra nevelem, hogy ízig vérig profi futó legyen, mégis olykor fékeznünk kell a tempón. Bizony hihetetlenül hangzik, de most meg kellett lépnem ezt a igen is fontos stratégiát.
Team Hungary, gold medal!
Ebben az évben is Dorka rohamtempóban fejlődött és ténylegesen veszedelmes időket, versenyeket futott. Emiatt leültem itthon, és gondolkoztam. Döntenem kellett, és azt mondtam, hogy az idei kitűzött célt, már bőven elértük, és nem szabad kapzsinak lenni, hiszen arra rámegy az egészsége. Így a lengyelországi versenyre nevetségesen kevés edzéssel mentünk és még a verseny hónapjában is elengedtem kettő iskolai táborba. Így abból futott ami van. Hát ettől csodálatos a mi lányunk, mert úgy is tud 1:41-t futni, hogy szinte az ,,ágyból rugdosom ki”. A verseny előtti edzéseken Doróval tisztáztuk is a felállást, vagyis annyit mondtam neki, hogy most a dobogó a cél és ha győzelemért most kegyetlenül keményen kell harcolni, nem lesz annyira egyszerű a téma. Ezt Dorka profin kezelte is és tudomásul vette. Ennek köszönhetően borzasztóan örültünk a második helynek, én meg külön örültem a képrázatós hajrá versenyének. Nagyon büszke vagyok a Pegazus atlétika kiváló futójára Dorkára! No de van ám itt még miről beszélnünk, bizony Makray Benedek rászolgált a becenevére, mert Terminátorként lépett pályára. Benedekkel is jó alaposan megbeszéltük a helyzetet és tervet szövögettünk, ami nem volt nehéz. Győzelem, embertelenül kemény futással. A rajtnál, már ömlött az eső, alig láttam és úsztunk a vízben, no meg a pálya is.
Terminátor fémmel a nyakában és kezében.
Benivel összenéztünk és tudtam, hogy kő kövön nem marad, és így is lett. Taktikánk nem volt nagyon csak egy, vagyis nyomni 120%-on, és azt is kértem, hogy ha sokkal vezet, akkor is tegyen rá egy lapáttal. Beni szóról szóra azt csinálta amit megbeszéltünk. A rajt után ment, mint egy vadászgép és 65 mp-s első 400-l kezdett, amitől sok ember felkapta a fejét. Egy edző kolléga be is kiabálta neki a kanyarban, hogy lassítson, én meg fogtam a fejem és ordítottam, hogy eszébe ne jusson lassítani, inkább fokozza a tempót és fussa rommá magát. Beni jó gyerek és bízik bennem, így meg sem hallotta a lassíts utasítást, viszont a nyomjad tovább keményen üzenetem eljuthatott hozzá, és 3:04-s óriási idővel, kb 100m-s előnnyel viharban, szakadó esőben egy Magyar fiú, címeres válogatott mezben ért be elsőként. Tombolt a lelátó, megjegyzem Dorkánk futásánál is, mert hihetetlen, fantasztikus szurkolói tábor utazott el a versenyre. Benedek fantasztikus legény és nem vacakol, nem lelkizi túl a versenyt. Győzni akart és győzött is. Nagyon boldog voltam, mert mindkettő csemetém termése gyönyörű lett. Ez a kettő gyereke méltán képviselte hazánkat, és maximálisan kiérdemelték a válogatottságot, amit nem adtak ingyen. Megdolgoztak érte piszkosul keményen. Közben megjegyzem, hogy a Magyar csapat a nemzetek közötti összetett versenyben újra első helyen végzett, a Lengyelek nagy bosszúságára, mert idén megfogadták, hogy legyőzik a Magyarokat. Harmadik lett Szlovákia és utánuk a többi ország.
6 magyar futó, 6 érem!
A középtávos csapatunk nagyon erős volt, és mindenki dobogón végzett. Egytől egyig harcoltak a hazájukért, és jó volt látnom, hogy eljutott a szívükig az, amiről a verseny előtti este beszéltem nekik. Igazi nagy harcosok voltak, és utolsó leheletükig harcoltak. Nem csak Dorór és Benire vagyok mérhetetlenül büszke, de a többi középtávosra és a nemzeti csapatunk összes tagjára. A felnőtt team, akik irányítottuk a válogatottat, mind profin és hatékonyan tudtunk együtt működni. Az MDSZ küldöttség, az edző kollégák, egy igazi csapat voltunk, egy célért küzdöttünk, és ezt éreztük is mindannyian. Bencsik Pálnak ebben vezető szerepe van és csak gratulálni tudok Neki, és csapatának, valamint megtisztelő volt számomra, hogy engem kértek fel idehaza, hogy vezessem a középtávos gyerekeket a versenyen és felügyeljem őket, navigáljam útjukat a lengyelországi napokon. Én úgy érzem, hogy a maximumot adtam ki magamból, jól el is fáradtam, de élveztem minden percét. Külön öröm volt számomra, hogy a varsói nagykövetségünkre is meghívást kaptunk és egy kellemes, pár órát tölthettünk ott. Dorkának és Benedeknek most jöhet a nyári pihenő, hogy aztán ősszel jókat fussunk. Kettő dologra viszont nagyon büszke vagyok még! Elsőként,hogy hazánk egyik legkisebb egyesületéből kettő futó is képviselte hazánkat, nem is akárhogyan. És amire még kiváltképpen büszke vagyok, az nem más…………Magyarnak születtem és jó volt kint Magyarnak lenni! Egyszer feltettem nemrégiben a kérdést, miért lettem edző? Talán mert így szolgálhatom a hazámat!
Örömmel írom e sorokat, mint a csapat kegyetlen kezű szívtelen ostorozója, hogy szinte nem telik el hétvége úgy, hogy futóink ne szereznének érmeket, vagy érnének el kiváló eredményeket szerte az országban. Ez most sem volt másképpen, hiszen egy kisebb különítmény utazott le csodálatos hazánk, varázslatosan szép vidékére, nevezetesen Köveskálra. Bizony gyönyörű vidék ez a Balaton északi partján elterülő kis település. Viszont nem csak, hogy szép, de gyilkos is, főként júliusban, amikor nem más, mint egy izzó katlan. Kicsit olyan ez a falu, mint az ukrajnai légi parádén a gyönyörű festésű és vonalú Szu-27-s vadászgép. Gyönyörű, ám elpusztított mindenkit, mert ugye lezuhant a nézők közé. Elnézést ezt a hasonlatot nem hagyhattam ki, de jó hír, hogy a kettő pilóta sikeresen katapultált. Nos ezen a repülős vonalon haladjunk tovább, mert nálunk is voltak sikeres pájlotok bizony ám. És senkinek sem kellett katapultálni, bár a Lázár Gyurika, néha megragadta azt a képzeletbeli katapult fogantyút. De nem húzta meg. Jól is tette, hogy miért az később pár sor múltán kiderül. No de kezdjük az elején. Hőség, hegy, hőség és hegy. Elrajtoltak a rövidebb távos futóink, ahol elsőként említeném meg Móró Márton gyermek futónkat, aki hosszú idő után újra a pályán találta magát.
Marci felfelé tart a katlanba
Marci egy okos, taktikus futással, sok pontot szerezvén érte el a bámulatos 3. helyet. Óriási eredmény ez, egy ilyen nehéz terepen 40 fokban. Őt követte hős pilótánk Lázár Gyurika, akinek a turbinái túlmelegedtek és emiatt lassítania kellett, de így is Marci mögött ért be a szintén sok pontot érő 4.helyen. A nagyoknál egy igazi visszatérő jelent meg a rajtnál, aki nem más, mint Simák ,,simánka” Gergő. Gergő jó ideje rommá dolgozta magát, emiatt nem tudott megfelelően készülni, ám pár hete újra a futásnak szentelhetett jó sok időt. Geri nem vacakolt, és korosztályátsikerült is nyernie. Keményen kezdett, és viszonylag szépen is tudta tartani a tempóját. A felnőtteknél még idősebbik Lázár György képviselt bennünket, aki a derék 7. helyen ért be a forróságban. Gyuri elmondása alapján, brutálisan nehéz pálya volt, persze a hőség miatt főként. A 15km-s távon igazi kuriózumok futottak, nevezetesen a Pegazus atlétika szülői team-je, akikre mindig büszkeséggel és elismeréssel tekintek. Gyermekes apák, családfők, mindezek mellett igazi mókamesterek, és bármiben számíthat rájuk az ember. Ezért a nevüket mostarannyal írom le. Molnár Zsolt,Tarnay Károly, és Lengyel Árpád, no meg Lázár György, és CsikósZsuzsanna anyuka, akik 5km-n indultak. Zsuzsit külön kiemelném, mert amit ő csinál, az emberfeletti. Harcol a kilók ellen és ezért rengeteget fut. Ők a hétköznapok igazi nagy hősei. Gratulálok minden kedves futónknak!
