A Maratonman 5.2 km-s távján, Simák Gergő, csapatunk kiváló futója iszonyatos nagy hajrában szerezte meg abámulatos3. helyet. Gergő mindeközben 5 km-n új egyéni csúcsot is futott, aminek külön örülünk, hiszen itt is bebizonyosodott, hogy jó edzésprogrammal, nem maximumokat futva is lehet fejlődni, mégpedig nem is akárhogyan. Gergő a versenyre jó állapotban érkezett, és, már nagyon várta a rajtot, ebben a csodálatos szeptemberi éjszakában, mivel a versenyt este rendezték meg.
Gergő sárgában a 3. helyen
A mezőny nagyra duzzadt, összesen 1500 körüli induló volt, és bizony a mi Gergőnk fej-fej melletti hajrában, lelkét kifutva harcolt a dobogóért, de közben karnyújtásnyira volt előtte az ezüstérem is, de itt most a bronzért folyt vérre menő ütközet. Gergő kemény Pegazusos futó, derék férfihoz méltón módon vívta ki magának a bronzérmet, és vehette nyakába a díjátadón. Élvezte a verseny minden percét, és gyermekei, felesége pedig mindezt élőben nézhette végig, ahogy apa versenyzik. Ez Gergőnek külön nagy öröm volt, hiszen felesége Zsuzsi, gyermekei Viki és Bence tapsolhatott Gergőnek otthon a széken ülve. Én is és a csapat is nagyon büszke Simák “simánka,, Gergő tettére, hiszen jelesre vizsgázott küzdeni akarásból, és igazi példakép lehet a feltörekvő nemzedéknek, és persze a felnőtt társadalomnak is, hiszen Gergő munka mellett, család mellett tud úgy edzeni, versenyezni, hogy ez nem megy a család rovására. Minden tiszteletem az övé és persze egy hölgy futóé, aki elhatározta, hogy lefogy, és mindent megtesz, hogy egészségesen tudjon élni. Csikós Zsuzsink ennek érdekében minden edzést végigcsinál, versenyez, mégpedig nagyon szépen műveli ezt a csodás szakmát. Zsuzsinak nem a dobogó a cél, hanem valami egészen más, ami felé szépen, jól halad. Minden versenyen célba ér, mindegy, hogy mennyi a kilométer, Zsuzsi mindig bejön. És neki ez a fontos. Tesz azért, hogy egészségesebb legyen. Én kalapom emelem Zsuzsi előtt, mert kevés ember tudná azt végig csinálni, amit Csikós Zsuzsink! Nagyon szeretünk, és további sok-sok sikert kívánunk Neked!
Örömmel hirdetjük, hogy a Pegazus atlétika gyermek utánpótlás ágazata, immáron kettő kihelyezett tagozattal is rendelkezik. Szentendrén, és Pócsmegyeren is kezdetét veszi szeptembertől, a gyermek-felnőtt futók, atléták, képzése, edzése. Egyesületünk, egy eredményekben gazdag, és sikeres atlétika team, ahol legfőképpen a minőségi futók, és a kiváló csapatszellem megteremtése volt a célunk, amelyet sikeresen létre is hoztunk, megteremtettük a feltételeit.
Jelenleg egy rendkívül erős, gyermek utánpótlás bázissal rendelkezünk Budapesten, ám igény mutatkozott csapatunk tevékenységének kiterjesztésére, hiszen eredményeink, csapatunk hírneve mindenhová eljutott. De legfőbb célunk, hogy minél több helyre tudjuk elvinni az emberek, gyermekek számára, az atlétika csodálatos világát. Mindezektől függetlenül, nekem, mint az egyesület edzőjének, és vezetőjének, van még egy nagyon fontos célom, mégpedig a tehetségek felkutatása, ami egyesületünk tevékenységének mobilitása révén, nagyban növeli esélyeimet. Így a születendő szentendrei, és pócsmegyeri csapatból kikerülő tehetségeket, igyekszünk idővel integrálni a budapesti atléta palánták közé, ahol egy professzionálisabb képzésben részesülnek a tanoncok. Pócsmegyeren a legkisebbekkel építkezünk, míg Szentendrén a korosztály nem lesz annyira célzottan kihegyezve, jöhet bárki edzéseinkre, hiszen célversenyeink a terepfutó versenyek lesznek. Ehhez minden lehetőségünk adott, a helyszín, a bázis rendelkezésünkre áll, csakúgy, mint Pócsmegyeren.
Büszkén jelenthető ki, hogy hazánk talán legfiatalabb egyesülete, a Pegazus Sport és Művészeti Egyesület, egyedülálló módon minden más egyesülettől függetlenül, egy új modellel rukkolt elő, valamint az edzésmódszerek, programok tekintetében is egy más irányvonalat képvisel. Jelenleg is működő egyesületünket, a jó hangulat, a családiasság, és az profi munka jellemzi. Gyermek futóink az ország legjobbjai között szerepelnek, hiszen a győzelemre neveljük őket, a harca, küzdeni akarásra. Mindezek mellett, túrákat, programokat szervezünk részükre, valamint, a szülők, hozzátartozók részére is. Így alakulhatott ki egyesületünkben, egy egységes, masszív kötelék, ami a Pegazus atlétika igazi erejét adja! Várunk Minden kedves érdeklődőt edzéseinkre, azokat akik profin szeretnének atletizálni, de azokat is, akik egy családias kötelékben szeretnének elérni, célokat, álmokat, vagy csak lenni, és sokat nevetni!
A Pegazus atlétika csapatában, minden kedves új palánta, egy hónapos próbaidővel kezdi meg pályafutását, amely idő alatt eldöntetik, hogy méltó e, a Pegazus atlétika címerének viselésére. A Pegazus címert ki kell érdemelni, megfelelő magaviselettel, szorgalommal, tisztelettel, de legfőképpen alázattal. Jelenleg az egyesületünkben sportoló gyerekek, és felnőttek, minden kritériumnak maximálisan megfelelnek, erősek, szorgalmasak, harcosak, és szeretik egymást, és ami talán a legfontosabb, hogy mindezt őszinte tisztelettel teszik.
Örömmel hirdetjük, hogy a Pegazus atlétika gyermek utánpótlás ágazata, immáron kettő kihelyezett tagozattal is rendelkezik. Szentendrén, és Pócsmegyeren is kezdetét veszi szeptembertől, a gyermek-felnőtt futók, atléták, képzése, edzése. Egyesületünk, egy eredményekben gazdag, és sikeres atlétika team, ahol legfőképpen a minőségi futók, és a kiváló csapatszellem megteremtése volt a célunk, amelyet sikeresen létre is hoztunk, megteremtettük a feltételeit.
Jelenleg egy rendkívül erős, gyermek utánpótlás bázissal rendelkezünk Budapesten, ám igény mutatkozott csapatunk tevékenységének kiterjesztésére, hiszen eredményeink, csapatunk hírneve mindenhová eljutott. De legfőbb célunk, hogy minél több helyre tudjuk elvinni az emberek, gyermekek számára, az atlétika csodálatos világát. Mindezektől függetlenül, nekem, mint az egyesület edzőjének, és vezetőjének, van még egy nagyon fontos célom, mégpedig a tehetségek felkutatása, ami egyesületünk tevékenységének mobilitása révén, nagyban növeli esélyeimet. Így a születendő szentendrei, és pócsmegyeri csapatból kikerülő tehetségeket, igyekszünk idővel integrálni a budapesti atléta palánták közé, ahol egy professzionálisabb képzésben részesülnek a tanoncok. Pócsmegyeren a legkisebbekkel építkezünk, míg Szentendrén a korosztály nem lesz annyira célzottan kihegyezve, jöhet bárki edzéseinkre, hiszen célversenyeink a terepfutó versenyek lesznek. Ehhez minden lehetőségünk adott, a helyszín, a bázis rendelkezésünkre áll, csakúgy, mint Pócsmegyeren.
Büszkén jelenthető ki, hogy hazánk talán legfiatalabb egyesülete, a Pegazus Sport és Művészeti Egyesület, egyedülálló módon minden más egyesülettől függetlenül, egy új modellel rukkolt elő, valamint az edzésmódszerek, programok tekintetében is egy más irányvonalat képvisel. Jelenleg is működő egyesületünket, a jó hangulat, a családiasság, és az profi munka jellemzi. Gyermek futóink az ország legjobbjai között szerepelnek, hiszen a győzelemre neveljük őket, a harca, küzdeni akarásra. Mindezek mellett, túrákat, programokat szervezünk részükre, valamint, a szülők, hozzátartozók részére is. Így alakulhatott ki egyesületünkben, egy egységes, masszív kötelék, ami a Pegazus atlétika igazi erejét adja! Várunk Minden kedves érdeklődőt edzéseinkre, azokat akik profin szeretnének atletizálni, de azokat is, akik egy családias kötelékben szeretnének elérni, célokat, álmokat, vagy csak lenni, és sokat nevetni!
A Pegazus atlétika csapatában, minden kedves új palánta, egy hónapos próbaidővel kezdi meg pályafutását, amely idő alatt eldöntetik, hogy méltó e, a Pegazus atlétika címerének viselésére. A Pegazus címert ki kell érdemelni, megfelelő magaviselettel, szorgalommal, tisztelettel, de legfőképpen alázattal. Jelenleg az egyesületünkben sportoló gyerekek, és felnőttek, minden kritériumnak maximálisan megfelelnek, erősek, szorgalmasak, harcosak, és szeretik egymást, és ami talán a legfontosabb, hogy mindezt őszinte tisztelettel teszik.
Ezen a hétvégén, nagyon szép eredményeket értek el, kicsi, és nagy futóink, imitt-amott, vagyis Surányban, és másnap a festői szépségű Zebegény falucskában. Falucskámban, ahol immáron 14. alkalommal rendezik meg az ünnepi, augusztus 20.-ai futóversenyt, nos három bátor, rettenetesen jó futónk képviselte futkározó csapatunkat. Nevezzük, hát nevükön őket…….Tomcsányi Boglárka, Zsámár Anna, és a már-már helyi legendává növögető Simák Gergőék versenyeztek ezen a kék egű, Napos, meleg időben zajlott futóversenyen.
Bogi, Geri, Piri.
A rajt a falu surányi részéről indult, szinte végig aszfalton, kicsiny szintemelkedéssel tarkítva, nehezítve a futók dolgát, míg a főútvonalat keresztezve földes, poros úton halad tova a verseny, hogy aztán az utolsó 500 m-t újra aszfalton tegyék meg bátor harcosaink. A rajtot követően Simák “simánka,, Gergő azonnal az élre állt, és diktálta a tempót, aminek köszönhetően óriásifölénnyel(1.hely)nyerte az abszolút kategóriát, új surányi pályacsúccsal. Zsámár Annánk emberére talált, egy másik kiváló futólány személyében, akivel nagy csatát vívott, de sajnos most alul maradt az összecsapásban,(2.hely)ám ettől függetlenül, nagyonszép technikával, becsülettel, keményen futott, és mentségére legyen mondva, még idény eleji formát hozott magával a versenyre. Harmadik futónk, akinek nem fűlött a foga a 3km-es távhoz, hiszen az Ő versenytávja a 60 m, ami ugye erősen elüt a 3000 m-től, nos Bogink, becsülettel, éskiváló hajrával, stabilan futva nyerte(1.hely)meg a korcsoportját, így a kitűzött célt 100%-n teljesítette. Jó érzés volt megélni, látni, hogy tanítványaim kicsiny falucskámban gyönyörű időben futhattak, amit aztán a verseny végén természetesen megkoronáztunk egy kis büfézéssel.
Oklevél, érem, és serleg járt.
Másnap terepeseink vágtattak végig a zebegényi hegyekben, hogy értékes pontokat, helyezéseket gyűjtsenek be, hiszen közülük, bizony többen versenyben vannak az éves kupáért. Közülük is kiemelkedik, Lengyel Lizett, aki pár hónapja, mint azt írtam is egykoron, nos magára talált ebben a versenyszámban, és egyre jobb eredményeket ér el. De nem kisebb érdemmel illetném még Lengyel Laurát, és Molnár Krisztikét, aki szintén becsületesen, erejüket megfeszítve dolgoznak, versenyeznek, szinte mindegyikversenyen. Lizett a fantasztikus2.helyen ért be, míg nővére,Laura a3.helyet csípte el. Molnár Krisztikénk pedig egy fontos7.helyet könyvelhet el magának. Külön szeretnék gratulálni, Csikós Zsuzsinak, Molnár Zsoltnak, Lengyel Árpinak, akik szintén stabilan, kitartóan és jól szerepelnek a kupasorozatban. Gratulálok mindenkinek!
Úgy gondolom alkotni azért nehéz, mert kiszakad belőlünk egy részünk, megnyílik a belső világunk, mit nagyon féltünk, hiszen ezáltal emberek léphetnek belső templomunkba és nézhetik meg ragyogó, féltve őrzött kincseinket – azaz igaz érzéseinket! De ha az ember érzi Őt szeretik, biztonsága van, és olyan közösség része, ahol ezt értékelik, akkor megéri ezt az izgalmas és felemelő lépést megtenni, hogy a kapunkat kinyitjuk az arra érdemeseknek!
Lépjetek be és a teljesség igénye nélkül ismerkedjetek meg új emberekkel és alkotói munkáink eredményeivel.
Elsőként engedjétek meg, hogy röviden hadd mutassam be Bukó Henit, akit nem régen csendes alapítóként invitáltunk a Pegazus csapatához, oly annyira csendesként, hogy még személyesen tartozom is Felétek bemutatni, amire ígérem törekszem minél hamarabb sort keríteni.
A Föld/föld szeretete hozott minket össze és egy olyan láthatatlan szál, amiben a két ember érzi, hogy értik egymást. Csak úgy, akár szavak nélkül is. Valami belénk van kódolva, amit tennünk kell, tetszik nem tetszik, illik-e a világba, környezetünkbe, családunkba vagy sem. Valami ami születésünk óta hajt és visz mindenen túl. És nagyon jó így egymásra találni. Ezen a két esti beszélgetős, tűz mellett készített gyógynövényes, szabadban alvós kép mindent elárul.
Vacsorához készülődés és tea
Heni készítette árnyékoló és rögtönzött alvóhelyAmint Heni is újra készen áll, szeretnék nyitni Neki is egy külön lapot, ahová majd írásait, képeit és remélem csodálatos receptjeit és még amit Ő szeretne, megosztja mindannyiunkkal. Csodaszépen ír, alkot, fotóz, rendkívüli kapcsolata van a növényekkel. Most bemutatásul fogadjátok ezt a pár szép képet, mi türközi az Ő különleges egyéniségét.
Vacsoránk, abból ami a réten nőtt, házi sütésű kenyerünkkel, szőlő levélbe csavart gabonakásával
Heni Anyukájának születésnapjára készített ajándéka
Remélem hamarosan sok-sok további Pegazus alkotást oszthatunk meg egymással, mert jönni fog még Gergő fotó, Zsolti írás, Laura által szerzett zene, a többiektől is sok rajz és még kinek-mi jön ki a keze alól. Büszke vagyok, hogy része vagyok ennek a csodatársaságnak, így az elkövetkezendő napokban/hetekben/hónapokban igyekszem minél gyakrabban feltenni a készülő alkotásokat!
Én ezzel a versemmel most szeretettel meghívlak a lelkembe, ahol egy falon képet festettem az Édesanyámnak!
Szeretettel üdvözlök mindenkit:
Medve Csilla
NEKED
Mert azt hittem az jó, ha odaadom életem.
Ma láttam az arcod mosolyogni!
Az maga volt a csoda.
Úgy fáj, hogy nem érhettem el soha.
Még éltél ez volt életem célja.
Most hogyan tovább?
Úgy szerettem volna nevetni Veled!
Mert képes vagyok érted mindenre!
Bárcsak tudnád, bárcsak éreznéd,
mennyire te voltál a világon a legfontosabb.
Bárcsak-bárcsak-bárcsak eltöltött volna minket a szeretet!
Egymást nézve, magunk körül mindent megszüntetve!
Menjél Kincsem az utadon tova!
Szívemben nincsen harag, csak szomorú féltés nyoma.
Amikor megismertem Zsoltot, mind a ketten sok tapasztalattal, értéket teremteni vágyással és végtelen gyermekek iránti szeretettel érkeztünk a mi kis különleges kapcsolatunkba. Ugyanakkor 2 teljesen különböző világ csapott össze – szó szerint olykor. A tűz és víz, ég és föld és férfi és nő. Tudtuk mit akarunk, miben hiszünk, milyen értékeket képviselünk. Mind a ketten – Zsolti a futással, én az alkotással, rendkívül sok erőfeszítést tettünk egy gyermek/szülő/család/egyesület – igazi közösség kialakításáért. Még sokat kellett tanulnunk és biztos vagyok benne még jó sokat is fogunk!
Hisszük a játék, a nevetés, a kitartó munka sokszor a kemény követelés és a felelősségteljesen felállított korlátok életre szóló pillérek mindenki életében. A “nagy család” egy olyan hely, miből tagjai meríthetnek, bármit is kelljen egyéni életük során megélniük.
Én nagyon szeretek futni, a futás öröméért. Leginkább a természeteben, az állataimmal vagy csak órákra eltűnni a hegyekben. Élni is így szeretek. Zsoltinak nehéz volt átéreznie ezt a fokú másságot és ezt az erős természet – kötődést. Nekem, nehéz volt újra beengedni a várost, megbarátkozni a körpályával. Hát nem is sok sikerrel találtam meg itt a helyem, vagy Ő mellettem a helyét… szóval így találkoztunk mi… Az Egyesület elindításával párhuzamosan éltük a párkapcsolati nehézségeket is – kinek-kinek mit kellett éppen tapasztalnia, élnie, a másikból kiváltania.
Zsolti minden nap az atlétikával (no és nagy szerelmével a repüléssel) ébred és megszállottként sakkozik a fejében, hogy melyik gyerek, miként edzen, testben és lélekben, illetve milyen kemény, de elérhető célokat tud felállítani ennek érdekében. Mindezt sok, embertérlelő kötődések, majd azok elvesztése, továbbá rendszerekkel és hatalommal és az azt képviselő személyekkel folytatott harcok közepette. Sokszor igen sok lemondással, anyagilag megszorított helyzetekben kell kitartania. Ő edzést lustaságból, rossz idő miatt soha nem hagyott ki, még akkor sem, ha 2 ember miatt állt a hidegben órákat hétről-hétre. No félreértés ne essék, nem hibátlan szent ember Ő egyáltalán. Szegénységben és szeretetlenségben töltött gyerekkora során hamar kialakította öntörvényű, sokszor komoly következményekkel járó, egyoldalú igazságosztását vagy illúziókkal teletűzdelt meséit, amik segítettek neki az akkori valóságot megélni. Tetteiért, rombolásáért Ő is viseli terheit, mint minden embernek ezt kell tennie, hiszen csak a múlt tapasztalatai árán, útján jutunk el a számunkra igazán fontos értékekhez és azok megbecsüléséhez. És akkor még ott van a sok-sok felhalmozott helyrehozni való, amivel már a megváltozott, megérett fejünkkel kell megbírkózni, vállalni és helyrehozni. De szép is ez az alázat elsajátításáért! Mindezt tanulva, megélve közösen Zsolttal, kitartóan hisszük, hogy mindenki életébe megérkeznek előbb-utóbb azok, akik az övéi. Ahol az energia nem az erőtlen harcban emésztődik fel, hanem összeadódik és a határ a csillagos ég, a végtelen Univerzum. A Pegazus odakészül, hamarosan a megálmodott saját futópályán, sok rendelkezésre álló eszközzel, támogatással és Zsolt személyének méltán járó jutalmazással. Talán lesz kedve futni is újra, megújulva, jelenlegi életének megfelelően. Élmény lenne ismét látni Ő t versenyezni, ha majd egyszer újra úgy dönt.
Szóval Zsoltról csak tisztelettel és elismeréssel lehet írni, ahogy a csapatával és tanítványaival foglalkozik – még ha stílusa és “fejjel a falnak” világszemlélete borzolta is az idegeinket néha. Vagy akár múltjának szereplői már régen felesleges sértésekkel, álhíresztelésekkel vagy múltjának lobogtatásával szeretnének rombolni ebben az elismerésre méltó odaadásban és munkában!
És itt térnék vissza Medve Csillára, azaz rám, a Pegazus eddig “csendes” és éppen leköszönő Elnöktársára. Zsoltnak, az Egyesületnek erre a Csillára volt most szüksége, így a művészeti rész csendessége is tükrözte ezt.
A futásnak köszönhetem mezítlábas önmagam, a természettel összekapcsolódott lényem megerősödését, a kitartásom szeretetét és igaz céljaim/hivatásom letisztulását. Aki ismer tudja jól, hogy Zsolthoz hasonlóan megszállottként építettem, terveztem magamban egykor megvalósuló kertem( tanyám), írogattam össze leendő növényeim, fatársaim és készülök az állattársaimmal közösen létrehozni valami egyedit, alkotóerőm legjavát felhasználva. Kutatok, keresek, imádom a magyar erdőket és tiszta helyeket – űznek gondolataim egy igaz magyarságért, értékekkel teli életért.
Másfél éve meghalt Édesapám, aztán egy éve pedig Édesanyám. Elment 2 ember, akik teremtettek, kikkel eddigi életem minden érzését megéltem, kik szeretetéért, elismeréséért sokszor velük szemben igen keményen harcoltam. Egyszer csak ez nincsen többet, már csak én vagyok nélkülük. El kellett engedni, aminek már nincsen ideje és el kell indítani, aminek eljött az ideje. Nem ment a versenyzés, alkotni sem tudtam úgy mint előtte. Minden megváltozott és átalakult bennem. És éreztem végre tovább kell lépnem és nekem is a szívem hívására kell hallgatni. Így találtam meg a helyem a Börzsönyben, egy patak partján az erdőben, ahol elindítom a kertem, új dolgokat találok ki és örök kutató, gondolkodó énem felépítheti egyedi világát. Még sok minden ködös, de gyorsan formálódnak itt is a dolgok, elővettem újra a táncos szoknyám, a furulyám és a szívemet megdobogtató, szemembe könnyeket csaló lovas hívás mindenhol megtalál, minden kétséget kizáróan megérteti velem merre visz az utam ezután és miért is nem találtam magam, a helyem a futópályán. 5 évesen királylány és paraszt (később agrármérnöknek hívtam) szerettem volna lenni. Itt az idő mind kettőre! 🙂
Így most óriási szeretettel elbúcsúzom az atlétikától, hogy helyet adjak annak, merre hív a szívem. Pénteken edzés után a pályán ezt egy nagy tortával gyertek el megünnepelni, sok szeretettel várok mindenkit!
Hogy miként alakul át a szerepem a Pegazusban? Hogyan formálódik a kapcsolatunk Zsolttal? Majd az elkövetkezendő hetek megválaszolják, de egy biztos a művészet utat nyitott újra bennem, ismét futom a hegyeket újra örömmel, mert hiszem ez az egy út vezet egy békés, harmonikus élethez, ha az ember rendszeresen szeretettel gondozza a testét, lelkét és tudatosan alkot felelősséggel gyermekei életén túli maradandót, szíve hívatását követve.
Ez nem vicc kérem szépen, hiszen, ha a csillagok mesélni tudnának erről az öt és fél napról, nos akkor bizony a filmes szakma nagy forgatókönyvírói, már itt csengetnének az ajtómnál. De nem teszik, mivel nincsen csengőm, másrészt pedig a nagy titkokat a csillagok sem mondják el mindenkinek. Mint minden történetnek, a miénknek is van eleje és vége, no meg közepe is.
Az a nevezetes vízi bicónk….
Fontos megemlíteni a közepét, mert itt nagy dolgok történtek, de ahogyan szokás mondani, ne vágjunk csak úgy a közepébe, hanem kezdjük rögtön a memoár első strófáival. Úgy alakult, hogy nálunk itt a szigeten, a szépséges Surányban, ahol gyerekek lesznek naggyá, felnőttek gyerekké, nos megjelent sok-sok gyermek és nagy a Tölgyfa utcában, hogy 5 napra kezdetét vegye az ereszd el a hajam. Bizony volt ilyen is a strandon, amikor Anna ezt kiabálta Leventének………Leviiiiiii! Ereszd el hajam! Kiabálta ordította Anna, amikor fel akart mászni a vízibicóra, de Mr. szépfiú ezt nem engedte. Első napunkon első feladatunk az volt, hogy tisztázzuk, mik a szabályok, mitől mászhatok falra, és mitől alszom jól este, és persze a gyerekek is. Kezdetét vette hát a már, már tradicionális Surány táborunk, ahol a csapatból elég sokan eljöttek táborozni, bulizni, tombolni, sírni és nevetni. Persze akadt, akik nem egyesületünk sportolói, de hallották hírét ennek a neves eseménynek, így beneveztek a táborba. Nem is bánták meg ezt az öt napot. A tábor felállása után mindenki elfoglalta a bázisát, volt aki szobát választotta, főként a lányok, ám a fiúk inkább sátorban tanyáztak. Kezdeti napunkon azonnal megtámadtuk a strandot, a tavat, aminek a vízhőmérséklete fenomenálisan finom volt. Gyorsan bele is vetettük magunkat, és kezdetét vette az öt és fél órás bumm bumm, csitt csatt!
Házi mini olimpia, női 800m
Kölcsönöztünk vízibicókat és úsztunk, ugráltunk, dobáltunk, merültünk, támadtunk, elfoglaltunk, ordítottunk. Nevettünk és nevettünk, miközben kék zöldre ütöttük magunkat a strandon, és a vízibiciklin, de nem bántuk, mert önfeledten vidáman éltünk a nyárnak. Az ebéd ennek fényében még a jónál is jobban esett, és nyeltük, mint kacsa a nokedlit. Ebéd után irány Surány, vagyis a bolt, ahol minőségi Fantát, Nesteát ittunk. Teóval, Levivel ivás közben ezt mondogattuk egymásnak….”ez minőség……minőség,,. Este mindig közös beszélgetéssel töltöttük el az időt, sok játékkal, nevetéssel, és olykor-olykor bizony elég komoly témákat boncolgattunk, ahol én magam is meglepődtem, hogy mennyire jó eszük, szép szívük van a mi srácainknak. Őszintén beszélt mindenki magáról, családjáról, arról, hogy kinek ki tetszik a csapatból. Ezen én jót mosolyogtam magamban, mert nagyon helyesek voltak a gyerekek, és rettentő őszinték. Így bizony kisebb szerelmek is alakulófélben vannak immáron és jelentem, elcsattan az első Pegazusos csók is a csapatban. Nahát zajlik az élet rendesen, és nálunk tényleg igaz a haverok buli, Fanta kijelentés. Minden napra volt kijelölve ember, emberek, akik mosogattak, felsöpörtek, rendet raktak a portán, mivel csak ezen teendők után indulhattunk el a kalandokra. A gyerekek, már nagyon várták az izgalmas, hírhedt esti kommandót, amit nevezhetnék másként is, pl: gyümölcs, zöldség beszerző körút a közeli……..dombokon hegyeken, miként a nóta is szóla. Micsoda nóta nem? Páran biztosan nosztalgiáznak most, miként olvassátok ezeket a sorokat.
Ugrás a vízbe, magaslatról…
Régi szép idők bizony, de a gyerekek viszont most gyűjtik, szívják magukba az élményeket, történeteket, hogy aztán 20 év múltán ők is ezt érezhessék, mint amit mi. Emlékeztek? Emlékeztek arra, amikor gyermekként táboroztatok, kergetőztetek? Amikor elcsattant az első csók, és az első pofon. Tanítványaim, a ti gyermekeitek, mostanság élik meg mindezen szép időszakot, ami pontosan itt zajlik a szemünk előtt. No de kanyarodjunk már vissza a surányi etaphoz. Én magam igyekeztem a gyerekeket, jól kifárasztani, hogy reggel lusta, lassú mozgású edzőként, sokat tudjak aludni. Ennek érdekében megtettem mindent, mit lehetett, vagyis minden nap, nyomtuk az ipart. Miniolimpia, repülődobó bajnokság, strand, éjszakába nyúló kommandók, és még lehetne sorolni. Ám meglepődve tapasztaltam, hogy 7-8 körül, már mozgolódás, nevetés, kiabálás hallatszott, így gémberedetten, rozsdásan, nehézkesen tápászkodtam fel az ágyból. Nagyjából el tudom képzelni, hogy milyen lehet nektek szülőknek, a napi rutin. No de nem volt problémám, mert a ti gyerekeitek, borzasztó jó gyerekek, és a szó pozitív értelében pedig átkozottul csibészek, de hát ez is a lényege a tábornak……csibészeket képezni. Ez jelentem egyre sikeresebben halad. Olyannyira, hogy szinte minden este bekiabált valaki a kapunkon, hogy a kutya mindenit! Bizony az én kedves, drága, kis tanítványaim, minden este valami turpisságot követtek el, de nem bántam, mert én is ilyen voltam, no meg Matulabácsi is megmondotta a Tüskevár című filmben, hogy mindenki a saját bőréért felelős.
Paper Wing’s pilot’s!
Ezt a gyerekek tudomásul is vették, így alakult ki köztem és köztük az a bizalmi kapcsolat, hogy amiben megegyezünk, ahhoz ők tartják is magukat. Képzelje el mindenki, hogy egyszer sem csaptak be. Ennek kiváltképpen örültem, főként azért, mert tényleg csibészek, ám mindig a megadott időben itthon voltak, egyszer sem késtek. Igyekeztem őket önállóságra tanítani, így ebben is jeleskedtek, ennek köszönhetően egyedül mehettek boltba, szépen osztották be pénzüket, és ekkor is mindig időben értek haza. Soha nem csináltak butaságot, nem sodorták magukat bajba, és fantasztikus volt látni, hogy mennyire figyelnek egymásra. Egyik este elmentünk gyümölcsöt szedni a közeli földekre, ha fogalmazhatok így. Szóval mentünk a kukoricásba elemlámpákkal és kb.: 20m-ént álltunk meg. Annyi hullócsillagot láttunk, amit én még soha életemben nem láttam, de a gyerekek sem. Mondtam is nekik, hogy bátran kívánjanak valamit, így én is ezt tettem. Nagy kívánságom volt a csillagok felé, majd meglátom, hogy meghallgatnak e az istenek. Elérkeztünk közben a poros szántás földes útjain célállomásunkhoz, a gyümölcsöshöz. Itt aztán síri csendben megbeszéltük a menekülési utat, és a tp.-t, vagyis a menekülés utáni találkozási pontot. Elsőként felderítést végeztünk három bátor gyors lábú fiúval. Felderítettünk, és a többiek figyeltek, mert a jel, egy villantás volt a lámpával, vagyis ha szabad a pálya, akkor villantás, és a fő erők jöhettek. Ez így is történt, és rendkívül izgalmasnak élték meg a srácok, hiszen élesben ment minden. No, már láttunk volna neki a betakarításnak, amikor is megjelent kettő kutya a kertben, akik nem támadtak, csak jelezték, hogy heló-heló, ez a mi kertünk. Ettől mi úgy be..artunk, hogy mindenki fejvesztve menekült amerre csak látott, és így esett meg az, hogy Milán akkorát borult, hogy azt hittem, egy katonánk végleg elesett, de nem így lett, mert miután észhez tért, tepert ezerrel velünk. Azért nem maradtunk zsákmány nélkül, így önelégülten, elégedetten tértünk haza, a csodálatosan szép, surányi éjszakában. Rengetegélményünk, történetünk van, amiről meséljenek inkább a gyerekek, hiszen volt itt tényleg minden. Pecáztunk, sírtunk, nevettünk, veszekedtünk, de mindvégig szeretetben, kötelékben éltünk, vigadtunk.
Zsákmány
Utolsó nap estéjére, házibuli volt hirdetve, amin megjelent a csapat apraja, nagyja, és egy igazi drzsembori vette kezdetét, ami meg is feküdte Karcsi barátom gyomrát. A felnőtt lányok főztek, Zsoltiék pedig kevergették a bográcsot, miközben mindenki nagyon jól érezte magát, és igazi nagy családként éltük meg a zárónapi estét. Voltak akik itt aludtak, és voltak akik hazatértek otthonukba. Én magam csodálattal tekintettem erre a táborra, és az utolsó nap is tartogatott csodákat. Csodák mindenütt vannak, hiszen ez a csapat, a benne élő emberek, felnőttek és gyerekek, ténylegesen igazi kincsek és pályafutásom alatt, sehol nem találkoztam ilyen atlétika egyesülettel, mint a miénk. A gyerekeink, a tanítványaim, pedig kipihenten várják az őszi szezont, hogy megsemmisítő csapásokat mérjenek az ellenfelekre. Amikor másnap elindult mindenki hazafelé, én még Zsókával, és Petivel, kettő csodálatos szülővel elmentem teniszezni. Peti egy állat a teniszben, azt csinál bárkivel a pályán, amit akar, így engem meg is futtatott rendesen. Zsóka pedig megadta a kegyelemdöfést borzasztó erősen meglőtt adogatásaival, amire én annyit tudtam reagálni, hogy ba..us kulcs, de kemény ez a csaj, halálra szívat.
Zsóka-Zsolti. 6:1, 7:1, 6:1 🙂
Peti és Zsóka úgy játszottak, mint Nadal és Federer, öröm volt nézni őket. A reggeli sportnap után, irány pakolni, és Petiékkel és Zsókáékkal elmentünk egy jót ebédelni. A búcsú ilyenkor soha sem jó, mert a táborban mindenki jól érezte magát, még a kettő Japán kis jakuza gyerkőc is, akiket lenyűgözött Karcsi alvása kint a füvön. Én élveztem minden pillanatát, és a záróbulit is, ahol velem annyi minden történt, mint még soha. A gyerekek kommandóztak, a szülők beszélgettek a tűznél, és közben Surány felett a csillagok boldogan ragyogtak ránk.
Egyesületünk a Pegazus Sport és Művészeti Egyesület a sport képzésen túl, kiemelten fontosnak tartja, hogy a csapatba járó gyermekek és felnőttek, és barátaik, ismerőseik, ne csak a futás csodálatos élményével gazdagodjanak az évek során. Ennek érdekében, táborokat, túrákat szervezünk, szervezek, hogy rálátásunk legyen az élet egyéb más csodáira is. Én magam egy igazán varázslatos világba tudom elnavigálni, invitálni az embereket, ami nem más, mint a repülés. A repülés manapság is egy izgalmas, dinamikus, mitikus világ az emberek számára, pedig manapság mindenki számára elérhetővé vált a fly csodás érzése, borzongása.
Jómagam a repülésen belül is a katonai részleget kutatom, és ennek köszönhetően tájékozódom a közeli, távoli repülős eseményekről. Akinek kedve van és ideje, az tartson velem a Slovakian International Air Fest-re, majd ősszel pedig a svájci légieő igazi, hamisítatlan éleslövészetére. Szlovákiában egy szenzációs repülőnap vár mindenkit, Svájcban, pedig tomboló Hornetek és F-5-s vadászok száguldoznak el az orrunk előtt. Gyerekeknek igazi élmény mindkettő program, de a felnőttek is átélhetik az erő igazi mivoltát, és a repülés csodáit! Lássuk hát, milyen 1000km/ órával száguldozni földközelben, és lássuk hát, milyen egy hegy csúcsáról nézni, amikor az F-18 hornetek dühbe gurulnak. Szlovákiába légkondis kisbusszal utazunk, Svájcba pedig autóval megyünk Axalpig ésgyalogolunk fel a hegyre! További infókért hívjatok bátran a 70-601-61-99-s számon! A repülés a bátrakat szereti!
Hol is kezdhetném, hol is kezdjem, mert annyi minden történt, hogy a történések leírásához, Mátyás királyunk híres Corvinájának terjedelmessége sem lenne elég, no de el kell kezdjem valahol. Kezdem is azonnal az elején. A Futapest terepfutó kupasorozat, szóládi állomására 21 fős egységgel érkeztünk. A versenyt a “rövid,, távos versenyzőink kezdték, a megfelelő bemelegítési procedúra után. Pik-pakk el is rajtoltak a 4km-es távra, amit nehéz emelkedős terep tarkított, hogy véletlenül se unatkozzanak.
Évi aranya!
A rajtot követően azonnal nyomta a tempót Makray Benedek gyermek futónk, és így esett meg az helyzet, hogy a felnőtt mezőnyt is ő vezette, egészen a 2km-ig, amikor is a nagyok kapcsoltak, hogy na ne már! Benitnem kellett félteni, mert az abszolút3.helyre is be tudott jönni, és a korosztályát pedig megnyerte és lett 1.helyezett. A legkisebbeknél egyMakray vérvonal nyerte a versenyt (1.hely), mégpedig Makray Anett,egy szép, okos egyenletes futással. Anett még csak 2008-as, de egészen kezd belerázódni ebbe a csudálatos világba. Lázár Gyurika megállíthatatlan, olyannyira az, hogy a sebes futás mámorában bakizott egyet és a biztos első helyről elkanyarodott rossz irányba, ám hamarosan visszatért a jó útra és ért be a 2. helyen! Lengyel Lizettet lassan le sem lehet taszigálni a dobogóról, onnét is a legfelső fokáról, mert ugye mos is ,mint kettő héttel ezelőtt szintén az 1.helyen ért be. Bingó! 25 pont! Egy másikLengyel lány, abból is a nagyobbik, Lauránk belibbent a fantörpikus2.helyre, és biza ő is értékes pontot hozott akonyhára. Nincs megállás, következzék hát Hódosy Márk1.helye. Márkot azért is becsülöm, mert fájós körömbenövéssel is eljött versenyezni, és bár ő is eltévedt kicsinykét, mégis nyert. Bingó…..25 pont! Nosza hát következzék egy új futónk, aki egy hónapja tréningezik csapatunknál, ám bemutatkozása, frenetikusra sikerült, vagyis eldobom az agyam. Dánél Éva a nagyok, felnőtt csajok mezőnyében harapott, futott, mint egy vadmenyét. Évibiza1.helyen végzett. Ebben a korcsoportban egy tiszteletbeli nőszemély a3.helyen landolt, aki nem más, mint Újvári Andrea! Nos Andi, jött, látott, futott, bezsebelte a szajrét, és távozott. Szenzációs! Simák ” simánka,, Gergőnkújra szépet futott és abszolút2., korosztályoselsőlett a mi fotós, kertész boyunk. A rövidebb táv utolsó érmese nem más, mint a híres betongyáros Albi király, vagyis Csuta Albert! Albi sikeresen kezd visszatérni a futás világába, miután egyik évben erős ütés érte bokáját és gajra ment.
Pegazus tumultus a dobogón…
Már el is temettük szegény, de íme,…….feltámadt és3.lett. Ménkűbe nem csap a villám szokás vala mondani. A rövidebb távon még futott ám Pegazusos zerge, akik éppen úgy dicséretet érdemelnek, mint érmeseink, hiszen becsülettel harcoltak a nagy melegben, nehéz terepen. Gratulálok, Csikós Zsuzsinknak, Molnár Krisztikének, Tarnay Klárinak, Szabó Editának (from POLSKA), Füredi Rékának, Tarnay Teónak, Lázár Györgynek! Büszke vagyok rátok de nagyon! Nos folytassuk az olvasmányunkat a betegebbik féllel, a hosszútávos futóinkkal, akik között ott voltam én is, mert egy ígéretemet teljesítettem, vagyis Dorkát kísértem útja során. Doróval nekiláttunk a hosszabbik távnak, ami biza eléggé nehéz útvonalon halad, ám gyorsan leírom, mert tudom, hogy olvassák eme írásaimat az ellenfelek is, hogy Dorka iszonyatos tempót futott a hegyen, sárban, melegben. Csak, hogy szemléltessem, az utolsó 15. km-e 3:40-s lett,valamint a felnőtt férfi mezőnyben úgy a 7.hely körül ért be. A felnőtt nőitnyerte, és a korosztályát is szépen kipipálta. Doróval megegyeztünk, hogy egy okos futást eszközölünk ki és ha minden okés, akkor belecsapunk a lecsóba. Nos Doró, már az első métertől kezdve belecsapott, én pedig nem vagyok semmi jónak az elrontója, úgy gondoltam, hogy belefér. Így mentünk egy őrületes tempót Doróval. A célegyenesben pedig eszméletlen hajrába csaptunk, érdemes lett volna lemérni az utolsó 200m-t. Bámulatos képességei annak a lányunknak, és még csak nem is maxot futott. A hosszú táv nehéz saras, emelkedős, útvonalát sikeresen teljesítette Molnár Zsolt, Tarnay Károly, Lengyel jakuza Árpád, Molnár Tibi, és egy kakukktojás, akit szeretettel fogadtunk be erre a napra, nem más, mint a szenzációsan futó, kozármislenyi csodafutó, Bende Kornélia! Szívből gratulálok minden futómnak, és külön gratulálnék Editának, aki Lengyelországból utazott el hozzánk és lett tiszteletbeli Pegazusos futó! Én pedig, szépen diktáltam Dorkának az iramot, ám közben éreztem, hogy ha belecsapnék, akkor biza rémisztő dolgok is történhetnének ezen a versenyen. De Dorka és a csapat, nekem mindennél fontosabb! Nagyon jó volt látni, átélni, megélni, amint csapatunk egy része, és frissen szerzett barátaink, mennyire önfeledten örültünk egymásnak, és nevettünk sokat, örültünk egymás sikereinek. Erről szól a mi egyesületünk………..a Pegazus atlétika! Család, minőség, atomcsapás, metál!
Az idén először megrendezett, csobánkai hegyi terep versenyen, nagyon szép eredmények születtek, aminek külön is örülünk, hiszen nagyon fontos pontokat sikerült bezsebelnie a Pegazusos futóknak, akik ugye versenyben vannak az éves terep kupa sorozatban. Csobánkán csapatunkból most nem indultak oly sokan, viszont az eredmények több, mint örömteliek. A lányok 5km-es versenyében a korcsoportos eredmények hirdetésekor az első három helyre Pegazusos csajszikat hívtak ki.
Három futónk is a dobogón!
Kimondottan örültem Molnár Krisztike3.helyének, mert Krisztike egy nagyon szorgalmas atléta palánta a csapatunkba, és a nehéz időjárási, terep iszonyok mellett is, hősiesen küzdött, harcolt a Pegazus címerért, és önmagáért. Krisztink után következett a 2. helyen Lengyel Laura, aki immáron szintén régi stabil tagja acsapatnak, és lelkes futónk. Megérdemelten lett2.! No de az első egy olyan leány, aki mostanában, mintha vérszagot fogott volna, megérezte a győzelem ízét, és, hogy merészséggel, kellő önbizalommal, bizony állandó dobogósa lehet a Futapest, terepfutó mezőnyének. Lengyel Lizett, egy igazán bátor, gyors futással ért bea célba, a szenzációselsőhelyen. Nos nagyon nagy az öröm, hiszen a 17-20-25 pontokat Pegazusos csajok hozták el. A fiúknál egy szintén egyre jobb formát mutató, gyerek futó brillírozott, mégpedig Lázár Gyurikánk. Gyuri is jó ideje folyamatosan szállítja az érmeket és pontokat, és most is a csodálatos 2. helyen végzett.. Így bátran kijelenthetem, hogy a Pegazus atlétikának immáron kialakult egy jó erős, és stabil, épülő, szépülő terepfutó utánpótlás tábora, akik bármikor, bárhol, bárkivel felveszik a versenyt. De ne feledkezzünk meg a szenior futóinkról sem, mert ők ugyanannyira sztárok, mint a gyerekek. Ők az igazi példaképek a feltörekvő nemzedéknek, ezért külön gratulálok Molnár Zsoltiknak és Lengyel Árpinak, amiért becsülettel, keményen versenyeztek a csobánkai hosszú távú versenyszámban.
