A csapatversenyt is a Pegazus atlétika nyerte, új országos csúcs született…
Bizony bizony mondom néktek kedves barátaink, hogy az Úr 2016. évének, május havának 21. napján áldás hullott alá a Pegazus gyermek atlétáinak fejére, mert a jónál is jobban szerepeltek a bécsi nemzetközi atlétika versenyen, ahol többek között Szlovák, Litván, Angol, Német, Olasz, Orosz, Francia, és Osztrák versenyzők is rajthoz álltak. Elsőként 2007-es születésű sprinter palántánk ismerkedett meg közelebbről a 700m-es távval, ami immáron nem az ő távja, de edzésnek, élménynek mindenképpen kiváló volt, hiszen Bogi fantasztikus futással a 4. helyen ért célba hajszállal elmaradva a 3. helyről. Bogi a hajrát sajnos nem időben indította el, pedig volt benne power bőven. Bogi után jött egy fergeteges ősi erő, egy trónkövetelő.
Kirst Athina csapatunknál is trónkövetelő szerepben lépett elő, és itt a bécsi versenyen is. A rajt előtti órákban többen jelezték felénk, hogy az ellenfél táborában van egy leány,aki eddig minden versenyt megnyert és ő a legjobb a korosztályában. Láttam is a kislányt és tényleg jó mozgású, gyors lányt láttam. Athinára néztem és annyit mondtam neki……nem lesz gond, megnyered. Athina szemei tűzben lángoltak és, már nagyon várta a rajtot. a rajtnál megszűnt létezni körülötte a világ és tudtam, hogy itt kő kövön nem marad. Elrajtoltak, Athina azonnal rendet vágott a tömegben és azonnal élre tört, ám akadtak társai, követői, hogy ne unatkozzék. Így esett meg az, hogy ez a 800m, 400-ig eléggé tempósra sikerült és innentől kezdve egyre jobban leszakadtak az ellenfelek, ám nem annyira, hogy hátra lehessen dőlni. Szívták magukat rendesen, de Athina a cél előtt 150m-re eszméletlen nagyot hajrázott, biztos ami biztos alapon. Hősként ért célba, mert az eddig verhetetlennek hitt favoritot sikerült legyőznie. A célba érkezés után megkerestük kis ellenfelünket és Athina és én is gratuláltunk neki. Ekkor, már a tömegben kerestek minket és olyan történt, ami idehaza nem is emlékszem, hogy történt e valaha velem, velünk. A kislány edzője keresett meg minket, és a hazai sémának megfelelően, már kezdtem azt hinni, hogy valamit problémázni fog. De más történt. Mosolyogva, fülég érő szájjal jött oda hozzám és meleg igaz sportbaráti kézfogással gratulált, majd tette ezt Athinánál is.
Áradozott Athináról, hogy nem látott még ilyet, és sok sikert kíván nekünk és örül, hogy itt voltunk, mert nagyon kedvelnek minket. Én meg csak álltam ott az ámulattól, mert boldog voltam, hogy létezik ilyen. Itt Bécsben mindenki ellenfél volt egymással szemben, nem ellenség. Itt úgy éreztem magam a gyerekekkel, hogy jó ide jönni versenyezni, hiszen sehol semmi feszültségármány, irigység és elismerik a futóink teljesítményét. No de haladjunk gyorsan tovább, és ugorjunk be a stadionba, ahol folytatódik csapatunk nagy menetelése. Itt kettő lány és három fiú futónk lépett a 60 ezres stadion futó csíkjára, mind a négyen 1000m-en. A verseny szervezői iszonyatosan profin készültek, minden precízen, pontosan zajlott, nem spontán jelleggel. Az 1000m-ert a csapat terminátora Makray Benedek kezdte. Mit írhatnék a versenyéről? Még nincs 11 éves, futott 3:08-at a versenyen egyedül. Senki sem bírta vele a tempót, mert a rajt pillanatától elszabadult a pokol. Egyedül futotta végi, és érte el ezt a nem mindennapi eredményt, pedig nagyon sok ellenfele volt a mezőnyben, de ez az idő durvára sikerült. A lányoknál elsőként Dorka és Anna álltak a rajthoz. Sajnos a rajtot követően a mezőnyben volt néhány kamikáze pilóta is,akik bizony elvittek magukkal több futót, így Dorónk és Annánk 70m-en keresztül bunyóztak, mire előre jutottak. No de Dorkának sem kellett több, szépen elegánsan nem erőből elkezdett tempózni. Egy ellenfél kislány 200m-ig nyüstölte Dorkát, ám felhagyott vele, mert érezte, hogy Dorka nagyon erős. Így esett meg az, hogy Dorottya 800m-ert egyedül futott még, és nem kifutva magát ért be a célba 3:10:05-el, ami új gyermek országos csúcs! Anna eközben a negyedik helyen tempózott, de egyszer csak olyan történt, amitől kiugrott a szemem….. akkorát hajrázott, mintha éppen 200-at futna maxra. Így a 2. helyet is Pegazusos futó nyerte a nagy, és népes nemzetközi mezőnyben. Hű mekkora volt az öröm, el lehet képzelni! Eddig 3 arany, 1 ezüst, egy 4. hely, és éreztük, hogy a csapatok közötti versenyben is valahol az első második helyen vagyunk. A nap záró száma a fiúk 1000m-e volt, ahol Tarnay Teó és Habó Levink indult. Levitől és Teótól annyit kértem, hogy élvezzék a futást, és a jelenlegi képességüknek megfelelően versenyezzenek. Ezt maximálisan jól meg is tették.
Levi útközben arra a döntésre jutott, hogy kiprésel magából még egy kicsi extrát, amit Teó is kifigyelt így a vége derekasra sikerült. Ennek köszönhetően mindkettő fiú egyéni csúcsot futott ezen a szép, és professzionális versenyen. Amit kellett, azt tökéletesen meg is cselekedték. Ezután a stadionban elkezdtük a fotókat gyártani és elindultunk a stadion melletti színpadhoz, ahol félelmetesen sok ember gyűlt össze. Izgatottak voltunk, hogy vajon ki nyeri a csapat kupát.
Eljött a pillanat, amikor is az egyéni versenyzőket kezdték el hirdetni. És eljött a pillanat. Ott ültek ennek a kis csapatnak a futói a színpad előtt és hallgattuk a mikrofonba beszélő hölgyet. 3. hely xy csapat. 2.hely xy csapa. 1.hely Pegazus SME Magyarország! Jeeeeeeeeeeeeeeeeeee ugrottunk fel nagy örömben, és mindenki nagyon boldog volt, főleg amikor azt a szép nagy serleget átvehették a gyerekek. Én annyira büszke voltam mindegyikükre, mert megérdemelték a sikert. Boldogok voltunk, úsztunk az örömben és arra a közös nevezőre jutottunk, hogy irány a vidámpark, ahol aztán jöhetett az ereszd el a hajam. Nekem még nem állt meg az élet, mert a verseny jegyzőkönyveit elküldtem az illetékeseknek. Kemény, és hosszú nap volt, ahol tiszta szívvel, méltó módon képviseltük a piros fehér, zöld nemzeti színű zászlót. és a Pegazusok címerét. Hazafelé úton, már a másnapi miskolci versenyen járt az eszem, hogy miként fogunk ott is győzni. Mi győzni megyünk mindenhová. Este hazaértem, de örülni sem tudtam nagyon, annyira fáradt voltam. Reggel vonattal mentem Bécsbe, és későn értem haza, közben arra gondoltam, remélem a gyerekek, már ágyban vannak,mert Miskolcon világvégét akarunk rendezni, ehhez viszont pihenni kell. Én is lefeküdtem, de amint lehunytam a szemem, már csörgött is az óra. A verseny margójára még néhány gondolta. Többen kérdezték, hogy miért járunk ki külföldre, hiszen szegény kis csapat vagyunk, ám megjegyzem hozzuk rendesen az eredményeket, szállítjuk folyamatosan. Erre talán nagyon egyszerűen tudnék válaszolni. Szlovákiában, Bécsben, Horvátországban, Németországban, Lengyelországban eddig mindig olyat tapasztaltam, tapasztaltunk, olyan mérhetetlen nagy szeretetet, profizmust, elismerést, amit idehaza elvétve sem nagyon. Én azt látom, hogy külföldön valahogyan másról szól a dolog, másként gondolkoznak, közös célért dolgoznak. Varsóban is elismerően gratuláltak Dorka miatt, Ausztriába, már haza járunk, de pl, Németországban is történt olyan, amit idehaza soha nem tapasztaltam a 24 évem alatt. Soha.
De a legfőbb indok, amiért szeretünk kijárni, az, hogy ott nem ellenségek vagyunk, hanem ellenfelek, akik egyenlő feltételekkel versenyezhetnek. Ölelkezünk idegen edzőkkel, versenyzőkkel és talán ez, az ami hiánycikk idehaza. Kinek köszönhetjük a sikereinket? Természetesen a versenyzőinknek, atléta palántáinknak, de a csapat eredményei nem léteznének a szülők segítsége nélkül. Ez a csapat életképes, mi több már mindenki látja, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek. Mégis a legnagyobbak, a nagyok mit sem törődnek velünk. De Istennek nagy hála, amiért ilyen szülői hátterünk van! Ezúttal szeretnénk megköszönni minden jólelkű barátunknak a biztatást, a gratulációkat, ami rengeteg erőt ad nekünk. Egyet megígérünk mindenkinek! Ez a csapat létezni fog. Ez a csapat győzni fog, és irdatlanul rágós falatok leszünk mindenkinek! Győzelemre születtünk, ezért élünk, dolgozunk!
Ui.: másnap Miskolcon aztán jött a pummmmmm!
Hajrá Pegazusok!
Hajrá Magyarország!
További képek facebook oldalunkon!