Meglepetésekkel készültünk, sikerült is…
Nagy tervekkel indultunk el másnap a bécsi versenynapunk után Miskolcra, mert afféle tesztversenynek használtuk az MVSI gyermek kupát, amely minden évben kellemes környezetben vár minket egy csodálatos pályára. Idén hihetetlen nagy sikerrel mutatkozott be nálunk első igazi sprinter tanoncunk Kővár Blanka, és középtávosainknál is kieszközöltünk egy igazán jó tesztnapot, hogy éles körülmények között mérhessük fel gyorsaságunkat. Nos ha a Ferrari Barcelónában tesztel, akkor mi Miskolcon. a tesztnap több, mint jóra sikerült, ami megnyugtatóan bizonyítja, hogy az eddigi munkánk kifogástalan és a motorbeállítások precízek. Május 30.-án Fehérváron a Csuta motor 120%-on fog pörögni ez, már látszik előre.
A gyerekeink úgy futottak ezen a napon hihetetlen időket, hogy szombaton Bécsben is versenyeztek. Ennek megfelelően nem frissen jöttek el Miskolcra, de ez ugyanakkor nem látszott a teljesítményen, mert egészen hihetetlen időket, eredményeket produkáltak. Első futónk nagy reménységünk, akinek ez volt élete második futóversenye, no meg 60m-ert is másodszorra futott versenyen Kővári Blanka volt. Blanka első komoly versenyét megnyerte Vác városában, Miskolcon pedig egy szintén nagy és erős mezőnyben sikerült elérnie a hihetetlen 2. helyet. És csak hajszállal maradt el az első lánytól. Ez azért is nagy dolog számunkra, mert Blankának tényleg ez volt élete második versenye. Blanka igazi nagy tehetségünk és maradunk is vele a sprinteknél, amit nagyon élvez edzéseken is. Szenzációs, ahogyan Blanka versenyez, mintha mindig ezt csinálta volna. Blanka után jött egy csavar a taktikánkba, hiszen mindenki azt hitte, hogy 1000m-en fognak indulni a Pegazusos csajok. Hát bizony ezt szándékosan nem így terveztük. Vagyis egyikük futott csak ezren, annak is oka volt. Kirst Athina futónkat a jövőben 600-1000m-re tervezem, ám Bécsi 800-as sikere után, gondoltam nem árt levezetésnek egy pörgős 300m. Edzéseken Athina félelmetesen gyors pedig csak 2006-os. Bizony csak ennyi és mit ment a versenyen? Szerintem senki sem számolt azzal, ami ott történt. Főleg nem az ellenfelek, hiszen soha nem látták Athinát. Én viszont jól tudtam, mi lakozik a mi Athinánkba és a rajt előtt összenéztünk, bólintottunk és útjára indult a meglepetés csomag Kirst athina személyében.
Athina nem sprinter, inkább jó középtávos lesz, nem is végzünk gyorsító edzéseket most. Ám a rajt után mindenki láthatta mi történt. Athina iszonyatos tempóval 50m után eldöntötte a versenyt. 30-40m előnnyel ért célba és bizony sokan csak ámultak, hogy ez mi volt. Én ma sem tudtam sokáig örülni, mert a következő korosztály 300-as mezőnye, már ott toporgott. Ja megjegyzem Athina nyerte a 300-at. Ja megjegyzem még nem töltötte be a 10. évét és 50mp-es 300-at futott, egy előző napi 800 után fáradtan. No de a rajtnál, már ott állt egy újabb meglepetés, Csuta Dorottya személyben. Egy kisfiú megkérdezte edzőjét, hogy melyik a Csuta Dorottya? Az edzője annyit válaszolt, hogy tudni fogod nemsokára, amin jót nevettem amikor az edző mosolyogva rám nézett. Míg egy másik számomra kedves edző tőlem kérdezte meg, hogy ugye mi inkább közép hosszúkat futunk. Válaszoltam, hogy igen így van, csak most gyakorlunk. Az edző ránézett tanítványára, és azt mondta neki, hogy látod nem kell Dorkától tartani, mert 300-on nem jó, csak felette. Dorkára is ránéztem, élesen bele a szemébe, és vette az üzenetet. Elementáris erővel indult neki a távnak és 60m körül, már senki sem bírta vele, így szintúgy,mint Athina, bődületes, félelmetes előnnyel ért be a célba. A 44mp-es idő magáért beszél, hiszen ő sem frissen érkezett Miskolcra. Többen az edzői társadalmat ismerve, biztosan keresztre feszítenek, azért mert kettő kemény napot is beiktattam a gyerekeknek.
Hogy miért tettem, nos annak célja volt, ám közben megjegyzem, hogy a gyerekek egészségesek, erősek, jó mentális állapotban versenyeznek. Vagyis nem tojják össze magukat az árnyékuktól. A 300-ak után következett Zsámár Anna csodálatos 1000m-e, aki Bécsben iszonyatosat futott és egyéni csúcsot futott. Ott a célban annyit mondtam Annának, hogy ebben még volt 10mp. Utazol Miskolcra! Bécsben 3:35-öt futott, Miskolcon szédületes kemény versenyzéssel, 3:24:8-at. Meglett, amit hétvégére terveztünk. 3. lett Anna de élete egyik legnagyobb versenyét futotta, és ehhez az ellenfeleknek is gratulálok,mert ádáz nagy csata volt, ahol mindenki volt mindenhol. Anna eredménye azért is öröm, mert az elmúlt hónapokban elkezdett szárnyalni, megállíthatatlanul és ezt baromira élvez is mi több ezen a napon is javított újabb 10mp-et, így egy hétvégén 20mp-et javított. A nap 1000m-es futószámait a fiaink zárták, Habó Levi és Tarnay Teó személyében. A srácoktól itt annyit kértem, hogy próbálják megdönteni a tegnapi egyéni csúcsukat. Szépen jól versenyeztek mindketten és külön öröm számomra, hogy szinte minden komoly versenyen ott vannak a mezőny elejében. Ők is hónapról hónapra szépen fejlődnek, alakulnak. No de a nap végét is szépen sikerült megkoronázni a lány váltónk futásával. Izgalmas volt látni, hogy sok váltó jött össze, köztük a mi ici-pici kis különítményünk.
Nekünk nem volt B váltónk, csak egy viharvert ám összetartó kemény lány csapatunk. Ráadásul nálunk kettő 2006-os lány is futott, habár mindkettő átkozottul gyors. Sok futam volt, mi kb. a közepábe kerültünk és tudtuk, hogy jók leszünk. Azok is voltunk és a múlt évi 4. hely után, most a csodás 2. helyet sikerült megszerezniük a csajoknak. Micsoda futás volt atya ég!? Ráadásul nekünk nincs is kimondottan sprinterünk, leszámítva Balnit, ám ő sem egy régi rutinos róka a szakmába. Hát ez, már sok, akarom mondani sokk egy hétvégére. Ennyi győzelem, dobogó, helyezések, országos csúcsjavítás. El is fáradtunk, vagyis a gyerekek nem, de én igen. Onnan lehet tudni, hogy minden hülyeségbe benne vagyok versenyek után, de most csak az ágyam lebegett a szemem előtt. Azért toltunk egy jó fagyit, meg friss epret ettünk Mályiban. Aztán irány az autópálya, belöktem a zenét és zúztunk hazafelé Pestre, olyan lélekkel, olyan örömmel, mintha valaki az ötöst nyerte volna meg! Higgyétek el, mi szombaton, és vasárnap többet nyertünk annál. Már nem kell senkinek semmit bizonygatni. Magunknak sem kell többet semmit, mert hiszünk egy olyan álomban, ami teljesülni fog és ehhez nem kell semmi más, csak tovább csinálnunk azt az utat, amiben csak a Pegazusos futók hisznek! A miskolci verseny margójára: Bécs után jól tudtam, hogy gyermekeink nem frissek, ám stratégiailag fontos lépének tartottam, hogy leutazzunk az MVSI kupára. Az, hogy ki min futott is jó döntés volt, amit edzéseken át is beszéltünk, mi miért történik. Ezt a gyerekek megértették és mindenkinek tiszta volt minden. Kihajtom e a gyerekeket? Kérdezhetik sokan. Erről szó sincs, hiszen jól tudom, hogy lényegesen kevesebbet edzenek ellenfeleinknél. Akkor mitől ennyire jó ez a csapat, amely talán a legkisebb létszámmal dolgozik az országban? Nos van e titkunk? Őszintén mondom, hogy van is meg nincs is. Van, mert műhely titkainkat senkinek sem adjuk ki, de mi is ez a titok? Kérek mindenkit higgyék el, minden edzőnek ott van az orra előtt. Mindenkiben ott van, csak a rohanó világban háttérbe szorult, és egyre haloványabb a lángja. A titok mindenkiben ott van. Gedeon Zsolt, vagyis én nem vagyok guru, sztáredző, mi több egy egyszerű mezei parasztgyereknek tartom magam, akinek van egy nem mindig szalonképes stílusa. De a gyerekeink mégis egy olyan csapatban, egy olyan oktatásban részesülnek, amivel én még nem találkoztam sehol. Nagyon büszke vagyok a hétvégi versenyzőkre!
Hajrá Pegazusok!
Hajrá Magyarország!