Félelmetes tempó…
Csuta Dorottya futónk ma sem legózni jött, a diákolimpia országos 600m-es döntőjére. Ezt misem bizonyítja jobban, mint a bátorsága, vakmerősége, habitusa, hiszen most is felvállalta 2004-es legfiatalabb születésű futóként, hogy ő viszi a bandát a hátán, és megpróbálja ebben az igen erős mezőnyben a győzelmet ismét. A budapesti döntőn fantasztikus futással győzni tudott és célul tűztük ki a továbbjutást a varsói nemzetközi tornára, ahol már születési évenként versenyeznek a futók.
Természetesen ide Székesfehérvárra is győzni jöttünk, ám kimondottan erre a versenyre most nem készültünk, legfőbb cél Varsó volt, ami bőven sikerült is. Bizony joggal kérdezhetik az emberek, hogy megőrültetek gyerekek, hát az országosra nem készültök kicsit jobban? Bizony nem és ennek nyomós oka van, mégpedig több is. Dorónk az elmúlt héten is kettő fontos versenyt futott, ahol egyiken nemzeti gyermek csúcsot ment. Nyerte mindkettőt, de ez sokat kivett belőle. Ám ez a kettő verseny jövőben fejlődét nagyban szolgálta, így nem hagyhattuk ki és az ob-ra így nem különösebben készültünk, mondván a húrt nem javasolt túlfeszíteni. Így legbelül mindvégig tudtam, hogy ez most egy élet-halál harc lesz akár még a dobogóért is és így is lett. Azt is jól tudtam, hogy ellenfeleink készülnek keményen, mint az sejtettem is, fokozottan erre a versenyre készültek, de most is egy taktikai utasításom volt Dorónak, amiből soha nem fogunk engedni.
Dorka nagyon erős fejben és a rajt után élre is állt, de már láttam, hogy az az igazi átütő erő most nincs meg, ám az első 200m félelmetesen gyors volt így is. A 300m-nél bőven időn belül jártunk és a célegyenesbe is elsőként fordult, de ekkor már készülődtek a nagyok ketten is. Ezt most Doró nem tudta vissza verni, gyakorlatilag most nem tudott hajrázni, erre nem volt meg a kapacitása. Még érződött a futásában az 1000m-es csúcsfutás, ám így is álomszerű időt futott és megismételte szinte hajszálra a múltkori futását. Ezt jó volt látni, mert Doró fáradtan is stabilan tudja hozni az időket és eredményeket. Nincsenek versenyeiben ingadozások és fejlődése kiegyenlített. Lehetne Dorkával 1:37-et is futtatni de az az egyik legnagyobb butaság és felelőtlenség lenne és ezt soha nem akarjuk. Inkább szépen fokozatosan lazán araszolunk lefelé. Amikor az utolsó egyenesben kettő 2003-as csajszi is megelőzte, azért én nagyon csaptam a korlátra, mert Doró jobb náluk, de ereje ennyire volt elég! Persze pár perc múlva meg is nyugodtam, és jól tudtam, hogy csodát futott megint a mi kicsi Dorónk, és megjegyzem az ellenfelek sem piskóták, mindketten kiváló versenyzők és becsülettel harcoltak, amiért csak elismerően tudok nyilatkozni. De, mint írtam egy beszámolómban, Doróval meglepetésre készülünk, és ez egy állomás volt, egy nagyon fontos állomás és kiváltképpen jó hír számunkra, hogy így kissé fáradtan is tud 1:40-et futni, kevés km számból és alacsony intenzitású edzésekből.
Ezért hívom én magamban varázslónak, mert mindig varázsol. Doróval nyugtáztuk a napot és egy telefonos értékelést követően, már Varsóra készülünk, aztán egy nagy durranásra, de ez legyen meglepetés! Zárszóként szeretném gratulációmat kifejezni az ellenfeleknek is, mert mind ahányan voltak, bizony embertelen időket futottak. A második helyen végzett Veres Pankának és az első helyen célba ért Gajdos Dominikának pedig kalapom emelem, és szívből gratulálok edzőjüknek, szüleiknek, de legfőképpen nekik! Ám számomra a leg leg leg………..Csuta Dorottya! Isten áldása szálljon rá, mert megérdemli!