Másnap egy újabb arany…
Dorkára szerdán is várt egy megmérettetés, és bár nem akkora volumenű versenyről beszélünk, mint a keddi bajnoki mezei, azért a kerületi mezei mezőnyében feltűntek nagy nevek, köztük Zempléni Lilla, hazán legjobb tájékozódási futója, és erős triatlonisták is, mint azt személyesen is láthattam!
Doróval kiegyeztünk egy mai, easy futásban, vagyis a lehető legtakarékosabb üzemmódban fusson! Szépen melegített, mozgásán jelen nem volt a tegnapi gödöllői futásnak, és a repülőkkel csak úgy suhant, mint egy zerge! Újfent kértem Dorkát, hogy szépen komótosan fusson, nekem nehogy elkapja a harci kedv, mert Dorka bizony képes egymagában is elversenyezgetni. De eszénél volt, és gyönyörűen kocogott végig 3:50-s km tempóban, magasan nyerve így is a kerületi mezeit! A kerületi mezei hangulata kedves volt, és lelkes, mindenki megtapsolt mindenkit, a gyerekek ordítottak mindenkinek, és néha hallottam, hogy suttogva mondják egymásnak a gyerekek………ez a Csuta Dorka, ez az a lány aki………!
Nagyon aranyosak voltak, és bálványként néztek társukra, és sokan nagyon kedvesen oda is mentek Dorkához pacsizni, és gratulálni! Azt hiszem erről kell szóljon a történet! Szeretik egymást a gyerekek, Doró példaképe immáron sok társának, és tanárai is büszkén kihúzott emelt fővel konstatálták, hogy Doró Szilágyis! Nekem nagyon tetszett ez a verseny, és bizony több tehetséges futót találtam a mezőnyben, akikkel fel is vettem a kapcsolatot! Doró pedig másnap azt csinál amit csak akar, egyet viszont nem! Nem futhat! Játék, tv, séta, úszás, shopping, bármi csak nem futás! Gratulálok a szervezőknek, és a pedagógusoknak, no meg a sok sok futónak! Dorónak meg kalapom emelem!