Lázár György életre szóló élményei…
Kedves olvasók!
Engedjék meg nekem, hogy mielőtt leírnám Gyurink nagy küzdelmének beszámolóját, előbb kicsit bemutatnám Önöknek Lázár Gyurinkat. Immáron több, mint kettő éve egyesületünk stabil tagja. Anno kisfiát hozta le hozzánk, hogy szeretné, ha fia sportolhatna nálunk. Így esett meg az a felállás, hogy kis Gyuri, nagy Gyuri a csapatunknál maradtak. Esetünkben nagy Gyuri amikor elkezdett futni, mindössze 270 m-t tudott lekocogni nem többet, mert utána nem bírta szusszal. Aztán nagy szorgalommal, rögös úton eljutott odáig, hogy, már bátran indul mindenféle versenyeken és múlt évben teljesült egy nagy álma, amikor megszerezte élete első érmét, méghozzá egy aranyérmet, amit terepfutó versenyen nyert. Azóta is edz szorgalmasan, mindamellett, hogy apa, szülő, férj, és dolgozó ember.
Fontos neki a sport, mert jól tudja, hogy enélkül máshol tartana, valami más zordabb világban. De jelenleg egy jó csapat tagja és céljai vannak. Múlt évben célul tűzte ki a Kinizsi 100 km-s teljesítmény túrát, ám az még nagy falat volt neki és sok más embernek. Fizikálisan készen állt, már arra is, ám a 100 km-t tisztelni kell nagyon, mert ott 100%-ig érvényes az ép testben ép lélek! No, de idén Gyuri előrukkolt kettő nagy céllal, mindamellett, hogy fut tovább és indul versenyeken. Idén is Kinizsi 100 km és előtte Mátrabérc 55 km. Mondom neki…..a mindenit Gyuri, te derék kemény csávó vagy! Szépen alázatosan edzett a mi Gyurink és eljött a nagy nap…….elindult a Mátrabérc túrára, én, meg izgultam érte. Gyurit eső és mocsok idő fogadta a hegy lábánál, no meg 3000 m-s szintkülönbség és jó sok sár, dagonya. Hát adott volt minden egy klassz naphoz. Gyuri az elején virgoncan kocogott pár kilométert, aminek aztán szerintem meg is lett a böjtje, mert a feketeleves még ezután jött. És jött is rendesen, mert Gyurink megfáradt kicsit és innentől kezdve acélos akaraterő kellett minden méterhez. Féltávnál sietnie kellett, hogy a szintidőn belül érjen be, miközben az eső csak esett, az idő hűvös őszies volt inkább és nem lehetett látni semmit sem. Igazi pokol volt. Több hullámvölgy is elérte túrázónk elméjét és talán éppen jókor jött a telefon és a biztatás. Gyuri az utolsó 10 km-en elég kutyául volt, no de más is hiszen a sok sár, a csúszós útvonal mindenkit kikészített, no meg az eső, ami az ember komfortérzetét nagyban csökkenti. Gyuri itt megrogyott kicsit és elméjét meg kellett emberelnie. Annyira jól sikerült, hogy a végén még futott is, no kellett is, mert nagyon ketyegett az óra és vészesen közeledett a szintidő vége. Gyuri nyakig sarasan elázva, elcsigázottan, utolsó csepp erejét felhasználva futott és futott, mígnem negyed órával a szintidő vége előtt érte be a célba! Amikor megtudtuk, hogy sikerült Gyurinak, nos hihetetlenül örültünk, örültem, mert emlékszem, hogy honnan indult ez az ember. Emlékszem, amikor azt a 270 m-t is nehezére esett megcsinálni, most meg már futóversenyeken indul, érmeket szerez, és brutál kemény teljesítménytúrákat csinál meg. És május végén jön még csak számára az igazi buli a Kinizsi 100 km! De hiszem, és tudom, hogy sikerülni fog neki, és nekünk, ugyanis a Pegazus SME csapatából többen is elindulunk a K100-on, hogy egy vicces társasággal, amolyan igazi betyár, rafinált férfiúi alakulattal megcsináljuk a 100 km-t. Köztünk lesz Gyuri is, hogy túrák tekintetében életében először felérjen a csúcsra. Lengyel Árpád, Tarnay Károly, Lázár György, és én fogjuk képviselni a Pegazus team-t a K 100-on.
Zárszóként: büszkék vagyunk Gyurira, mert élete egyik legnagyobb tusáját élhette meg ott egyedül a hegyen. Gyurira nem csak mi lehetünk büszkék, hanem gyermeke, felesége is, mert a családfő olyat tett, amit csak kevesen. Meg merte lépni, amiről mások csak álmodnak, és meg is cselekedte, így büszkén, emelt fővel térhetett haza családjához, ahol szeretet és békesség fogadta…….no meg a finom fürdő és utána a puha ágy!
Gratulálok Neked Gyuri a magam, és a Pegazus SME összes sportolója nevében!
G.Zs.