Így évvége felé sok nebuló áll a szőnyegszélén és magyarázza kínosan bizonyítványát. Na most én is pont erre készülődök.
2016.06.11 Petőfibánya Futapest Terepfutás hosszútáv
– „Fiatalember” mi ez a korcsoportos 8. hely és ez a visszafogott tempó
– Hát….. az nem úgy van….. izé…………. Párás meleg volt híd el! nem kívántam nem esett jól kezdetben a futás
– Hát ezért edzettél?
– khhhh, nem edzettem rendszeresen a verseny előtti 1,5 héten a munka, meg a család…tudod
meg aztán már a verseny előtti napokban úgy fájt a fenekem, mintha új nyílás születne rajta. Azt hittem már, hogy a rontás fogott rajtam, amit Gedeon bá szórt rám. Légy gazdag! Legyen ezüst a hajad, arany az ered……..
– Gedeon bácsi? A nők bálványa? Á…, Ő nem szenyó! – de aztán arra is gondoltam, ha mégsem aranyér, hanem valami izomfájdalom. Akkor kutyaharapást szőrivel gyógyítom majd magam és ráfutok, majd attól helyrejön.
– Nehéz volt? rossz volt terep? szintes volt?
– Nem vészesen volt az. Elmondhatom, hogy már nem csak a fővárosban tudtam alagútban futni. Majd folytatásként a szervezők még a településen belül egy kis lépcsős edzéssel is megbolondították a szakaszt. A vendégszerető helyiek gonosz tréfát űztek, főleg az élmezőny itta meg ennek levét. A szinte mindig helyesen és jól jelölt útvonalról néhány szalagot átköltöztettek, galádul más irányba vezetve őket. Azok meg pár száz métert megtéve már nem találtak szalagot így kénytelenek voltak a kereszteződésig visszafutni. Én, pont akkor jártam arra és immár csak a helyes irányba futottam. Elkezdtünk felfelé futni, de nem volt bántóan meredek az út. A vegetáció növekedését beindította a májusi sok csapadák. Először csak bokáig majd imitt – amott térdig érő növényzetben futottunk, de az út mellett szegélyező lágyszárúak szinte erdővé duzzadva álltak, néhol a vállunkat csapdosva. Jutott eszembe itt micsoda remek varázsgombákat, találhatna Becca, de mákgubók vagy vadkender termesztésére is alkalmas lehet 😉 a kíváncsi szemektől takarva. Ezeket gondoltam úgy megrészegített a búja zöld látványa. A távolban a megszámlálhatatlan zöld dombok, ölelkeztek szorosan, fürdőzve a nyári nap sugaraiba. A levegő tiszta volt és meleg remek érzés kerített hatalmába. A verseny előtti gondok kiürültek szervezetemből. Aztán következett egy kis fenyves erdő és tartottunk lefelé, nagy ívben megkerülve Petőfibányát. A dombokat felváltották illegális szemét kupacok, a zagyva patak töltése és néhány parlagon hagyott parcella. Innen már nem volt messze a futballpálya, mely a rajtnak és a célnak is helyt adott.
– társaidnak, hogy ment?
Árpinak és Tibinek sem ez volt eddigi legjobb futása. De tisztességgel helytálltak.
– A sok idő, amit a futásra fordítasz csak időpocséklás?
Nem! Kellenek a kilométerek és most inkább legyen egy gyengébb futás, mint hogy egyáltalán ne fussak. A befektetett sok időnek, energiának és munkának meg lesz majd a gyümölcse.
