Kis csapattal indult a zarándoksorozat első állomása a Börzsöny lábánál Zebegényből… Az első rövid szakasz a csendes ütemes menetelésre történő ráhangolódást segítette és ezzel el is kezdődött az utazás befelé. Önmagunkba és az erdő varázsába egyidejűleg. Ráhangolódtunk a beszéd nélküli kommunikációra, kapcsolódásra és az éppen egyéni igény szerinti figyelemre. Ki így-ki úgy vette fel/élte meg a csend szülte élményeket.
Majd az első forrásnál további figyelmet nyitottunk önmagunk felé egyszerű szénrajz segítségével. Ezután egy hosszabb, csendes menetelés következett csodálatos helyszíneken elhaladva, kihívásokat állító patak-átkeléseket megélve. Mindenki egyedül volt és mégis együtt. Az elfogadás, biztatás, tolerancia és a gondolati energia segítségének szintjeit élhettünk meg egymás által, hangok nélkül.
A sok forrásnál megpihenve, ébresztgettük tiszta alkotói énünk. A lelkesedés és a bátor alkotás irányába, amibe úúúúgy bele lehet feledkezni. Egy kis ajándék magunktól magunknak nyitogatja a vidám, gondtalan alkotó oldalunkat.
Ezt követően ismét csend, ismét menetelés, ismét patakmászás és egy mély régi kút. Az őseink üzenetével. A hangok szeretetével. Az ütemek játékával és a közösség megélésével piszkálgattuk a feltöltődést egy másféle figyelemmel.
Lassan hazafelé ereszkedtünk, miközben elhagytuk a már nem szükségeset és visszatértünk a hétköznapi gondolatokba kicsit másképpen, újulgatva és rácsodálkozva a minket ért, megélt érzelmekre, élményekre.
Kívánom, hogy minden résztvevő élje, használja az ott megtanultakat, személyes megélései során közelebb kerülve önmagához a tudatos és spontán létezését összehangolja a lehető legtermészetesebb módon.
Köszönöm a bizalmat a vezetéshez és örülök, hogy elindult ez a csodálatos magyar zarándok sorozat!
Medve Csilla
Egy-két visszajelzés a túráról:
És végül engedjétek meg, hogy megosszam Veletek is az alábbi indián verset, ami csodálatosan megfogalmazza azt a tiszta szeretetet, amit földünk, a természet, Földanyánk, otthonunk nyújt számunkra. Ennek szépséges szintjeit segítik megélni a zarándok sorozat túrái.
A föld megtanít… (indián vers)
A föld megtanít emlékezni.
Megtanít a csendre,
ha fűszálak közt a fényt nézem.
A föld megtanít szenvedni.
Megtanít a kínra,
ha gondolok a kövek álmaira.
A föld megtanít az alázatra.
Megtanít a tiszteletre,
legyek olyan mint a fák rügye.
A föld megtanít törődni.
Megtanít a szeretetre-
adjak úgy, ahogy ő ad életet.
A föld megtanít a bátorságra.
Megtanít a kitartásra-
fákat mutat villámlásban.
A föld megmutatja: meghalhatok.
Megmutatja vége lesz az erőmnek,
mint a hangya, kicsi vagyok.
A föld megtanít a szabadságra,
milyen is az, megláthatom,
ha felhők között szárnyal a sas.
A föld megtanít az elmúlásra.
Milyen a halál, megláthatom,
ha csendben lépkedek az avaron.
A föld megtanít az elfogadásra.
Megmutatja, fogadjam el,
mint tavasszal a hópihe.
A föld megtanít a hálára.
Megmutatja hogy sóhajt,
a száraz föld ha végre ihat.
