Csuta Dorottya újabb hard actionnal állt elő a nagyközönségnek múlt héten az 5Vös 5 km-s távján, ahol csodát művelt, hiszen fantasztikus időt futott és a felnőtt mezőny 4. helyét, valamint a közoktatásban résztvevő hallgatókcsoportjának1. helyétszerezte meg. Ideje pedig álomszerű, hiszen 18:08-s időt futott, ami bizony eléggé izmos time, főként, hogy Dorka felkészültségi állapota jelenleg 65%-s, hiszen a jövő évi versenyekre készülünk, ezek élveznek prioritást, már most, így az idei versenyekre külön nem készülünk célzottan. Ezért is estünk ámulatba, no és megjegyzem nagyon imponáló volt, ahogy versenyzett.
Sárgában……Csuta Dorottya….Pegazus Runner!
Már az elején az élre állt, nem érdekelte ki a felnőtt, ki a sztár futó, kinek milyen ideje van, csak ment és diktálta az iramot, amivel sikerült is meglepnie mindenkit. Közben azért az idősebb futók rutinja és fizikális ereje csak kijött, ám így is alig 30 mp, volt Dorka és az első futó között, végig szem előtt voltak, no és a 3. helyen futó hölgy 5 mp-re ért csak be a lányunk előtt. Ez a verseny nem volt betervezve, de belefért a jelenlegi lassú, ám megfontolt felkészülési munkánkba, és lám, futott egy bomba időt, amivel jelenleg a hazaifelnőtt női mezőny5. helyénáll az országos ranglistán, és szeretném megjegyezni, hogy a múlt évi 5 km-s legjobbját 1 perccel javította meg, és a versenyen bizony skalpokat is begyűjtött, köztük van Peszleg Dominika és még jó néhány felnőtt egyesületi futó. Természetesen nem ez volt a célunk, mármint a skalpok gyűjtése, de a rajt előtt azért mondtam Dorónak, hogy jöhet az erődemonstráció, mutassuk meg kik vagyunk, ki is Csuta Dorottya. A célba érkezést követően Dorónk egyáltalán nem volt ko, mi több szinte azonnal ment is levezetni. Ha formába lenne, elképzelni sem merem, hogy miket fog futni aranylányunk. Úgy gondolom, hogy a hazai atlétikában csillag születik, de örömmel jelentem, hogy piciny egyesületünk minőségpolitikája kiváló úton halad, hiszen csapatunkban, már úton van a kiváló utánpótlás, és hamarosan be is mutatkoznak. Már fenik a fogukat az ellenfelekre, és én is, ez ad nekünk hatalmas motivációt. Doróval pedig a jövő évi fedett ob-ra készülünk, és üzenjük az ellenfeleknek, hogy nincs irgalom, kegyetlenül lecsapunk mindenkire. Felkészülésünket, az alázat, és a szeretet vezérli, hogy az ob-n jöhessen a Panama bombastic! Mert jönni fog! Gratulálok Doró!
Tényleg hihetetlen, amit hétvégén a Pegazus atlétika futói, és dobói műveltek, hiszen a lehető legjobb idénykezdéssel rukkoltak elő, régi, és új atlétáink. Igen bizony újak, hiszen nemrégiben bővült a gyermek csapat létszáma, nem is akármilyen gyerekekkel.
Mi lesz ebből? 🙂
Csömörre utaztunk, mivel úgy éreztem, hogy kiváló alkalom nyílhat számunkra, a gyakorlásra, éles körülmények között, valamint új atlétáink is debütálhattak ezen a kellemes, jó versenyen. Az idő kifogástalan volt, és csapatunk elég nagy táborral érkezett a versenyre. A Pegazusok csapata alapítása óta hihetetlen nagyot fejlődött, hiszen kettő év alatt jutottunk el oda, hogy rövid, közép, hosszú, és súlylökésben is képesek vagyunk potens, erős versenyzőket “csatába,, küldeni, és bármelyik hazai egyesület versenyzőjével felvesszük a versenyt, és célunk, hogy le is győzzük őket. Nincs kecmec, egyesületünk nem babazsúr, célzottan versenyzőket nevelünk, ennek köszönhetően kiváló eredményeket érünk el mindenütt. A Csömör sport és a Futapest közösen rendezte eme versenyt, amihez őszintén csak gratulálni tudok. Sok gyereknek adtak itt lendületet, életre szóló élményeket. A verseny itt is a sprinterek versenyével kezdődött, ahol bizony népes mezőny jött össze. A 2007-s lányoknál bizony a mezőnyben ott volt a mi kis atomlányunk, Tomcsányi Boglárka, aki piszok gyors, félelmetesen nagy a gyorsulása. A rajtot követően a verseny el is dőlt, mert Bogink gyorsasága tényleg nem emberi. Salakon, sima cipőben olyat futott, amit sokan szögesben sem tudnak.
Keczéry Orsi a Vasas mezét cserélte sárgára…..hááááát 🙂
Bogi magasan ért be az 1. helyen! Őt követte a nagyobbaknál Móró Marcink,aki a fiúknál ért el nagyon szépe eredményt, mégpedig a 4. helyen szaladt be a célba. Marcink egész nyáron egy talpsérüléssel küzdött, mert egy fránya kagyló bizony kifogott rajta, amit az orvosok nem megfelelően pucoltak ki kicsinyke talpából, így sokat kínozták őt. De ez elmúlt a napokban, így gondoltam, fusson egy jót, és élvezze velünk a csapattal ezt a szép délutánt. Kalapom emelem kis Marcink előtt! A nagyobb csajoknál következett, szintén 100m-n egy óriási tehetség, csak még maga sem fogta fel, hogy mekkora brutális erő, és gyorsaság lakozik benne. Kővári Blanka kegyelmet nem ismerve 80%-s erővel iszonyatosan gyorsan ért a célba és nyerte meg a versenyt. Annyira gyors volt, hogy a fiú mezőnyből csak egy fiú volt nála picivel gyorsabb. Blani futónk még nagyon sok versenyt fog nyerni, és már most nézegetem a korosztályos országos rekordokat, pedig még Blanka felkészítése kb. 10%-nál jár. Ha a rajt is kiváló lesz, nos ember legyen a talpán, aki lefutja.
No comment 🙂
De Blanka mögött is egy Pegazusos futó ért célba, akivel inkább majd 300m-re gyúrunk, és ez a 100-s éppen kapóra is jött. Szunyi Dorkánk egy fantasztikus kislány, és igaz, szeretettel teli ember. Annyira szívből futott, és annyira szereti társát Blankát, hogy azt öröm volt nézni. Nagyon összekapta magát, és megmutatta, hogy bizony vele is számolni kell hamarosan a versenyeken, bármerre is megyünk. Dorcsa a csodás 2. helyen ért célba. A nagyobb lányoknál egy igazi szív lélek első bálozó állt a rajtnál, és izgatottan várta a startot. Peiker Csengénk nagyon vágyott a dobogóra, talán mindenkinél jobban, és ennek megfelelően futott, kegyetlenül gyorsan. Csengusz is pár hete él, mozog, dolgozik nagyon szorgalmasan a csapatban, és gyorsan kiszúrtam, hogy átkozottul gyors lány. Be is neveztem, gondoltam, irány a csata. 5. helyen ért be, talán az egyik legnagyobb mezőnyben, ám Csengénk nagyon szomorú volt, én pedig nagyon boldog, mert jól tudtam, hogy ez az eredmény több, mint jó! A gyerekek nehezen értik még, hogy egy 5. hely, egy nagy mezőnyben, főleg első versenyen, mekkora értéket képvisel. Így Csengének el is mondtam, hogy mekkora tettet vitt véghez, ami nekem nagyon kedves ajándék volt tőle. 100%, hogy Csenge iszonyatosan jó futóvá fog válni, csak még hosszú munkánk, nagyon nagyon elején járunk. Hát a Pegazus sprinterek bemutatkoztak. No de jöhetnek a 400-s futóink,ahol szinte csak új palánták lettek nevezve.
400-s lányaink….
Bonifert Évi, és Fazekas Gréti, annyira újak, hogy……….szóval nagyon újak a csaptatban, de azt jól láttam, már az első 5-6 edzés után, hogy az Isten újabb ajándékot küldött a Pegazusoknak, mert tényleg igazi kincseket kaptunk. Évi, és Gréti úgy jöttek csapatunkhoz, hogy ők versenyezni akarnak. Én ennek nagyon örültem, és edzéseken ennek megfelelően vizslattam képességeiket. Közben itt van nekünk még a szintén csodás, és, mint láthattuk a versenyen, nagyon kemény csaj, Keczéry Orsika. Orsi a rajtot követően, nem ismert kegyelmet futamában, amit meg is nyert, és összetettben pedig a 2. lett éppen lemaradva az első helyről, de annyira boldogok voltunk, hogy az szavakkal le nem írható. Első versenye volt Orsinak, csakúgy, mint Grétinek, és Évinek. Orsika 2. lett, Gréti 3. és Évi pedig a 4.! Ám Évi igazi meglepetéssel készült, no meg én is, mert a nap folyamán 4km-n varázsolt egy nagyot. Habó Levink néhány edzés óta, mintha…..mintha egy egészen más ember lenne. Valami lett Levivel, mert meglepő eredményeket produkál az edzéseken.
Habó Levi!!! Végre előjött belőle!!! 🙂
No gondoltam lássuk Levit 400-n, mit alakít. Nos Levi őrületesen szépet futott, és bár szintén őrületesen nagy ellenfelekkel futott, mégis büszkén álltam, amikor a 3. helyen tépett be, és végre, végre, végre! De örültem is neki. Ám még folytatnám a kiváló eredménylistát, mert rendeztek szenior futamokat is, ahol Molnár Zsolt futónk bizony megcsípte a 3. helyet. Zsolti nagy arc, és a nap folyamán még összeszedett némi nemesfémet. A400-s futókat követte egy igazi nagy név! Mert bizony azzá vált,amire rá is szolgált! Megdolgozott érte, és töretlenül, alázattal dolgozik tovább. 1500m, Csuta Dorottya, 1.hely! Itt 1500-n népes kis mezőny gyűlt össze, ám kértem Dorót, hogy egy kellemes közepes tempóban fussa le a versenyt, itt most csak nyerni kell. Dorka nagyon profin, egy egyenletes szép, nem erős futással magasan nyerte az 1500-t. Itt is láttam, hogy hatalmas tartalékai vannak a mi lányunknak, és az újonc ob-t, már nagyon várjuk.
Dorka itt, már magányosan…..
Így Dorka formáját, csak a jövő évi fedett ob-ra célozzuk meg, addig fusson abból, amit a nyáron kotyvasztottunk, nincs idénre cél, rekord, csak gyakorlás. De fedetten kettő országos rekordot is elküldünk a múltba ebben biztos vagyok. A nagytestű ragadozóknál futott Simák Gergő, és Molnár Zsolt. Geri egyre jobb formában mutatkozik meg mindenütt és itt is hasított egy első helyet, csodaszép hajával. Molnár Zsoltink is korcsoportos fémet futott magának és ollééééé 2. helyen száguldozott befelé a célba. Srácok eszement jól futottak, jó volt látni őket. Lépjünk is tovább, elérkeztünk a 4000m-s versenyszámhoz. A gyerekeket Zsámár Anna rutinos, agyafúrt futónk, és egy nagy meglepetés, Bonifert Évi képviselte. Hát nincs meglepetés,…..Anna nyert, professzionális futással, végig tartván biztos előnyét, míg Évink élete első hosszú távú versenyén a…………a 3. lett!!! Edzésen én, már néztem is, hogy a két jó barátnő közül Gréti nagyon nagyon gyors, Évinek, mintha a mozgása a hosszúra lenne gyártva, erre lenne teremtve. Kettő lányunk jól demonstrálta, hogy a hosszú távokon is számolhatnak a Pegazusokkal. Azt hiszem elégedettek lehetünk a gyerekek teljesítményével, ami a futókat illeti, mert rövid, közép, hosszú távon is győzelmek, és érmek, dobogós helyezések, nem is akármilyen időkkel. Molnár Zsolti közben szépen besurrant a 2. helyen……nahát!
Szabó Geri súlylökő palántánk 🙂
Krisztike egyre jobb, és erősebb 🙂
Végül, de nem utolsó sorban a memoár végére hagytam, kettő nagyágyúnkat, vagyis a súlylökőket, Molnár Krisztikét, és Szabó Gergőt! Krisztike szorgalma, kötődése az atlétika iránt töretlen, és egyre nagyobbakat, szebbeket lök a súllyal. Fizikuma is hihetetlen szépen alakul, ami magával hozza a jobb teljesítményt. A versenyen 1. lett, és nagyon biztató eredményeket ért el, a jövőre tekintvén. Szabó Gergőnk, pedig pár hete jött, most debütált,……….vagyis jött, látott, nyert, bezsebelt mindent és távozott, nagy nagy boldogságban, örömben, hiszen amikor felkelt, még nem hitte volna, hogy aranyat visz haza.
Zsámár Ann, és Bonifert Évi futónk…..1. hely-3.hely 🙂
Szeretném még kiemelni Molnárné Andit is, Krisztike anyuját, aki a szenior mezőnyben villantott egy nagyot, és a dobogó 3. fokár állhatott. Csak tisztelni tudom érte, gratulálni, és kalapot emelni Andi előtt, no és természetesen az egész csapatunk produkciója előtt, hiszen nem mindennapi, amit eme fényes napon műveltünk együtt. A gyerekeink, a Pegazus team lassan kinevel egy arany generációt, ami bizony nem túlzás, hiszen mi a minőséget képviseljük, hittel, és alázattal. Céljaink vannak, álmaink, amiben nagy és kimondhatatlanul fontos szerep jutott a szülőknek, mert nélkülük ez a csapat csupán lebutítva létezne. De a bizalmukat, a gyerekek és én minden lehetőséggel igyekszünk meghálálni, közben törünk felfelé egyre magasabbra, hogy megmutassuk mindenkinek…………le fogunk győzni titeket! Egy csapatnak kell a motiváció………..nekünk ez jutott 🙂 Csodálatos értékek dolgoznak kis csapatunkban, ahol bizony helye van a hobbi futóknak is, a szenioroknak és mindenkinek, aki őszintén, szeretettel közeledik felénk. Aki nem így teszi, azt kiszagoljuk 🙂
Hihetetlen őszi idénykezdést láthattunk Makray Benedektől, és testvérétől is, aki egyre inkább a versenyzés felé kezd kacsingatni, igaz, ő még nem úgy éli meg a versenyzés világát, mint terminátorunk. De ez így is van rendjén, mindenesetre Anett is nagyon szép, és erős versenyzéssel rukkolt elő a szombat, majd a vasárnapi napon. A Liesinger Herbsrlauf futóversenyen Anett 600m-n 3. lett, míg Benedek nem meglepő módon, 2km-n1.lett.
Anett 600-on, 3. lett 🙂
Másnap sem tudtak nyugton ülni otthon a számítógép előtt, hiszen ők inkább a futóversenyt választották hétvégi időtöltésnek, így eshetett meg az, hogy Seestadtlauf-n is rajthoz álltak. Anettnek a mostani távnem igazán fekszik, de a kiváló4.helyen érte el a célvonalat, no éspersze Bendeke barátunk hozta a kötelezőt, és 2,5km újranyernitudott, eléggé magabiztos futással. Borzasztóan elégedett vagyok a Makray testvérekkel, mert nyáron is szorgalmasan edzettek, és közben megmaradhattak gyereknek, ám mindezek mellett nyaralni is tudtak rendesen. A versenysport viszont olyan tartást ad nekik, ami a mai világban igazi kincsnek számít. Ember lesz belőlük!
Gratulálok Nektek Anett és Beni, büszkék vagyunk Rátok!
Kérlek olvassátok végig Molnár Tibi remek alkotását, ahol a sport, a harc és a művészet egy ilyen csodás kifejező erejű műben lép ki a szemünk elé, érzékletesen lefestett képekkel! Tibi ugyan nem a Pegazus csapat tagja, mint ahogy már családtagjai igen, de reméljük még sok hasonló szép írással örvendeztet meg minket Tibi és oszthatjuk meg Veletek itt az oldalunkon.
Szóládi (hősi eposz)
A tegnapi eső hatása : A pálya futhatatlansága Helyenként, Mindenütt Kezdődik a visszaszámlálás szívem a torkomban dobog Pár méter után már a tüdőm is egy kicsit feljebb tolódott Az érős mezőnynek lába kél Én meg, mint, aki nem henyél Próbál kapaszkodni Próbálna kapaszkodni De a sok futógép, mint,aki élvezi Úgy ver rám métereket Balra kanyar emelkedő Mondták sunyi, lapos Aha! Hosszú, combos A nyelvem valahol a köldököm környékén A lelkem pedig még az alatt sínylődik Balra szőlő kikezdte már a peronoszpóra Jobbra lejtő, csak nem csalán talán? De! Por után aszfalt Úgy érzem felfal A hőség rekkenő A távolság meg csak nő Hihetetlen megteszek mindent. Érted ? Pedig ezek a futók olyan könnyen lépnek Verekedésben nyernék ez véleményem De nincs táncpartner a téren Jön a sár, jön láp Jól jönne egy kis Update táp Lábnyomról lábnyomra lépek Belesétálok szégyellem Jön víz friss, finom, kevés Ezt barátom értékelnéd, mint mazochista a verést. Megyünk tovább Hogy hova? Fel A fejjel és tovább Szobrok körülöttem össze-vissza Bár már kettőt látok mindenből így is kevés Árpád vezér rám kacsint És mondja: ous Rossz a tempód Rákapcsolok, már mindegy Fáj már a tincsem Hajba Kapok egy biztatást Vagy inkább beszólást? Fájt,hogy úgy gondolják nem bírom Gondolatban már elindult a jobb horgom Agyamban már gyakorolta a fekete Zsákban- Futást Na mindegy végül is inspirált Lefutom kis sipkást Toltam is keményen, Hogy a kék fejfedő el ne tűnjön előlem Innentől mondta Zsolt már csak lefelé vezet az út Persze ha magam mögé néztem tényleg lejtet. Felértem Jött a le…... a kedvenc részem A le első szakasza a földre vezetett Amellyel persze a szájam is megtelt Fejem a lábam közt, Ülök a sarkamon A vizes homokon Miután jött a dagonya A takony a Nyakamon is menetet vágott Úgy vágtatott A vér az eremben. Pont, mint én a veremben Melyben a pálya végig húzott Mint mi az erdőben nem túlzok. A beton végén újra víz S szájam már tiszta kész. A kilométertáblák össze-vissza Senki nem tudja mikor érünk már vissza. Hó-hó, de itt meglátom langaléta ellenfelem Lassulni kezdett szépen. Örülök ennek, mint majom a farkának És elszánom magamat egy hosszú hajrára Utolérem, megelőzöm és úgy teszek Mintha jól lennék,mint egy kisgyerek Fürge és üde Pedig már a fülem üle is zsibbadt állatul. Azt hittem, hogy harcolunk egy nagyot,de hiába Egy paraszt fiúval még sem áll ki senki! Újabb víz ez már annyira nem is kell De azért még elfér a többi mellett. Ismerős a táj újra Hazaérek talán Májusra Hosszú, beton, fel Jaj csak érjek már be De még két kilométer hátra van belőle. Ezt már csak kibírom valahogy Itt feladni már gáz dolog Jön a bor bála még kicsiként Ez csak annyit jelent, hogy egy kicsit még Tűrni kell Balra végre sunyi lejtő Az alján pedig egy jó nagy tő Szúrós bogáncs De mivel a gáncs elmaradt Így a tanács az lesz majd Mosolyogj a dobogón És majd látod a Facebookon Jönnek a lájkok, jönnek a csápok Első hely meg van már Egy palack rozét is kaptam És a 25 pont is dukál A női abszolút győztese is mellettem áll Hitetlen, hogy még csak gyerekcipőben jár Megvert. Lehet gáz, hogy egy tízen éves kisleány Otthagyott, tette dolgát Ígérem a legközelebbi tornán Nehezebb lesz legyűrni Vagy nem A lényeg, hogy a célba Befutott mindenki sorban Apám élvezte nem értem Na mindegy ez egy másik történet Karesz is nagy időt futott A táblán ő is előre jutott. Mosolyogva tűrte végig Hogy táv még emelkedik Mint, aki el se fáradt Viccelődött. Ő egy állat! Árpi is beért Táppénzt nem kért Simán hozta a távot mint paraszt legény a mákot Mindenki ki végig futotta kattant De 2 év múlva már kaphat Egy pohár rozét tőlem
2016. szeptember 04 , Tura Futapest terepfutóverseny
Az édes fokhagyma, avagy derült égből fasírt (tudósítás az elme osztályról)
Köveskál óta nem írtam. Pedig, azóta Futapestel eljutottunk Csobánkára, jártunk Őszödön, és Zebegényben. Persze ezek a helyek sokaknak olyanok lehetnek, mint a világvége. Amúgy Turán a minap én is láttam egy Bushmant. Aki egy kólás üveget szorongatott és kereste azt a helyet ahol ledobhatja, hogy visszavegyék az Istenek. Aztán azt se tudtam mit és hogyan írhatnék, amit szívesen olvastok. Mert jött, a siker, a kudarc, a siker, a kudarc,…… a kudarc,……. S Behalsz, s már vezényled magadnak, hogy Hátra arc! Nem is tudod mennyit érsz, hogy érdemes-e folytatni? A kivagyiság mögött meglapul a kishitűség………. Hiú vagyok!, akarom mondani fiú vagyok 40 fölött
– Figyelem! Figyelem! Vigyázat, a kapuk zárodnak! A Pánikszoba kulcsai a főnővérnél átvehetőek! Doktor Gedeon a mai napon nem rendel!
Borzasztó, hogy az elmeosztály megafonja mindent túlordít.
Lassan azon kaptam magam, hogy bevalljam – Öregem, olyan vagy mint egy keresett használtautó. Közepes teljesítmény……, keveset futott. Bár ez utóbbi erősen nem igaz főleg, hogy a maratoni felkészülésben vagyok. Egyre gyűlnek, csak gyűlnek a kilométerek. Ezt a versenyt is igyekeztem a felkészülés részeként felfogni, kilométer gyűjtésként. De mivel ismerős volt a hely tudtam mire számíthatók nagyobb önbizalommal álltam illetve álltunk a rajtvonalhoz. A szokásos négy muskétás Ártosz Árpi, Portosz Karcsi, Aramisz Zsolti, D’Artagnan Tibi és meglepetésként az ambulanciáról (rövid távosoktól) átutalták, Georges de St_endre-t (Gyuri).
Benne vagyunk már a szeptemberben, de Őszapó késik. Kánikulai indián nyár lepte meg a kis csapatot. Főleg, hogy a Galga patak mentén lévő gátra – ahol a távot teljesíteni kellett – szinte egy csipetnyi árnyék sem vetült. Megindultunk és tapostam a kilométereket és a gáton zöldellő gaztorzsákat melyek helyenként igen terebélyesek és durvák voltak. Futottam és nagyon jól esett, arról nem beszélve mikor 5 kilométer után sorra el kezdtem előzgetni nagyra becsült versenytársaimat, kortársaimat. Ez a verseny jól áttekinthető, könnyen meghatározhatjuk helyünket a mezőnyben. A futó az erejét jól betudja osztani mert, tudja, látja mennyi van még hátra a célig. Igyekeztem én is így tenni és a végére még egy gyorsítás is belefért. Magamat kifutva jól elfáradva értem célba. A versenyközponthoz közeli vendéglátó egységekben pótoltuk jó hangulatban az elégetett kalóriát.
Tudtuk, hogy drága fiam szép futása korosztálya dobogós helyezést ér. Ezért maradtunk és vártuk az eredményhirdetést. Fiam érme mellé egy adag fokhagymát is kapott, ami így elsőre furcsa és komikus volt. Addig – addig tébláboltunk ott, míg a Koren Tamás a hosszútávosoknál, korosztályomban engem is szólított a dobogóra, amin igazán meglepődtem. Úgy, hogy nem is akartam hinni a fülemnek. Nagyon boldogan mosolyogva, álltam ott és szorítottam kezembe az így édessé váló fokhagymát.
Pár órája, hogy a Makray testvérek beértek a célba, bátran nyugtázhatom, hogy Anett és Benedek nyári szorgalmas munkája szépen beérni látszik. Anett sok-sok edzést szorgalmasan edzett végig, Benedekről nem is beszélvén. Anett mostanában kezdett el jobban foglalkozni a futással, míg testvére, immáron hazánk, és Ausztria legjobb futója bizonyos távokon.
Makray Anett, 400m 1.hely 🙂
Ennek tükrében nem is okoztak nagy meglepetést a testvérek, akikben úgy látom, szépen ott mocorog az a bizonyos “X,, faktor. Anett magabiztos, bátorversenyzésselgyőzötta lány 400m-s távon , míg Benedeksenkit sem kímélve ért be szinténelsőkénta célba, a Hernasel gyermek atlétika versenyén az 1200m-s távon, kiváló idővel. Nagy öröm ez számunkra, hiszen ez egy stílusos idénykezdés a Pegazusos futók számára, és a többi lány és fiú futónk is lassan készen áll az őszi versenyekre, hogy mindenkit, mindenhol legyőzzünk, mert ez az egy célunk van……semmi más! Anett és Benedek ezt jól demonstrálták. Hamarosan egyesületünk életében először, igazi bajnokságban vehetnek részt futóink, akik idén kilépnek a gyermek korcsoportból, és egyből a serdülő mezei ligában találják magukat, ahol bizony idősebb futókkal fognak találkozni, de tudom, és hiszem, hogy őket is le fogják győzni!
Kis csapatunk, néhány lelkes tagja, és azok szülei, nagy kíváncsisággal jöttek ki, a budaörsi repülőtérre, egy kis időutazásra, tárlatvezetésre. Nekem ez külön öröm volt, hiszen ezt a fantasztikus világot, egy kicsit közelebb hozhattam azok számára is, akiknek legtöbbször a repülőgép egy sima közlekedési eszköz. De azért ez nem teljesen így van ám, és erre a kilátogatók is gyorsan rájöhettek.
Mig-21 repülőgép bemutatása
Elsőként a repülőtér rövid történetének bemutatásával kezdtem kis előadásomat, jó tömören és érthetően meséltem el, az alapítását, háború idejében betöltött szerepét, és természetesen a polgári légi forgalom éveire is kitértem. Azóta a repülésnek eme gyöngyszeme főként sportrepülésnek, és oktatásnak ad otthont, kiváló adottságainak köszönhetően. No de ami ezután jött, az nagyon érdekes volt, mert beruccantunk a kincsestárba, a hangárba. Itt rengetek különféle gép várt ránk, így kezdtük a vadászgépeknél, amikről bőségesen tudtam mesélni a gyerekeknek, és a felnőtteknek is, akik mind mind bátran kérdeztek, érdeklődve nézegették ezeket az erős, és szép vasmadarakat, amik közül kettő Mig-21-s, még most is működik. A hangárban szinte minden egyes gépről regéltem érdekes történeteket, adatokat, mit hol, mire használnak, melyik gép milyen gyors……….szóval volt kérdés bőven, és hála égnek sikerült mindegyikre választ is adnom.
Pici teamDr. Keczéry Attila készen a bevetésre 🙂
Megcsodálhattuk az Eurocopter cég igaz komoly járgányait is, amik már a jelen kor technológiai vívmányait használják. A hangár partit követően elsétáltunk kettő bátor emberkével a vitorlázó repülők bázisához, ahol, már javában zajlottak a repülések. Itt Keczéry apuka és kisfia, nem volt rest, és, már a pilótafülképen is voltak. Repültek egy kellemeset a szép Napos időben, és mind a ketten nagyon-nagyon élvezték a repülést. Végezetül egy jó ebéd elfogyasztása után hazatértünk otthonainkba, hogy kipihenjük az élményeket. Nagyon élveztem ezt a napot, mert kellemes társaság utazott ki a reptérre, és előadásomat érdeklődve figyelték.
A cargo dombról ezt látod 🙂
Legközelebbi repülős túrám a Liszt Ferenc Cargo dombján, lesz, ahol fantasztikusan közel érezheted magadhoz a leszálló utasszállítókat és tehergépeket, hiszen karnyújtásnyira lesznek tőlünk. Öveket bekapcsolni, fényképezőt élesíteni, füldugót bedugni………..”you are clear for takeoff,,…… You have controll!
Szeretettel várok minden kedves “utazni vágyót” Magyarszombatfára, az Őrség egy elejtett távoli csücskébe!
A túra továbbra is ama csodálatos belső alkotói én felfedezéséről, megszólításáról és kibontásáról szól, aki mindannyiunkban él és szeretne előjönni.
Ahol megváltozik az érzékelés, békesség van és csak örömteli figyelem és alkotás. Mindennel. Színek, formák, illatok, fények, érintések és érzékelések. Itt az agyag fog nekünk mesélni, ami megszólítja azt a belső erőt, amelyik nem robban, de iszonyatos szívós. Kitart mindenen kersztül, minden nehézséghez alakul és végül csak azért is kinyílik. Eggyé válni az érintésével, meghallani a súgását maga csoda.
Várlak sok szeretettel egy megszokott több szakaszos túrára, a hely adottsága révén sok agyaggal, a csenddel és a természettel együtt.
Találkozó: 2016. szeptember 17. szombat 10:00 Magyarszombatfa Faluház
A túra kb 5-6 órás, ugyanoda jövünk vissza. Díja: 1 500 Ft/fő. Utazás, étkezés egyénileg. Jelentkezés szeptember 14-ig feltétlen szükséges a medvecsilla.mcs@gmail.com e-mail címen.
Zsolti 5 éves ovis, aki szerelmes Kingába, Edinába, és a repülésbe, és nemrég ütötte el dömperrel, a 72 éves mamáját, aki felcsapódott a szőlő lugasra, mert házuk felett elhúzott egy permetező gép. Zsoltit nem érdekelte a jajveszékelő mama, csak egy érdekelte…….hogy juthatna fel arra a repülő izére. Hát így kezdődött.
Gyerekek ma a ferihegyi repülőtérre utazunk, és megnézzük a nagy repülőket. Zsolti kék szemű, göndör szőke hajú fiúcska. Van kettő csaja, Edina és Kinga, éppen a kezét fogják, miközben a ferihegy felé tartó ovis buszon, és eszegetik a cukorkát. Edina eközben dobott, mert Kingával pusziszkodtam, és besértődött, nem is értem miért? 🙂 Zsoltika nagyon várja a nagy pillanatot, mert az oviban is mindig tüskejátékból, repülőket épített, és zsírkrétával is azokat rajzolt. Pedig akkor még soha nem látott igazi repülőt,csak egyszer az égen egy sárga izét. De kis lelkéből ez jött. Aztán egy szép napon, egy nagy sárga, hangos, csörgő, zörgő szúnyoghoz hasonlatos valami jelent meg az égen és száguldott el az ovi felett.
Békében, csendben, gép és élő
Ez nem volt más, mint egy Kamov permetező helikopter. No ez, már bőven elég volt, hogy ne csak a himlőt kapja el, hanem a repülés szeretetét. erre még rádobott Borika néni egy repülőtér látogatást is, és kész ennyi. Zsolti beoltva. Ferihegyen beléptünk a bejárati ajtón, és a mozgólépcsőn felfelé tartottunk a kilátó terasz felé. Hú de izgatott voltam, mintha tegnap lett volna, most is úgy emlékszem minden édes pillanatára. Aztán beléptem a mennyek országába, és meghallottam egy Tu-154-s gép hajtóművének hangját. Hát nekem az Beethoven 9. Symphóniája volt egyenesen. Ekkor azt mondtam magamnak……egyszer pilóta leszek! És így is éltem tovább, ebben a tudatban. Ettől kezdve minden napomat a repülésnek szenteltem, kutattam, fabrikáltam, olvastam, lestem, figyeltem. Azóta eltelt sok-sok éve. Mi változott? Nagyjából annyi, hogy rengeteget tanultam, ismerem a repülés minden porcikáját. Pilóta még nem vagyok, de többször is próbálkoztam ezen üggyel kapcsolatosan. Egyszer a hadkiegészítőn jelentkeztem, hogy szeretnék vadászpilóta lenni. Pesten egy irodában kértem jelentkezési lapot, de egy nagyon “kedves,, katona úr kinevetett, hogy hagyjam a fenébe, úgysem fog sikerülni. Én azt válaszoltam, hogy bízza csak ide, majd én megoldom. Hát neki lett igaza, tudott valamit a vén róka, én meg nem. Csak azt, hogy egyszer egy jó erős, gyors vadászgépet fogok repülni, és hősként védem a hazámat, ha támadnak a valakik. Támadni nem támadott senki, viszont nekem egy szép gerincferdülésem volt.Közben arra is rájöttem, hogy ezt a hazát, az akkori vezetést nem biztos, hogy hűen tudtam volna szolgálni egy felfegyverzett géppel. Ha az egészségügyin át is mentem volna, a dilidoki tuti megfog. aztán arra is rádöbbentem, hogy nem viselem jól, ha parancsokat osztogatnak. ez pedig eléggé kizáró ok lehetett volna szerintem. Emlékszem régen voltam sorozáson, és már ott forrt a vérem, amikor felnőtt gyerekek katonásdit játszottak, és fitogtatták nemlétező hatalmukat. Gedeon Zsolt!? Igen! Válaszoltam érthetően. Milyen alakulatnál szolgálna szívesen. Mondom neki, hogy szeretnék az ejtőernyősökhöz kerülni. Mire a “kedves,, katona úr válasza……..jól van akkor, megy a felderítőkhöz. Hát éreztem én ,már akkor, hogy itt bajok lesznek, mert sokat leszek fogdán, mert az ilyenekkel szívesen verekedem. aztán nem lett fogda sem, meg bunyó is kimaradt, mert éppen eltörölték a sorkatonai szolgálatot. A haderőt átszervezték, és olyannyira jól sikerült, hogy pilótáink lassan csak fotókon láthattak Mig-29-s vadászgépet, mert alig repültek. Kevés volt az üzemanyag.
A nagy találozás
Na mondom biztos, hogy vadászpilóta akarok lenni. Ez nem az, amit én álmaimban láttam. Ott én egy Mig-29-s géppel kergetem ki a Szerbeket a déli határnál. Ez így is történt, csak nem én kergettem ki, a kutyaütőket, hanem egy bátor, profi pilótánk. Valahogy így teltek el fiatalabb éveim, közben lázasan építgettem makett repülőimet, és jutottam el 103 megépített gépig. Mára ez a nagy lendület lelassul, talán korosodom, vagy talán azért, mert inkább felfelé vágyom, igazi géppel. 26 éves koromig, még élt bennem a remény, hogy harci gépet fogok vezetni, aztán az élet másként alakult. Időközben lehetőségem adódott repülni a világ legjobb műrepülő pilótájával, Besenyei Péterrel, akivel 30 percet zúztunk a tököli légibázis felett, vagyis mű repültünk, amit én kiváltképpen élveztem, főleg, amikor igazán durcán nyomattuk. Péter egy kiváló pilóta, igaz szívű ember, így kértem őt, hogy ne kíméljen. Egy Extra 330L versenygépben ültem, bekötve ötpontos övvel, lábaim, combom felett bekötve, így csak a lábak, kezeim, fejem tudott mozogni. Aztán az irányítás engedélyt adott, és bődületes erővel, iszonyatos gyorsulással kezdtük el a Panama bombasztikot. Úgy, hogy a kezem nem bírtam felemelni a combomról, és a vér elkezdett kimenni a fejemből, de préseltem vissza a lábaimból, hasamból a vért a fejembe, így nem ájultam el. A 8g-s terhelést is kibírtam, amit még Péter is elismerően dicsért. Kérdezte is, hogy sportolok e valamit, mert legtöbben 4-5 g-nél is kimúlnak. Mondtam, hogy futok, versenyzek, no meg tudtam, hogy g manővereknél mit kell csinálni. Viszont a negatív g-t nem nagyon bírtam, azt még a profik sem szeretik, nekem meg borzasztóan nem tetszett, mondhatom fájt is, de bírtam, szívtam magam, így mindent láttam, igaz vörösen. Minden vörös lett, hisz a vér az agyamba, szemeimbe kezdett áramolni. Aztán kértem Pétert, hogy csináljunk valami igazán durvát, amire Péter azt kérte, hogy szedjem össze magam, levegő bent tart, és iszonyatosan megtekerte a gépet, aminek a végén elkezdtünk 1200m-ről zuhanni függőlegesen, és amikor felhúzta a gépet, nagyjából 3 méter magasan repültünk 420km/h-s sebességgel. Hát az eszem megállt, én olyan boldog voltam, mint még soha. Akkor ezt Isten ajándékának véltem, mert nagy álmom teljesült. Repülhettem példaképemmel, Péterrel, bár ezt ki is érdemeltem, mert a Red Bull versenyzőjeként, megjártam kettő világbajnokságot, és azóta is tartom a nemzeti csúcsot, és 2006. évben még a világrekordot is Zsoló tartotta.
Média hírnév….világrekord 🙂
Erre nagyon büszke is voltam és hihetetlen érzés volt a nemzeti válogatott mezét magamra venni, ráadásul repülés témában. Nekem a repülés, olyan, mint másoknak a lélegzés, a szívdobbanás. Ezek nélkül nem lehet élni. Amikor fent vagyok a levegőben, én ott korlátlan szabadságot érzek, megszűnik minden probléma, és egy nagyon merész valamivé válok. Minden repülés után azon kapom magam, hogy baromi gyorsan tanulok. Ezért meg is tudakoltam, miként lehetnék műrepülő pilóta. Hát gyorsan megtudtam. Sok sok sok millió forint. Hát nem hittem el, hogy itt meg a lóvé az akadály. Pedig éreztem belül, hogy vagány állat lennék én a levegőben. Tamással a Fly Cop cég vezetőjével néha repülök egy Cessna 152-s géppel. Amikor felszállunk, onnantól kezdve megkapom a kormányt, így ő tablet gépéről tudja addig intézni a céges ügyeit. egyedül a rádiózást végzi a Liszt Ferenc repülőtér irányításával, én meg betartom az utasításokat. Ekkor néha eljátszom a gondolattal, hogy de megtekerném a gépet kicsit. Erre nem is kell olyan sokat várni, mert Szentendre felett erre mindig sort is szoktunk keríteni.
Majdnem minden újság leközölte a versenyt
Egy terhelési értéket nem szabad átlépnem, no meg az átesési sebességre is kell figyelni, mert azért nincs akkora magasságunk virgonckodni, de jót hullámozunk a proli város felett. Ilyenkor csak remélni tudom, hogy jó hangosak vagyunk, és néhány festőt felcseszünk idegileg. De eddig még senki nem jelentett fel minket. Sok álmom teljesült a repülést illetően, hiszen halandóként elég sok típussal volt lehetőségem repülni, és legtöbbet vezettem is. Egyszer egy Góbé vitorlázót terheltem túl, amiért meg is kaptam a szidást, de a gépnek nem lett szerkezeti károsodása, viszont jól beletapadtunk az ülésbe egy bedöntött bal fordulóba. A Góbé nem mű repülhető, hiszen ez egy kellemes kis oktató vitorlázó gép. Nagy gond nem lett, de kérték, hogy legközelebb figyeljem a maximális terhelési érték mutatóját, mert különben velük többé nem repülhetek. Hát jogos, de ahogy felkerülök az égbe, forr a vérem. Ezt talán a futóversenyek, a versenyzés világából hoztam magammal. Nemrégiben iratkoztam be Budaörsön repcsi suliba, de már most azon töröm a fejem, miben tudnék versenyezni. A mű repülés nagyon ínyemre való műfaj, de tudom, hogy nagyon türelmesnek kell lenni, és mindent az utolsó betűig meg kell tanulni, különben könnyen kimúlhatok, és ez szimulátor körülmények között biza elő is szokott fordulni, amikor túlvállalom magam. No de ez van én így szeretem magam. Repülések alakalmával örömmel tapasztaltam, hogy a sok szimulátorozás, kiváló 3D-s érzékkel látott el. A manőverek közben mindig tudom mi merre van, de a műszerekben is maximálisan tudok bízni, így megtanultam vakon repülni, csak műszerekkel. Ezt Dunaújvárosban volt is lehetőségem kipróbálni,a mikor a fülkét az oktatópilóta besötétítette. Hát baromira élveztem, mert jó érzéssel töltött el, hogy képes vagyok legyőzni vizuális kötelékemet, kötődésemet. Én minden nap felnézek az égre, és, amikor repülőt látok, amint karcolja az eget, nagyon jó érzés tölti el szívem. Egyszer megkérdezte tőlem egy számomra kedves ember. Zsolti ha Isten most leszállna hozzád, és megkérdezné………mi lennél? Olimpiai bajnok futó, vagy egy Boeing 777-s kapitánya? A legtöbben meglepődnek, hiszen akik ismernek, vagyis azt hiszik, hogy ismernek, nos 99%, hogy az első verziót mondanák. De nem így van. Sohasem atlétának készültem. Szívem, lelkem, testem mindig az égbe vágyott, fel magasra, nagyon gyorsan, villám gyorsan. Imádok a levegőben száguldani, érezni, hogy ura vagyok egy gépnek, és tudatában vagyok annak, hogy mi miért történik. A repülés összetett világa elvarázsol, hiszen pl: egy utasszállító repülése, rengeteg ember együttes összehangolt munkáján múlik, mindez biztonságos keretek között. Volt szerencsém bejutni olyan helyekre, ahová halandó szinte soha nem juthat be. Valahogy az élet, a sors, Isten kegyesen bánt velem, mert egyszer bejuthattam az ország talán legjobban őrzött repülési létesítményébe, ahol iszonyatosan kemény biztonsági ellenőrzést követően léphettem be. De beléptem, és nem hittem a szememnek. Nem hittem el, hogy ott lehetek. Odabent, ahová csak az Istenek léphetnek be, meg én, mint halandó, nagy szeretettel fogadtak, és bátorítottak, okítottak. Életem egyik legcsodálatosabb estéje volt, mert pár órára erejéig én is Isten voltam. De jó is volt barátaim. Hát, hol voltam én akkor? Ezt el nem mondom én soha senkinek, ezt megőrzöm magamnak. De csoda volt a javából. És, amikor egy Török vadászgép biztonsági eberei senkit nem engedtek a gép közelébe? Senkit sem! Én meg ott állok, csípőre tett kézzel egy kordon mögött, és álmaim vadászgépét csodálom, mire a Török légierő pilótája kinyitja a kordon, és megfogta a bal csuklómat. Közben a kordont bezárta, mert mindenki szeretett volna bejönni, de se előttem, se utánam nem engedtek be senkit a géphez. Nekem megadatott. Máig sem értem. Ezek az élet apró csodái szerintem, mert ott állt egy ember. És ez az ember beülhetett álmai gépébe. Amikor beültem szóhoz sem jutottam, annyira elszakadt a cérna. Boldog voltam, és egyben szomorú, de inkább boldog. Megérinthettem! Megtörtént a nagy találkozás, amire ovis korom óta vágytam. 10 percig a Török légierő F-16 Block 52+ vadászpilótája lehettem.
F-16 Block 52+
Kajatürk ezredes Úrt örökre szívembe zártam. Valamit akkor ő meglátott, talán egy álmot, egy vágyat. Lassú léptekkel másztam fel a gép oldalán lévő létrán. És beültem. Bevillant, hogy bárcsak repülhetnék, bárcsak harcolhatnék Afganisztán felett. Megjegyzem ekkor még csak 18 éves voltam, azóta nem álmodom ilyenekről 🙂 Életemet végig kísérte az atlétika, amiben elég jó eredményeket értem el, de az élet nagy játékos, és valamiért csak nem jutottam el az olimpiáig, pedig szakmai berkekben nagy reménységnek tartottak. De ez ebben ki is merült. Imádtam az atlétikát, és imádom most is, élek halok érte. De a repülés……..a repülés az én vagyok, egyek vagyunk. Személyes meggyőződésem, hogy az emberiség az égből lett, onnan jött. Nem hiszek az evolúciós elméletekben, pedig eléggé racionális ember vagyok. Adatokkal dolgozom, d ezeket érzéssel kezelem. Ez megmutatkozik edzői munkámban, és a repülésben. Néha kimegyek Ferihegyre az egyes terminál kifutójához. Ismerek ott a kerítésen egy likat, ahol be lehet mászni. A biztonsági szolgálat mindig tudja, ha ott vagyok, vagy van valaki, de elnézik, mert tudják, hogy azon a likon, csak épeszű ember jön be. Viszont van egy második biztonsági vonal, amire viszont nagyon is rámozdulnak, olyannyira, hogy egy éjszakás beszélgetésre is szívesen invitálnak. Ezért ezt a kerítést, már senki nem igyekszik megmászni. Én itt, vagyis az úgynevezett kargó dombon szoktam ücsörögni. Van, hogy nappal, de van, hogy éjszaka. Csak ülök, és bámulom a gépeket, a reptér nyüzsgését. Ez engem elvarázsol, és csodálattal tölt el. No meg itt mindig jönnek jó gondolatok az életről, múltról, jövőről. Amikor nézem a repülőteret, és a gépeket, mindig eszembe jut, hogy micsoda mérnöki tervezés, micsoda agyszülemény ez az egész, hogy így, ilyen olajozottan működhet egy rendszer. Telnek múlnak az évek és egyszer csak a Red Bul versenyzője vagyok.
FHM magazin. Irány a vb!
Ennek köszönhetően részt vehettem a Red Bull paper wing’s bajnokságban, ahol minden selejtezőt megnyervén, az ország legjobbjaival találtam magam szembe, de végig tudtam, hogy csak egy ember győzhet, és az én leszek. Pedig itt aztán ,voltak repülőmérnök tanoncok, műszaki zsenik, meg én. Nekem ott volt az érzésem, a szívem, és az a tudás, amit az évek alatt magamba szívtam, így építettem meg világrekorder repülőmet. Az a gép, azóta is Salzburgban található meg a Red Bull központi hangárjában a híres Hangár 7-ben. A bajnokságon a rendezők engem a végére hagytak, mivel a selejtezőkben is iszonyatosan jól repültek a gépeim, így dobhattam én utolsóként kettőt. Mindenki kettőt dobhatott. Előttem iszonyatosan nagyokat dobtak és egy műszaki egyetemista srác, meg is döntötte az országos rekordomat. Ettől én nem paráztam be, mert jól tudtam, hogy újra megdöntöm, hisze a nevem Gedeon Zsolt, és ez a név soha nem ad fel semmit, és bírja a pszichés terhelést, nem rogyik meg. Közben a srácod iszonyatos hangorkán és taps övezte, amikor új rekordot dobott, meg a Red Buul gondoskodott a hangulatról. Közben lassú léptekkel haladtam a start zónához, hogy visszavegyem ami az enyém. A műsorfelelős rendesen feltüzelte a közönséget, és felléptem a pódiumra. Vettem egy nagy levegőt, megcsókoltam a gépem szárnyát, és azt kértem……..csak repülj…….repülj a legmesszibb. És elkezdtem eldobni a gépemet. A dobás után azonnal jött a nagy kudarc. Első dobásom érvénytelen lett, mert annyira jól repült a gépem, hogy a hihetetlenül magas tetőszerkezetet is elérte. Hú aszta mindenit gondoltam magamban, itt állok az országos bajnoki cím küszöbén, fél lábbal a világbajnokságon, és egy nyálgép kocka vezeti a versenyt. Nos újra a pódiumon állok. Becsuktam egy pillanatra a szemem, és imádkoztam Istenhez. Nem kérek lottó ötöst, csak hagyd repülni a gépem! ezt kértem. Aztán jobb kezem lassan megemeltem, és bammmmmm, a gép csak repült, repült, repült, és meg sem állt a csarnok végéig, ahol, már nem tudott végig menni, mert a falba ütközött. Atya Isten új világcsúcs, új nemzeti rekord, éééééés irány a világbajnokság. Nagyon boldog voltam, és persze utaztam a vb-re.
MTV 1 🙂
Közben rettentő sok tv társaság hívott meg, gyakorlatilag minden nap tv, rádió, RTL, TV2, M1, Duna, stb, no meg a sok bulvárlap, meg szennylap interjú. Hát majdnem igazi sztárpilótának éreztem magam, de a legnagyobb elismerés az volt számomra, amikor a múzeumok éjszakáján meghívtak repüléstörténeti előadás megtartására Budapestre, ahol gyerekeknek tartottam interaktív előadást a repülésről, és kérdezhettek is a papírrepülés rejtelmeiről. Kb.400 ember volt a múzeumban, én meg a színpadon állok, kivetítőnél, ahol a saját repüléstörténeti anyagomat adhattam le, amit mindenki nagyon élvezett, és a végén iszonyatosan nagy tapsot kaptam, ekkor éreztem,hogy nagyon frankó lett a cucc. Másnap csörgött a telefon, hogy Besenyei Péter műrepülő világbajnok vár a gépében, aztán gyerekműsor a tv-ben, külföldi tv csatornák folyamatosan, Red Bull marketing megbeszélések, szerződések, pénzek, fizetés. Hát nem semmi volt, mindenért pénzt kaptam, jó reklámfelület voltam. Ekkor gondolkoztam el igazán, hogy a Red Bull segítségével talán tudnám finanszírozni a műrepülő kiképzésemet, de erre nem volt mód. Péter szívesen vállalt volna kiképzésre, de ezt magántőkéből kellett volna állnom, az meg iszonyatosan sok pénzt emésztett volna fel, kimondhatatlanul sokat. Mire eljutottam volna a versenyig, a életemet is hitelbe kellett volna adni, de még ez is megfordult a fejemben, mert éreztem bennem van az a bizonyos x faktor. Közben a következő évben is én nyertem a nemzeti bajnokságot, újabb világrekorddal, ám azt azóta megdöntötték. Manapság eljátszom a gondolattal, hogy megdöntöm a világrekordot. Kettő hete építettem is egy gépet, szerintem ez alkalmas lenne rá. Még nem dobtam el, várok vele, addig itt hever a vitrinemben. 2003. év nyarán egy csodálatos három napot töltöttem Balatonfüreden. Balatonfüred azóta is szívem csücske, ezt kevesen tudják, mert számomra ott, akkor olyasvalami történt, ami azóta is hatással van rám, és gondolkodásomra, érzelmi világomra. Egy szép napon megelégeltem, hogy rommá edzem magam, és hosszú évek óta semmi nyaralás, csak verseny, edzés, verseny. Így kibuktam, kimerültem, megrogytam, ezért kivettem három nap szabit. Gondoltam egyet és Füredre böktem a térképen. Ki is vettem egy apartmant, és elmentem egyik délután fel egy régi romtemplomhoz, ahol leültem a rom legtetejére, ahová elég nehezen, de felmásztam. fene egye meg, itt is a magasba vágytam. Itt ücsörögtem egyedül, és az élet nagy dolgairól elmélkedtem, aztán elővettem magammal hozott profi sárkányomat, és a lágy meleg levegőben kiengedtem, és így reptettem a sárkányt. Egyszer csak lentről egy idős házaspárt csodálkozott rá a játékomra, mire az öreg Úr megszólított. Üdvözlöm kolléga! Erre megkérdeztem tőle, hogy hogy érti ezt? Azt válaszolta nekem kedves nyugodt hangon……..réges-régen ő is művelte ezt a szakmát, csak Bf-109G típusú vadászgéppel.
Naplómban írás Leó bácsitól.
Hát ekkor majdnem leestem a templom tetejéről, és ezerrel tekertem le a sárkányt, mire ő azt kérte, hogy ne siessek, hagy nézze még egy kicsit a feleségével, utána meg tartsak velük vacsorázni. Hát remegtem az örömtől, mert ekkora megtiszteltetés miként érhetett engem, és mekkora volt annak az esélye, hogy a híres II. világháborús Bonyhády Percel Leó bácsival találkozom itt, ebben a pillanatban, ezen a gyönyörű helyen? Semmi. De valahogy, az égiek megint lenéztek rám a kutya mindenit, de örültem. Leó bácsi egyébként, Percel Mór egyenes ági leszármazottja volt. Nos eljött az este, és takaros nádfedeles háznál csengettem a kapun. Fekete puli fogadott csípős ugatással, de a gazda szavára elhallgatott és be is jöhettem, nem bántott. Finom meleg vacsorával vártak, igaz szeretettel, és el sem hittem, hogy ez valóság, de az volt, és kezet foghattam egy igaz szívű, tiszta magyar emberrel, aki az életét is adta volna a hazáért, amikor hat társával mentek 450 amerikai gép ellen. Hát de lettem vona a helyében, ekkor ezt éreztem, de megkergettem volna a jenkiket, de elmondta, hogy ez azért akkor nem volt nagy mulatság, mert mindenfelé golyók záporoztak, és bármerre nézett Mustangok repkedtek körülötte, meg a B17-s repülő erődök lőtték őket ezerrel. De ami nekem tetszett igazán, hogy bátrak voltak, hősök, mert hatan harcoltak, ők voltak az igazak! Képeket mutatott Leó bácsi, régi sárgult képeket, és mesélt vidám, és kevésbé vidám történeteket, amitől néha elcsuklott a hangja. Nekem meg könnybe lábadt a szemem. Aztán elrepült az idő, és indulóra fogtam. Leó bácsi és én úgy öleltük meg egymást, mintha mindig is ismernénk a másikat. Nagyon boldog voltam, életemben el nem felejtem azt az estét. A kapunál Leó bácsi annyit mondott…….emlékeztetem egy régi társára a háborúból, jó pilóta volt, de rég elhunyt. Kedves momentumnak tartottam ezt, de pár napra rá, jött a gondolat. Pécsett egy Krisna szerzetes azt mondta nekem, hogy a repülés iránti szerelmem, előző életemből hoztam. Hát kicsit libabőrös lettem, főként, hogy pilóták mondták, már többen akikkel repültem, hogy ösztönösen repülök. de jót is nevettem ezen. Pár év múlva újra szólított Balatonfüred. Felmentem a Tamás hegyre, akkor, már nem egyedül, hanem egy szép, kedves lánnyal, és a kilátóban reggelig szerelmeskedtünk. Reggel azon kapom magam, hogy meg kell látogatnom Leó bácsit, és iszkiri, irány öreg cimborám. Vettem finom bort, és gyümölcsöt, de amikor odaértem, fiatal házaspár volt kint az udvaron kettő pici gyerekkel. Kérdezem, hol van Leó bácsi? Hát ők nem ismernek ilyen nevű embert. Ekkor felhívtam az önkormányzatot, de, már éreztem, hogy mit fognak válaszolni. ekkor lementem a füredi partra és csak bámultam a vizet, az embereket. Valami hiányérzetem volt akkor, de estére járt, és visszamentem a szállásunkra. Aztán az évek alatt minél többet tanultam a repülésről, és a történelméről, fejlődéséről, rájöttem, hogy edzői munkámban miként tudnám hatékonyan alkalmazni mindezt. Így 2010. évben egy hétig dolgoztam ki az íróasztalomnál, saját, egyedülálló edzésmódszeremet, és verseny stratégiámat, amit manapság is oktatok tanítványaimnál. Közben ebben az évben, egy nagyon súlyos sérülés érte a fejemet. Ekkor a műtőasztalon operáció közben éreztem Isten közelségét, és életemben akkor éreztem magam a legnagyobb nyugalomban. Tisztán előttem van, hogy menni szerettem volna, de Dr. Csíki Márta sebész nem engedett el, összerakta a fejem, és megmentette a szemem, hogy lássak rendesen, közben a szilánkokat is kiszedte az agyamból, és jól teli pakolta a fejem csavarokkal, és lemezekkel, hogy egyben maradjon, és minden kis puzzle szépen össze tudjon forrni. Ekkor még én sem hittem, hogy életképes ember lesz belőlem. Az operáció után, amikor felébredtem a műtőben az ágyon, amire áthelyeztek, a Dr. nő feje volt felettem és simogatta az arcomat, és nevetett. Azt mondta nekem……….téged szeretnek az angyalok. Valamiféle nagy szenny jött akkor ki belőlem, mert sírtam, és sírtam, és furcsa érzés volt, mert örültem is, hogy maradtam e világban, meg nem is. De nem csak Csíki Márta doktornő nem engedett el, hanem az égiek sem, mert feladatot kaptam tőlük, amire még nem jöttem rá. Valószínű gyerekeket kell oktatnom, ám néha úgy érzem nem ez az igazi feladatom. Hétvégén a repülőtéren éreztem megint, hogy otthon vagyok és egyre jobban hív a hangár. Szerintem a feladat itt vár rám. Ettől függetlenül a gyerekek képzését szívemből csinálom, nem kényszerből és amíg élek, atlétákat szeretnék nevelni, igazi kis ördögöket. 2010. év óta nagyban megváltozott felfogásmódom, az élethez való viszonyom. Jobban, mélyebben tudok értékelni dolgokat, ám ettől az emberek nagy része, nehezen érti meg világomat. Nehéz eset vagyok nem tagadom, konok, és az elvek embere, de ebben szerepe van a repülésnek is rendesen. A repülésben, ha hibázol, meghalsz, nincs második esély. Én az élettől kaptam még egy új lehetőséget, hogy új gépemet megfelelően irányítsam és betartsam a repülés vérrel írt szabályait. Új életem minden napját igyekszem jól élni, tenni a jóért, bár ebben a világban eléggé nehéz, de nem lehetetlen. Aztán meg itt van megint a csodálatos repülés, meg az átkozottul jó csapatom, csapatunk. Amikor mentőhelikoptert látok, elhunyt édesanyámra tudok gondolni, aki élete utolsó lélegzetvételét egy ilyen gépen vette magához. Hát ez a sors fintora. Bármikor, ha az égen meglátok egy EC-135-s gépet, anyum jut eszembe. Lett volna, mit helyre hoznunk és, immáron soha nem tudok tőle bocsánatot kérni, és átölelni karácsonykor. Egész életemben dühös voltam rá, mert nem engedett repülős iskolába tanulni, hisze szerettem volna Szolnokon tovább tanulni. Így tanultam ki az építészetet. Sokáig édesanyámat okoltam azért, hogy nem lettem pilóta, de ez naiv meglátás volt, és önnön hibáimat rá vetettem ki. A mentőhelikopter nem tudta megmenteni, hiába volt gyors, mire leszállt a gép, már agyhalott volt. Másnap bementem a szobájába, ahol gépek tartották életben, közben újabb helikopter szállt le, és dühös voltam, hogy miért nem tudott gyorsabban repülni ez a szemét. De persze nem ezen ment el. Nagyon sok bántás érte anyumat, és leültem mellé megfogtam a kezét, és kértem Istenünket, hogy hallja meg üzenetemet, bocsánat kérésemet édesanyám. Azóta rádöbbentem, hogy azzal, hogy nem engedett pilótának menni, ezzel egyengette utamat, és ha ő nem így dönt, most nem lehetne egy klassz kis futó csapatom, akiket nagyon szeretek. Így esett meg az, hogy ha meglátok az égen egy EC-135-s gépet, mindig megköszönöm Neki, hogy volt nekem. Egy szép napon, amikor sétáltam fel a kórház lépcsőjén, éppen keresett az orvosa. Láttam, hogy ennyi volt. Ahová én nem mehettem, oda édesanyám mehetett. Ő, már repült az angyalokkal, és múlt héten is repültem egyet Budaörsön, és éreztem, hogy velem van, velem volt mindig, és bocsánatkérésem elfogadta. Hétvégén kis futócsapatomból velem tartottak a reptérre, és páran repültek is. Egyik nagyon kedves apuka, aki szintén orvos, megkérdezte, hogy repülök e ma én is. Én nemmel válaszolta, mert másnap tértem vissza, jobb szeretem ezt magányosan megélni. Amikor reggel beléptem a repülőtér kapuján, új erőt éreztem magamban. Repülni fogok, versenyezni, és új atlétikát építeni. Aznap újra vezettem repülőt, de most nagyon lágyan, szépen repültem, mert megtaláltam lelki békémet.
1996-ban készült matek órán.
Emlékszem egyszer olvastam Len Deighton könyvét, ami a II. világháborús Angol vadászpilóták életét, harci stratégiáját mutatja be. Azóta is ezt a morált tanítom minden versenyzőmnek, persze összefontan az élettannal, mentális képességekkel, edzéselmélettel, de az alap nem más, mint ………….aki kíváncsi rá, olvassa el a könyvet. Mondjuk az még nem elég, de Csuta Dorka elverte Gajdos Dominikát. Park tábornoknak ebben nagy szerepe volt. Kicsit őrülten hangzik, de a katonai repülés tervezettsége, agresszív harci taktikák, mind átmenthetőek a futásba. Nem beszélve a pilóták pszichológiai képzéséről, ami szintén kiválóan adaptálható a versenyzők képzésénél. Ez nem őrültség, csupán olyan dolog, ami szokatlan lehet, de működik, hiszen versenyzőim egészen kimagaslóan teljesítenek a versenyeken. Ma már nem akarnék katonai pilóta lenni, és a műrepülés is kezd egyre távolabb állni tőle. Korosodom én ezekhez, így amikor autót vezetek, és Szigetbecsén lassan gurulok a part felé a bekötőúton, ahol a kukoricatábla irányába megy le a Nap, elképzelem, ahogyan egy sárga An-2-s géppel alacsonyan méltósággal repülök, és permetezem a növényeket. Aztán a munka végeztével ráfordulok a Dunára, és a víz felett pár méterrel elrobogok a hídig, ahol lágyan felemelem a gépet, és eltűnök a Naplementében. Számomra ez minden, mert a repülés emberi tulajdonság, ösztöneink égették szívünkbe. Csak vannak akik ezt kevésbé érzik, és vannak akiket minden nap hívogat ez az érzés……….repülés, repülni kell. A repülés megnyugtat, elvisz egy mindenek feletti világba, ahol nincs politika, ármány, csak a végtelen békesség, és a csoda. Amikor felhők felett ragyog a Nap, és csak repülsz, el mindentől, és mindenkitől, hogy érezd Isten közelségét. Novemberben iskolapadba ülök. Pilóta leszek. Mert az leszek, és ez ad nekem új életet, új célt. Nagyon várom, már, hogy életemben először egyedül repülhessek jó magasan, ahol a felhők felett ragyog a Nap, és megérinthessem Isten kezét, akivel 2010.-ben találkoztam ,és akitől új életet kaptam. Igyekszem ezt meghálálni. Ezért is foglalkozom gyerekekkel. És hisezm, hogy minden repülőnek lelke van. Nem csak én hiszem, hanem minden pilóta a világon.
Jó repülést kívánok Mindenkinek, és még valami……..álmok nélkül nem lehet élni!
Bizony ám, nem túlzás a bevezető írás, hiszen a turai etapon sorra értek a meglepetések, de az első meglepetés, inkább sokkos állapotba húzott le a mélybe, hogy aztán némi idegrángást követően újra tudjak létezni, és irányítani a csapatot. A Futapest terepfutó versenyeire nagyon szeretünk eljárni, már amikor belefér a terveinkbe. Most pont jókor is jött, hiszen csapatunkból, néhány szenior futó, jövő hétvégén indul a budapesti, repülős cég által szponzorált, drága nevezési költséggel előrukkoló 21km-s futóversenyen.
Lengyel Lizi futónk sikeres verseny közben
Persze a gyerekeknek is kapóra jött a nyári álomkórból kiváltképpen kapóra jött a Tura etap. Már akinek, hiszen kettő versenyzőnknek nem sikerült az álomkórt maguk mögött hagyni, amitől én egészen elkezdtem berzenkedni, hiszen pont az ellenkezőjét csinálták annak, amit tanítok, ráadásul pont kettő olyan futó, akitől ez nem elfogadható magatartás. Főként, hogy hebegünk habogunk össze vissza az edzőnek. No de mentségükre legyen, hogy hulla fáradtan, kivert kutyaként poroszkálva a terepen, sikerült az első és harmadik helyet megszerezniük, de az látszott, hogy azt sem tudják, hol is vannak. No de kezdjük az elején. Csapatunkból néhány gyermek, és megannyi felnőtt jelezte szándékát, hogy indulna a versenyen, így megannyi gyermek, és ugyanannyi felnőtt meg is érkezett a verseny napján a rajthoz. Mindenkivel pacsi, pacsi, a gyerekekkel megbeszéltük a terveket, kivéve kettő szépségünket, akiknél a túlélés volt a cél. Biztosan kíváncsiak, már, hogy ki az a kettő királylány, akik kialvatlanul, bulizás után egyenesen versenyzésre adták a fejüket!? Zsámár Anna királynő, és Csuta Dorottya császárné. De mentségükre legyen mondva, hogy meg se mukkantak, úgy futottak, tudták, hogy vaj van a fülük mögött, és ami bennük volt, azt ki is futották. Én magam is futottam a verseny alatt, így segítvén egy-kettő tanítványomat, és közben láttam, hogy Dorka romokban, Anna pedig éppen elkárhozni készül. De öröm volt azt is látni, hogy tudták mi a dolguk, és szó nélkül, nyafogás nélkül tempóztak.
Tarnay Teó férfivá lett…
Én a táv első szakaszában Lengyel Lizinek segédkeztem, hogy kihozzak belőle, még több pluszt. Ez sikerült is, hiszen Lizinagyon jó, és erős futással lett 4. ami azért is szép, mert ő a korcsoportja legfiatalabb futója volt, no meg Dorkával és Annával egy csoportba sorolták. Így bizony nagyon is értékes a4. hely, főleg úgy, hogy sokáig célpont volt Anna. De közben odafutottam Annához, mert egy hatvani versenyző nagyon közel volt Annához, és gondoltam, hogy megfogjuk, de Annába most nem tudtam életet lehelni. Hát aki bulizik verseny előtt, abba elég nehéz, viszont tényleg kifutotta magát Anna, ezért nem is annyira forszíroztam a letolást, pedig az idegszálaim nem voltak éppen jó állapotban, de ők még gyerekek, ésbelefér. Anna így is magabiztosan ért be a3. helyen. Csuta Dorottya pedig 1. helyen “futott,, be, és egyben a felnőtt mezőnyben is első lett. Annára azért voltam dühösebb, mert az ezüstérem a fáradtságán ment el. A hatvani kislány verhető volt, de ettől még nem dőlt össze a világ. 3 km körül kértem Annát, hogy vegyen vissza, pedig ilyet soha nem szoktam kérni versenyzőtől, de Anna, már a végét járta, és fő az egészség! Következő kis-nagy futónk Lázár Gyurika,aki immáron mindig első háromban landol. Most egy betyárosan nehéz futással 3. helyen végzett, amivel újabb értékes 17 pontot hozott a konyhára.
Rózsaszín nadrágban….kicsit álmosan
Megjegyzem Lizett és Gyurika1.-2.helyen állnak az éves kupaversenyben. Külön szeretném most kiemelni Tarnay Teót, akivel az utolsó 1,5 km-t futottam le, és láttam el instrukciókkal. Mindig is tudtam, hogy Teóban rengeteg van, több van benne, mint az látszik. Teót nyakon csíptem, és szerintem élete egyik legnagyobb futását produkálta, közben rádöbbent, hogy milyen sok plusz van még benne. Eszement egy futás volt, és Teó szívta magát keményen. Következő alkalommal végig futok vele, és varázsolunk valami nagyot. Büszke voltam Teóra nagyon, mert végre igazi tökös, kemény gyereket láttam a pályán, aki a lelkétkifutotta. Korcsoportjában a 4. lett, és ez nagyon nagy dolog, főként, hogy kettő évvel idősebbek voltak előtte. Én nagyon örültem. Nagyon örülök, még annak, is, hogy társaságunkból olyanok is rendszeres versenyzői a terepfutás világának, akik nem kimondottan versenyzői babérokra akarnak törni, csupán élvezik ezt a sportot, csinosak akarnak maradni, és jól érzik magukat ebben a társaságban. Ők rendszeresen ott állnak a rajtoknál, és sikeresen, mégpedig előkelő helyeken érnek be a célba. Lengyel Laura, Tarnay Klári, és Molnár Krisztina, mind a hárman csodálatos emberek, lányok, gyerekek. Példaképei lehetnek, minden gyermeknek, és felnőttnek.
Molnár Zsolt útban a bronz felé…fehér sapka, piros felső
A hosszabbik távon igazi rutinos harcosok jelentek meg csapatunkból,mégpedig Molnár Zsolt, aki egy várva várt csodás bronzéremmel rukkolt elő, Lengyel Árpi. Lázár Gyuri, és Tarnay Karcsi örökifjú embereink nyomták le a hőségben, porban ezt a fergeteges 15 km-t, de ma is tiszteletét tette még 5 km-s távon szenzációs Zsuzsink, aki azért még úgy volt vele, hogy lefutja ezt a versenyt is, hiszen így kerek a hétvége. Szívből gratulálok minden versenyzőnknek, még a kettő fáradt, ám annál keményebb csajszinknak is, mert azért küzdöttek becsülettel.
