Egyesületünk kiváló futója, Medve Csilla, idén is rajthoz állt a szenior országos bajnokságon, ám most nem középtávon 1500 m-n, hanem a nagyobb 5000 m-s távon ért el igazán csodálatos eredményt. Csillával jó ideje a terepfutásra készülünk, emiatt többet fut hegyen és terepen, így nem annyira a gyorsaságra mentünk rá, inkább az alap állóképesség fejlesztésére.
Csillu egy igazán színes egyéniség.
Csillának remek alapja van, így ősztől elkezdhetjük a gyorsasági munkát. Nos ezekkel a kondíciókkal érkezett meg az országos bajnokságra, ahol egyenletes szép futássala kiváló 2.helyet szerezte meg. Csilla csapatunk egyik legszorgalmasabb tagja, akire mindig, mindenben lehet számítani. Szorgalmának, elszántságának köszönhetően, idén is érmet szerzett magának és a csapatnak, amiért mérhetetlenül hálásak és büszkék vagyunk Rá! A versenyen nagyon meleg volt, igazi nyári tikkasztó hőség, ám Csilla mit sem törődve a hőséggel rótta a métereket. Ilyen egy igazán kemény, csodálatos Pegazusos futó. Szívből gratulálunk Neki és további sikereket kívánok, kívánunk!
Nagy büszkeséggel írom le ezen sorokat, hiszen kis csapatunkból kettő gyermek középtávfutó is részt vehetett a Lengyelországban megrendezett, nemzetközi diák válogatott atlétika versenyen. Csuta Dorottya és Makray Benedek megérdemelten vehették fel magukra a nemzeti címeres válogatott mezt, mivel ezért az év során ,kőkeményen megdolgoztak.
Csuta Dorottya a csodálatos 2.helyen
Az év első felében kimagasló időket, rengeteg győzelmet arattak idehaza és külföldön is. Dorottya végigjárta az idei esztendő 600 m-s versenyeit, ahonnét sikeresen tovább jutott a lengyelországi versenyre, immáron második alkalommal. Benedeknek 2005-s lévén, még nincsenek válogató versenyek, de meghívást kapott a Magyar Diáksport Szövetségtől, hisz bődületesen erős 1000 m-t futott Bécsben, amivel természetesen első az országos ranglistán korosztályában. Jómagam is meghívást kaptam a Magyar Diáksport Szövetségtő, és felkértek, hogy legyek a középtávfutók vezetője ezen a válogatott versenyen, így én is utaztam a gyerekekkel. No de lássuk a versenyt és kezdeném is Csuta Dorottyával. Dorka jó erőben érkezett a versenyre, és úgy gondolom, hogy úgy 85%-s felkészültségi állapotban indult neki a távnak. A versenyen hihetetlenül viharos, esős idő támadt, és a rendezők, már-már fontolgatták, hogy felfüggesztik a versenyt, amíg a vihar eláll. Dorkát nem zavarta és engem sem, így Doró bátor kezdéssel neki is lódult a 600 m-nek. Az első 200m 2mp-el lassabb volt a tervezettnél, ami miatt én szívtam kicsit a fogam, de azt is tudtam, hogy vihar van, no meg Doró nem 100%-s, de erről később. 400 m után is Doró nyomta az élen kegyetlenül, és közben érezhette azt is, hogy az ellenfelek ott lihegnek a nyakán nagyon szorosan. No 450 m környékén el is kezdődött a verseny, amikor is az egyik kislány óriásit bukott, talán még a lelátón is hallották, Dorkáék mit sem törődve a történtekkel eszement tempót futottak és a célegyenesben még mindig Doró jött, de félelmetesen jött fel rá a Lett kislány, aki a múlt évi vereség után szeretett volna visszavágni Dorónak, hiszen akkor a mi lányunk nyert. Most fordult a kocka és hajszállal is, de most Lettországé lett az arany, és Dorottyáé az ezüst. Ám ez az ezüst igen csak szépen csillogott Doró nyakában, mert tudtuk mindketten, hogy mi miért történt. És bizony aki látta azt a hajrát, amit Doró művelt, nos senkinek nem lehet egy szava sem, mert embertelen nagy harcot vívott, hogy nyerjen és kőkeményen szívta magát, a lelkét kifutotta! Mindössze 4 század volt közöttük a célfotó alapján. Óriási tv-be illő versenyt futottak, és bizony hihetetlenül büszke is voltam, vagyok Csuta Dorottya futómra, akiből bizony klasszis futó lesz nagyobb korában is. Néhányan meglepődtek, hogy Doró második lett, amin meg én lepődtem meg. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy írjak kicsit Dorkáról. Dorka nem Isten. Nem mindenható. Dorottya ember, gyerek, és kiváló atléta. Ennek megfelelően nem gépként kezelem, hanem gyerekként, emberként és bár profi atlétikába szánom, arra nevelem, hogy ízig vérig profi futó legyen, mégis olykor fékeznünk kell a tempón. Bizony hihetetlenül hangzik, de most meg kellett lépnem ezt a igen is fontos stratégiát.
Team Hungary, gold medal!
Ebben az évben is Dorka rohamtempóban fejlődött és ténylegesen veszedelmes időket, versenyeket futott. Emiatt leültem itthon, és gondolkoztam. Döntenem kellett, és azt mondtam, hogy az idei kitűzött célt, már bőven elértük, és nem szabad kapzsinak lenni, hiszen arra rámegy az egészsége. Így a lengyelországi versenyre nevetségesen kevés edzéssel mentünk és még a verseny hónapjában is elengedtem kettő iskolai táborba. Így abból futott ami van. Hát ettől csodálatos a mi lányunk, mert úgy is tud 1:41-t futni, hogy szinte az ,,ágyból rugdosom ki”. A verseny előtti edzéseken Doróval tisztáztuk is a felállást, vagyis annyit mondtam neki, hogy most a dobogó a cél és ha győzelemért most kegyetlenül keményen kell harcolni, nem lesz annyira egyszerű a téma. Ezt Dorka profin kezelte is és tudomásul vette. Ennek köszönhetően borzasztóan örültünk a második helynek, én meg külön örültem a képrázatós hajrá versenyének. Nagyon büszke vagyok a Pegazus atlétika kiváló futójára Dorkára! No de van ám itt még miről beszélnünk, bizony Makray Benedek rászolgált a becenevére, mert Terminátorként lépett pályára. Benedekkel is jó alaposan megbeszéltük a helyzetet és tervet szövögettünk, ami nem volt nehéz. Győzelem, embertelenül kemény futással. A rajtnál, már ömlött az eső, alig láttam és úsztunk a vízben, no meg a pálya is.
Terminátor fémmel a nyakában és kezében.
Benivel összenéztünk és tudtam, hogy kő kövön nem marad, és így is lett. Taktikánk nem volt nagyon csak egy, vagyis nyomni 120%-on, és azt is kértem, hogy ha sokkal vezet, akkor is tegyen rá egy lapáttal. Beni szóról szóra azt csinálta amit megbeszéltünk. A rajt után ment, mint egy vadászgép és 65 mp-s első 400-l kezdett, amitől sok ember felkapta a fejét. Egy edző kolléga be is kiabálta neki a kanyarban, hogy lassítson, én meg fogtam a fejem és ordítottam, hogy eszébe ne jusson lassítani, inkább fokozza a tempót és fussa rommá magát. Beni jó gyerek és bízik bennem, így meg sem hallotta a lassíts utasítást, viszont a nyomjad tovább keményen üzenetem eljuthatott hozzá, és 3:04-s óriási idővel, kb 100m-s előnnyel viharban, szakadó esőben egy Magyar fiú, címeres válogatott mezben ért be elsőként. Tombolt a lelátó, megjegyzem Dorkánk futásánál is, mert hihetetlen, fantasztikus szurkolói tábor utazott el a versenyre. Benedek fantasztikus legény és nem vacakol, nem lelkizi túl a versenyt. Győzni akart és győzött is. Nagyon boldog voltam, mert mindkettő csemetém termése gyönyörű lett. Ez a kettő gyereke méltán képviselte hazánkat, és maximálisan kiérdemelték a válogatottságot, amit nem adtak ingyen. Megdolgoztak érte piszkosul keményen. Közben megjegyzem, hogy a Magyar csapat a nemzetek közötti összetett versenyben újra első helyen végzett, a Lengyelek nagy bosszúságára, mert idén megfogadták, hogy legyőzik a Magyarokat. Harmadik lett Szlovákia és utánuk a többi ország.
6 magyar futó, 6 érem!
A középtávos csapatunk nagyon erős volt, és mindenki dobogón végzett. Egytől egyig harcoltak a hazájukért, és jó volt látnom, hogy eljutott a szívükig az, amiről a verseny előtti este beszéltem nekik. Igazi nagy harcosok voltak, és utolsó leheletükig harcoltak. Nem csak Dorór és Benire vagyok mérhetetlenül büszke, de a többi középtávosra és a nemzeti csapatunk összes tagjára. A felnőtt team, akik irányítottuk a válogatottat, mind profin és hatékonyan tudtunk együtt működni. Az MDSZ küldöttség, az edző kollégák, egy igazi csapat voltunk, egy célért küzdöttünk, és ezt éreztük is mindannyian. Bencsik Pálnak ebben vezető szerepe van és csak gratulálni tudok Neki, és csapatának, valamint megtisztelő volt számomra, hogy engem kértek fel idehaza, hogy vezessem a középtávos gyerekeket a versenyen és felügyeljem őket, navigáljam útjukat a lengyelországi napokon. Én úgy érzem, hogy a maximumot adtam ki magamból, jól el is fáradtam, de élveztem minden percét. Külön öröm volt számomra, hogy a varsói nagykövetségünkre is meghívást kaptunk és egy kellemes, pár órát tölthettünk ott. Dorkának és Benedeknek most jöhet a nyári pihenő, hogy aztán ősszel jókat fussunk. Kettő dologra viszont nagyon büszke vagyok még! Elsőként,hogy hazánk egyik legkisebb egyesületéből kettő futó is képviselte hazánkat, nem is akárhogyan. És amire még kiváltképpen büszke vagyok, az nem más…………Magyarnak születtem és jó volt kint Magyarnak lenni! Egyszer feltettem nemrégiben a kérdést, miért lettem edző? Talán mert így szolgálhatom a hazámat!
Örömmel írom e sorokat, mint a csapat kegyetlen kezű szívtelen ostorozója, hogy szinte nem telik el hétvége úgy, hogy futóink ne szereznének érmeket, vagy érnének el kiváló eredményeket szerte az országban. Ez most sem volt másképpen, hiszen egy kisebb különítmény utazott le csodálatos hazánk, varázslatosan szép vidékére, nevezetesen Köveskálra. Bizony gyönyörű vidék ez a Balaton északi partján elterülő kis település. Viszont nem csak, hogy szép, de gyilkos is, főként júliusban, amikor nem más, mint egy izzó katlan. Kicsit olyan ez a falu, mint az ukrajnai légi parádén a gyönyörű festésű és vonalú Szu-27-s vadászgép. Gyönyörű, ám elpusztított mindenkit, mert ugye lezuhant a nézők közé. Elnézést ezt a hasonlatot nem hagyhattam ki, de jó hír, hogy a kettő pilóta sikeresen katapultált. Nos ezen a repülős vonalon haladjunk tovább, mert nálunk is voltak sikeres pájlotok bizony ám. És senkinek sem kellett katapultálni, bár a Lázár Gyurika, néha megragadta azt a képzeletbeli katapult fogantyút. De nem húzta meg. Jól is tette, hogy miért az később pár sor múltán kiderül. No de kezdjük az elején. Hőség, hegy, hőség és hegy. Elrajtoltak a rövidebb távos futóink, ahol elsőként említeném meg Móró Márton gyermek futónkat, aki hosszú idő után újra a pályán találta magát.
Marci felfelé tart a katlanba
Marci egy okos, taktikus futással, sok pontot szerezvén érte el a bámulatos 3. helyet. Óriási eredmény ez, egy ilyen nehéz terepen 40 fokban. Őt követte hős pilótánk Lázár Gyurika, akinek a turbinái túlmelegedtek és emiatt lassítania kellett, de így is Marci mögött ért be a szintén sok pontot érő 4.helyen. A nagyoknál egy igazi visszatérő jelent meg a rajtnál, aki nem más, mint Simák ,,simánka” Gergő. Gergő jó ideje rommá dolgozta magát, emiatt nem tudott megfelelően készülni, ám pár hete újra a futásnak szentelhetett jó sok időt. Geri nem vacakolt, és korosztályátsikerült is nyernie. Keményen kezdett, és viszonylag szépen is tudta tartani a tempóját. A felnőtteknél még idősebbik Lázár György képviselt bennünket, aki a derék 7. helyen ért be a forróságban. Gyuri elmondása alapján, brutálisan nehéz pálya volt, persze a hőség miatt főként. A 15km-s távon igazi kuriózumok futottak, nevezetesen a Pegazus atlétika szülői team-je, akikre mindig büszkeséggel és elismeréssel tekintek. Gyermekes apák, családfők, mindezek mellett igazi mókamesterek, és bármiben számíthat rájuk az ember. Ezért a nevüket mostarannyal írom le. Molnár Zsolt,Tarnay Károly, és Lengyel Árpád, no meg Lázár György, és CsikósZsuzsanna anyuka, akik 5km-n indultak. Zsuzsit külön kiemelném, mert amit ő csinál, az emberfeletti. Harcol a kilók ellen és ezért rengeteget fut. Ők a hétköznapok igazi nagy hősei. Gratulálok minden kedves futónknak!
Bámulatos eredményekkel zárták a Pegazus atlétika ifjú, és szenior futói a június 26.-n megrendezett, Szent László napi futóverseny különböző távjait. Ezen a versenyen gyönyörűen mutatkozott be Tarnay Klári, aki a célszalagot a harmadik helyen szakította át. Ám a csapatból mindenki ért el helyezést.
Első Lengyel Lizett és Árpi, második, Molnár Kriszti és Zsolt!
Lássuk, hát kik indultak, hogyan szerepeltek. 1 km-s távon kiváló terepfutónk Lengyel Lizett rajtolt el, és egy nagyonbátor jó futással sikerült győzedelmeskednie és elsőlett. Lizetthétről hétre jobban teljesít edzéseken, aminek meg is van az eredménye a versenyeken is. Molnár Krisztina aki jövőre súlylökőként képviseli csapatunkat a korosztályos versenyeken, most éppen úgy gondolta, hogy fut egy jót. Nos kitartó tempós futással a 2. helyen ért célba a mi lányunk. Az 5 km-s távon Tarnay team rajtolt el, és Klári a nőknél szerzettbronzérmet, míg Teó a fiúknál tette ugyanezt. Nahát micsoda testvérpár! Mint látható és olvasható az egyéni futószámokban brillíroztak a gyermek futóink. Ezen a versenyen a szervezőkrendeztek családi futást is, ahol a Lengyel családelsőkéntért célba, míg a Molnár család amásodikként.Bámulatosak ezek a futók, a mi bátor futóink, akikre egytől egyig büszkék is vagyunk, mert méltó módon képviselték egyesületünket, és tudásuk legjavát nyújtották. Szívből gratulálunk Nektek!
Az idei év soron következő terepfutóverseny állomása, Nógrádban volt, csodaszép, ám annál inkább nehéz terepen. Csapatunkat most egy kisebb különítmény képviselte. Hatalmas meglepetés született, vagyis ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor ez az eredmény, már várható volt, hiszen Lázár Gyurika élete első igazán komoly terepfutó aranyát szerezte meg. Gyurika jó ideje nagyon szorgalmasan edzi magát, és mostanában harapott rá igazán a futás, versenyzés ízére. Nagy melegben, nehéz terepen sikerült győznie, aminke köszönhetően az éves kupasorozat pontversenyében feljött a 2. helyre.
Lányoknál Zsámár Annánk futott a táv 5,7km-es futamában és ért be 2. helyen. Anna számára ez most nem volt annyira ideális, mert előtte való héten még betegen feküdt otthon. A verseny hetében, már gyógyult volt és kiváló lelki állapotban várta a versenyt, mi több nagy tervei voltak. De a szervezetet nem lehet becsapni, így egy kellemes kocogás lett belőle. Tarnay Teó oszlopos tagja lett a csapat terepfutó szekciójának, és ennek megfelelően nyomja is a versenyeket. Teó nagyon szép, jó futással újabb érmet, dobogós helyezést ért el, mégpedig a kiváló 3. helyet. Ezzel ő is fentébb kúszott a listán, és araszolgat a dobogó felé. A nagyobb csajoknál a
Gyurika útban a nagy győzelem felé
hobby-fan-clubb elit alakulatunk, vagyis élményfutóink Tarnay Klári, és Molnár Krisztina a két jó barátnő, mit ad Isten megint együtt értek be, és teljesítették sikeresen a Futapest ezen állomását is. Büszke is vagyok rájuk, mert hétvégi programnak sokszor illesztik be maguknak a terepfutást és ez manapság ritka a trendi fiatalok világában. Klári és Krisztike ettől is különlegesek, másabbak, mint a legtöbb kortársuk. Rövid távon a felnőtteknél emelném ki Csikós Zsuzsit és Lázár Gyurit, akik szülőkként, bámulatos tetteket hajtanak végre, gyakorlatilag minden Futapest versenyen. Nagyon nagy dícséret illeti a hosszú távos felnőtteket is, köztük is Tarnay Károly, Lenygyel Árpád, Molnár Zsolt, akik brutál kemény arcok. Munkájuk mellett edzenek, versenyeznek, miközben családjukat is felelősségteljesen navigálják. Hát ezért ők a hétköznapok nagy hősei!
Örömmel adom hírül, hogy idén egy fantasztikus programot szervezünk mindenki számára, legyen szó gyermekről, vagy felnőttről. A S.I.A.F.-ot hosszú évek óta sikeresen rendezik meg Szlovákiában, Sliacs légibázison. Ez egy jelenleg is működő katonai repülőtér, ami jelenleg a Szlovák légierő fő központja, innen látják el országuk légvédelmét. Most újra megnyitják kapuikat, és mindenkit nagy vendégszeretettel várnak erre a csodálatos, élményekkel gazdagított napra. Jómagam immáron visszajáró vendég vagyok, hiszen maximálisan elégedett vagyok az eddig látottakkal, és a levegőben szemet kápráztató varázslatokat láthattam mindig.
Mig-29/UB solo display
A földi programok tömkelege várja a gyerekeket és természetesen a felnőtteket, hiszen nem csak repülők lesznek kiállítva, hanem versenyautók, terepjárók, gyorsasági motorok, tankok, hammerek, kamionok, légvédelmi rakéta komplexumok, és egy igazi virtuális játék bázis vár mindenkit egy hangárban. A legtöbb kiállított katonai és civil járműbe be lehet ülni, lehet fotózni, videózni. A világ egyik legmodernebb vadászgépébe is helyet foglalhat bárki, ami nem más, mint a Magyar Légierő JAS-39/C Gripen típusú vadászbombázója. A legtöbb programnál a gyerekeknek az adott cégek kis ajándékokkal szoktak kedveskedni, a lurkók nagy örömére. A programok között külön nagy élmény a repülőgépek dinamikus bemutatója, ahol idén bemutatkozik a nagyközönségnek, a rettegett hírű Szu-27 Flanker típusú, Orosz gyártmányú frontvadász, amitől a NATO pilótákat még a hideg is kirázza. Most ide látogatnak ezek a gépek, méghozzá Ukrán felségjellel. A SIAF-on, finom ételek italok várnak mindenkit, elérhető, pénztárca barát árakon. Kinek ajánlott a SIAF? Annak aki szereti a sebességet, hisz egyes gépek sokszor elérik az 1000km/h sebességet földközelben. Annak ajánlott, aki szerti az erőt érezni, megtapasztalni, mindezt testközelből. Kinek ajánlott még? Mindazoknak, akik szeretnének egy napon sok-sok olyan élményt szerezni, amire csak ritkán van lehetőségük. A buszos utazás kényelmes feltételekkel, elérhető áron juttat el mindenkit Sliacs bázisára, miközben többször is megállunk pihenni, tájat nézni, frissülni.
– „Fiatalember” mi ez a korcsoportos 8. hely és ez a visszafogott tempó
– Hát….. az nem úgy van….. izé…………. Párás meleg volt híd el! nem kívántam nem esett jól kezdetben a futás
– Hát ezért edzettél?
– khhhh, nem edzettem rendszeresen a verseny előtti 1,5 héten a munka, meg a család…tudod
meg aztán már a verseny előtti napokban úgy fájt a fenekem, mintha új nyílás születne rajta. Azt hittem már, hogy a rontás fogott rajtam, amit Gedeon bá szórt rám. Légy gazdag! Legyen ezüst a hajad, arany az ered……..
– Gedeon bácsi? A nők bálványa? Á…, Ő nem szenyó! – de aztán arra is gondoltam, ha mégsem aranyér, hanem valami izomfájdalom. Akkor kutyaharapást szőrivel gyógyítom majd magam és ráfutok, majd attól helyrejön.
– Nehéz volt? rossz volt terep? szintes volt?
– Nem vészesen volt az. Elmondhatom, hogy már nem csak a fővárosban tudtam alagútban futni. Majd folytatásként a szervezők még a településen belül egy kis lépcsős edzéssel is megbolondították a szakaszt. A vendégszerető helyiek gonosz tréfát űztek, főleg az élmezőny itta meg ennek levét. A szinte mindig helyesen és jól jelölt útvonalról néhány szalagot átköltöztettek, galádul más irányba vezetve őket. Azok meg pár száz métert megtéve már nem találtak szalagot így kénytelenek voltak a kereszteződésig visszafutni. Én, pont akkor jártam arra és immár csak a helyes irányba futottam. Elkezdtünk felfelé futni, de nem volt bántóan meredek az út. A vegetáció növekedését beindította a májusi sok csapadák. Először csak bokáig majd imitt – amott térdig érő növényzetben futottunk, de az út mellett szegélyező lágyszárúak szinte erdővé duzzadva álltak, néhol a vállunkat csapdosva. Jutott eszembe itt micsoda remek varázsgombákat, találhatna Becca, de mákgubók vagy vadkender termesztésére is alkalmas lehet 😉 a kíváncsi szemektől takarva. Ezeket gondoltam úgy megrészegített a búja zöld látványa. A távolban a megszámlálhatatlan zöld dombok, ölelkeztek szorosan, fürdőzve a nyári nap sugaraiba. A levegő tiszta volt és meleg remek érzés kerített hatalmába. A verseny előtti gondok kiürültek szervezetemből. Aztán következett egy kis fenyves erdő és tartottunk lefelé, nagy ívben megkerülve Petőfibányát. A dombokat felváltották illegális szemét kupacok, a zagyva patak töltése és néhány parlagon hagyott parcella. Innen már nem volt messze a futballpálya, mely a rajtnak és a célnak is helyt adott.
– társaidnak, hogy ment?
Árpinak és Tibinek sem ez volt eddigi legjobb futása. De tisztességgel helytálltak.
– A sok idő, amit a futásra fordítasz csak időpocséklás?
Nem! Kellenek a kilométerek és most inkább legyen egy gyengébb futás, mint hogy egyáltalán ne fussak. A befektetett sok időnek, energiának és munkának meg lesz majd a gyümölcse.
Sok szeretettel hívunk minden kedves érdeklődőt,résztvevőt a 2016. június 21-én, kedden reggel 8:30-kor induló Alkotókörbe, Surányba a Civilek Házába.
Az Alkotókör célja, hogy lehetőséget nyújtson rég elfeledett kézműves tevékenységek újraélesztéséhez, új köntösbe bújtatásához egy kedves közös alkotói légkör megteremtésével. Legyen az hímzés, fonás, agyag-üvegmunka, ékszerkészítés, szerelés, faragás, de kézművességen túl bármilyen művészeti tevékenység, mit az alkotói szellem megtölt. A részvétel ingyenes, mindenki hozza a saját munkához szükséges hozzávalókat és elkezdődik a békés összmunka, akár csendben, akár beszélgetéssel-kinek hogyan alakul a napja.
Amennyiben a körben való részvétel az alkotás örömének megélésén túlnő, úgy a Pegazus Sport és Művészeti Egyesület keretén belül lehetőség van művészeti tagkört kialakítani, 1000 Ft-os havi tagdíjjal, melyért cserébe kiállításokat, fesztiváli megjelenéseket szervezünk a tagok részére és esetlegesen termékeik értékesítésére (az értékesítési számlázással az egyesület non-profit működését tekintve nem tud hozzájárulni, de erre vannak már szerencsére kidolgozott lehetőségek, amit a egyesületi alkotókör majd közösen megvitat).
Ha valaki csak TANULNI szeretne, úgy az általa kiválasztott tevékenységet végzővel megegyezve, mellé telepedve lehetőség nyílik 1 500Ft/alkalomért tanítást kérni. Ezután a következő alkalmak már a 2 fél megegyezésével folytatódnak vagy további tanítás vagy már térítés nélküli önálló munkával.
Minden egyéb kérdéssel, ötlettel várom a leveleket a medvecsilla.mcs@gmail.com címre.
Hétvégén nem csak Debrecenben és Zalaegerszegen vettünk részt versenyeken, hanem még egy harmadig helyszínen is, nevezetesen Petőfibányán, a Futapest kupasorozat ezen állomásán. Június 11.-én a Pegazusok futói három helyen is futottak egyszerre.
Marcink citromsárgában
Ám most nézzük csak a terepfutóinkat, ahol immáron sok új atlétánk ismerkedik a terepfutás, gödrös, rögös, ámde csodálatos világával. Idén egy teljesen új teammel szerepelünk a terep versenyeken,ahol ebben az évben a cél a tapasztalatszerzés, no meg a minél jobb helyezések elérése. Többen közülük, viszont vérmes tervekkel indultak neki ennek az idénynek, hiszen máris jó néhány futónk szerepel az éves pontversenyben a dobogón, és vannak akik egyre közelednek és araszolnak fel a táblázatban. Idén közülük is kiemelkedik egy új terepfutónk, Lengyel Lizett, aki a terepfutásban éri el mostanában nagy sikereit. Lizett Immáron sokadik dobogós helyét érte el, és ezzel nagyon fontos pontokat tudott gyűjteni. Petőfibányán a bronzérmet zsebelhette be, így ennek köszönhetően az éves pontversenyben feljött a 2. helyre. Lizett egyre jobb terepen és élvezi is nagyon a futás eme ágazatát. No de nézzük csak tovább a palettát, hiszen a fiúknál is történtek nagy változások. Lázár Gyurika idén valami hihetetlenül szépen elkezdett versenyezni. Valahogy úgy mondják ezt, hogy megszagolta a vár szagát. Gyurika ezen a versenyen a tisztes 5. helyen ért célba, kicsit eltaktikázta az elejét, de gond egy szál se, mert annyi pontot szedett össze, hogy feljött ő is az éves listán a 3. helyre. Hűűűűű év végéig micsoda izgalmak várhatóak még, hiszen éppen féltávnál járunk a ,,bajnokságban”. Móró Marcink csak most kapcsolódott be az idei versenysorozatba, és bemutatkozása nagyon sikeres és biztató. Azonnal a 4. helyet érte el, amit csak dicsérettel lehet nyugtázni. Marci idén sok futónak fog meglepetéseket okozni, mert elkezdtünk terepre készülni, amit ő is nagyon élvez. Habó Levink a nagyobb kategóriában csatázik hihetetlenül jókat, és fejlődése a terepfutás világában töretlenül halad előre. Most is egy jó erős versenyzéssel sikerült újabb dobogós eredményt elérnie és ezzel a csillogó ezüstöt vihette haza. Levi és csapattársa Teó, egymást segítve, nagyon sok dicsőséges eredményt fognak elérni ezeken a versenyeken. Pályán idén óriási egyéni fejlődésen mentek keresztül és 600m-en is egészen biztató időket futottak. Terep viszont nagyon fekszik nekik, emiatt edzéseken is nagyobb hangsúlyt fektetünk ezekre a versenyekre. Csapatunk új fiú futója, Vinis Gergő mostanában kezdte el a Pegazusokkal a készülést, az edzéseket.
Lalu és Kriszti…..a két kópé 🙂
Gergő szépen dolgozik edzéseken és bizton állítom, hogy hamarosan szintén éremszerző futója lesz csapatunknak. Rendkívül alázatos és szorgalmas fiú, aminek mindíg megvan a pozitív hozadéka, ami a fejlődés. Kettő lány még hátra van, nevezeten Lengyel Laura és Molnár Kritszina, a két igaz barátnő. Kriszti és Lalu a futás szeretetéért edzenek, készülnek, és állnak rajthoz a Futapest versenyein. Emiatt én rendkívül tisztelem őket, mert sokat tesznek egészségükért, miközben egy igazi jó hangulatú versenyen futhatnak. Krisztink pedig jövőre az ob-n súlylökésben fog indulni, így neki külön hasznos eme fizikális terhelés. Lalu pedig jó pár hónapja még alig tudott futni, most pedig 5-6km-et fut le terepen és hegyen. Mi ez ha nem csoda? Mindketten igazi csodák és büszke is vagyok rájuk, és persze az összes versenyzőre. Rövidebb távon indult egy felnőtt futónk, id. Lázár György. Gyuriról csak elismerően lehet beszélni. Csakúgy, mint a többi atletizáló szülőről, aki a csapatunkba jár. Molnár Zsolt, Lengyel Árpi, akik szintén futottak ezen a versenyen, mind példaképei lehetnek társadalmunknak. Természetesen vannak még mások is csapatunkból, de most ők álltak rajthoz. Kiválóan futottak, és immáron rendszeresen a mezőny első felében érkeznek a célba, mi több az első tízben. Ezek bámulatos eredmények és csak gratulálni tudok nekik! Jó látni, hogy csapatunk egy bizonyos szegmense a terep futásokon képviseli egyesületünket, míg mások pályán. Szívből gratulálok Nektek!
Június 11.-én párhuzamosan Zalaegerszegen, Debrecenben, és Petőfibányán futottak versenyzőink. Az előzőekben taglaltam éppen a debreceni ezüstös partit, most pedig lássuk a szintén izgalmas gyermek fiú 2005-ös, 800m-es versenyszámot, ahol bizony felütötte fejét, vagyis lábait csapatunk T-1000-es terminátora. Makray Benedek egyetlen céllal utazott el a zalaegerszegi 800-ra, mégpedig a győzelemért!
Benivel előző napokban egyeztettünk, és szüleivel is megbeszéltük a stratégiát, mert ugye én Debrecenben voltam a csajokkal. Beni, mint egy mérnök, tökéletesen kivitelezte a futását, egy világvége időben, mert úgy ömlött rájuk az eső, hogy alig láttak tőle, és a pályán végig állt a víz vastagon. Nos ebben az ítéletidőben a mi Benedekünk, a 15 fős mezőnyből az első helyen ért célba, magasan nyervén a versenyszámot, 2:26-os új egyéni csúccsal. Eredményét nagyban befolyásolták az időjárás mostoha viszonyai, így pár másodperc még így is maradt benne. Nagyon büszkék vagyunk Benire, mert óriási sportemberként tud versenyezni, és klasszis atléta válhat belőle. Igazi Pegazusos futó!