Gedeon Zsolt futó iskola

Debreceni ezüstös nap…

Kettő ifjú tehetségünkkel utaztunk el a debreceni gyermek atlétika versenyre, ahol nagy reményekkel kezdtünk neki, a versenynapnak. Most egy teljesen új versenyzői kettőssel érkeztünk Debrecenbe, mert ugye a régi motorosok most otthon maradtak, vagy éppen az ország másik felében versenyeznek. Új érzés volt nekem is, hiszen nem a szokásos teammel érkeztem, és eddig soha nem futott itt sprinterünk. Ám ez nagyban változott az elmúlt hónapokban, köszönhetően Kővári Blanka 2006-os szuper kis futónknak. 600m-es számban pedig egy szintén nagyágyú gyermek futónk jött világot látni és nagyot alkotni, ő nem más, mint Kirst Athina. Szóval úgy adódott, hogy eme kettő csodálatos és erős futóval találtuk magunkat Debrecen városába.

Blanka kezdett a selejtező futammal ,amit magabiztosan sikerült nyernie, így bekerült a döntőbe. A rajtnál megintették, mert kiugrott, ám ez neki nagyon tetszett, mert soha nem történt vele ilyen, és ő ezt viccesnek találta. Megmondom őszintén, én is, és mosolyt csalt Balni az arcomra. No de elérkezett a döntő futás pillanata, ahol ott volt vele egy futamban, egy igazi góliát leány,aki Blankát mindig legyőzi. Ám jó hír, hogy a mi kis sprinterünk versenyről versenyre, egyre közelebb kerül hozzá. Lássuk gyorsan a rajt előtti pillanatokat. Blanka élete ötödik versenyén, immáron profiként működik, ennek megfelelően beállította a rajtgépet, és koncentrálva várta a rajtot. Betérdeltek a rajthoz és várták feszült figyelemmel a startpisztoly hangját. Durrrrr és, már száguldottak is a cél felé. Blanink az utolsóként indult útjára, hisz edzéseken, még a rajtot nem tudtuk gyakorolni, mert előbb ugye az alapok kellenek, azt meg most fektetjük le. No de térjünk gyorsan vissza a száguldó szélvészünkre, aki olyan, mint egy vadászgép. Lassan indul neki, ám aztán piszkosul begyorsul. Így is történt. Blanka a célba érkezéskor a csodálatos 2. helyen ért be, és én sem, de más sem nagyon tudta eldönteni, hogy ki győzött. Végül Blanit hozták ki másodiknak, aminek nagyon örültünk, mert felért egy nagy győzelemmel. Blanka versenyről versenyre jobb és jobb, ami tisztán látszik, a versenyről versenyre, egyre csökkenő különbségen is! De másik jó hír, hogy ellenfelei, főként a cél ellenfél, a második döntő futásra mindig lassul, vagyis rosszabbat fut, míg Blankánk a döntőkben mindig jobbat fut, és van még egy nagyon fontos momentuma a futásaiknak, amiből arra következtetek, hogy Blanka ősszel mindenkinél jobb lesz, az……….nos láthatta mindenki, de stratégiánkat most nem mondhatom el, mert tudom, hogy az ellenfelek is olvassák, de megtaláltuk a nagy ellenfelünk gyenge pontját, ami viszont Blanka egyik fő erőssége.

Minden esetre Blanka meghatározó sprintere lesz a mezőnynek és a célba érkezésekor, bizony nagyon büszke voltam rá. Egy végtelenül laza, kedves lány a mi Blankánk, és persze piszok gyors is. Utolsó helyről beragadva felszáguldott a 2. helyre, és egy ceglédi edző annyit mondott……Zsolti! Kettő verseny és legyőzi. Én meg annyit, hogy ha Blankának még van egy métere, akkor ő győz, de ez a sport sem ismeri a mi lett volna ha, meg még ennyi, meg annyi kellett volna, ettől annyira csodálatos, és igazságos. Fantasztikus napot zárt a szuper sprinterünk, nevezetesen Kővári Blanka. Pár órára rá következett egy igazi nagyágyú, Kirst Athina. Nagyon készültünk erre a napra, mert Athina fejébe vette, hogy szeretné megdönteni Csuta Dorottya országos rekordját. Edzésen megbeszéltük, hogy részemről rendben van, de másodlagos csupán a csúcs. Fusson egy jót és élvezze, no meg nyerjen. A verseny előtti órákban Athina eléggé aluszékony és bágyadt volt, kérdeztem is tőle, hogy jól van e. Persze, hogy igennel válaszolt, hisz maga az önbizalom. Melegítésnél láttam, mintha nem pattogna, repülne úgy, mint szokott, ekkor már tudtam, hogy csúcsfutás ma el fog maradni, de nem szóltam neki, mert Athina maga az energia és a puszta erő. Aztán elrajtoltak, és egy nagyon kemény első 200m-el kezdtek egy másik kislánnyal.

Athinán láttam, hogy az első 100m-er sem tetszik neki, látszott a mozgásán, így a táv hátralevő része, neki maga volt az armageddon. Nagyon nem ment neki, de becsülettel lefutotta, és így is bámulatos 2. helyet ért el. Athinával semmi gond nincsen, valami bujkálhat benne, hiszen meghajtva nem volt, de még csak erős edzése sem volt, ezt a kétkedőknek írom főként.

A futott időből, a bágyadtsága, mind arra utal, hogy valami vacak mismus rejtőzködhet benne, csakúgy, mint egyik csapattársában, aki sajnos beteg is lett. Én , mint a csapat vezetője maximálisan elégedett vagyok a csajokkal. Blankánál pontosan tudjuk, min kell javítani, fejleszteni, és Athina mostani futásának is tudom az okát, vagyis, hogy miből, honnan ered. Ezt a csapot gyorsan el kell zárni, és Athina újra szárnyalni fog. Most kezdődik a nyár, a Pegazusok futói kicsit visszavesznek és pihennek, mert megérdemlik. De álmainkat, céljainkat, tűzön vízen keresztül, de elérjük.  Örömmel nyugtázhatom, hogy futóink ott vannak immáron szinte minden távon a top 3-ban. Jó pihenést kívánunk Mindenkinek és sok-sok sikert az őszi idényre! Külön szeretnék gratulálni az ellenfeleknek, és edzőiknek, valamint a debreceni rendezőknek, a verseny profi lebonyolításáért. 

Hajrá Pegazusok!

Budapesti nyílt gyermek atlétika verseny……újabb hihetetlen siker!

Bizony bizony a főcím kicsit megint repülősre sikerült, hiszen a csapat felkészítésében is rengeteg repülős taktikát, elméletet használok, és hála az égieknek nagyon szépen működik. Kis csapatunkkal most is kiválóan demonstráltuk, hogy néhány maroknyi gyermek futó egy ici-pici egyesületben milyen erőt képvisel a hazai atlétika színpadán és, hogy egy teljesen új szellemben dolgozó team, mire képes a nagyok között. Olyannyira jól sikerült ez a versenynap is, hogy lassan a rövid távot is a Pegazusok gyermek futói fogják uralni bizonyos korcsoportokban. Középtávon azt hiszem, nincs mit taglalni, hiszen az eredmények magukért beszélnek. Az olvasó talán úgy érzékelheti írásomat, mintha nagyképűen fogalmaznék a futóimról, ám nagyképű eszmefuttatásról itt szó nincsen. Büszkeség és erő, céltudatosság és szívből jövő öröm vezérli írásomat. Legfőképpen arra vagyok, vagyunk büszkék, hogy egyesületünk alapításakor lefektetett célok tökéletesen megvalósulni látszanak. Elhatároztuk, hogy mindenben igyekszünk mások lenni, új dolgokat hozni az edzések felépítésében, versenyzési stílusokban, és edzéseink speciálisan a hatékonyságra irányulnak, gyerekek esetében kicsi intenzitású, kevés km számú ám jól átgondolt edzések formájában. Néhányan kérték, hogy új szemléletmódunkról soha ne írjak, mert……..! Én ezzel úgy vagyok, hogy semmi újat nem találtam ki, bárki lejöhet edzéseinkre, és nézheti azokat. A lényeget úgysem látják, az itthon az íróasztalomon születik, és bármennyire furcsán és betegesen hangzik, de ha leülsz a ferihegyi repülőtér kifutója mellé repülőket nézni, nos ott több titkunkra lelsz rá, mint edzésen.

No és találkozhatsz ott velem is párszor. Hozzál távcsövet! No de lássuk mi történt a versenyen. Most is mint, mindig Kővári Blanka sprinterünk kezdte a napot és a cél itt sem volt kisebb, mint a dobogó valamelyik foka. Blankának ez volt élete negyedik versenye és mindannyiszor dobogóra állhatott. Ezen a napon is bátor, gyors futással a kiváló 2. helyen ért célba.Nagyon büszke vagyok Blankára, mert bárhol áll rajthoz, mindig érmet szerez kezdőként, és ez bizony nagyon nagy dolog. Blankával volt egy fogadásunk edzésen, amit Blanka nyert, mindenki nagy örömére, főként én voltam ettől nagyon boldog és jót is nevettem magamban, no meg vártam az RTL-t, TV2.-t, meg a zsarukat. A mezőnyben futott még egy szintén nagy reménységünk, egy iciri-piciri kis atomantink egy 2007-es kislány, aki bizony jövő évben itt nagyon nagy dolgokat fog alkotni. Tomcsányi Bogink ebben a nagy mezőnyben a 10. tudott lenni. Nagyon nagyon örültem Bogi eredményének is. Bogi és Blanka után aztán jöttek a Pegazusok frontvadászai, nagy elszántsággal, és kegyelmet nem ismerve közeledtek a rajthoz. 600m-en egy a hazai atlétika számára még annyira nem ismert Görög harcos lépett a rajtvonalhoz, akinek képességit viszont tökéletesen jól ismerem, és most jött el az ideje, hogy felkészültségének, állapotának megfelelően bevetésre küldjem. Idén 300-on félelmetes 300m-el mutatkozott be az atlétika világában, és élete első 300-as futásával a ranglista élére ugrott.

Kirst Athina 2006-os futónk, aki még nem töltötte be a 10. évét, vagyis még csak 9 éves, nos olyat futott, hogy majd kiugrottunk a bőrünkből. Tervünk itt is volt, mégpedig az, hogy nyerjen Athina egy 1:57-en belüli idővel. Élete első 600m-es versenyén kegyetlen elszántsággal 1:55-öt futott, ami az idei év legjobb korosztályos ideje és bizony a fiúknál is veszélyes ellenfél lenne Athina. Mindig is írtam, hogy Athina ellen futni talán keményebb dió lesz az ellenfeleknek, mint Csuta Dorka ellen. Athina nem ismer kegyelmet, és valamiféle olyan tűz van benne, amire nincs is szó. Felnőtt korában ő tipikusan egy olyan futó lesz, aki utolsó leheletéig küzdeni fog és nem adja könnyen a bőrét. Nagy harcos és megérdemelten győzött. No Athina után jöttek a nagyobb csajok. Dorottya és Anna. Mind a ketten, már rutinos versenyzők. Annánál gondolkoztam sokat, hogy gyaloglásba nevezzem e, vagy 600m. A gyaloglást nyerte volna ez 100% meglátásom szerint, ám Anna hetek óta szinte minden héten új egyéni csúcsokat fut, így a győzelmet beváltottuk inkább egy értékesebb egyéni csúcs futására. Hát megérte, hiszen most is 3mp-et javított 600m-es legjobbján, így idén, már 11mp-et javított 600m-en és még mindig van benne bőven lehetőség. Anna azt hiszem egy meghatározó futója lesz a hazai atlétikának és bizony számolni kell majd vele az ellenfeleknek. Egy futamban futott Annával Dorkánk is, aki az idei évben eszméletlenül jól szerepelt minden versenyen, és másodpercre pontosan lehet vele dolgozni. Vagyis mindig a célnak megfelelően fut. Itt ezen a versenyen a célunk egy 1:43-1:45 közötti futás volt. Nem akartuk nagyon megnyomni, mert közeleg Varsó, no meg elég sok verseny van Doróban, ezért annyit kértem, hogy fusson egy közepes biztonsági versenyt és az utolsó 100m-en lazítson, mert mint írtam kell az erő Varsóra.

Ennek megfelelően Dorónk a tőle megszokott magabiztossággal, profizmussal nyerte ezt a versenyt is és futott 1:43-at. A csajok eszméletlen jól szereplése után a fiúkon volta a sor. A legfiatalabb srácokat egy olyan férfi erő képviselte csapatunkból, aki szerintem az amerikai Lockhed Martin fegyvergyártó, titkos részlege fejlesztett ki, azok akik az UFO-t is rejtegetik Nevadában. Nos egyik UFO megszökhetett, és valamiféleképpen a Pegazusoknál kötött ki. Makray Benedek 2005-ös futónk egy igazi ……….., nos nincs rá szó, vagyis lenne, de szülei nem biztos örülnének, ha azt írnám Benire, hogy egy állat. Nos Beni futására annyit lehet csupán mondani, hogy pszichokritikusra sikerült. Egy 2004-es Ikaruszos srác indult neki nagyon keményen, és láttam Beni arcán, hogy elborult az agya, és azt mondta magában. Kedves barátom! Te ma csak akkor fogsz nyerni, ha én itt a pályán meghalok, vagy lelőnek. Ezt Beni 250m-nél éreztette is versenytársával és 300m-nél nyomatékosan közölte is vele. Beni futása eddig a pontig is pokol volt, de úgy volt vele a mi terminátorunk, hogy elhozza számunkra a végítélet napját. És bámmmmmmmm 1:41. az idei év legjobb korosztályos eredménye, és biza a 2004-es ranglistán is előkel ő helyen szerepelne ezzel. A 2005-ös országos ranglistát vezeti ennek köszönhetően. Beni gyilkos hajrával győztesként léphette át a célvonalat. Benedek sokkos futás után jöttek aztán a nagyobb srácok.

Közülük is Levi és Teó. Két srácunk immáron stabilan kettő perces futók, vagyis azon belüli eredményeket is produkáltak idén, aminek nagyon örült az egész csapat. Ezen a versenyen sajnos elmaradtak az egyéni csúcsok futásai, ám el kell mondanom, hogy Teó és Levi nagyon kevés edzésből a maximumot tudják hozni, és ezért rendkívül büszke is vagyok mind a kettő gyerekre. Levivel és Teóval elhatároztuk, hogy idén az év hátralevő részében a hegyi futásra fogunk jobban koncentrálni. Pályaversenyeken óriási egyéni csúcsot futottak és ezt a gyorsaságukat vétek lenne nem kihasználni hegyi versenyeken. Ezen a napon megint szenzációs eredmények születtek. Ám talán bátran írhatom, hogy több annál. Kirajzolódni látszik a jövő, és összeállt egy nagyon erős lány csapat, no és jó hír, hogy újabb klasszis futóval gazdagodott csapatunk, aki még nem tudott bemutatkozni, mert éppen folyamatban van a felkészítése. De rettegjenek a 2005-ös 300m-es futók, mert úton van Szunyi Dorottya, aki nem mellesleg Csuta Dorottya nagy barátnője és sokat fognak együtt készülni! Zsámár Anna, Kirst Athina, Csuta Dorottya, Szunyi Dorottya, Kővári Blanka, igazi  egységet képviselnek. Kiválóan tudnak együtt dolgozni edzéseken, és fantasztikus a csapat egysége. Ők hatalmas potenciált képviselnek, és bizton állíthatom, hogy a fiúk is hamarosan ugyanilyen erőt fognak képviselni, mint lányaink. Hiszen itt is úton vannak, már a kicsik. Még egy örömhír, hogy Pócsmegyer Surányban kis falumban sikeresen elindult a Pegazus kölyök atlétika, ami természetesen teljesen független a MASZ kölyök atlétikától, mind szellemiségében és struktúrális felépítésében. Így egyesületünk, már kettő helyen is képez atlétákat, és bizony Surányban is találtam kincseket, de ez legyen egy újabb meglepetés. Na jó egy kismorzsát elhintenék, úgysem bírom ki. A kis morzsa neve Lilla. 7 éves és pokolian kemény futó. De akkor engedjék meg, hogy bemutassam Surányban létrejött csapatom futóinka nevét. Lilla 7 éves futó, Hanga 6 éves futó, Noncsi 5 éves futó, Nikol 7 éves futó és vannak itt olyan atléták is akik Petre is járnak és Surányba is. Anna, Marci, és Bogi! Kezd nagyon összeállni ez a csapat hála Istennek!

Szeretnék gratulálni minden kedves versenyzőmnek, és ellenfeleinknek, no és köszönttel szeretném illetni a szülőket, akik nélkül ezek a csodás eredmények nem lennének. Külön elismeréssel adózunk a Budapesti Atlétikai Szövetségnek, amiért ilyen nagy hangsúlyt fektetnek a gyermek atlétika versenyekre, és rugalmasságukkal, atlétika barát szellemiségüknek köszönhetően, minden gyermeknek versenyzési lehetőséget tudnak biztosítani az országban. Azt hiszem, hogy erről kelljen szólnia az atlétikának! 

Hajrá Pegazusok!

További képek, facebook oldalunkon.

Makray Anett villantott…

Múlt hétvégén rendezték meg a sok futót odavonzó, Zuglói Sportfesztivál. Ezen a neves sporteseményen kettő távon indultak Pegazusos futók, mégpedig a kicsiknek 300m-es távján, míg a nagyobb gyerekek és felnőttek a 2km-es távon versenyezhettek.

Elsőként Makray Anett kezdett neki a sprinttávnak és kemény futással, és egy szintén kemény ám szerencsés hajrával sikerült megnyernie a versenyszámot. Nagy volt az öröm, mert Anett kicsit elaludt és még időben indította meg szédületes hajráját. Őt követte testvére a méltán híres bécsi terminátor Makray Benedek. Beni nem sokat teketóriázott, ő úgy volt ezzel, hogy győzni jött, és győzni is akar. Nos tervei megvalósultak, hiszen nagyobb gond nélkül végigszáguldotta a távot és büszkén szakítottá át a célszalagot. Súlylökő palántánk, Molnár Krisztina is rajthoz állt, hiszen a súlylökés mellett imád futni, így versenybe szállt, hogy megmutassa képességeit mindenkinek. A felnőtteknél a mostanában egyre jobb formát mutató Simák Gergő indult, ám Gergőre nemrégiben lecsapott a ménkű, mert alaposan megfázott, így bármennyire is akart nyerni, most gyenge fizikuma ezt nem tette lehetővé. De szomorkodnia nem kellett, hiszen az előkelő 2. helyet szerezte meg egy nehéz futással. Elmondása szerint nagyon érezte a levertséget és a gyenge fizikumot, nem jött jókor a megfázás. Én csak gratulálni tudok neki és a gyerekeknek, mert profin versenyeztek és azért a kettő arany és egy ezüst hatalmas öröm számunkra!

Hajrá Pegazusok!

Minden Pegazusos célba ért…

Örömmel írom e sorokat, hiszen a rendkívül embert próbáló, elmét és fizikumot egyaránt kifacsaró Kinizsi 100km-es teljesítménytúrát mind az öt Pegazusos harcos sikeresen teljesítette.

Lássuk hát kik is voltak ők, akik kilépvén a szürke hétköznapok árnyékából, valami olyanba vágták a fejszéjüket, amitől mások még álmodni sem mernek. A nevük, Sáfrány Eszter, Lázár György, Lengyel Árpád, Tarnay Károly. Jómagam is elkísértem őket és szintén sikerült teljesítenem. Mérhetetlenül büszke vagyok mind a négy sportolóra, akik megküzdöttek a kemény meleggel, az éjszaka sötétjével, a fáradtsággal és a fájdalommal.

Mindannyian tudjuk, hogy 100km-t legyalogolni, már önmagában is nehéz feladat, ám itt meg kellett küzdeni a nehéz tereppel, a 3000m-es szintkülönbséggel, és bizony mindenkinek önnön magával. A hőmérséklet sem kímélt senkit, hisz bődületes meleggel ajándékozott meg minket a természet, de ugyanakkor enyhe szellő néha csillapította a hőérzet magas fokát. Nehéz szavakba önteni, hogy ki miként élte meg ezt a túrát, ám szerintem mindenki egyetért velem azzal, hogy ez egy igazi lélekfacsaró, fizikális tréning. A célba érkezénél jó volt látni, amikor megjelentek a srácok és mindenki időn belül teljesítette a küldetést. Csodálatos vidékeken jártunk, életre szóló élményekkel gazdagodtunk! A srácok azt mondták, hogy soha többé nem jönnek el a Kinizsi 100-ra. Ezen jót kacagtam, mert jól emlékszem, amikor első teljesítésem után pont ugyanezt mondtam. Én jövőre ott leszek megint és valami azt súgja, hogy a többiek is. Szívből gratulálok Sáfrány Eszternek, aki múlt évben feladta, ám most legyőzte önmagát, gratulálok Lázár Györgynek, aki szintén feladta az előző évben, de most kőkeményen harcolt, mert meg akarta mutatni kisfiának, hogy sikerül, és természetesen óriási gratulációval illetném a kettő zsivány bohém embereinket, Tarnay Károlyt, és Lengyel Árpit. Ők ketten életükben elsőként sikeresen teljesítették eme küldetést. Jó pihenést, regenerálódást kívánok mindenkinek! 

Hajrá Pegazusok!

Képek facebook oldalunkon láthatók!

Félelmetes tempó…

Csuta Dorottya futónk ma sem legózni jött, a diákolimpia országos 600m-es döntőjére. Ezt misem bizonyítja jobban, mint a bátorsága, vakmerősége, habitusa, hiszen most is felvállalta 2004-es legfiatalabb születésű futóként, hogy ő viszi a bandát a hátán, és megpróbálja ebben az igen erős mezőnyben a győzelmet ismét. A budapesti döntőn fantasztikus futással győzni tudott és célul tűztük ki a továbbjutást a varsói nemzetközi tornára, ahol már születési évenként versenyeznek a futók.

Természetesen ide Székesfehérvárra is győzni jöttünk, ám kimondottan erre a versenyre most nem készültünk, legfőbb cél Varsó volt, ami bőven sikerült is. Bizony joggal kérdezhetik az emberek, hogy megőrültetek gyerekek, hát az országosra nem készültök kicsit jobban? Bizony nem és ennek nyomós oka van, mégpedig több is. Dorónk az elmúlt héten is kettő fontos versenyt futott, ahol egyiken nemzeti gyermek csúcsot ment. Nyerte mindkettőt, de ez sokat kivett belőle. Ám ez a kettő verseny jövőben fejlődét nagyban szolgálta, így nem hagyhattuk ki és az ob-ra így nem különösebben készültünk, mondván a húrt nem javasolt túlfeszíteni. Így legbelül mindvégig tudtam, hogy ez most egy élet-halál harc lesz akár még a dobogóért is és így is lett. Azt is jól tudtam, hogy ellenfeleink készülnek keményen, mint az sejtettem is, fokozottan erre a versenyre készültek, de most is egy taktikai utasításom volt Dorónak, amiből soha nem fogunk engedni.

Dorka nagyon erős fejben és a rajt után élre is állt, de már láttam, hogy az az igazi átütő erő most nincs meg, ám az első 200m félelmetesen gyors volt így is. A 300m-nél bőven időn belül jártunk és a célegyenesbe is elsőként fordult, de ekkor már készülődtek a nagyok ketten is. Ezt most Doró nem tudta vissza verni, gyakorlatilag most nem tudott hajrázni, erre nem volt meg a kapacitása. Még érződött a futásában az 1000m-es csúcsfutás, ám így is álomszerű időt futott és megismételte szinte hajszálra a múltkori futását. Ezt jó volt látni, mert Doró fáradtan is stabilan tudja hozni az időket és eredményeket. Nincsenek versenyeiben ingadozások és fejlődése kiegyenlített. Lehetne Dorkával 1:37-et is futtatni de az az egyik legnagyobb butaság és felelőtlenség lenne és ezt soha nem akarjuk. Inkább szépen fokozatosan lazán araszolunk lefelé. Amikor az utolsó egyenesben kettő 2003-as csajszi is megelőzte, azért én nagyon csaptam a korlátra, mert Doró jobb náluk, de ereje ennyire volt elég! Persze pár perc múlva meg is nyugodtam, és jól tudtam, hogy csodát futott megint a mi kicsi Dorónk, és megjegyzem az ellenfelek sem piskóták, mindketten kiváló versenyzők és becsülettel harcoltak, amiért csak elismerően tudok nyilatkozni. De, mint írtam egy beszámolómban, Doróval meglepetésre készülünk, és ez egy állomás volt, egy nagyon fontos állomás és kiváltképpen jó hír számunkra, hogy így kissé fáradtan is tud 1:40-et futni, kevés km számból és alacsony intenzitású edzésekből.

Ezért hívom én magamban varázslónak, mert mindig varázsol. Doróval nyugtáztuk a napot és egy telefonos értékelést követően, már Varsóra készülünk, aztán egy nagy durranásra, de ez legyen meglepetés! Zárszóként szeretném gratulációmat kifejezni az ellenfeleknek is, mert mind ahányan voltak, bizony embertelen időket futottak. A második helyen végzett Veres Pankának és az első helyen célba ért Gajdos Dominikának pedig kalapom emelem, és szívből gratulálok edzőjüknek, szüleiknek, de legfőképpen nekik! Ám számomra a leg leg leg………..Csuta Dorottya! Isten áldása szálljon rá, mert megérdemli! 

Meglepetésekkel készültünk, sikerült is…

Nagy tervekkel indultunk el másnap a bécsi versenynapunk után Miskolcra, mert afféle tesztversenynek használtuk az MVSI gyermek kupát, amely minden évben kellemes környezetben vár minket egy csodálatos pályára. Idén hihetetlen nagy sikerrel mutatkozott be nálunk első igazi sprinter tanoncunk Kővár Blanka, és középtávosainknál is kieszközöltünk egy igazán jó tesztnapot, hogy éles körülmények között mérhessük fel gyorsaságunkat. Nos ha a Ferrari Barcelónában tesztel, akkor mi Miskolcon. a tesztnap több, mint jóra sikerült, ami megnyugtatóan bizonyítja, hogy az eddigi munkánk kifogástalan és a motorbeállítások precízek. Május 30.-án Fehérváron a Csuta motor 120%-on fog pörögni ez, már látszik előre.

A gyerekeink úgy futottak ezen a napon hihetetlen időket, hogy szombaton Bécsben is versenyeztek. Ennek megfelelően nem frissen jöttek el Miskolcra, de ez ugyanakkor nem látszott a teljesítményen, mert egészen hihetetlen időket, eredményeket produkáltak. Első futónk nagy reménységünk, akinek ez volt élete második futóversenye, no meg 60m-ert is másodszorra futott versenyen Kővári Blanka volt. Blanka első komoly versenyét megnyerte Vác városában, Miskolcon pedig egy szintén nagy és erős mezőnyben sikerült elérnie a hihetetlen 2. helyet. És csak hajszállal maradt el az első lánytól. Ez azért is nagy dolog számunkra, mert Blankának tényleg ez volt élete második versenye. Blanka igazi nagy tehetségünk és maradunk is vele a sprinteknél, amit nagyon élvez edzéseken is. Szenzációs, ahogyan Blanka versenyez, mintha mindig ezt csinálta volna. Blanka után jött egy csavar a taktikánkba, hiszen mindenki azt hitte, hogy 1000m-en fognak indulni a Pegazusos csajok. Hát bizony ezt szándékosan nem így terveztük. Vagyis egyikük futott csak ezren, annak is oka volt.  Kirst Athina futónkat a jövőben 600-1000m-re tervezem, ám Bécsi 800-as sikere után, gondoltam nem árt levezetésnek egy pörgős 300m. Edzéseken Athina félelmetesen gyors pedig csak 2006-os. Bizony csak ennyi és mit ment a versenyen? Szerintem senki sem számolt azzal, ami ott történt. Főleg nem az ellenfelek, hiszen soha nem látták Athinát. Én viszont jól tudtam, mi lakozik a mi Athinánkba és a rajt előtt összenéztünk, bólintottunk és útjára indult a meglepetés csomag Kirst athina személyében.

Athina nem sprinter, inkább jó középtávos lesz, nem is végzünk gyorsító edzéseket most. Ám a rajt után mindenki láthatta mi történt. Athina iszonyatos tempóval 50m után eldöntötte a versenyt. 30-40m előnnyel ért célba és bizony sokan csak ámultak, hogy ez mi volt. Én ma sem tudtam sokáig örülni, mert a következő korosztály 300-as mezőnye, már ott toporgott. Ja megjegyzem Athina nyerte a 300-at. Ja megjegyzem még nem töltötte be a 10. évét és 50mp-es 300-at futott, egy előző napi 800 után fáradtan. No de a rajtnál, már ott állt egy újabb meglepetés, Csuta Dorottya személyben. Egy kisfiú megkérdezte edzőjét,  hogy melyik a Csuta Dorottya? Az edzője annyit válaszolt, hogy tudni fogod nemsokára, amin jót nevettem amikor az edző mosolyogva rám nézett. Míg egy másik számomra kedves edző tőlem kérdezte meg, hogy ugye mi inkább közép hosszúkat futunk. Válaszoltam, hogy igen így van, csak most gyakorlunk. Az edző ránézett tanítványára, és azt mondta neki, hogy látod nem kell Dorkától tartani, mert 300-on nem jó, csak felette. Dorkára is ránéztem, élesen bele a szemébe, és vette az üzenetet. Elementáris erővel indult neki a távnak és 60m körül, már senki sem bírta vele, így szintúgy,mint Athina, bődületes, félelmetes előnnyel ért be a célba. A 44mp-es idő magáért beszél, hiszen ő sem frissen érkezett Miskolcra. Többen az edzői társadalmat ismerve, biztosan keresztre feszítenek, azért mert kettő kemény napot is beiktattam a gyerekeknek.

Hogy miért tettem, nos annak célja volt, ám közben megjegyzem, hogy a gyerekek egészségesek, erősek, jó mentális állapotban versenyeznek. Vagyis nem tojják össze magukat az árnyékuktól. A 300-ak után következett Zsámár Anna csodálatos 1000m-e, aki Bécsben iszonyatosat futott és egyéni csúcsot futott. Ott a célban annyit mondtam Annának, hogy ebben még volt 10mp. Utazol Miskolcra! Bécsben 3:35-öt futott, Miskolcon szédületes kemény versenyzéssel, 3:24:8-at. Meglett, amit hétvégére terveztünk. 3. lett Anna de élete egyik legnagyobb versenyét futotta, és ehhez az ellenfeleknek is gratulálok,mert ádáz nagy csata volt, ahol mindenki volt mindenhol. Anna eredménye azért is öröm, mert az elmúlt hónapokban elkezdett szárnyalni, megállíthatatlanul és ezt baromira élvez is mi több ezen a napon is javított újabb 10mp-et, így egy hétvégén 20mp-et javított. A nap 1000m-es futószámait a fiaink zárták, Habó Levi és Tarnay Teó személyében. A srácoktól itt annyit kértem, hogy próbálják megdönteni a tegnapi egyéni csúcsukat. Szépen jól versenyeztek mindketten és külön öröm számomra, hogy szinte minden komoly versenyen ott vannak a mezőny elejében. Ők is hónapról hónapra szépen fejlődnek, alakulnak. No de a nap végét is szépen sikerült megkoronázni a lány váltónk futásával. Izgalmas volt látni, hogy sok váltó jött össze, köztük a mi ici-pici kis különítményünk.

Nekünk nem volt B váltónk, csak egy viharvert ám összetartó kemény lány csapatunk. Ráadásul nálunk kettő 2006-os lány is futott, habár mindkettő átkozottul gyors. Sok futam volt, mi kb. a közepábe kerültünk és tudtuk, hogy jók leszünk. Azok is voltunk és a múlt évi 4. hely után, most a csodás 2. helyet sikerült megszerezniük a csajoknak. Micsoda futás volt atya ég!? Ráadásul nekünk nincs is kimondottan sprinterünk, leszámítva Balnit, ám ő sem egy régi rutinos róka a szakmába. Hát ez, már sok, akarom mondani sokk egy hétvégére. Ennyi győzelem, dobogó, helyezések, országos csúcsjavítás. El is fáradtunk, vagyis a gyerekek nem, de én igen. Onnan lehet tudni, hogy minden hülyeségbe benne vagyok versenyek után, de most csak az ágyam lebegett a szemem előtt. Azért toltunk egy jó fagyit, meg friss epret ettünk Mályiban. Aztán irány az autópálya, belöktem a zenét és zúztunk hazafelé Pestre, olyan lélekkel, olyan örömmel, mintha valaki az ötöst nyerte volna meg! Higgyétek el, mi szombaton, és vasárnap többet nyertünk annál. Már nem kell senkinek semmit bizonygatni. Magunknak sem kell többet semmit, mert hiszünk egy olyan álomban, ami teljesülni fog és ehhez nem kell semmi más, csak tovább csinálnunk azt az utat, amiben csak a Pegazusos futók hisznek! A miskolci verseny margójára: Bécs után jól tudtam, hogy gyermekeink nem frissek, ám stratégiailag fontos lépének tartottam, hogy leutazzunk az MVSI kupára. Az, hogy ki min futott is jó döntés volt, amit edzéseken át is beszéltünk, mi miért történik. Ezt a gyerekek megértették és mindenkinek tiszta volt minden. Kihajtom e a gyerekeket? Kérdezhetik sokan. Erről szó sincs, hiszen jól tudom, hogy lényegesen kevesebbet edzenek ellenfeleinknél. Akkor mitől ennyire jó ez a csapat, amely talán a legkisebb létszámmal dolgozik az országban? Nos van e titkunk? Őszintén mondom, hogy van is meg nincs is. Van, mert műhely titkainkat senkinek sem adjuk ki, de mi is ez a titok? Kérek mindenkit higgyék el, minden edzőnek ott van az orra előtt. Mindenkiben ott van, csak a rohanó világban háttérbe szorult, és egyre haloványabb a lángja. A titok mindenkiben ott van. Gedeon Zsolt, vagyis én nem vagyok guru, sztáredző, mi több egy egyszerű mezei parasztgyereknek tartom magam, akinek van egy nem mindig szalonképes stílusa. De a gyerekeink mégis egy olyan csapatban, egy olyan oktatásban részesülnek, amivel én még nem találkoztam sehol. Nagyon büszke vagyok a hétvégi versenyzőkre!

Hajrá Pegazusok!

Hajrá Magyarország! 

A csapatversenyt is a Pegazus atlétika nyerte, új országos csúcs született…

Bizony bizony mondom néktek kedves barátaink, hogy az Úr 2016. évének, május havának 21. napján áldás hullott alá a Pegazus gyermek atlétáinak fejére, mert a jónál is jobban szerepeltek a bécsi nemzetközi atlétika versenyen, ahol többek között Szlovák, Litván, Angol, Német, Olasz, Orosz, Francia, és Osztrák versenyzők is rajthoz álltak. Elsőként 2007-es születésű sprinter palántánk ismerkedett meg közelebbről a 700m-es távval, ami immáron nem az ő távja, de edzésnek, élménynek mindenképpen kiváló volt, hiszen Bogi fantasztikus futással a 4. helyen ért célba hajszállal elmaradva a 3. helyről. Bogi a hajrát sajnos nem időben indította el, pedig volt benne power bőven. Bogi után jött egy fergeteges ősi erő, egy trónkövetelő.

Kirst Athina csapatunknál is trónkövetelő szerepben lépett elő, és itt a bécsi versenyen is. A rajt előtti órákban többen jelezték felénk, hogy az ellenfél táborában van egy leány,aki eddig minden versenyt megnyert és ő a legjobb a korosztályában. Láttam is a kislányt és tényleg jó mozgású, gyors lányt láttam. Athinára néztem és annyit mondtam neki……nem lesz gond, megnyered. Athina szemei tűzben lángoltak és, már nagyon várta a rajtot. a rajtnál megszűnt létezni körülötte a világ és tudtam, hogy itt kő kövön nem marad. Elrajtoltak, Athina azonnal rendet vágott a tömegben és azonnal élre tört, ám akadtak társai, követői, hogy ne unatkozzék. Így esett meg az, hogy ez a 800m, 400-ig eléggé tempósra sikerült és innentől kezdve egyre jobban leszakadtak az ellenfelek, ám nem annyira, hogy hátra lehessen dőlni. Szívták magukat rendesen, de Athina a cél előtt 150m-re eszméletlen nagyot hajrázott, biztos ami biztos alapon. Hősként ért célba, mert az eddig verhetetlennek hitt favoritot sikerült legyőznie. A célba érkezés után megkerestük kis ellenfelünket és Athina és én is gratuláltunk neki. Ekkor, már a tömegben kerestek minket és olyan történt, ami idehaza nem is emlékszem, hogy történt e valaha velem, velünk. A kislány edzője keresett meg minket, és a hazai sémának megfelelően, már kezdtem azt hinni, hogy valamit problémázni fog. De más történt. Mosolyogva, fülég érő szájjal jött oda hozzám és meleg igaz sportbaráti kézfogással gratulált, majd tette ezt Athinánál is.

Áradozott Athináról, hogy nem látott még ilyet, és sok sikert kíván nekünk és örül, hogy itt voltunk, mert nagyon kedvelnek minket. Én meg csak álltam ott az ámulattól, mert boldog voltam, hogy létezik ilyen. Itt Bécsben mindenki ellenfél volt egymással szemben, nem ellenség. Itt úgy éreztem magam a gyerekekkel, hogy jó ide jönni versenyezni, hiszen sehol semmi feszültségármány, irigység és elismerik a futóink teljesítményét. No de haladjunk gyorsan tovább, és ugorjunk be a stadionba, ahol folytatódik csapatunk nagy menetelése. Itt kettő lány és három fiú futónk lépett a 60 ezres stadion futó csíkjára, mind a négyen 1000m-en. A verseny szervezői iszonyatosan profin készültek, minden precízen, pontosan zajlott, nem spontán jelleggel. Az 1000m-ert a csapat terminátora Makray Benedek kezdte. Mit írhatnék a versenyéről? Még nincs 11 éves, futott 3:08-at a versenyen egyedül. Senki sem bírta vele a tempót, mert a rajt pillanatától elszabadult a pokol. Egyedül futotta végi, és érte el ezt a nem mindennapi eredményt, pedig nagyon sok ellenfele volt a mezőnyben, de ez az idő durvára sikerült. A lányoknál elsőként Dorka és Anna álltak a rajthoz. Sajnos a rajtot követően a mezőnyben volt néhány kamikáze pilóta is,akik bizony elvittek magukkal több futót, így Dorónk és Annánk 70m-en keresztül bunyóztak, mire előre jutottak.  No de Dorkának sem kellett több, szépen elegánsan nem erőből elkezdett tempózni. Egy ellenfél kislány 200m-ig nyüstölte Dorkát, ám felhagyott vele, mert érezte, hogy Dorka nagyon erős. Így esett meg az, hogy Dorottya 800m-ert egyedül futott még, és nem kifutva magát ért be a célba 3:10:05-el, ami új gyermek országos csúcs! Anna eközben a negyedik helyen tempózott, de egyszer csak olyan történt, amitől kiugrott a szemem….. akkorát hajrázott, mintha éppen 200-at futna maxra. Így a 2. helyet is Pegazusos futó nyerte a nagy, és népes nemzetközi mezőnyben. Hű mekkora volt az öröm, el lehet képzelni! Eddig 3 arany, 1 ezüst, egy 4. hely, és éreztük, hogy a csapatok közötti versenyben is valahol az első második helyen vagyunk. A nap záró száma a fiúk 1000m-e volt, ahol Tarnay Teó és Habó Levink indult. Levitől és Teótól annyit kértem, hogy élvezzék a futást, és a jelenlegi képességüknek megfelelően versenyezzenek. Ezt maximálisan jól meg is tették.

Levi útközben arra a döntésre jutott, hogy kiprésel magából még egy kicsi extrát, amit Teó is kifigyelt így a vége derekasra sikerült. Ennek köszönhetően mindkettő fiú egyéni csúcsot futott ezen a szép, és professzionális versenyen. Amit kellett, azt tökéletesen meg is cselekedték. Ezután a stadionban elkezdtük a fotókat gyártani és elindultunk a stadion melletti színpadhoz, ahol félelmetesen sok ember gyűlt össze. Izgatottak voltunk, hogy vajon ki nyeri a csapat kupát.

Eljött a pillanat, amikor is az egyéni versenyzőket kezdték el hirdetni. És eljött a pillanat. Ott ültek ennek a kis csapatnak a futói a színpad előtt és hallgattuk a mikrofonba beszélő hölgyet. 3. hely xy csapat. 2.hely xy csapa. 1.hely Pegazus SME Magyarország! Jeeeeeeeeeeeeeeeeeee ugrottunk fel nagy örömben, és mindenki nagyon boldog volt, főleg amikor azt a szép nagy serleget átvehették a gyerekek. Én annyira büszke voltam mindegyikükre, mert megérdemelték a sikert. Boldogok voltunk, úsztunk az örömben és arra a közös nevezőre jutottunk, hogy irány a vidámpark, ahol aztán jöhetett az ereszd el a hajam. Nekem még nem állt meg az élet, mert a verseny jegyzőkönyveit elküldtem az illetékeseknek. Kemény, és hosszú nap volt, ahol tiszta szívvel, méltó módon képviseltük a piros fehér, zöld nemzeti színű zászlót. és a Pegazusok címerét. Hazafelé úton, már a másnapi miskolci versenyen járt az eszem, hogy miként fogunk ott is győzni. Mi győzni megyünk mindenhová. Este hazaértem, de örülni sem tudtam nagyon, annyira fáradt voltam. Reggel vonattal mentem Bécsbe, és későn értem haza, közben arra gondoltam, remélem a gyerekek, már ágyban vannak,mert Miskolcon világvégét akarunk rendezni, ehhez viszont pihenni kell. Én is lefeküdtem, de amint lehunytam a szemem, már csörgött is az óra. A verseny margójára még néhány gondolta. Többen kérdezték, hogy miért járunk ki külföldre, hiszen szegény kis csapat vagyunk, ám megjegyzem hozzuk rendesen az eredményeket, szállítjuk folyamatosan. Erre talán nagyon egyszerűen tudnék válaszolni. Szlovákiában, Bécsben, Horvátországban, Németországban, Lengyelországban eddig mindig olyat tapasztaltam, tapasztaltunk, olyan mérhetetlen nagy szeretetet, profizmust, elismerést, amit idehaza elvétve sem nagyon. Én azt látom, hogy külföldön valahogyan másról szól a dolog, másként gondolkoznak, közös célért dolgoznak. Varsóban is elismerően gratuláltak Dorka miatt, Ausztriába, már haza járunk, de pl, Németországban is történt olyan, amit idehaza soha nem tapasztaltam a 24 évem alatt. Soha.

De a legfőbb indok, amiért szeretünk kijárni, az, hogy ott nem ellenségek vagyunk, hanem ellenfelek, akik egyenlő feltételekkel versenyezhetnek. Ölelkezünk idegen edzőkkel, versenyzőkkel és talán ez, az ami hiánycikk idehaza. Kinek köszönhetjük a sikereinket? Természetesen a versenyzőinknek, atléta palántáinknak, de a csapat eredményei nem léteznének a szülők segítsége nélkül. Ez a csapat életképes, mi több már mindenki látja, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek. Mégis a legnagyobbak, a nagyok mit sem törődnek velünk. De Istennek nagy hála, amiért ilyen szülői hátterünk van! Ezúttal szeretnénk megköszönni minden jólelkű barátunknak a biztatást, a gratulációkat, ami rengeteg erőt ad nekünk. Egyet megígérünk mindenkinek! Ez a csapat létezni fog. Ez a csapat győzni fog, és irdatlanul rágós falatok leszünk mindenkinek! Győzelemre születtünk, ezért élünk, dolgozunk!

Ui.: másnap Miskolcon aztán jött a pummmmmm!

Hajrá Pegazusok!

Hajrá Magyarország!

További képek facebook oldalunkon!

Lengyel. Lázár, Hódosy fontos pontokat szereztek…

Ezen a csodálatos májusi napon a Futapest kupasorozat egyik, ha nem a legszebb állomásán is megjelentek csaptunk futói közül a hegyi zergék. Nem csak, hogy megjelentek, de egyesületünket kiváló eredményekkel képviselték a salgótarjáni vidéken.

A korcsoportos versenyben igencsak fontos pontokat gyűjtött Lengyel Lizett, aki 3. helyével fentebb tornázta magát az éves ponttáblázaton. Lengyel Lauráról szintén ez mondható el, aki kisebb betegeskedés után egy nagyon laza futással tért vissza. Lázár Gyurik, szintúgy, mint Lizett, nos szárnyakra kapott, hiszen immáron rendszeresen dobogón végez és bizony nem titkolt vágya az év végére dobogóra állni az éves pontversenyben. Hódosy Márk értékes 5km-t futott, hiszen megnyerte a korcsoportos viadalt, és abszolútban is első helyen végzett egy derék ellenfelével, aki felnőtt versenyzőként szerepelt. Lázá Gyurink is immáron stabil terepfutó, aki még nagy barátságban van a rövidebb távokkal, ahol mindig hozza a formáját, és sikeresen, élvezettel versenyez. A hosszabb távon sajnos Lengyel Árpi és Tarnay Karcsink eltévelyedtek kicsit, ám ők is, mint mindenki, csodálatos élményekkel térhettek haza Salgótarján káprázatos vidékéről. Gratulálunk minden versenyzőnknek, hiszen maximálisan megdolgoztak a sikerért! 

Eredmények 5km: Lengyel Lizett 3.hely, Lengyel Laura 5.hely, Lázár Gyurika 2.hely, Lázár György 6.hely, Hódosy Márk 1.hely