M4 SPORT és Zsámár Anna futónk

Kis csapatunk nagy futója, fényes hírnévre tett szert…

Örömmel jelentem, hogy immáron hazánk egyik legnagyobb sporttal foglalatoskodó csatornája, az M4 sport megkeresett minket, hogy kis bajnokunkkal szívesen készítenének riportot. Ez meg is történt, amit itt tekinthettek meg egy linken keresztül.

13164283_892775607515217_5644832974889349127_nHamarosan következik Csuta Dorottya sztár futónk a következő adásban. A kisfilm 10:30. percétől következik Anna. Dorottyával szerdán készülnek a felvételek. 

Kellemes szórakozást kívánunk!

Link: http://www.mediaklikk.hu/video/kisbajnok-2016-04-24-i-adas/

Zarándokút 3. állomása- Mecsek vöröslő sziklái

Éles fény és melegség vette körül, amikor először simogatta meg a langyos szellő. Furcsa volt a csupasz bőr érzete és lenyűgözte a sok érdekes hang, amit most oly élesen hallott, mivel a vékony védőréteg már nem választotta el Őt ettől a külvilágtól. Jó volt érezni az Anyukáját és Apukáját. Főleg amikor testükkel melegítették vagy táplálták Őt finom ízekkel. Gyorsan teltek a napok és ahogyan erősödött, egyre hívogatóbbak és egyre vonzóbbak voltak az ismeretlen messzeségek. A szomszédos fán mozgó lények és a különös hangok. Nem beszélve a 4 ággal távolabbi fészek követelőző, de számára olyan tetszetősen csengő hangjairól. Türelmetlenül várta a pillanatot, amikor a szüleihez hasonlóan Ő is elrugaszkodhat. Oda… A láthatatlan messzeségbe. A mindenségbe! Csak izgatottság és vágy élt benne. Hogy Ő is, mint a nagyok végre repüljön. Mikor már képes volt kihajolni, mindent tanulmányozott, ami és aki élt, mozgott és repült. Tudta-pontosan tudta, hogyan fogja majd Ő is megtenni, biztos volt benne, hogy milyen érzés és miként fog újabb és újabb manővert megélni. Minden pillanatát megtervezte, elképzelte és megálmodta. Olyan magabiztos izgatottsággal várta türelmetlenül a pillanatot, hogy már másra gondolni sem tudott.

Ekkor történt az. Egy pillanat alatt. Minden megváltozott.

És ezután csak halvány emlékképek maradtak. A tiszta örömteli vágy helyet kellett, hogy adjon a túlélésnek. Ami keményen, ellentmondást nem tűrően türemkedett be mindennek a helyére – mi korábban az életét kitöltötte. Egyszerűen nem maradhatott ott más. Túl kellett élnie. És Ő küzdött. Minden pillanatért, minden percért. Maga sem tudta, hogy honnan és egyáltalán miért ez a mérhetetlen kitartás, csak tette, amit tennie kellett. Újra és újra.

Egyszer azon kapta magát, hogy már nem lepi meg semmi. Tudta úgy is megoldja. Csak várta az újabb feladatot, nehézséget, mit le kell küzdenie, gondolatok és érzések nélkül. Már nem akart és nem érzett Ő semmit. És nem is érdekelte semmi. Ezt tanulta meg. Ezt kellett megtanulnia.

Ekkor sodorta el a nagy szél. Egy ágon igyekezett rendezni tollait a lezúduló víztömeg közepén, amikor meghallotta azt a hangot. Majd egy újabbat. A sűrű eső alkotta fátyol mögött másképpen rajzolódtak ki a fények. És a vöröslő sziklák között felfedezett valamit, ami szívbemarkolóan fájt. Lüktető szívdobogása lett és minden porcikája remegett. Meglepődött ezen az érzésen, elszorult a torka és könnyes lett a szeme. Egyszerre volt csodálatosan mélyen szép és iszonyatosan fájdalmas. Mint akkor. Akkor?! És ebben a pillanatban valami kezdett tisztulni. Szíve még gyorsabban dobogott, rájött a szédülés és talán még hányingere is lett. Rettenetes érzés kerítette hatalmába!

Nem-nem-nem! El innen, gyorsan! Ezt képtelen megélni. Te jó ég!

De nem mozdultak a szárnyai, csak gubbasztott és tűrte, hogy megállíthatatlanul eltöltse az a melegség, aminek emlékei fájdalmas könnyekkel ölelték át a szívét. Érezte, hogy hazaért. Itt vannak a gyökerei és mindaz mi egykor oly finom biztonsággal ölelte át és veszítette el egy szempillantás alatt! Az Ő hibájából, mert valami rosszat tett, nagyképű volt és túl sokat gondolt magáról biztos volt benne, hogy valamit rosszul csinált, vagy nem az volt, akinek lennie kellett volna. DE a miértre itt már nem volt szükség, erre nem volt idő, mert a hely mi körülvette megállíthatatlanul – teljesen átvette az irányítást az érzékei felett.

És akkor, mikor már nem állt ellen, hirtelen minden megelevenedett. Életre kelt az Akkor. A szeretet és biztonság melegsége. A jövő vágyai, az önbizalma, a képességei, a tervek és a magabiztossága, hogy miként is fogja az első óriási tettét megtenni. Hallotta a víz morajlását és azt a felejthetetlen madárkórust. Ott, akkor a fényben meglátta a sok-sok kedves ismerőst és az összetartozást. Nevettek és táncoltak. Ritmusos vidám zene, öröm, finom virágillat volt a levegőben és mindenhol tűz lobogott. Állatok hangja és a nevetéseké.

Tudta, hogy minden megváltozik mostantól, mert hazaért. Nagyon nyugodt lett.

Újra repülni tudott. Ahogy szárnyai csendesen manővereztek az esővel teli levegőben, bölcsen és békésen hagyta háta mögött mindazt mi vele történt.

Így értett meg mindent. Most már tudta mit kell tennie – végérvényesen és kitörölhetetlenül tudta mit kell megteremtenie.

20160514_104847 (1024x614)20160514_111854 (1024x614)

20160514_111704 (1024x614)20160514_113348 (1024x614)20160514_111927 (614x1024)

20160514_113157 (1024x614)

Molnár Zsolti legfrissebb írása

2016. május 08. Futapest, Kartal

Sebzett vadként az utóbbi két verseny után lélektanilag nem a legoptimálisabb körülmények között közeledett az esemény. Térdre hullottam, de szerettem volna bebizonyítani magamnak, hogy az elmúlt két verseny csak kisiklás volt, és újra talpra állva indulni, itt. Akartam, hogy törjön elő belőlem az állat újra harcolva küzdve a sikerért a szép eredményért. Ebben segítségemre lehetett volna helyszín mit már futottam, tudhattam mi vár rám. De kényszerűségből hogy a mézengúzok társasházait vagy inkább garniszállóit kissé elkerüljük az útvonalat is ilyen mértékben módosítani kellett. És ezen a reggelen sem világmegváltó derűvel és optimizmussal ébredtem, főleg, hogy csapatom kikapott az MK döntőben, amit a helyszínen drukkoltam végig. Továbbá „tüzesen sütött le a nyári nap sugára”. Meleg. Párás meleg fogadott, ami nem a legideálisabb futóidő számomra. Így gyorsan faragtam a magamtól elvártakból. De mindenféleképpen egy erős, odapakolós edzést szerettem volna az eseményből kihozni. Ezen a tényen az sem változtatott, hogy nagyon vidám baráti hangulatban vártuk először a rövid – (4) majd a hosszútáv (13) rajtját a Pegazusos szülők, versenyzők, edző-bával együtt. Ez utóbbi rajtvonala mentén a három muskétás is felsorakozott (Árpi, Karesz és én). A startnál jól helyezkedtem, jól pozícionáltam magam ez abban mutatkozik meg a legjobban, hogy nem kellett nagyon tolonganom a mezőnyben, kevesen előztek meg és nekem is csak keveseket sikerült. A verseny első szakasza egy huzamosabb emelkedő kb 5,5 km keresztül, kb 100 métert szintemelkedéssel mezőgazdasági területek között. A meleg és az út rendesen szívta folyamatosan az energiámat. Majd lassan beértünk egy kis erdei szakaszra mely enyhítette a nagy meleget. A kb 2,5 km szakasz eleje még egy kis szintemelkedést tartalmazott, majd egy rövid, de erős esésű meredély következett. A meredek aljától visszakapaszkodtunk 70 méter szintet uszkve 900 méteren. Következhetett a jóleső szinte szabadesés szerű futás lejtőn, majd 2,5 km keresztül. Remek érzés megtapasztalni milyen sebesség elérésére lehet képes az ember. Persze erővel és tüdővel bírni kell. Ekkor már ismét csak kalászosok között pörgettük a kilométereket. Következett a verseny utolsó szakasza, itt tértünk el a tavalyi versenyútvonaltól, el kellett kerülnünk a méhkaptárokat, stagnáló vagy kissé emelkedő szintkülönbséggel. A verseny e szakaszára már erősen elfáradtam nem tudtam úgy tolni, ahogy szerettem volna. Ez a futás inkább munkás volt, mint mókás. Futapestes versenyen most tapasztaltam először olyat, hogy rossz útvonal szalagozás. Emiatt többen is a vezető bolyból más irányban futottak. Egy pillanatra engem is megtévesztett a hibás szalagozás, de a mögöttem lévő tapasztaltabb futó segített a hezitálás feloldásában és adott érthető tanácsot merre kell folytatnom utam. Részben ennek is köszönhetem, hogy végül sikerült korcsoportban 4. helyet elérnem. Ebben az erős mezőnyben dicsőség a dobogó közelébe is férni.

.13147456_993043150780214_7724875062136559743_o (1)13173365_892857234173721_8062264887442257093_o

Nem hétköznapi csapat, nem hétköznapi futói…

Olajcsere, futómű ápolás…

Nos kedves olvasóink, újra bejelentkezünk egy nem hétköznapi tudósítással, hogy segítsünk betekintést nyerni a csapatunk napi életébe, no és természetesen hasznos információkat tudhat meg mindenki arról, hogy mitől vagyunk mi annyira sikeresek. Esetünkben most a szenior futók közül is a férfi kemény maggal, a ”B,, közepet szeretném önöknek bemutatni. Név szerint Árpi, Zsolti, Karcsi, és Gyuri, a négy zsivány. Zsiványaink, útonállóink minden héten szorgalmasan róják az értékes kilométereket, hogy kitűzött céljaikat aztán elérjék. Ennek érdekében most, mint írtam, a hosszabb távokat szorgalmazzuk, és meglepően szeretik is zsiványaink a hosszú futásokat, még én magam is meglepődtem, hogy állandóan távfutásban gondolkoznak és edzések elején, már szinte kikönyörgik nálam, hogy ugyan már had fussanak ki a szigetre.

e4653422-926f-47e7-b594-78082533678bÉn ennek nagyon örülök,mert a kilométereknek megvan a pozitív hatása, főleg úgy ha útközben kiegészül ”olajcserével és futóműápolással,,! Tegnap négy muskétásunk szintén útnak indult a varázslatos és rejtelmes Margit-szigetre, hogy bizonyos kilométer után, mint a forma 1-ben, megejtsék a szokásos karbantartást, amiről én,mint csapatfőnök nem sokat tudtam. No de egy szemfüles lesifotós elcsípte a keményen edző, vért izzadó zsiványainkat, amint éppen a szükséges tuningot elvégzik a versenygépeken. Amikor megtudtam, hogy mi folyik, értsd szó szerint, szóval, hogy zsiványaink azért is imádják a szigetre való futást, mert legurítanak egy kis sört, hát iszonyatosan jót nevettem, hiszen,már  itt van előttem, amint edzés előtt kérlelő tekintetekkel kérik is,hogy Zsolti futhatnánk a szigeten? És mellette még a rafinált csalfa mosoly az arcukon, ott vigyorognak, közben minden a szemem előtt zajlott! Na csibészek holnap kemény edzés lesz, de pályán ám! Végül csak annyit mondanék ehhez a történethez, hogy talán ettől is olyan jó ebbe a csapatba járni, mert a sok munka, a jó eredmények mellett, rendkívül színesek vagyunk, sokat nevetünk, örömmel járunk be a pályára……..ééééééés a szigetre is ugye!? 🙂 A zsiványaink meg maradjanak mindig ilyenek, mert rendkívül jó emberek mind!

Hétvégi éremesők, Zsámár Anna duplázott. 2016.05.07.-08.

Terepen, utcán, váltóban is lecsapott a sivatagi vihar…

Elsőként a beszámolóval kezdeném, egy nem hétköznapi tálalásban, és csak ennek a végén ismertetem tárgyilagosan a hétvégi eredményeinket. Jó szórakozást kívánok mindenkinek, ennek a nem éppen hétköznapi csapat, nem éppen hétköznapi weblapján…

Eme csodálatos hétvégén a Pegazus Tiger’s futói, rúgtak, csíptek, haraptak, és arattak. Harci kedvünk rendületlen és futóink szomjazták a sikert. Ennek megfelelően kicsi, ámde rendkívül operatív képességekkel rendelkező gyermek és felnőtt különítményeink, csodálatos hazánk különböző vidékein hajtottak végre sikeres bevetéseket. A felderítést a csapat edzője végezte, Silent Eagle, vagyis csendes sas bevetési kódnévvel ellátva. A sikeres felderítést követően az első sikeres csapást a sülysápi futónapon végezték el, speciális vadászbombázóink. Második napon terepen végeztek lokális támadásokat kis és nagy futóink. Kezdjük a missziók első napi kiértékelését Sülysáppal. Kezdeném azzal, hogy a csapásmérést mindenki túlélte.

13177046_10209236279882068_7882339773772422514_n

Az első bevetési parancsot Móró Marci és Tomcsányi Boglárka kapta, helyi idő szerint 10:05-kor. Az akció pontban elindul és vadászaink sikeresen elrajtoltak a HUN 001 Sülysáp bázisról. Az akció olyannyira jól sikerült, hogy kettő bátor harcosunk megszerezte az első és a harmadik helyet az 1200m-es távon. Tomcsányi Bogink útközben turbolenciába került, emiatt visszaesett a 3. helyre, és mire a rendszer újratöltött, a misszió véget ért, de a küldetést sikeresen teljesítette. Móró Marcink a rajtot követően az ellenfél hatalmas hadosztályait sikeresen maga mögött hagyta, és a végén csapott össze egy fürge harcossal, ám a mi harci versenyzőnk az utolsó 400m-en beindította az utánégetőt és magabiztosan ért célba. Következett egy ízig vérig harapós csapásmérő atléta, Zsámár Anna személyében. Annát, már a rajtnál kóstolgatták a helyi erők sötét vadászai, ám Anna páncélzata erősen állta a támadásokat. A rajtot követően az ellenfél erői megpróbálkoztak tiltott eszközöket bevetni Anna ellen, ám versenyzőnk gyorsaságával és full kontakt ellencsapásával nem tudtak mit kezdeni. Ez olyannyira sokkos állapotokat idézett elő az sötét erők alakulatai között, hogy az 1500m-es táv első 200m-e után, már pilótáik katapultálásra készülődtek, viszont a mi kis vadászunk éppen,hogy felvette az utazó tempót, amivel aztán kényelmesen landolt a célban, megszerezvén a csodálatos aranyat. A versenynap végére maradt a vadászváltók összecsapása. Ebben a speciális egységünkben négy bátor fighter pilot vállalta el a bevetési parancsnak megfelelően a piszkos munka elvégzését. Az első brutális erejű gyorsulást a félelmetesen elszánt és harcedzett futónk, Kirst Athina ezredes asszony hajtotta végre.

13118989_10209236288242277_8473415931421968429_nAthina ősei a Görög légierőben kapták a kiképzést, ezért a harci moráljában ez minden versenyen meg is látszik. A történethez hozzátartozik az is, hogy az ellenfél idősebb serdülő korcsoportos erői közül az egyik női versenyző egy eléggé lenéző megjegyzést tett a Pegazusok csapásmérő egységére, mondván, hogy nekik ezekkel a kicsi gyerekekkel kell majd futniuk? Nos az irányítótorony rajt vezényszava után, Athinánk egy Pánámá bombásztikkal intett szelávít ennek a kedves leányzónak, aki legközelebb már csak a célban találkozott, az akkor, már kipihent harcos Athinánkkal. Bizony régen volt az a csokító reklám a tv-ben, hogy ne ítélj elsőre. A váltó harci alakulatot Tarnay Teó titán vitte tovább, és Teó nyomta ami a csövön kifért, és szedte a futóműveit, ahogy csak tudta, és még a bogjas haja is irányba állt. No Teó után jött ám a következő őrület, Lengyel Lizett Pegazusos démoni szélvész formájában, és futóművei magasabb fordulaton  pörögtek, mint egy Boeing 737-es turbinái én mondom nem más. Lizett, akinek az apja Árpád és karatézik, nos ámulattal figyelte, hogy kedves kicsi törékenynek hitt leány, miként söpör végig a pályán a Catrina hurrikán erejével. Hát nekem is, mint  a csapat szigorú, kíméletlen, állati kiképzőjének is leesett az álla és csak nyelni tudtam nagyokat. Végül az utolsó váltó emberünk Habó Levi, Hotel Lima hívójelű vadmenyét sprinterünk hozta amit kellett, és dübörgő hajtóművekkel tépett be a bázisra. Ennek köszönhetően váltónk aranyat nyert és örültünk, hogy minden pilótánk épségben bejött a bevetésről. Második napon a Futapest cross csatamezők közül az éppen aktuális Kartal zónára csaptunk le egynéhány futóval.

20160508_133121 (1024x614)

A rövidebb bevetéseken Lázár Gyurika speckó kommandósunk ért el kiváló bázispontokat és egy gyönyörű bronzérmet, míg a lányoknál egy duplázót köszönthettek a harcosok soraiban, aki nem más, mint a rettegett nevű Zsámár Anna démoni futónk. Anna előző napon 1500-on nyert aranyat, míg most 4km-en is megismételte ezt terepen. A nagyoknál egy igazi régi csatagépünk Simák Gergő hajtott végre akciót, és megszerezte a kiváló második helyet. Szuper eredményeket értek el még, és ezzel fontos pontokat gyűjtöttek a tabellán, Legyel Lizett és Laura, Molnár Krisztike, Habó Levink, Tarnya Teónk harci egységei, valamint a nagyobb távon is remekeltek oldtimer gépeink, nevezetesen Tarnay Karcsi, Lengyel Árpink és Molnár Zsolt Mr. Törley. Mindannyian kiváló futók és emberek, emiatt mérhetetlenül büszke is vagyok egytől egyik rájuk. 

 

A beszámoló margójára: Mint olvasható, látható, a vicces körítés mögött, egy nagyon szorgalmas, jó felkészülés eredményeit olvashatják kedves barátaink és a szakmabéli érdeklődők. A Pegazus atlétika csapata nagy hangsúlyt fektet a ténylegesen speciális képzésre, aminek köszönhetően sikeresen tudnak versenyezni, legyen szó pálya, vagy netán utcai, terep versenyről. Büszkén jelenthetem ki, hogy kis csapatunk az egyik legdinamikusabban fejlődő csapat az országban, amely meg merném kockáztatni, hogy többet versenyez, többet jár hazai és külföldi versenyekre, mint bármelyik másik atlétika egyesület az országban. Eredményeink mögött egy nagyon összetartó, egységes, erős szellemben dolgozó gyermek és felnőtt szenior csapat áll, és természetesen a szülői háttér, akik nélkül nehezebben érhetnénk el ezeket a sikereket. Sajnálatosan ezeket az eredményeket az illetékes szövetségeknél, önkormányzatoknál egyáltalán nem értékelik, így elmondható, hogy az országos és nemzetközi eredményeinket a csapat önerőből teljesíti, hiszen soha, ismétlem soha nem fogjuk magunkat eladni, mert a PEGAZUS atlétika versenyzői harcra születtek és győzelemre. Morálunk, és mentalitásunk hihetetlenül erős és egységes, aminek köszönhetően álmainkat folyamatosan meg tudjuk valósítani. Szeretetben, jókedvben, békében edzünk, készülünk, és élvezzük az életet, a jelent. Aki a jelent nem élvezi, az a jövőt nem érdemli!

 

Szívemből gratulálok Nektek……..nektek Pegazusos futók!

 

 

Csuta Dorottya, 600m, 1:39:97, új U13-as nemzeti rekord! 2016.05.05.

Diákolimpiai varázslat, országos varázslat, időtlen idők óta nem futottak ilyet, ennyire fiatalon…

Diákolimpia, Budapest döntő, 600m:

Csuta Dorottya 1.hely, Budapest bajnok!

 

Május 5.-én Budapesten rendezték meg az idei évi diákolimpia fővárosi döntőjét, amely final-ban ott voltak a hazai atlétika meghatározó erős futói, atléta palántái is. Közöttük is egy rendkívül szerény, kedves, ámde hihetetlenül keményen és gyors versenyző leány, Csuta Dorottya személyében. Dorottya a diákolimpia ezen versenyén is a fővárosi Szilágyi Erzsébet gimnáziumot képviselte, no és természetesen egyesületét, a Pegazust is. A verseny előtti napokban, hetekben tudtuk jól, hogy idén sokkal nehezebb dolgunk lesz, mert 2003-as futók ellen is kell versenyezni, ami azért némiképpen feladta a leckét, hiszen Dorónk ráadásul a 2004-es év vége felé látta meg a napvilágot. Nos ettől nem ijedtünk meg, mindazonáltal inkább motivált minket, hogy egy kis meglepetéssel szolgáljunk az ellenfeleknek. Megjegyzem gyorsan, hogy Doró maximális tisztelettel tekint minden ellenfelére, és rendkívüli alázattal dolgozik azért, hogy profi futó legyen belőle.

13174002_1594129420902273_9062411283021604646_nNos eljött a nagy nap, ami nagyon fontos volt nekünk, hiszen innen lehet továbbjutni az országos döntőre, ahonnét a nagy varsói nemzetközi viadalra lehet qvalifikálni. Az első fontos lépést megtette Doró, hiszen csodálatos, és hihetetlen idővel sikerült győznie, amitől bizony sok embernek megállt a vér az ereiben ama bizonyos célba érkezéskor. A versenyen Dorka azonnal élre állt és nyomta az embertelen tempót, ami mindenkinek jó volt,hiszen rákényszerültek az ellenfelek arra, hogy Dorkával nyomják ők is, aminek köszönhetően az első négy futó 1:42-n belüli idővel ért célba, ám ehhez kellett az ellenfelek keménysége is,akik mindannyian kiváló futók. Amikor a célban megkérdeztem Dorót, hogy tudod te mekkorát, és mit futottál……mit műveltél itt a pályán, Doró válasza egyszerűen csak aranyos volt, hiszen ő maga egy kis csoda és annyit válaszolt……igen tudom. 5 másodperccel jobbat, mint múltkor.

 

13151662_1594120047569877_595787887494112094_n

Hát én ezen nagyot nevettem és nem is forszíroztam tovább a témát. Mindenki tudja, látta, hogy a mi kis kincsünk, Csuta Dorottya, sivatagi vihart rendezett a pályán. Megmutatta, hogy micsoda erő, gyorsaság lakozik benne és a győzelemért bizony bármire képes egy egy versenyen. Tudnia kell mindenkinek, hogy Dorottya nem Isten, nem verhetetlen, csupán igazi kis tehetség, ki imád futni. Fantasztikus futást produkált, ám pontosan ez volt a célunk. Május 30.-án Székesfehérváron rendezik meg az országos döntőt, ahová egyetlen szándékkal utazunk le………győzni akarunk, hogy aztán Varsóban is győzni tudjon Csuta Dorottya. De az igazán nagy cél nem is Varsó 🙂 

Örüljünk mindannyian ennek a varázslatnak és adjunk hálát az Istennek, hogy hazai atlétikának van egy ilyen kis csodája. Szívből gratulálok Dorkának és természetesen az ellenfeleknek is! 

Zarándokút következő helyszíne: a varázslatos Mecsek

AHOL A LEGENDA ÉLETRE KEL…

Kedves Olvasó!

Sok szeretettel várlak május 14-én, szombaton a túrasorozat következő helyszínére, Cserkútra.

Mesevilágba hívlak, ahol megtalálod a számodra elrejtett üzeneteket az időket átívelő legendában. Ahol megmutatja magát a varázslat és a képzelet! Alkotói énünk és természetesen önmagunk egésze felé a Mecsekben lesz lehetőségünk még közelebb kerülni. 

Találkozó: Cserkút központjában található forrásnál. Pontos helymeghatározást itt találtok: http://geocaching.hu/poi.geo?id=853

Indulás: 10:00-kor

Az indulás helyére fogunk érkezni előreláthatólag 16 óra körül. Az utazást és a napi eleséget mindenki egyénileg oldja meg. A távolság kb. 10-12 km, több megállóval. A túra ismét csendszakaszokból, természetkapcsolatból áll- a már megismertek gyakorlása mellett most kiemelten a sziklákra, kövekre, ásványokra fókuszálva és az azokban “megkövesedett” üzeneteinkre. 

Részvételi díj: 1 500Ft/fő

A részvételi szándékot kérlek e-mailben jelezzétek felém május 12 estig, a medvecsilla.mcs@gmail.com e-mail címre.

Szeretettel várlak:

Csilla

 

Atlétika világnap, Tiszaújváros 2016.04.30.

Négy új egyéni csúcs, és 600-on győzelem…

Eredmények gyermek 600m:

Csuta Dorottya       1.hely    új egyéni csúcs

Zsámár Anna          7.hely   új egyéni csúcs

Tarnay Teó              7.hely   új egyéni csúcs

Habó Levente         6.hely   új egyéni csúcs

 

Eredmények, férfi 800m:

Hódosy Márk        10.hely

Beszámolónk:

A kedves olvasók, már megszokhatták, hogy beszámolóinkat igyekszünk kicsit az olvasó részére is élvezhetővé, emberközelibbé tenni, hogy mindenki kicsit közelebbről tapasztalhassa meg futóink világát, érzéseit, történéseit, valamint, hogy edzői szemszögből is miként éli meg az ember ezeket a versenyeket. Férfi 800m-en nem muzsikált olyan jól Hódosy Márk, mit több felháborítóan rosszul futott. Én is és Márkó tanítványom pontosan tudjuk, hogy a hiba, hibák hol vannak a rendszerben. Ezek a hibák emberi hibák, amik kellő akarattal akár azonnal orvosolhatóak, ám akarat nélkül  nem ér semmit az egész. Hódosy Márk a valaha futott legrosszabb futását produkálta a hétvégén, de ez mindenkivel előfordul életes során párszor.. Mint láthatják írásainkban nem csak fényezünk és állítunk be mindent úgy mintha minden rendben lenne, mert bizony sok minden nincs rendben. A rendrakás, már hétfőn elkezdődik, és Márkóval nagytakarítást indítunk útjára. Az atlétika világnapján itt Tiszaújvárosban szép nagy mezőny várta a gyerekeket, aminek mi kiváltképpen örültünk.

13083186_543111849183558_472929421526616624_n

Közben az élet megy tovább, olyannyira megy tovább, hogy fiatal titán, még mindig gyermek korú futóink bámulatosat varázsoltak a pályán. Kettő lány és kettő ifjú várta a rajtot. A fiúknál egyetlen célunk volt , mégpedig egy derekas jó futás és egyéni csúcsok futása. Levinek 2:04, Teónak 2:06 volt a legjobb 600m-e, amit nagyon kevés edzésből tudtak kimunkálkodni. Ám most nagyot robbantak, mert őrült hajrában, fej fej mellett óriási egyénit futva 1:55-öt futottak és kettejük között egy hajszálnyi különbség volt csupán a befutónál,amibe beszállt egy másik ellenfél futó is, de ebben a csatában fiaink jöttek ki győztesen. Nem mellesleg 1mp-el gyorsabb futással, már dobogóra is állhattak volna. De ugye a versenysport nem ismeri, a mi lett volna kifejezést. Gyönyörű futás volt, nagy egyéni javítás és borzasztó jó volt látni, amint a kettő srácunk igazi kőkemény férfias küzdelmet folytat a célegyenesben…….húúú de jó is volt! A lányoknál is meglepetések születtek, bár Dorkánál nem akartam meglepetést, de erről később, hiszen jöjjön Zsámár Anna, akivel régóta hadakozunk a 2 perces 600m-t illetően. Anna kiváló adottságokkal rendelkező futó, aki nagy lelki csatákat vív egy egy pályaversenyen. Csak önmagát kell legyőznie és akkor szárnyalni fog. Örömhír, hogy végre sikerült a 2 perces lélektani határt áttörnie, mi több még nagyon sok maradt Anna futásában, ami nem baj,mert most nagyon vérszagot fogott és alig várja a következő 600-at. 7 másodpercet javított a régi idején, ami hatalmas ugrást jelent.

13103501_543114369183306_4557571094119875315_nA végére hagytam Csuta Dorkánkat, akivel szintén minden rendben volt. Magabiztosan futott, és kérésemnek megfelelően egy jó lendületes, nem max futással egy kiváló egyéni csúcsot futott ezen a versenyen. Dorkával ebben az évben egy hosszú, távlati munkát kezdtünk el, amiben jelenleg nem szerepelnek a nagy egyéni csúcsok futásai, ezért visszaveszünk a tempóból, mert így is rohamtempóban fejlődik, ám ez a jövőre való tekintettel, nem biztos, hogy annyira jó ezért is lassítunk és tervezünk lépcsőzetesen. Nem szabad mindent felfalni, behabzsolni, így idén inkább csak gyakorolgatunk taktikai elemeket, még ha olykor majd bele is bukunk egy egy versenybe, ám minden hasznunkra fog válni. Így barátainknak, ellenfeleinknek, szurkolóinknak jó hír vagy sem, de nem kívánkozunk idén nagy csúcsok döngetésére. Immáron egészen más terveket szövögetünk. Közben pedig szépen araszolnak felfelé az országos ranglistákon futóink és hála égnek piciny csapatunk is szépen erősödik. Ezen a csodálatos versenyen egyedül Annától, Levitől, és Teó fiútól vártam erős futást, aminek maradéktalanul eleget is tettek. Dorkától egy nem max, ám lendületes futást vártam el, amit ő is bravúrosan kivitelezett és szinte másodpercre pontosan azt futotta, amit kellett. Ennek köszönhetően a csapattal fergeteges fagyizásba és ugrálóvárazásba kezdtük egy közeli cukrászdánál, végül jó érzéssel, elégedetten térhettünk haza. 

Gratulálok Nektek gyerekek!

2016.04.29. Molnár Zsolti legújabbjai

Egy elmaradt beszámoló januárból Etyeken, április félmaraton Vivicitta és hosszútáv terefutás Törökbálinton

2016.01.24. Etyek hosszútávú terepfutás

Munka után délután a sötét hidegben a kipufogó füstös városban termelni edzésen a kilométereket és az órára pillantva nem olyan tempó értékeket látni, mit szeretnénk, igazán kiábrándító dolog. Így hát……Ki a városból! Harsogjon a tiszta levegőben a lábunk alatt csikorgó hófödte terep! Ilyen és hasonló indítatással állt rajthoz a 3 muskétás Ártosz-Árpi, Portosz-Karcsi és Aramisz-Zsolti. 

3 testor

Jólesően haraptuk az oxigén dús levegőt, és a haladtunk az etyeki dombokon keresztül. Kezdődött a 2016-os futóév. Ráhangolódásnak igazán megtette ez a 12500 méter, 150 méteres szintkülönbséggel. Ezen Futapestes – a futás alapcéljára koncentráló jól szervezett, extráktól és cicomáktól mentes – eseményen népes futómezőny állt rajthoz. ( Volt lehetőség kisebb távolságot is megtenni 5,3 km.) Januári idő, ide vagy oda remek futóidő kerekedett. A fagypontot alulról karcoltuk, de cudar szél nem és csapadék sem nehezítette utunkat, kivéve a szombaton leesett 4-5 cm friss hó, erősen fátyolfelhős idő köszöntött ránk. A magam részéről egy kicsit túlöltöztem, de erre már csak 2-3 kilométer megtétele után jöttem rá. Ahol, hogy a megtermelt meleget csökkentsem, „láncingem” futó felső cipzárját megnyitottam és „párbaj” kesztyűmet derekamra tűztem. Ekkora már kifutottunk a településről és a horgásztavakat is elhagytuk ahol többen is a befagyott tavon korcsolyáztak. Erős mezőnyben haladtam, hol nekem sikerült előznöm, hol engem előztek meg vagy új arcok, vagy ismétlődő arcok és hátsók. A folyamatosan változó pozíció, hullámgörbéje is mutathatná, hogy milyen domborzati szintkülönbségekkel kellett megküzdenünk. Két társamat utóvédként magam mögött tudva nyomtam szorgalmasan a távot. Közben magamban egy animációs film ötlete is megfogalmazódott, ha már Etyekwood határában futok biztos szívesen látnak a Korda filmstúdióban ezzel. Természetesen az egész filmet nem akarom leleplezni, de egy ilyen rész biztosan lenne benne ahol a futó főhős körül a futótársak megannyi stopperóraként futnak és jeleznek és csörögnek és mondják kilométerről kilométerre a megtett időt és távolságot. –és egy nyúl is kiugrana bokorból, és fogná a fejét és bosszankodó hangon mondaná, hogy – Ez kevés! – Nem elég! – Igyekezz már!

alice nyuszi

tudom egy kicsit Alice-os…..
Míg ezen elmélkedtem lassan az utolsó szakaszához közelítettem a távnak ekkor több lejtős rész is következett, ilyenkor a már megszokott, bevált gravitációs technikát igyekeztem elővenni, de a hó és az alatta enyhén jeges talaj nem engedte, hogy a teljes súlyomat latba vessem és a legnagyobb sebességre kapcsoljak. Ennek ellenére elégedetten és elfáradva majdnem napfürdőben érkeztem célba. Ahol már várt kedves feleségem és kislányom, akik elkísértek erre a remek versenyre. Majd, nem sokkal később a 3 muskétás már együtt ünnepelt a célban.

2016.április 17. Vivicitta félmaraton

Kezdjük rögtön egy kis visszaemlékezéssel a kezdetekre: 

és mondá az Úr Noénak Menj be te, és egész házad népe a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben……. Jaj nem! Eddig azért nem kell visszamenni a történésben. (de az Úr még visszatér ebben a beszámolóban) 5, azaz öt éve történt, hogy kislányom (akkor 7,5 éves) és barátnője fejébe vették, hogy indulnak egy futóversenyen 2011.04.10 Vivicitta minicita 3,5 km-én. Féltettem őket. Így egyedül nem akartam engedni, hogy a tömegben fussanak. Hűséges bodyguard-jukként kísértem végig őket. Akkor, és ott történt velem valami megmagyarázhatatlan.

ppic_26_T_Home_Utvonalkepek_0434

(hercegnőm)

 

megcsapott a mozdonyfüstje és elbódított. 

Azóta tart ez a bódultság, onnan kezdtem el autodidakta módon a futással foglalkozni…… Rákövetkező évben már növelt km-el vettem részt a Vivicitan és 2013 óta viszont folyamatosan a félmaratoni távon igyekszem tudásom legjavát kiadni magamból. Volt olyan időszaka „futópályámnak” amikor az itteni (2014) 1:32:12 futásommal tartottam egyéni legjobbamat. Így könnyen adta magát a lehetőség, hogy most is valami szépet fussak. Sokat és kitartóan készültem, de úgy látszik még mindig nem eleget, mert a kitűzött cél, hogy új egyéni csúcsot fussak félmaratonon nagyon távol került tőlem ezen a versenyen. A verseny első felében küszködtem, bírkoztam a távval és a futással. Lehet, erre többen azt mondják, hogy ez az erős dél-nyugati szembeszélnek köszönhető. 

De én nem éreztem azt annyira erősnek és legfőbbképpen folyamatosnak nem. Nagyon igyekeztem és akartam. Még Jézus helyi földi helytartója is segítséget nyújtott, mikor egy lelkipásztorral pacsiztam a Jégverem utcában. És bizony Isten, mikor visszafordultunk a Rákóczi-híd alatt úgy éreztem, hogy velem tart az Úr, és megindultam. Lépéseim könnyebbé és gyorsabbá váltak. Családomtól is megkaptam a jótékony buzdítást a Duna bal partján a Bálnánál. Visszafutottunk északnak a Margit-hídig majd át a szigetre. DJ Dominik-kal retro hangulatba kerültem, segített egy kicsit fiatalabbnak érezni magam mikor meghallottam a Tunyogi Orsi dalát Ha lemegy a nap így a lemezlovassal is egy pacsi és futás tovább felszabadultan a cél felé. Na nem úgy mint egy futótárs aki az utolsó 50 méteren egy Bengáli Tigris felbőszült üvöltésével és gyorsaságával vágatott át a célkapun. Célba értem. A nem várt gyenge eredménnyel és komiszul, cudaros, kudarcos, dacos rossz hangulatba kerültem. De a füst (a futás szeretette) még mindig a szívemben…….és igyekszem mások tanácsát és a célba érés előtti utolsó dal egy sorát megfogadni:

„Lazulj el, s tedd a rosszkedvedet jégre!”

2016.04.23. Törökbálint hosszútávú terepfutás – Anna hegy

Sebeim nyalogatására nem volt sok időm. Kevesebb, mint egy hét múlva Futapest Törökbálint Anna hegy  következett. Hallottam én……, vagy talán olvastam, hogy ez a pálya bizony egészen embert próbáló a terepfutás szép birodalmában. De flegmán legyintettem és orrom alatt mosolyogtam, hogy nekem már a terepfutás nem fog újat mutatni ismerem már a talpától a feje búbjáig. Hatalmasat tévedtem! Az időjósok is hatalmasat tévedtek mikor azt prognosztizálták, hogy erősen felhős borult időre és alig 12-13 fokra számíthatok. Akarom mondani, számíthatunk, mert ismét összeállt a 3 muskétás Ártosz- Árpi, Portosz-Karcsi és Aramisz-Zsolti , és csatlakozott hozzánk drága fiam d’Artadgnan-Tibi. A mezőny nem volt olyan bő létszámú, mint az ezt megelőző Futapestes versenyeken, de több ismert kemény ellenfél állt a startvonal mögé szikrázó napsütésben és 18-20 fokban. Hát egy maláriás beteg lázlap diagramja kutyafüle a mi általunk futott domborzati szint térképhez. 

törökb

Azért ez költői túlzás, de aki ott volt azt tudja, csak igazán milyen fránya érzés ezt megfutni. Első emelkedő majd lejtő és ismét egy emelkedő és ismét lejtő etc. és közben buzgón fohászkodsz a 3. emelkedő után, hogy ugye ez már az utolsó és több ilyen nem lesz! Túlöltöztem melegem lett izzadtam mint egy igásló. A poló megtapadt rajtam és valami megmagyarázhatatlan légszomj is többször kerülgetetett, a meleg és párásság miatt. Ráadásul cipőfűzőm is kioldott kétszer, 3 nagyobb botlásomról nem is beszélve, ami végül egy hasra esésbe torkollott. nem! inkább könyökre esésbe. Így igyekeztem meghódítani, majd magam alá gyűrni az Anna hegyet. De van egy olyan érzésem, hogy Anna gyűrt maga alá engem. Nagy menet volt, nagyon elfáradtam és végül célba értem ott mondták többen, hogy vérzik a könyököm. Itt remek gyors elsősegélyi ellátást kaptam könyökömre. Nem túl acélos futásom okozott lelki sebeinek ápolására is remek elsősegélyben részesített fiam, és az általa elért remek eredmény.