Egy szép napon…Tibi és én……
Egy szép napon megjelent csapatunk köreiben egy igazi harcművész, egy igen kemény arc! Kiváltképp örültem ennek a fiúnak, pedig nem atletizálni jött hozzánk, hanem csak úgy kis családjával ellátogatott edzéseinkre, hiszen a kiváló atléta Molnár Krisztike nálunk sportol szorgalmasan, és persze immáron az egész család. Kivéve Tibit! Nyáron Tibi úgy döntött, hogy a kenuzásra benevez hozzánk, így esett, hogy egy hétig együtt lapátoltuk a Duna vizét Szigetbecsén. Nos az itt eltöltött idő, elég volt ahhoz, hogy megismerjem Tibit, és befogadjam szívembe ezt a gyereket, aki pillanatok alatt eltöri bárki nyakát.
Mint írtam szeretem a kemény arcokat, azokat az embereket, akikbe szorult némi merészség, bátorság, és ha kell megvédik szeretteiket, barátaikat. Tibivel annyira jól kijöttünk, hogy el is határoztuk, az UTE fradika rangadó után elmegyünk és…….szóval bunyózunk valahol egy kicsit. Persze ebből nem lett semmi, mert Tibi nagyon jószívű srác, én meg, nos hogy nézne ki a tanítványaim előtt, hogy esténként eljárok fradistákat verni Tibivel! No meg Tibi is hívő srác, Istenfélő, no meg én is valamelyest. Ám ettől függetlenül mindketten megkedveltük egymást, legalább is én Tibit nagyon. Értelmes, kemény, jószívű srác, igazi példa lehet a mai társadalomnak, hogy léteznek, még rendes tökös gyerekek. Amikor Tibivel találkozom, van valami jó érzés vele kapcsolatosan, a szemében bizalom lakozik, és tudás. Kiválóan műveli a harcművészetet, és nem él vissza tudásával, erejével,az bölcsen használja, vagyis egyszerűen kiüti az ellenfeleket, vagy lerúgja a fejüket. Azért egyszer remélem Tibi és én elmehetünk egy jó kis kocsmai csetepatéra, aztán lesz ami lesz 🙂 Bár legutóbbi élményem nem túl rózsás 🙂 Közben telletek múltak a napok, néha Tibi felütötte arcát a pályán, aminek én nagyon örültem, jó volt látni. De egy napon, talán kissé félve odajött hozzám, és megkérdezte…….”Zsolt segítenél nekem felkészülni egy nagy versenyre,,? Meglepett a kérdése, mert egyrészt mi sem természetesebb, másrészt pedig, mit tudok én adni Tibinek? Nos egy nagyon komoly versenyre készült a mi harcművészünk, és úgy érezte szüksége lenne jó állóképességre, ami volt, de turbózni kellene kicsit. Hát szeretem a kihívásokat, Tibivel meg álom a munka, mindent szó nélkül megcsinált, nem kérdezett, nem rinyált, csak dolgozott keményen.
Bármit kértem megcsinálta, csak dolgozott kőkeményen, én meg a szemem sarkából figyeltem mindig, amíg az atléta csemetékkel operáltam. Tibi futott, futott, rótta a kilométereket, futott fel a dombra, gyilkolta magát, én pedig egyáltalán nem sajnáltam, mert tudtam, hogy ez a munka meghozza gyümölcsét. Ha elájul, majd felkel, ha fáj, nem érdekel, de ez Tibit sem érdekelte, így egymásra is találtunk. Még aktív versenyző koromban tanultam meg, hogy a fájdalom tűrhető, viselhető……a legkegyetlenebb fájdalom is, hiszen futottam, már törött arc csonttal. De persze Tibinél ez nem állt fent, ez a veszély, de adtam neki a penzumot rendesen. Így töltöttünk el együtt jó néhány edzést. Aztán egy szép napon, amikor végeztem a gyerekekkel Tibi odajött hozzám, és őszinte szívvel megköszönte a közös munkát, hiszen a nagy rangadót megnyerte. Nagyon jó érzés volt kezet fogni ezzel a FÉRFIVAL, mert áradt belőle, az erő, a büszkeség, a jó érzés, és köszönet. Pedig semmit nem tettem, csak minden edzésen meghajtottam, mert élettanilag ez volt indokolt. Nem varázsoltam, csak új ingert kapott a szervezete, valamint túlterheltem, hogy a versenyen a szervezete túlkompenzálással reagáljon, így erőfölénybe kerülhet ellenfelével szembe. Anno ezt alkalmaztam a kézilabdás lányoknál is, és a csajok általában a második félidőben bárkit eltöröltek a föld színéről. Nincs ebben semmi varázslat. Szóval nagy az öröm, mert kedves barátom Tibi nyert, győzött. Bármikor szívesen dolgoznék együtt a harcművészek királyával, mert Tibivel a munka több, mint jó! De szerintem a mi Tibink nem a fizikális erejével nyert, hanem a szívével, abban van az igazi erő, ami ha együtt jár a fizikummal, nos……bárkinek eltöri a nyakát 🙂
Zárszóként csak annyit………kedves Tibi! Az Isten tartson meg egészségben, erőben, és adja meg nekünk egyszer, hogy meccs után bunyózhassunk egy jót az FTC pálya mellett!
Hajrá Tibi, sok sikert! Hajrá UTE!!!
Barátod: Zsolti