A sportélettan egyik nagy kérdése, és ténye…
Eme cikkem, kiváló tanárom, volt oktatóm okításából származtatom, melynek szellemi atyja, Dr. Osváth Péter, és anno volt edzői tanulmányaim jegyzeteiből származtatom. Szösszenetemben a kezdő, és haladó futók számára is hasznos írás olvasható, amiből most egy fejezetet kiragadnék, már csak azért is, mert minden futónak igencsak ildomos erről tudnia, mégpedig azonnal……ha jót akar izmainak.
Az izomműködés energia szolgáltatása egy futó számára olyannyira fontos, mint egy vadászgépnek az utánégető használata, hiszen ha légi harcban az ,,kifingik” akkor jönnek a nagy bajok …….no de lássuk pontosan miről is ” hadoválok,, itt nektek kettő légi csata között!? Az izommunka során felhasznált energia, az úgynevezett energiaszolgáltató ( kalorigén) tápanyagokból fedezhetők. Ezek a mindenki által jól ismert fehérjék, szénhidrátok, és a zsírok. Valójában mindhárom képes energiát szolgáltatni, a fehérjék azonban alapvetően nem ezt a célt szolgálják. Energiaszolgáltatás szempontjából vizsgálva a kalorigén tápanyagokat, azok égéshőjét hasonlítsuk össze. A fehérjék és szénhidrátok szervezetben való elégetésekor egyformán 17.1 kJ energia szabadul fel, míg a zsírok oxidációja 38.8kJ energiát ad. Fehérjék bontása két esetben kerül előtérbe. Egyik a ,,fehérjeéhezés” állapota, a másik túlságosan sokáig tartó izomtevékenység, fizikai munka.
Nekünk célunk a szervezetbe bekövetkező fehérjebontást megelőzni, hiszen a fehérjék nem raktározódnak testünkben, így ha energianyerési szándékból lebontjuk őket, mindig valamilyen fontos funkcióval rendelkező fehérjét bonthatunk csak le. A fehérje molekulák szerkezeti anyagonként (pl: izom szerkezeti fehérjék) , enzimfunkciót betöltőiként, immunitásukat adó molekulákként, hormonként, valamint szállító molekulaként fontosak. Főleg az izomzat tartalmaz sok fehérjét, melynek lebontása a sportoló számára különösen hátrányos. Ennek érdekében kerülni kell az éhezéssel járó fogyókúrákat. Ha a sportoló-futó 12 órán keresztül nem fogyaszt fehérjét, testében megindul a fehérje leépítés. Ezt elkerülendő, terhelésünk figyelembe vételével, naponta fogyasszunk 2-3 alkalommal fehérje tartalmú ételeket, aminek köszönhetően biztosított lesz a szervezetben a folyamatos fehérje kínálat. A túlságosan sokáig tartó edzések ( több mint 180 perc) szintén a fehérjék bontását indítják meg. Célszerű tehát az edzés intenzitás és idő tartam függvényében megtervezni fehérje pótlásunkat. No de lássuk csak…….Szénhidrát! Szervezetünkben a szénhidrátok tekinthetők a legjobb energiaszolgáltatóknak, hiszen minden sejt, szövet képes felhasználni őket erre a célra. Ezenkívül óriási előnyük, hogy anaerob, és aerob körülmények között is azonnal lebonthatók. Az előbbi esetében a sejten belül nincs elegendő oxigén az oxidációs folyamatok lezajlásához, utóbbi esetben viszont megfelelő az oxigén kínálat. Ha a sejtek válaszhatnak, mindig az aerob utat választják maguknak.
Ezt a jelenséget Pasteur jelenségnek effektusnak nevezzük. Aerob úton bontva szénhidrátjainkat tizenkilendszer több energiát nyerhetünk, mintha anaerob úton történt volna. Aztán pedig a másik fontos gondolat, tény, hogy az aerob út során termelődő bomlástermékek, a víz, illetve a széndioxid könnyen eltávolíthatók a szervezetből, nem okoznak működés zavart, teljesítmény romlást, a víz pedig nem mérgező hatású ez nyilvánvaló ugye!? Láthatjátok tehát mi az előnye az aerob zónában történő energia felhasználásnak, és azt is, hogy izomsejtjeink mely menüt szeretik fogyasztani aerob zónában. Cikkem folytatásában majd legközelebb az aerob zónában történő energia felhasználás és módozatáról olvashattok hamarosan. Jó edzéseket, futásokat kívánok! Üdvölettel: Gedeon Zsolt