Megcsináltuk…

A Pegazus Atlétika csapat, sikeresen teljesítette az Ultra Balaton futóversenyt, és kemény munka árán, célba ért, az általunk kitűzött szintidőn belül! Az ötlet gazdája, csapatunk acélos szenior futója, Keczéry Attila dokibá, aki előállt azzal az ötlettel, hogy főként a szenior, szülői közösséget felkarolva, invitálva, leselkedjünk neki egy “könnyed,, 220km-s bulinak!

Zsolti, és Gyuri

Nos…..fergeteges team jött össze, és már ez a tudat is izgalommal töltött el, de sajnos nem tudott velünk tartani Tarnay Karesz barátunk, aki persze elment focizni, és megsérült a patája! Így a fergeteges csapatunkból sajna hiányzott, de sokat jutott eszünkbe, bárcsak itt lenne Karesz! No de így sem volt piskóta a tím, mert eszement emberekből jött össze, így biztosított volt a sok nevetés!

Éviből futó lett…

No a verseny előtti este a csapat szállást, és kosztot kapott dokibáéknál Siófokon, amit sportosan be is laktunk, ám előtte Ati tartott egy megbeszélést, és átnyálaztuk, kinek mi a feladata, mikor fut, bla, bla,bla! Eljött az este, és aludni is kellett, mert reggel 4:30-kor Zsolónk kezdte Aligánál a rajtot, no nem én Zsoló, hanem a másik Zsoló, a pezsgőgyáros, aki soha nem hoz pezsgőt a csapatnak, de ez egy másik sztori! Néhányan a csapatból, köztük én is, kimentünk a hajnali rajthoz, és kiabálva engedtük útjára Zsoltit, aki egyébként Újpest szurkoló, Pénzügyőr egyesület futója, most meg Pegazus Atlétikát képviseli! Igazi multikulti faszi ez a srác! Zsolti lesuhant, váltótársa lassan el is indult, hogy váltsa x km-r múlva, mi meg visszamentünk aludni! Én magam 11-kor kezdtem Zánka fölött, meg nem mondom melyik faluban! Közben ahogy Árpi autójával haladtunk az északi parton, meg megálltunk szurkolni futóinknak, és persze más csapatok futóinak is, hiszen ez nem vérre ment……….egy darabig! Aztán szerintem Zánkán egy ex versenyzőnek elpattant az agyában egy ér, és elkezdett futni, mintha olimpia döntőjén lenne!

Esti nagy tanács…

Ez én voltam, pedig megesküdtem magamnak, hogy okos maradok, hiszen nem 20 éves vagyok már, van rajtam 8kg plussz, amivel még mindig vékony vagyok, és ezer éve nem edzettem, no meg vár egy műtét, aminek már le kellett volna csengenie, csak hát az UB, az fontosabb volt, meg a csapat! A csapat folyamatosan az a tervezett szinten belül futott, mindenki pöpecül nyomta a maga tempóját, köztük Vass Évi, aki nemrégiben kezdett el futni, és az egész UB alatt szerintem kiválóan teljesített, csakúgy, mint a többiek, egy kettő madártól eltekintve, de ez egy másik történet. Én ott álltam, melegítettem fent egy faluban a hegyen, amikor is megjelent Roudot Gerink, akik csodálatosan muzsikált az északi part forró dűnéin, és szintidőn belül hozta nekem a váltást. Jól éreztem magam, jó volt a kedvem, gondoltam mi lenne ha, megviccelnék mindenkit, és tolnék egy kemény etapot!

Molnár Zsolti rajtol, hajnali 4:30…

Neki is lódultam rendesen, mint a régi szép időkben, magam sem tudom miként futottam ilyen erősre a távomat, de nyomtam mint egy állat a dombokon, a forróságba, aztán elkapott egy brutális zivatar, amikor annyira esett, hogy nem láttam az utat magam előtt, majd az aszfaltról gőzölgő pára tette emlékezetesebbé a napom! Igazi öngyilkosság volt ez részemről, de úgy voltam vele, ha kiterülök, legalább előbb kórházba visznek, és megműtenek a bajommal. De nem tehettem, mert a csapatért futottam! A cél persze egy jó sunyi, és hosszú egyenes út végén volt, fent megint egy faluban. Ne kérdezze senki, hogy melyik falu, mert nincs jelentősége, no meg életemben először térdre rogytam és hánytam, hánytam, öklendeztem, mire oda jött egyik fiatal tanítványom Márkó, és szeretett volna beszélgetni velem!

Velünk fejre állt a világ..

Belül nevettem ,miközben hánytam és szédültem, no nevettem, mert Márkó kérdezgetett, hogy, hogy ment mester? Mondom neki, hogy húzzál a p.csába, b.zdmeg, hát okádok nem látod! Persze nem haragból jött, csak nem értettem Márkót, hogy nem látja mi van velem!? 🙂 Szürreális volt az egész! Aztán 10 perc után kiegyenesedtem, és elvergődtem az autóig, ahol persze nekem kellett vezetni Árpi autóját, egy böhöm nagy dögöt, ami belül inkább űrrepülő volt. Mielőtt beszálltam, megnéztem, hogy nem fostam e be, mert tényleg kutyául voltam, de csak  hánytam, meg a nyálam folyt néha. Árpi nyomta is becsülettel, és az előnyünket tartotta is a váltásig, és csapatunk 2.-3.helyen állt! Az autóban semmit sem találtam meg, mindenütt gombok armadája, meg csipogás, villogás, tiszta Csillagok háborúja film volt az egész, de az erőt már nem éreztem magamban! Röpke 10 perc alatt meg is találtam az ülés állító gombot és mehettünk is!

Márkó Padavanom nekem szurkol…

De Árpi autójának fékje k.rva jó, így az első fékezésnél, a remegő fáradt lábammal, amit le se tudtam nyújtani, mert  rohantunk a váltó ponthoz, no próbáltam szépen fékezni, de olyan jóra sikerült, hogy majd lefejeltük a műszerfalat! Aztán elkezdtem keresni minden olyat, ami egy rendes autóban van. Kuplung, manuális váltó stb! Közben kiderült, hogy 10 csapatot előztem meg, és erős időt futottam, amire mindenki beindult, kimondva, kimondatlanul! Hát erről írtam az előbb, hogy egy darabig bulisnak indult a party, de erre a hírre beindult a csapat, főleg néhányan a csapatból! Hát ennyi, öreg róka, nem vén róka! Gondoltam is, hogy műtétem után, bele is csapnék a lecsóba újra. Keszthelynél jár a csapat, dübörög a Pegazus Atlétika, és Márkó ifjú padavanom kapta a váltást! A csapat öreg rókái és Gerink, a Roudot Gerink is tetemes előnyt halmozott össze, amire álmunkban nem gondoltunk volna, és a csapat immáron a 2. helyen áll……..vagyis állt, mer aki este legény, az nappal lepény! Vagyis aki hajnali 2-kor még a wc-n telefonozik, az bizony hibázik! Márkó cimbi, aki egy életre megtanulta, hogy okos ember, tiszta fejjel többet ér, mint a lepények, nos állunk a váltópontnál, hiszen egy csapatot vár mindenki, a Pegazus Atlétikát! De sorra jöttek a csapatok, és jöttek, és jöttek, de Márkusz,  a nagy arc sehol! Óriási előnyünk szertefoszlott, és amit 100km alatt össze hoztunk előny, Márkó leverte sznúker partin, valamelyik Balcsis kocsmában, mert vagy csajozni volt, vagy elaludt futás közben, vagy rulett asztalhoz ült, de kemény tökű, acélos bátorságú barátunk csak nem jött!

Mr. Beton, vagy Albink…

Na amikor már a dömper csapatok is jöttek, elkezdtük a mentő akciót, vagyis mindenki kocsiba, és keressük, mert nemhogy szar helyen áll a csapat, de lehet célba sem érünk és az mindenki számára nagy csalódás lenne, én meg ahogy ismerem magam, elkísértem volna Márkót a golgotára, ahol az ácsok már farigcsálták neki a keresztet! Aztán megjelent Márkónk, ki tudja merre jár, állítólag eltévedt a tékozló fiú, csak azt nem tudom merre, mer  jobbra van egy nagy hegy, balra meg a Balaton, és ugye Balaton kerülő versenyen vagyunk! Amikor messziről megláttam Márkót, azt éreztem, hogy én leszek az első edző Magyarországon, aki tanítványt öl, de amikor beért, inkább örültem, hogy nincs baja, ám nekem kellett kicsit sétálgatnom , meg kavicsokat rugdosnom, hogy ne ordibáljak, hiszen ez a verseny a buliról szólt inkább! A csapat kapitányunk Ati kérte, hogy Márkó azonnal a bázisra, és mára off!

Coca-Cola tejhatalmú ura, vagyis Gyurink…

Aludjon és ma már nem fut, más futja az etapját, de Márkó kérte, hogy amit elb.szott, azt szeretné helyre is hozni! Ati és a többiek is úgy érezték, hogy mutassa meg mit tud, én nem éreztem ugyanezt, de demokráciában élünk, és bár szeretem Márkót, hiszen ha nem szeretném, már nem ebben a csapatban lenne, no én szívem szerint vonatra tettem volna aznap, hogy mehessen haza gépezni! De Márkó kapott egy zsír új lehetőséget! Közben a csapat tovább dolgozott keményen, Attila, Zsolti, Gergő, Albi, Évi, Gerink…….apropó kis Gerink is elhagyott valahol 15 percet, amit szerinte nem hagyott el, de szerintünk 15 perc nincs meg! Épp hekket ettem, és ahogy Geri mesélte a történetet, én nagyon jót nevettem, olyan jót, hogy a büfében leköptem véletlenül egy apukát, aki előttem ült a családjával, és egy általam megrágott haldarab feküdt a jobb vállán. Senki nem vette észre, így gondoltam szépen csendben ott is hagyom pihenni, nem csinálok feszkót, így utólag is bocsi! Gerit meg tuti elrabolták az idegenek és megerőszakolták, mert irtó jó kedve volt, de hebegett habogott, mikor kérdeztem, merre jártál tesó!? Tuti hiper ugrásban volt része, mert sem a tekintete, sem a szavai nem voltak tiszták, de imádjuk Gerit, meg Márkót is, és ugye Einstein is megmondta, hogy a hiper ugrás pár perces zavart is okozhat a látásban, beszédben! Habár ezt honnan tudta, én nem tudom!

Kedvenc képem címe: Márkó hol vagy, merre jársz?

Közben a távot keményen lenyomták Rékáék, párja Laci, és Gyurink, akik óriási munkát végeztek, és immáron déli partot tapossuk, amikor is nagy Gerink, aki PB hajcsár, és csúcshajszoló fanatik, no ő is nagyot ment, amire persze hatással volt mestere első etapja, így Gerink lázban égett és PB mindenek felett! Érdekes ez a csapat, mert mindenkiből megismertünk jobban egy kicsit! Jajjjjj eszembe jutott, hogy Vass Évi brutálisan jó női, és férfi cipőket gyárt, így akinek szép igényes cipőre van szüksége, az keresse Vass Évit! Ati pedig a legjobb orvosok egyike, aki Évi férje, Atinak meg Évi a felesége! Lázár Gyurink meg Mr. coc-cola! Bár soha egy milliliter kólát nem hozott, mert spúr, és fukar! 🙂 Lenygel Árpink meg pikk-pakk lever bárkit, nagy szenszei brutál karate gyilkos, és minden héten fullos autókkal jön edzésre, de Árpi raktáros, így, ha valakinek raktáros kell, keressétek Árpit, de verekedni sem utolsó!

Gerit elrabolták az idegenek…

Volt a csapatunkban kettő egyén, vagyis egy pár, akik a Keczéry klán barátai voltak, és csatlakoztak a durva arcok csapatához! Amikor találkoztam velük, azt mondtam magamban, hogy ne bassz már meg, így is félholtak vagyunk, az átlag életkorunk 70 év, és még Atiék hívtak vérsűrítőt! De! Mayer Laci, és Réka, örökre kivívták bennem a legnagyobb tiszteletet, és azt mondtam magamban is, hogy remélem, minden Ub-n velünk lesznek, mert egyrészt hatalmas arcok, és kipréselték magukból a maxot, és nemhogy a csapat szerves részei lettek, de örök Pegazusos tagságot kaptak! Réka még szotyit is adott nekem nem keveset, ami szimplán elég lenne a tagsághoz! No de még mindig a déli partot nyomjuk és a Csuta klán beton gyárának, vezére közeledik a váltó ponthoz, nem kis sebességgel! Ha nem Pegazusos edző lennék, azt mondanám, hogy ez a csapat EPO-t zabál, de mivel a csapat edzője vagyok elmondhatom, hogy………..fingom nincsen mitől futottunk ilyen jól! Hát ennyit a szakmai tudásomról, a papírt csak vettem, de ez látszik is! Maradjunk annyiban, hogy Csuta úr kegyetlenül jött a hekkes felé, tudjátok, ahol leköhögtem halacskával a bácsit! Na itt volt az, amikor Márkó 2. felvonásához készült, és láttam rajta, hogy azt mondja magában………na g.cik, most megmutatom mindenkinek! Állok a büfénél és nézem a váltást! Albi berobog, mint a foma 1-ben Hamilton a box utcába, és Márkó olyan erővel indult az 5km-nek, hogy azt néztem, hogy Márkónak tényleg 5km-e van, vagy csak 200m!?

Főkertészünk futás helyett drinkel…

Közben kiugrott egy autó elé, ami majdnem elcsapta, de észre sem vette, nekem már a kezem az arcomat fogta, mert gondoltam, ez minimum mentő helikopter érett ugrás, de a sofőr résen volt! Minden esetre Márkó kitett magáért és tényleg el kell ismernem, szépen, erőset futott, olyannyira, hogy kisebb technikai gondokkal ért a váláshoz, ahol mi már fetrengtünk a röhögéstől, de hát aki gyorsan fut, az számoljon azzal, hogy kiszakad a nacija. Ja most meg kell állnom az írással, mert a kép itt él bennem most is, és könnyesre nevetem magam, de már jól vagyok! Na! De Márkó tényleg rendes időt futott, és mindenki meg is dicsérte! PB királyunk meg kinudizta magát a strandon és kiharcolt magának egy PB távot, amin persze PB-t futott és így már mindenki nyugodtabban futhatott tovább, hiszen főkertészünk, nagy és hatalmas Simánka bácsi, óriási időket ment! Mellesleg a legjobb kertész ebben a demokratikus országban, ahol sok a szúnyog, mert mindenki sárgaságot kapott 🙂 Szóval, az van, hogy Geri nem csak PB király, de profi kertész is, így ha millás leszek, és a TAO pénzeket zsebre tudom vágni, mint a falábúak, akkor építetek vele egy csoda kertet! Ajánlom mindenkinek Simák Gergő kertépítő mestert!

Ne szólj be, mert kiütlek…….Árpink in progress!

Jaj Kis Gerink meg annyit jár Brüsszelbe, hogy tuti politikus lesz, ezért igazoltuk le a Pegazusba egy másik egyesületből, ahol szartak rá, de én megláttam Gergőben a lehetőséget, és a politikust! Én is kaptam még kettő etapot a déli partra, amiről azt mondják, hogy az a legjobb a déli partban, hogy szép onnét az északi part, ami szerintem butaság, mert a déli partban a legjobb a szép nők! Ki nem sz.rja le az északi partot, amikor futás közben kb négy méterenként futottam majdnem a fáknak! Második forró övi 12km-m úgy futottam, hogy most nem hánytam, inkább kerülgetett az ájulás, most ájulásra gyúrtam, és nem tudom mi volt velem, de élveztem, hogy mattra futom magam, és ha a drogosok tudnák, hogy ezt az állapotot ingyen is el lehet érni, már amit ők 10-20 ezerért, no nem drogoznának! Az árakról nem tudok semmit, csak hallottam, olvastam a neten, különben is mi csak EPO-t használunk! No de kérem szépen elérkezett a pillanat, amikor Dr. Keczéry Attilla, a mi Atink közeledni kezdett a cél felé, ahol ez a szuper és szerethető csapat, már várta hogy megjelenjen őfelsége első Rámszesz Attila! Egyszer csak megjelent a kanyarban és ahányan csak voltunk, együtt futottunk vele a célba, a verseny protokoll szerint, ahol nagyon fáradtak voltunk, de szerintem mindenki szívében boldogság és öröm volt, hiszen amit azon a napon mi együtt csináltunk végig, a sok nevetés, a küzdelem, a vér és a veríték, a hányások, fájások, a hús vagdosása, és az, hogy megmutattuk a fiatalságnak………igenis bármire képesek vagyunk, csak kell valahova tartoznunk, és csapatban dolgozni! Nekem a célban, ahol hangosbemondóban üvöltötték a nevünket, kettő dolog jutott az eszembe!

Meg nem mondom mikor készült….

Vagyis három! Első, hogy nincs hányingerem, második, hogy eddig is szerettem ezeket az embereket, de ezután a nap után örökre a szívembe zártam Őket! A harmadik pedig ami eszembe jutott, és ez inkább egy üzenet nemzetünknek, atlétikánknak, hogy egyedül nem megy! Csapatban, közös célokkal mindenre képesek vagyunk! És ezt üzenem a Pegazus Atlétikának is! Egyedül nem megy! Csapatban bármire képesek vagyunk! Bármire! Reggel a vonaton ülve 7-kor egy újabb versenyre utaztam, de valami nagyon kellemes érzés volt bennem! Büszkeség érzése töltött el, Vass Évi, Keczéry Attila, Mayer Réka, Mayer Laci, Lázár Gyuri, Simák Gergő, Csuta Albi, Simák Gergő, Lázár Gyuri, Lengyel Árpi, Molnár Zsolt, Roudot Gergő, Hódosy Márk iránt! Ezek az emberek igazi emberek! Együtt alkottunk egy sikeres csapatot, a Pegazus Atlétika csapatát, és biztos vagyok benne, hogy jövőre újra találkozunk, remélhetőleg kettő csapattal is! És végül, mindenki nevében szeretném megköszöni azt a rengeteg szervezői munkát, amit Keczéry Attila és Évi végeztek, no meg a szállást, és vacsit! És végül Zsoltisan zárnám ezt az UB-t, igaz ez egy egyesület honlapja, de mi nem egy hétköznapi unalmas csapat vagyunk így…………ez egy kibeb.szottan jó nap volt veletek! Köszönöm! 

Pegazus Atlétika 220km buli, szenvedés, öröm….., Ultra Balaton!