Egy elmaradt beszámoló januárból Etyeken, április félmaraton Vivicitta és hosszútáv terefutás Törökbálinton
2016.01.24. Etyek hosszútávú terepfutás
Munka után délután a sötét hidegben a kipufogó füstös városban termelni edzésen a kilométereket és az órára pillantva nem olyan tempó értékeket látni, mit szeretnénk, igazán kiábrándító dolog. Így hát……Ki a városból! Harsogjon a tiszta levegőben a lábunk alatt csikorgó hófödte terep! Ilyen és hasonló indítatással állt rajthoz a 3 muskétás Ártosz-Árpi, Portosz-Karcsi és Aramisz-Zsolti.
Jólesően haraptuk az oxigén dús levegőt, és a haladtunk az etyeki dombokon keresztül. Kezdődött a 2016-os futóév. Ráhangolódásnak igazán megtette ez a 12500 méter, 150 méteres szintkülönbséggel. Ezen Futapestes – a futás alapcéljára koncentráló jól szervezett, extráktól és cicomáktól mentes – eseményen népes futómezőny állt rajthoz. ( Volt lehetőség kisebb távolságot is megtenni 5,3 km.) Januári idő, ide vagy oda remek futóidő kerekedett. A fagypontot alulról karcoltuk, de cudar szél nem és csapadék sem nehezítette utunkat, kivéve a szombaton leesett 4-5 cm friss hó, erősen fátyolfelhős idő köszöntött ránk. A magam részéről egy kicsit túlöltöztem, de erre már csak 2-3 kilométer megtétele után jöttem rá. Ahol, hogy a megtermelt meleget csökkentsem, „láncingem” futó felső cipzárját megnyitottam és „párbaj” kesztyűmet derekamra tűztem. Ekkora már kifutottunk a településről és a horgásztavakat is elhagytuk ahol többen is a befagyott tavon korcsolyáztak. Erős mezőnyben haladtam, hol nekem sikerült előznöm, hol engem előztek meg vagy új arcok, vagy ismétlődő arcok és hátsók. A folyamatosan változó pozíció, hullámgörbéje is mutathatná, hogy milyen domborzati szintkülönbségekkel kellett megküzdenünk. Két társamat utóvédként magam mögött tudva nyomtam szorgalmasan a távot. Közben magamban egy animációs film ötlete is megfogalmazódott, ha már Etyekwood határában futok biztos szívesen látnak a Korda filmstúdióban ezzel. Természetesen az egész filmet nem akarom leleplezni, de egy ilyen rész biztosan lenne benne ahol a futó főhős körül a futótársak megannyi stopperóraként futnak és jeleznek és csörögnek és mondják kilométerről kilométerre a megtett időt és távolságot. –és egy nyúl is kiugrana bokorból, és fogná a fejét és bosszankodó hangon mondaná, hogy – Ez kevés! – Nem elég! – Igyekezz már!
tudom egy kicsit Alice-os…..
Míg ezen elmélkedtem lassan az utolsó szakaszához közelítettem a távnak ekkor több lejtős rész is következett, ilyenkor a már megszokott, bevált gravitációs technikát igyekeztem elővenni, de a hó és az alatta enyhén jeges talaj nem engedte, hogy a teljes súlyomat latba vessem és a legnagyobb sebességre kapcsoljak. Ennek ellenére elégedetten és elfáradva majdnem napfürdőben érkeztem célba. Ahol már várt kedves feleségem és kislányom, akik elkísértek erre a remek versenyre. Majd, nem sokkal később a 3 muskétás már együtt ünnepelt a célban.
2016.április 17. Vivicitta félmaraton
Kezdjük rögtön egy kis visszaemlékezéssel a kezdetekre:
és mondá az Úr Noénak Menj be te, és egész házad népe a bárkába, mert csak téged látlak igaznak ebben a nemzedékben……. Jaj nem! Eddig azért nem kell visszamenni a történésben. (de az Úr még visszatér ebben a beszámolóban) 5, azaz öt éve történt, hogy kislányom (akkor 7,5 éves) és barátnője fejébe vették, hogy indulnak egy futóversenyen 2011.04.10 Vivicitta minicita 3,5 km-én. Féltettem őket. Így egyedül nem akartam engedni, hogy a tömegben fussanak. Hűséges bodyguard-jukként kísértem végig őket. Akkor, és ott történt velem valami megmagyarázhatatlan.
(hercegnőm)
megcsapott a mozdonyfüstje és elbódított.
Azóta tart ez a bódultság, onnan kezdtem el autodidakta módon a futással foglalkozni…… Rákövetkező évben már növelt km-el vettem részt a Vivicitan és 2013 óta viszont folyamatosan a félmaratoni távon igyekszem tudásom legjavát kiadni magamból. Volt olyan időszaka „futópályámnak” amikor az itteni (2014) 1:32:12 futásommal tartottam egyéni legjobbamat. Így könnyen adta magát a lehetőség, hogy most is valami szépet fussak. Sokat és kitartóan készültem, de úgy látszik még mindig nem eleget, mert a kitűzött cél, hogy új egyéni csúcsot fussak félmaratonon nagyon távol került tőlem ezen a versenyen. A verseny első felében küszködtem, bírkoztam a távval és a futással. Lehet, erre többen azt mondják, hogy ez az erős dél-nyugati szembeszélnek köszönhető.
De én nem éreztem azt annyira erősnek és legfőbbképpen folyamatosnak nem. Nagyon igyekeztem és akartam. Még Jézus helyi földi helytartója is segítséget nyújtott, mikor egy lelkipásztorral pacsiztam a Jégverem utcában. És bizony Isten, mikor visszafordultunk a Rákóczi-híd alatt úgy éreztem, hogy velem tart az Úr, és megindultam. Lépéseim könnyebbé és gyorsabbá váltak. Családomtól is megkaptam a jótékony buzdítást a Duna bal partján a Bálnánál. Visszafutottunk északnak a Margit-hídig majd át a szigetre. DJ Dominik-kal retro hangulatba kerültem, segített egy kicsit fiatalabbnak érezni magam mikor meghallottam a Tunyogi Orsi dalát Ha lemegy a nap így a lemezlovassal is egy pacsi és futás tovább felszabadultan a cél felé. Na nem úgy mint egy futótárs aki az utolsó 50 méteren egy Bengáli Tigris felbőszült üvöltésével és gyorsaságával vágatott át a célkapun. Célba értem. A nem várt gyenge eredménnyel és komiszul, cudaros, kudarcos, dacos rossz hangulatba kerültem. De a füst (a futás szeretette) még mindig a szívemben…….és igyekszem mások tanácsát és a célba érés előtti utolsó dal egy sorát megfogadni:
„Lazulj el, s tedd a rosszkedvedet jégre!”
2016.04.23. Törökbálint hosszútávú terepfutás – Anna hegy
Sebeim nyalogatására nem volt sok időm. Kevesebb, mint egy hét múlva Futapest Törökbálint Anna hegy következett. Hallottam én……, vagy talán olvastam, hogy ez a pálya bizony egészen embert próbáló a terepfutás szép birodalmában. De flegmán legyintettem és orrom alatt mosolyogtam, hogy nekem már a terepfutás nem fog újat mutatni ismerem már a talpától a feje búbjáig. Hatalmasat tévedtem! Az időjósok is hatalmasat tévedtek mikor azt prognosztizálták, hogy erősen felhős borult időre és alig 12-13 fokra számíthatok. Akarom mondani, számíthatunk, mert ismét összeállt a 3 muskétás Ártosz- Árpi, Portosz-Karcsi és Aramisz-Zsolti , és csatlakozott hozzánk drága fiam d’Artadgnan-Tibi. A mezőny nem volt olyan bő létszámú, mint az ezt megelőző Futapestes versenyeken, de több ismert kemény ellenfél állt a startvonal mögé szikrázó napsütésben és 18-20 fokban. Hát egy maláriás beteg lázlap diagramja kutyafüle a mi általunk futott domborzati szint térképhez.
Azért ez költői túlzás, de aki ott volt azt tudja, csak igazán milyen fránya érzés ezt megfutni. Első emelkedő majd lejtő és ismét egy emelkedő és ismét lejtő etc. és közben buzgón fohászkodsz a 3. emelkedő után, hogy ugye ez már az utolsó és több ilyen nem lesz! Túlöltöztem melegem lett izzadtam mint egy igásló. A poló megtapadt rajtam és valami megmagyarázhatatlan légszomj is többször kerülgetetett, a meleg és párásság miatt. Ráadásul cipőfűzőm is kioldott kétszer, 3 nagyobb botlásomról nem is beszélve, ami végül egy hasra esésbe torkollott. nem! inkább könyökre esésbe. Így igyekeztem meghódítani, majd magam alá gyűrni az Anna hegyet. De van egy olyan érzésem, hogy Anna gyűrt maga alá engem. Nagy menet volt, nagyon elfáradtam és végül célba értem ott mondták többen, hogy vérzik a könyököm. Itt remek gyors elsősegélyi ellátást kaptam könyökömre. Nem túl acélos futásom okozott lelki sebeinek ápolására is remek elsősegélyben részesített fiam, és az általa elért remek eredmény.