TEAM WORK!
Én nem is tudom lassan leírni, hogy mi történik a Pegazus Atlétika csapatával, hiszen hétről hétre csodák történnek a csapattal. Vagyis ezek nem is annyira csodák, mert a szorgalmas munka, és a lányok céltudatossága bizony itt látszik beérni. Egyesületünk bő kettő éves működése alatt, folyamatosan az volt az egyik nagy cél, hogy gyermek futóink az első igazán “éles,, bajnokságokban is felvegyék a versenyt a nagy egyesületek versenyzőivel!
A fedett országos bajnokság pontosan úgy alakult, ahogy az meg lett tervezve, és ki volt találva. Aztán a következő nagy célunk a mezei ob. lett, ahol a terv egy bajnoki arany és reális célként tűztük ki a dobogót! A Pegazus Atlétika egy olyan pici teammel érkezett az ob-ra, hogy gyakorlatilag semmilyen tartalékkal, tartalék emberrel nem rendelkezünk, hiszen, mint írtam egy kicsi csapat vagyunk, így ha valaki kiesett volna, pl: betegség miatt, nos akkor huss az álmoknak. Így egy kiváló középtávossal érkeztünk, egy félig egészséges, szintén középtávossal, és egy kiváló sprinter futóval! Ha szakmai szemmel nézem, akkor egy eléggé “sokszínű,, trióval jöttünk, és szerintem senki sem számolt rajtunk kívül azzal, hogy dobogóra jutnak a csajok. Na a poént el is lőttem, mert egy eszméletlenül kemény és izgalmas versenyt követően a csajok Pegazus sport történelmet írtak. Csuta Dorka, Piker Csenge, Zsámár Anna örökre beírták magukat az ország vadonatúj atlétika csapatának nagykönyvébe! 50 év múlva róluk, mint legendákról fognak beszélni berkeinkben.
Az első mezeinken, az első csapatversenyünkön, az első mezei országos bajnokságunkon ők hárman egy eszméletlen ütközetben, a bajnokságon a dobogó harmadik fokára léphettek fel, ami egy hihetetlen, de igaz momentum volt ott Kecskeméten, azon a szeles, hideg napon. Akik látták őket futni, azok elmondhatják, hogy mindhárom lány a maximumot hozta és bizony a csapat arany is csak másodpercekre volt, de ez lényegtelen, hiszen ezért jöttünk! A dobogóért jöttünk, és sikerült is minden, amit elterveztünk! Közben a az újonc versenyszám előtt indították el a feltörekvő nemzedék, a jövő nagy mezei futóinak úgymond teszt versenyét, az “álom jövő,, futamot, ahol szintén indult futónk! Így el is jutottunk a mezei ob. első pillanataihoz, vagyis történetünk elejéhez. Reggel érkeztünk Kirst Athinával, tehetséges futómmal, akit a legkisebbek álom jövő futamába neveztem. A nevezés után körbe jártuk a pályát és elkezdtük az alapos melegítést, ami eléggé döcögősre sikerült, aminek okát edzésen orvosolni fogjuk. Minden esetre Athina koránt sem olyan állapotban állt a rajtnál, mint az elvárható lett volna. De aztán a rajtot követően sem találta magát, mígnem 250m után visszatért a régi Athina, és elkezdett futni.
Hatalmas csatákat vívott, de 600m-t követően maga mögött hagyta a mezőnyt és elkezdett tempósan feljönni az első helyen futó lányra. Nem volt szerencsénk, mert a cél egyre közeledett, és hiába csökkent folyamatosan a távolság, nem sikerült elcsípni a csajszit, pedig Athina nagyon jött fel rá. Minden esetre nagyon boldog voltam a 2. helynének, mert a rajt előtt mindenre számítottam csak erre nem, pedig jól ismerem Athinát, ám ebben az állapotban igazi varázslatot eszközölt ki a mi kis-nagy futónk! Mindezek mellett említést érdemel, hogy Athinával 300m-re készülünk, nem pedig hosszúkra, így külön öröm volt ez a szép ezüst! A szervezőket dicséri, hogy nagyon szép díjat kaptak a lányok és az érem is különleges és szép. No Athinát követte a nagy futam. Vagyis az első újonc mezei országos bajnokság életünkben. A három csajszival, már a versenyt megelőző hetekben, napokban azon dolgoztunk, hogy ez egy igazi csapat munka legyen. Nagyon szépen haladtunk a felkészüléssel, amibe beleköpött Anna betegsége, így ő szerintem nem 100%-s formában futott, de az eredményén a munka, amit elvégzett, no az pazar és profi munka volt. Peiker Csengénk még alig melegedett meg a csapatban, már túl van egy fedett ob-n, egy bécsi győzelmen, és alig pislantott párat, íme máris egy újabb bajnokság, ami teljesen új közeg neki. Sár, szél, hideg, erdő, mező……..szóval adott volt a feladat. A feladatot sprinterként, vagyis jelenleg sprinterként, hihetetlenül professzionálisan kivitelezte, és bizony zéro rutinnal a háta mögött végzett kiváló munkát.
Anna és Csenge tökéletes munkát végzett, és bizony a nagy mezőny legelején ért célba a 11. és 12. helyen, ami azért is értékes, mert a többi futó éppen csak alig pár másodpercre volt előttük, és bizony a csapat ezüst ott futott Anna előtt 4 mp-re. De hihetetlenül boldogok voltunk, mert amiért jöttünk az becserkésztük, és különösen édes nekünk ez az eredmény, mivel ilyen pici csapat szerintünk nincs is az országban. És lám-lám akadémiák, és kiemelt programok nélkül is oda tudunk érni a nagyokhoz, mi több jövőre az aranyra is rámegyünk, sokkal keményebben oda csapunk. És akkor a végére hagytam egy ici-pici csapat, igen-igen nagyon kemény futóját, aki tetszik vagy sem, de lekocogta a mezőnyt, úgy, hogy közben egyik cipője lifegett a lábán, hiszen az első 500m után a cipőfűzője kioldott. Ezt kedves olvasók nem hivalkodóan, lenézően írom, de Csuta Dorottya futónk nem igazán mozgatta meg erőtartalékait, csupán a vége felé futott bele kicsit és hihetetlen nagy előnnyel nyerte a versenyt. Felvett egy jó tempós utazósebességet, pont ahogyan megbeszéltük azt edzéseken. Stratégiánk sokszínű volt, vagyis készültünk több verzióval, de most erre volt szükség. Dorka fegyvertára nagyon széles, amit edzéseken szoktunk tesztelni, gyakorolni, így nem kellett alkalmaznunk az első 500m-re a hirtelen halált. Olyan erőtartalékokkal rendelkezik Dorka, hogy az félelmetes.
Ám ezt az erőt a diákolimpia mezeikre tartogatjuk. Dóró egy nagyon masszív, egyenletes futással nyerte meg az idei mezei futó bajnokságot, így február óta immáron háromszoros magyar bajnok a mi lányunk, és bizony Zsámár Anna, Peiker Csenge, Csuta Dorka munkájának köszönhetően a Pegazus Atlétika lány csapata mezei futó bajnoki bronzérmes! Micsoda szenzáció ez emberek! És ugye az álom jövő is úton van Kirst Athina személyében, és a csapatunkban munkálkodó gyerekekben. Amikor vége lett a mezei bajnokságnak én maximális elégedettséggel jöttem ki a kapunk, mert jó érzés volt tudni, hogy a munka amit végzünk az bizony nagyon jó! A Pegazus Atlétika csapata jó úton jár, mind szakmailag, mind pedig az értékrendjét tekintve is, hiszen teljesen elzárkózunk mindennemű hazai atlétika programtól és a saját utunkat járjuk. Külön szeretnék gratulálni a Salgótarjáni AC futóinak és edzőjüknek, akik szintén egy rendkívül kedves csapat számomra, valamint a Budaörs csapatának, a csapat ezüsthöz! A mezei ob sikerei nagyban köszönhető, egy igazi csapatmunkának, ahol lányaink felnőtteket meghazudtoló egységes munkát végeztek egy közös cél érdekében! A szülők? Nos nélkülük sehol nem lennénk! Sehol! Így nincs szó, amivel le lehetne írni hálámat, feléjük! Embertelenül kemény sok energiájuk van a lányokba, miközben minden nap kőkeményen dolgoznak otthon és a munkahelyeiken! És végül de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a támogatást a Panoráma Sportközpontnak, akik ugyanolyan részesei a sikereinknek, mint bárki más a csapatból.
És végül szeretném megköszönni a sok segítséget Donald L. Miller írónak, aki 600 oldalon keresztül inspirált arra, hogy merjek újat hozni az atlétika felfogásmódjába. De legfőképpen szeretném hálámat, és őszinte szívből jövő köszönetemet kifejezni csodálatos futóimnak, Kirst Athinának, Peiker Csengének, Zsámár Annának, Csuta Dorottyának, akik a magyar atlétika fénylő csillagai! A verseny végeztével bezsebelvén a szajrét, bizony elindultunk egy fergeteges, ereszd el a hajam élmény fürdőzésre a kecsói vízi parkba! Kecskeméthez mindig szép és jó emlékek kötnek, hiszen jól tudom, hogy itt tanyáznak a magyar légierő Gripen gépei! Egy kedves kis történetet engedjenek meg a kedves olvasók. Minden alkalommal ellátogatok a kecskeméti katonai repülőnapra, nekem az a templomba járás. Legutóbb is így volt ez, ám sajnos későn akartam szállást foglalni, így megesett velem, hogy nem tudtam, mert minden szállás betelt mindenütt. Na fogtam magam és vittem magammal egy hálózsákot, gondolván, lefekszem valahol Kecskeméten, valami nyugis helyen. Rá is leltem erre a szép és nyugis helyre.
Akkor azon a csillagos estén a fűben, a fák között a tó mellett, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer atlétika csapatot fogok vezetni. Álmomban nem gondoltam, volna, hogy tanítványaim fognak itt futni, azon a földön ahol akkor aludtam. És végképp nem gondoltam volna, hogy bronzérmes csapatom, bajnok futóm, és ezüstérmes tehetségem fogja ezt a füvet koptatni. Érdekes, nosztalgikus érzések kavarogtak bennem. Hogy mik vannak!? A mezei verseny alatt azért egyik fülem, egyik szemem végig az eget kémlelte! Amikor Kecskeméten járok, mindig veszek egy mély levegőt! Most amikor a mezeire jöttünk, kettőt is vettem 🙂
Pegazus futóinak eredményei:
Kirst Athina: 2. hely
Zsámár Anna: 11.hely, csapat bajnoki 3.hely!
Peiker Csenge: 12. hely, csapat bajnoki 3.hely!
Csuta Dorottya: 1.hely, csapat bronz, mezei futó magyar bajnok!