Bombasztikus debütálás sprintben és súlylökésben…
Ezen a fantasztikus hétvégén bámulatos dolgok születtek, hiszen a Pegazus atlétika új ágazatban is bemutatkozott, méghozzá hihetlenül jól. Bizony nem írom el, mivel mindenkit megleptek! No de lássuk előbb az eredményeket, valamint hegyi futóink eredményeit is, hiszen egy nap párhuzamosan kettő helyen is versenyeztünk. Ezután pedig olvasható a részletes beszámolónk…
Eredmények:
Dr. Vanyek Béla gyermek atlétika verseny.
60m lány 2006-07:
Kővári Blanka 1.hely
Tomcsányi Bogi 4.hely
600m lány 2004-05:
Csuta Dorottya 1.hely
Zsámár Anna 9.hely
600m fiú 2004-05:
Makray Benedek 1.hely
Habó Levente 4.hely (3.hely)
Súlylökés lány 2003 újonc:
Molnár Krisztina 2.hely
Fp. Törökbálint hegyi etap:
5 km koroszt:
Lengyel Lizett 1.hely
Lengyel Laura 2.hely
Tarnay Teó 4.hely
Hódosy Márk 2.hely
Simák Gergő 1.hely
Külön dicséret illeti Csikós Zsuzsit, Tarnay Károlyt, Molnár Zsoltit, Lengyel Árpit futóinkat, akik többen a hosszú távon értek el pontot érő helyezéseket és gyűjtöttek hasznos tapasztalatokat, élményeket, kilométereket.
Beszámoló:……..vicc, humor, lazaság, és győzelem…célok!
Hétvégén is újfent versenyre utaztunk el a csapattal, ám most kettő irányba szakadtunk. Egyik team a Vác városában rendezett gyermek versenyre, a másik Törökbálintra utazott, hegyi terep megmérettetésre. Kezdem a gyermek versennyel, hiszen eszement dolgok történtek ott, nem kis meglepetések születtek. A történet előzménye annyi, hogy csapatunkban felfigyeltem kettő gyorsabb lábú gyerekre. Köztük is Blankára és Bogira, így jó ideje edzéseken a sprint szakmába is beleástuk magunkat, ám középtávos terveinket nem adtuk fel közben. No, hogy ne csak a sprinterek között okozzunk meglepetés, egyesületünk elkezdett súlylökéssel foglalatoskodni, amiben Molnár Krisztikével kezdtük el a készülés. Adott a csapat a Pegazusok csapata, amely eddig csakis középtávra volt berendezkedve, ám amint jobban elmélyültem a hazai atlétika bugyraiba, nos rádöbbentem, te jó ég, nekünk ott a helyünk. Így edzéseken végeztem néhány felmérőt, kutatást, és így jutottam el Blankához, és Bogihoz, valamint Krisztikéhez, akiben nagyon nagy erő lakozik, csak kik kell aknázni, mint ahogyan a lányok gyorsaságát is.
Elérkezett a várva várt pillanat, vagyis a versenynap reggele. Kettő lányunk még soha nem futott élesben 60m-en, de tudtam, hogy piszok gyorsak. A versenyre hihetetlenül sok gyerek versenyzőt hoztak, sok egyesület, sok nagy egyesület jött el. Hűűűűű mondom is mennyi sok sprinter palánta van itt, mennyi sok futam lesz itt. A verseny elkezdődött, kettő bátor, kemény csajunk agyi tréningjét meg is tartottam. A többi egyesület futói közben szép díszes mezben, szögesben, láthatóan már profin kezelték a rajt előtti pillanatokat, míg a mi kettő lányunk sima egyszerű cipőben, semmi mez, miközben megtörtént talán az egyik legviccesebb dolog……..Blanka rám néz, majd a rajtgépre mutat és kérdezi tőlem……..Zsolti…… mi ez? Atya ég eszembe jutott, hogy mi edzésen a rajtokat e nélkül gyakoroljuk,mert nincs rajtgépünk, csak egyéb Zsoltis dolgokat végzünk. Hát gyorsan oda is rohantam és elmondtam Blankának, hogy az a rajtgép, mire Bogi is mellém állt és mit ad ég, ő is megkérdezte, hogy……. ez meg mi? Hát jót nevettem, mert az egész filmbe illő jelenet volt. Itt van kettő csupa szív futó, meg én, életünk első nagy sprint versenyén, teli nagy klubok futóival, akik csili vili meg minden, mi meg épp itt tanulunk. Hát tényleg nagyon jót nevettem, de közben tudtam, hogy a kettő lányunk pokolian gyors, így hamar a lényegre tértem. Gyerekek ez a rajtgép……….tedd ide ezt a lábad, a másikat oda. Nem volt időnk hosszabb oktatásra, így ránéztem Blankára és megkérdeztem……Blanka így jó? Blanka annyit mondott, hogy menni fog piszkosul. Bogival pacsiztunk nagyot és kértem őket, hogy mindent úgy csináljanak, ahogyan kértem tőlük, és ne úgy, ahogyan az ellenfeleink tették . Így is történt. Blanka és Bogi a mi saját melegítési módszerünket csinálták, és a saját gyakorlatainkat és nem figyeltek a szép katonás sorrendben futóiskolázó egyesületek futóira. Mi jobb szeretünk kicsit mások lenni, lazábban felfogni a dolgokat. Blanka és Bogi első futamba kerültek. Kértem Blankát, hogy rajtnál ne engem nézzen és ne a versenybírót. Hát most jön a következő filmes jelenet, vicces momentum, amin könnyesre nevettem magam…….a versenybíró felkiált, hogy vigyázz, amire Blanka kinéz rá, aztán rám, és látom, hogy biccent a fejével, hogy most mi van? Én meg pisszentek neki, hogy ááááááá csak fuss ahogy tudsz. Közben nézem, hogy minden ellenfél edzője feszülten stopperre ragadva, tapadva figyeli tanítványa minden mozdulatát én meg, már zokogok a nevetéstől és arrébb mentem, nehogy rám szóljon valaki, és igyekeztem komoly edzőnek tűnni, de közben csak potyogtak a könnyeim. Tényleg vígjáték volt az egész, ám nem babra mentek a dolgok. Eldördült a pisztoly és Blanka és Bogi is hihetetlen, de ebből a nagy mezőnyből a döntőbe került azonnal. Blanka közben futás alatt nézegette az ellenfeleket, én meg kiabálok, hogy csak fuss,fuss,fuss Balanka! Hát mondom az Isten szereti ezt a csapatot, mert kb. úgy éreztem magam,mint a Jamaicai bobcsapat edzője a filmben. Emberek őszintén mondom közünk nem volt a 60m sprinthez ám, néztek ránk kik vagyunk, mik vagyunk, mert ugye közben lányaink döntőbe futották magukat. És jött a döntő! Lányaink döntőt futnak, áááá ez nem lehet igaz, egy ilyen nagy és profi mezőnyben, és arra gondoltam, ha már itt vagyunk,akkor mi lenne ha, ezt a vígjátékot heppppííí endel fejeznénk be. A lányokkal ezt le is tárgyaltuk, ők partnerek voltak ebben. Blanka 3., Bogi a 6. legjobb idővel jutott a döntőbe, de alaposan feltoltam az agyukat és csak annyit kértem, hogy törjünk borost a nagy csapatok sprinterei orra alá, mert az nagy poén lenne, zsebeljük be amit lehet, utána irány fagyizni és nevetni a Duna partjára. Nézem Blanka és Bogi sima egyszerű pici cipőjét, és pólóját és annyira boldog voltam, hogy ők az én lányaim, tanítványaim. Mosolygós szívvel csodáltam őket, mert láttam…..nem kell ide pénz, nem kell szép mez és szöges, hiszen az igazi erő ebben a vidám laza csapatban van. No hát, eldördült a startpisztoly, és annyit lehetett látni, hogy Blanka és Bogi csúcs szuper rajtot kapott el, és Blanka gyönyörű, erős futással csodát művelt, mert a Pegazusok Blankája győzött, mi több hatalmas előnnyel, megjavítva a selejtező futamban elért eredményét, de Bogink aki csak 2007-es, hát Bogi csodánk a 4. helyen érte be! Hú emberek, de jó volt ott lenni és annyira jó volt megölelni, ezt a kettő kis gyagyást, akikről 20 év múlva filmet fognak forgatni. Igazi totális örömünnep volt ez. Micsoda bammmm bammmm bammmmm ! Következzék egy szintén új versenyszám, amiben mától egyesületünk versenyzőivel találkozni fognak mindenütt, ez nem más, mint a súlylökés. Molnár Krisztina történelmet írt azzal, hogy ő volt a Pegazus SME első súlylökője, mint ahogyan Kővári Blanak és Tomcsányi Bogink az első sprintereink.
Krisztivel jó ideje kacérkodtunk a súlylökéssel és nem is oly rég elkezdtük a készülést erre a versenyszámra. Edzésen egyre szebben lökött, ám mi tagadás nem rég láttunk neki a munkához és van még mit tanulni. De elkezdtük és most fektetjük az alapokat, mégpedig nagyon jó alapokat. Krisztink élete első súlylökő versenyén gyönyörűen dolgozott és mind a 6 lehetőségét le is lökte, így a csodálatos 2. helyet érte el. Eredményei egészen biztatóak és lázas készülődésbe kezdünk ezután. A nap záró számaként következtek a 600 m-es, eszeveszett futások. Itt szintén színre léptek a Pegazus gyermek atlétái nem is akárhogy! Lányoknál Csuta Dorottya és Zsámár “piri,, Anna képviselt minket. Fiúknál Habó Levink és Makray “terminátor,, Benedek nyomta a tempót. Elsőként a lányok kezdtek egy meglepően nagy mezőnyben, aminek nagyon örültünk, mi több ezért jöttünk el Vácra. Dorkának egyetlen feladatot adtam, mégpedig, hogy egy egyenletes lendületes, nem max futással győzzön és folyamatosan figyeljen az ellenfelekre, gyakoroljon, közben ne feszítse túl a húrt, mert múlt héten nagyon keményet futott a Vivicittá 7km-én.
De legfőképpen azért, mert májusban fontos versenyek várnak rá. Dorka csodálatos profizmussal oldotta ezt meg, hiszen végig kontroll alatt tartott mindent. Megbeszéltük kire kell figyelni és azt is hogy ha bárki előzni próbálna ő azonnal reagál. Edzésen mondtam neki, hogy egy csepeli kislány kb 1:50 körül fog menni, és ennek megfelelően fussa a tempót. Ezt gyakoroltuk jó ideje, és felnőtt atlétákat meghazudtoló módon kivitelezte, hiszen, már edzésen is szinte másodpercre pontosan tud mindent futni. Dorkánk szép egyenletes futással nyerni tudott. Zsámár Annánál szintén egy kérésem volt, mégpedig egy jó élvezeteset fusson. Anna hamarosan távot és ágazatot vált, amiben óriási meglepetéssel készülünk a hazai atlétikában, aminek gyümölcsét az újonc fedett pályás országoson fogjuk learatni. Anna ennek megfelelően futott és 9.-ként ért célba. Elégedett is voltam vele, szépen dolgozott. A csajok után jöttek a srácok, köztük kettő nagy tehetség. Egyikük még kiaknázatlan kincs, másikuk meg már raptorként közlekedik a pályán. Habó Levente piszok jó képességekkel rendelkezik, ám még ezt nem sikerült maximálisan kamatoztatni Levinél, de ki kell emelnem, hogy itt a versenyen a jelenlegi állapotának megfelelően a maximumot hozta egy elég jó idővel és helyezéssel szép eredményt ért el. Levi a hivatalos eredménytáblán a 3. helyen ért célba! No de ki lett az első? Egy olyan Pegazusos gyerek lett az első, akinek nevéről már csak suttognak. Egy olyan gyerek nyerte a 600-at akiről nem beszélünk, csak sötét sikátorokban suttogunk, mert féljük nevét, hiszen ha pályára lép, nem ismer kegyelmet. Szó szerint kell értenünk kedves olvasóink, hiszen valamiféle más dimenzióba lép Makray Benedek. Most is suttogva írom e sorokat,mert félek, hogy felbőszítem délutáni álmából, így innentől kezdve mindenki suttogva és csendben olvassa tovább e sorokat. Szóval úgy történt……… olyan, mint a szavannán az oroszlán. Alszik, alszik, pihen, de amikor megéhezik akkor lecsap.
Beni így is tett. A versenyről nem kellett sokat beszélnünk, hiszen ő is tudta és én is, hogy halálra fogja magát futni ezért nem sokat vacakoltunk taktikai megbeszélésekkel. Kis futónk erre képes egyedül is edzésen, mármint mattfullmaxra futja magát ha kérem, és nem kellenek neki társ, ez ebben a félelmetes. Nos Makray Benedek, aki a Makray-t, “y,,-al írja, nos elrajtolt és ennyi……kampec, ment mint egy őrült, és még a végén is ,amikor vagy 40m-es előnye volt,akkor is nyomta. Hát ez van, ő ezt szereti élvezi a fájdalmat, a szenvedést, meg az ájulást és a következményeit. Benedekünk nyerte a fiú 600m-ert, kiváló idővel. Váci versenyünkről zárszóként annyit csak, hogy a célkitűzéseinket magasan felülmúlva tértünk haza, hiszen első sprinter generációnk, első futói győzelemmel zártak, lásd Blanka a nagyon nagy mezőnyből első lett és Bogi pedig negyedik. Súlylökőnk szép biztató eredménnyel zárta a napot és 2. helyen végzett, valamint a fiú és lány 600m-t is a Pegazus team uralta, és megjegyzem, Kirst Athina még el sem jött. Athina Dorka méltó társa. Mi több Dorka és Benedek keveréke, nagyon gyors és igazi kis atomreaktor. Néhányan megjegyezték, hogy kezdők szerencséje a miénk. De ezt ők is tudják, hogy nem így van, mert itthon mindig kifőzünk valamint az üstömben és ez a kotyvasz, már kettő éve szépen főzzük. Ezt úgy hívják…….az atlétikáért élünk, nem pedig az atlétikából élünk.
Hinnye de lássuk tovább, tekintsünk egy kicsit a hegyi futóink irányába, mert ott is történtek elsőbálozások, nagy események. Ugyanezen a napon egyesületünkből többen a Törökbálinton levő hegyi terep versenyre utaztak el, mert így osztottam meg a csapatot. Vannak közöttünk olyanok,akik még harcban állnak az éves pontversenyben, így nekik ezt a versenyt jelöltem ki.
A kisebb távon Lengyel Lizett és Laura pontosan hozták amit kellett. Magabiztos jó futással, megszerezték az első és második helyet, mi több Lizett a fantasztikus abszolút 3. helyet is. Nagyon örültem, hogy a 25 és 20 pont a kettő lányunkhoz, futónkhoz került. A srácokat Tarnay Teó képviselte, aki szintén versenyben van az éves kupáért. Teónk egy értékes, 4. helyet gyűjtött be, ezzel is sok pontot bezsebelvén. Teó egy nagyon ügyes, kitartó gyerek, akinek fekszik ez a hegyesdi így ő az első számú gyermek hegyi futó zergénk a csapatnál. E versenyben annyi talán az üröm, hogy pont egy új korcsoportba ugrott és olykor, mint most is összefutott egy kettő nagyobb sráccal. Hódosy Márk, immáron komoly tapasztalatokkal rendelkező hegyi futó, ennek megfelelően egyre jobb eredményeket ér el és a kupasorozat középmezőnyéből egy, másfél év alatt a top 4-be jött fel, ami óriási ugrás számára. Ezen a versenyen is egy 2. hellyel, 20 pontot szerzett és már-már biztosnak látszik az első, második hely az éves kupában.
De bizony addig még sok víz lefolyik a Jangce folyón. Vagyis a Dunán…! Márkkal egyébiránt idén a hegyi futást csak másodlagosnak tekintjük, mert célunk berobbanni az ifi 800m-es futók táborába. Elsődleges prioritást élveznek a pályaversenyek! Simák Gergő! A nagy visszatérő, kb olyan, mint egy bumeráng. Eldobod és visszajön. Gergő sok-sok kihagyás után újra kezdi magát felszívni, és láss csodát, korcsoportját meg is nyerte, így lelkének ez nagyon jól is jött, jót is tett. Előtte héten pedig Bécsben sikerült győznie, és megvernie nagy Lengyel ellenfelét, így egészen jól alakul a visszatérése. A rövidebb távon Csikós Zsuzsi kiválóan szerepelt és nem tér le kijelölt útjáról, hogy lefogyjon és ennek köszönhetően egy jobb közérzettel futhasson tovább. A hosszabb távon megint csak operáltak szenior futóink, akik egyre elszántabban és lelkesebben, élvezve a futást és a különböző vidékeket, helyeket, futottak egészségükért, az élményekért, és a csapatért. A felsőtárkányi hegyi futó ob-t feladni kényszerült Medve Csilla futónk, aki lelki nehézségekből kilábalóban van, ám ez az út hosszú és rögös. Csilla sokat dolgozik az ügyön, amiben az egész csapat mellette áll és támogatja. Fizikálisan viszont kiváló formában van és ez nagyon jó hír, folytatjuk a kemény felkészülést!
Közben friss hír érkezett!
Hódosy Márk Albertirsán váltóban az első helyen ért célba, mint kölcsön emberünk, valamint Csikós Zsuzsanna élete első félmaratoni dobogós helyét szerezte meg, amire nagyon-nagyon büszkék vagyunk! Gratulálok Minden kedves futómnak ehhez a csodálatos és kemény eredményhez, amit ezen a hétvégén elértek, öregbítvén kis csapatunk fiatal hírnevét. Külön köszönöm a magam és a csapat nevében a szülők önzetlenségét, mert nélkülük ez a csapat nem tartana itt ahol most tart. Mindezek mellett őszinte tisztelettel adózunk Dr. Vanyek Béla Úr nagysága előtt és megtiszteltetés volt az Ő emlékére rendezett versenyen futni, dobni!
Zárszóként:
Az elmúlt kettő év, amióta csapatunk létezik, bebizonyosodott, hogy kis csapatnak is van helye, a hazai és nemzetközi atlétikában. Mindenki láthatja, hogy a Pegazus atlétika futói egyre erősebbek, és jobbak, mi több szomjazzák a sikert és új szakágban is sikeresen mutatkoztunk be. Klasszis eredményeket érünk el idehaza és külföldön is, és bizony egyre több borsot törünk a nagy hazai csapatok orra alá megmutatván, hogy kicsi, speciális alakulatok is jól tudnak operálni, nem csak a nagy tömegbázisú csapatok. Mi soha nem leszünk számszerileg nagy csapat, hiszen nem is akarunk azzá válni soha, valamint nem kívánjuk a hazai atlétika világát követni, mind felfogásban, mind versenyzők képzésében, hiszen egy új irányvonalat képviselünk, amitől még sokan ódzkodnak mindenütt, ám ez sikerünk záloga. Egy célunk, célom van…….mindenkit legyőzni!
