Pegazus SME hírek | Gedeon Zsolt futó iskola

2016.03.26. Molnár Zsolti egyéni írása

Felkészülés a nagy bevetésre

Rákoscsaba félmaraton – Futapest terepfutóverseny

Határozottan balul alakultak a dolgok a futást megelőző héten, így biztosan félve a kudarctól is nehezen vettem rá magam, hogy induljak ezen az eseményen. Ráadásul a verseny reggelén tompának, enerváltnak éreztem magam. Ugyanakkor presszionált a számomra kiemelt verseny (Vivicita) közeledte. Az azon való jól teljesítéshez szükséges, hogy e versenyen is megfelelően odategyem magam. Így aztán belevágtam, erős edzésként tekintettem az előttem álló kihívásra. Egy régen használt csodaszert is segítségül vetettem be, a zenét. Ismét egy Futapestes eseményen álltam rajthoz családommal együtt, kislányom 5 km-en, fiam 13 km-en, míg én 21 km-en. A két hosszabb táv együtt rajtolt 11 órakor a rövidebb táv 10 perccel, később. A három távra tisztességes futómezőny (majd 300 fő) gyűlt össze. A rajt követően több percen keresztül a zene indításával illetve annak folyamatos lejátszásának beállításaival foglalkoztam. Mire sikerült megfelelően a fülembe helyezni a hallgatót, és a telefont a kezemre csatolni, már túl voltunk az első aszfaltos emelkedőn és a szántóföld szélén haladtunk. Jó volt a zenét meghallani és annak ütemére galoppozni, továbbá az endomondo női géphang csiripelése vagy inkább chipelése is biztató adatokat jutatott fülembe. Meg is lepődtem azokon, – mit brusztolok városban, hogy 5 perc alatti tempóim legyenek,…. -itt meg? , megindultam tessék-lássék módjára és már alatta is vagyok. Mire jók a versenyek, ugye? Az emberből olyat hoznak elő, amire azt megelőzően nem is gondolt. Ebből következően nagyon fellelkesültem és igyekeztem kihozni a legtöbbet magamból. Habár ez a helyszín azért nem tartozik a gyöngyszemei közé a terepfutásnak. Kertvárosi rész, szántóföld, állatmenhely,illegális szemétlerakások, M0 alatt történő átbújás, egy kis erdős ligetes rész és ismét szántóföld, majd M0 alatt átbújás…….etc. Szóval kevésbé vadregényes és romantikus, mint az ezt megelőző vagy majd az ezt követő versenyhelyszínek. Tavaly már futottam itt 13 km-t, akkor jóval szelesebb volt az idő, mint most. Én rendesen kivetkőzött futóöltözékben (rövidnadrág, poló) gyűrtem a terepet. Az idő előrehaladtával, sokkal erősebbnek éreztem magam, mint az elmúlt évi verseny hasonló szakaszában. Nagyon élveztem a futást (játszottam különböző testtartásokkal, ütemekkel), ehhez hozzásegített a jó talpalávaló muzsika és sok erős futótárs. Tamást (virtuális futóbarátom, néha egy-egy verseny erejéig talákszunk, de inkább a világháló rengetegében követjük…., követem egymás futásait és én merítek és tanulok az általa írt és posztolt dolgokból.) többször magam mögé pillantva kerestem. Mikor hol fog meglepni?, de sehol nem következett be ez a momentum. Menekültem előre, előle. Mígnem a verseny utolsó szakaszához közelítve nem magam mögött, hanem jó 300-400 méterrel előttem fedezem fel őt. Mikor, már a verseny e szakaszához értünk éreztem kezdek elkényelmesedni, lassulni, megelégedni az eddig elértekkel. Varázsütésre változott meg minden és hatalmas hajrát vágtam ki az utolsó kb 2 km-en. Így sikerült a versenyt 1:40:34 teljesítenem. A célba családom apraja-nagyja biztatása mellet jóleső fáradsággal értem be. Nagyon büszke voltam gyerekeim eredményére és bizakodottságra okot adó teljesítmény sikerült a tavaszi nagy verseny előtt a futópályára karcolnom.

Terepfutás Rákoscsabán

Tavaszi terepezés…

Március 26.-n szombaton egy kellemes napon, Rákoscsabán versenyeztek a Pegazus futói, ahol olyanok is bemutatkozási lehetőséget kaptak, akik még nem futottak itt, vagy éppenséggel a futás sportágat nem kimondottan azért űzik, mert nagyra törő álmaik lennének az atlétikában, inkább hobbi szinten nagyon is szeretik ezt csinálni. Viszont akadtak olyanok is, akiknél nagyon is fontos volt a közeledő mezeik miatt egy jó gyakorlás, rutinszerzés a terepes talajon. Hobbifutóink a várakozásnak megfelelően produkáltak és tisztességesen dolgoztak.

Közülük is kiemelném most Lengyel Lizettet (6.hely), akinél az utóbbi időben folyamatos javulást lehet tapasztalni és ezen a versenyen is stabilan jól futott. Tudni kell, hogy általánosságba véve az értékeléseket, nem valakikhez, valamihez pl.: egy adott időeredményhez, vagy helyezéshez mérem, vetem össze, hanem bizonyos esetekben egy adott futó saját képességeihez. Ezek a képességek fejleszthetőek szépen, és egy bizonyos idő után, már lehetséges és kell is kötni az eredményt időhöz, helyezéshez stb. Esetünkben a hobbi futóknál az egyéni képességek a mérvadók, így elmondható, hogy szinte az összes ilyen futónk szépen teljesített, egy kettő kivételtől eltekintve. De lássuk közben azokat, akik célzottan úgymond versenyzői életet élnek csapatunknál.

Kirst Athina (1.hely) munkáját maximális maximumára tudom értékelni. Céltudatos és nagyon kemény futóval gazdagodott csapatunk, aki óriási eredményekre lesz képes a jövőben is.

Athinának is próbaversenynek lett beiktatva a rákoscsabai futás, csakúgy, mint a soron következő futóknál, mint pl: Tomcsányi Boglárka(2.hely). Bogi irdatlan tempóba jött felém a befutónál, és Bogira sincs panasz csak maximális dicséret, ami ezt a versenyt illeti. Athina és Bogi mai futása egy egészen jó mezei eredményt vetít előre. No de lássuk tovább és folytassuk Zsámár Annával(3.hely). Anna mai teljesítményét közepesre lehet értékelni,mert ennél sokkal többet tud, de valamiért nem tudja ezeket mozgósítani. Már mindent tud, minden benne van, ám még ezt az egy nagyon fontos komponenst meg kell tanulnia a jövőben használnia. Ettől függetlenül egy stabil, rendkívül megbízható futónk és most is dobogóra futotta be magát. Makray Benedek! Beni (4.hely) számomra a várakozások alatt teljesített. Ám ebben, részben az is közre játszott, hogy előző napi edzésük nagyon kemény volt, hisz a mezei versenyek időpontjai és a pályaversenyek nagyon gyorsan közelednek, így a gyerekek ma munkából futottak, kissé fáradtan, ami érthető is volt számomra. Beni közepes teljesítménye másban keresendő, de jó hír, hogy ennek okát jól ismerjük és szinte azonnal orvosolható lehetne. Beni képességeivel az égvilágon semmi gond nincsen. A gyerekeknél a végére hagytam Csuta Dorottyát (1.hely), aki szintén egy elég erős hetet maga mögött hagyván futotta a Futapest 5 km-s távját és lett első, valamint abszolút első is. Doróval megbeszéltük, hogy csak annyira fusson, amivel kellemesen tud nyerni, hiszen egyrészt munka van a lábaiba, másrészt a Futapest nem célverseny, csak gyakorlás. Ennek megfelelően magabiztosan, lazán ért célba elsőként, betartva minden utasítást, ami nagy önfegyelemét dicséri. Hódosy Márk (3.hely) futómmal az idei évben 800m pályaversenyekre készülünk, ám felkészülésünk része egy-egy hosszabb távú verseny is. Erre kiválóan alkalmasak Koren Tamás versenyei, így Márk szintén munkából futott egy szép bronzot. Csikós Zsuzsi (14.hely) futónk, aki felnőtt nőként, szülőként immáron pár hónapja csapatunknál edz olyan dolgokat művel, ami mindenki számára példaértékű lehet. Zsuzsi túlsúlyosként elhatározta, hogy lefogy, ennek érdekében minden edzésen ott van, és megállíthatatlanul rója a Futapest versenyeit. Nem érdekli mennyi a táv, mekkora a szintemelkedés, mert célja van, aminek semmi nem szabhat gátat. A nagyoknál 21 km-s távon Medve Csilla (2.hely) képviselte a női nemet Pegazus színekben és rossz hír, hogy még messze nem az igazi, de jó hír, hogy kilábalni látszik a posványból. Csillával is maximálisan elégedett vagyok, de még látom, hogy nagyon nagyon sok munka vár ránk. Molnár Zsoltinál is jelentkeznek az elvégzett munka pozitív megnyilvánulásai, hiszen Zsolti több percet tudott javítani a múlt évi eredményéhez képest, és ami szintén jó hír,hogy most elmondása szerint még tudott volna tovább is menni ebben a tempóban. Szintén jó előjelek a Vivicittára! Lengyel Árpink a Pegazus csapatának Van Dame-ja, szorgalmasan, stabilan nyomja a km-et, aminek nagy hasznát veszi a karate sportágban, főként állóképesség terén. Külön nagy öröm volt látni Makray Pétert versenyezni, aki, ha anno többet fut, még Nadalt is megverhette volna!

A mai versenyen alkalmas volt arra, hogy lássam az eddig elvégzett tavaszi munkánk minőségét. Lássam, hogy kinél mit kell javítani, mert azt mindig lehet, és természetesen lássam, hogy hol van nagy bibi és hol van minden sínen. Összességében elmondható, hogy a kijelölt utunk jó, de itt-ott rögös, ám ettől szép ez a sport. Az időjárás kiváló volt, mindenkinek kedveztek az égiek, és egy jó hangulatú szép versenyt tudhattunk magunkénak.

Eredmények: http://futapest.hu/eredmenyek.htm

Képek: https://www.facebook.com/Pegazus-Sport

Szívből gratulálok minden kis és nagy futómnak, valamint Koren Tamásnak és csapatának a nagyszerű versenyhez!

2016.03.26. Rákoscsaba

G.Zs.

PEGAZUS FUTÁS, SZIGETMONOSTORON

Napsütés, családias hangulat, érmek, mosolyok….

Kellemes szép idő fogadta a szigetmonostori Pegazus futásra érkező versenyzőket, és szurkolókat, aminek mindenki nagyon örült, hiszen ez még szebbé, vidámabbá varázsolta futóversenyünket. A verseny helyszíne a csodálatos Szigetmonostor falucska, amelyet bátran jellemezhetnék a szentendrei sziget gyöngyszemeként. A kis falucska lakosai, vezetői mindig nagy szeretettel fogadják az ide ellátogató turistákat, esetünkben a kedves futókat.

Kora reggel az előkészületeket követően a pici mini kategória kezdett egy fergeteges terep 500 m-s távval. A Rajtnál elszánt és kicsit megilletődött gyerekek álltak és várták a rajtot. A start pontosan indult és a gyerekek eszeveszett tempóba el is viharoztak a kijelölt pályán. Volt aki gyorsan dűlőre akarta vinni a dolgokat, így Tomcsányi Boglárka helyi lakos-versenyző és egy budapesti kislány csaptak össze az első helyért. Hogy ki nyert azt az eredménylistában lehet olvasni, ám mindkettő kislány nagyon-nagyon kitett magáért. A fiúknál Móró Márton nem ismert kegyelmet, így sikerült győznie, Mögötte két derék fiú kevéssel lemaradván ért célba.

A kicsiket követte az immáron nagyobb kaliberű harcos ifijak és amazonok összecsapása, ahol bizony elég erős kis team találkozott. Ki kell emelni a lányok közülük Csuta Dorottyát a PEGAZUS SME fénylő csillagát, valamint Mater Henriettát helyi lakost, a szentendrei SZKHSE kiválóságát, valamint Tarnay Klári és Lengyel Laura bámulatos, a 3. helyért folyó test-test elleni ütközetét. Dorottya elég erős tempót diktálva kezdett neki a 2 km-s távnak, amiben nagy szerepe volt, hogy Makray Benedek PEGAZUS SME futója, nem hagyta unatkozni Dorottyát.Henrietta egy ideig keményen velük tartott ám Dorka és Beni eszméletlen tempóba kezdtek, így ők ketten leszakították a mezőnyt és a végére hagyták a bulit. Külön ki kell emelnem Lengyel Laura és Tarnay Klári eszeveszett küzdelmét, hiszen ők ketten már-már vérre menő küzdelmet folytattak a 3. helyért. De nagy öröm volt látni, hogy a célba érkezés után egymás nyakába borultak és átölelték egymást. Ettől ilyen szép ez a sport. A srácoknál Makray Benedek terminátornak sikerült győznie, míg a 2.-3. helyért itt is nagyon kiélezett küzdelem folyt kettő igazán kemény férfiú között,aki szintúgy,mint a csajok a végére hagyták a bombasztikot. A nagy bumm most Tarnay Teónak sikerült jobban. Tudni illik,hogy Levi és Teó adok kapok versenyeket produkálnak. Hol egyikük nyer, hol a másik.

Következzék nosza a nagyok futása a trónok harca, hiszen itt, már korcsoportos bontásunk is volt.

Az abszolút versenyt a nőknél Surány kiváló szenior futója, aki egyébként szenior országos bajnokságot is nyert az idei fedett pályás ob.-n, nem más, mint Zarnóczay Klára. A férfiak elsőségét szintén egy kiváló futó, egy szenior futó legenda nyerte aki Budapestről érkezett, nem más, mint Kárász Zakariás. A korcsoportok helyezett futóit meg lehet tekinteni a dobogósok eredmény listáján, amiért óriási gratuláció illeti őket, de nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, aki becsülettel, keményen küzdöttek a versenytávon.

Versenyünk egyik külön száma a súlylökés, amit egyesületünk minden jövőbeni versenyen meg fog rendezni.

Nagyon sikeres volt, és pompás volt tapasztalni, hogy milyen jól összehozta az embereket, és hogy mennyi sok bohóc él közöttünk. Bohóckodtunk, nevettünk nagyokat, és a versenyzők bizony hatalmasakat löktek. Láttam felfedezni egy kettő olimpiai kvóta reménységet, mint pl: Földvári Zolit 🙂 Bátran mondhatom, hogy ez a versenyszám is nagy sikert aratott. Mindezek mellett örömmel írhatom le, hogy a rajtok pontosan indultak, nem volt csúszás, és az eredményeket Csilla gyorsan és precízen értékelte ki. Dobogósaink érmet, szép oklevelet, csokit és akciós welness kupont kaptak a Zalakaros Venus Hotel jóvoltából.

Köszönetnyilvánítás!

Engedjétek meg, hogy elsőként köszönetünket nyilvánítsuk ki a csodálatos Szigetmonostor önkormányzatának, amiért áldásukat adták a verseny rendezési szándékunkra. Külön szeretnénk megköszönni a monostori Faluház minden dolgozójának és vezetőjének Kovács Attilának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a területet és egyéb kiszolgáló helyiséget. A község és a Faluház támogatása nélkül ez a kicsi, ámde csodálatos futóverseny nem jöhetett volna létre, amely mindannyiunknak szép élményeket, örömteli perceket adtak. Szeretném még nem utolsó sorban megköszönni A Pegazus Sport és Művészeti Egyesületbe járó gyerekek szüleinek a nagy-nagy segítséget, és munkát!

Végezetül hálák vagyunk minden kedves futónak ,amiért jelenlétükkel megtisztelték versenyünket és emeltétek eme nap fénypontját!

Üdvözlettel: Gedeon Zsolt

Képek: https://www.facebook.com/events/1530145137283689/

Az első zarándokút beszámolója

Kis csapattal indult a zarándoksorozat első állomása a Börzsöny lábánál Zebegényből… Az első rövid szakasz a csendes ütemes menetelésre történő ráhangolódást segítette és ezzel el is kezdődött az utazás befelé. Önmagunkba és az erdő varázsába egyidejűleg. Ráhangolódtunk a beszéd nélküli kommunikációra, kapcsolódásra és az éppen egyéni igény szerinti figyelemre. Ki így-ki úgy vette fel/élte meg a csend szülte élményeket.

stream-412000_1920

Majd az első forrásnál további figyelmet nyitottunk önmagunk felé egyszerű szénrajz segítségével. Ezután egy hosszabb, csendes menetelés következett csodálatos helyszíneken elhaladva, kihívásokat állító patak-átkeléseket megélve. Mindenki egyedül volt és mégis együtt. Az elfogadás, biztatás, tolerancia és a gondolati energia segítségének szintjeit élhettünk meg egymás által, hangok nélkül.

A sok forrásnál megpihenve, ébresztgettük tiszta alkotói énünk. A lelkesedés és a bátor alkotás irányába, amibe úúúúgy bele lehet feledkezni. Egy kis ajándék magunktól magunknak nyitogatja a vidám, gondtalan alkotó oldalunkat.

Ezt követően ismét csend, ismét menetelés, ismét patakmászás és egy mély régi kút. Az őseink üzenetével. A hangok szeretetével. Az ütemek játékával és a közösség megélésével piszkálgattuk a feltöltődést egy másféle figyelemmel.

Lassan hazafelé ereszkedtünk, miközben elhagytuk a már nem szükségeset és visszatértünk a hétköznapi gondolatokba kicsit másképpen, újulgatva és rácsodálkozva a minket ért, megélt érzelmekre, élményekre.

Kívánom, hogy minden résztvevő élje, használja az ott megtanultakat, személyes megélései során közelebb kerülve önmagához a tudatos és spontán létezését összehangolja a lehető legtermészetesebb módon.

Köszönöm a bizalmat a vezetéshez és örülök, hogy elindult ez a csodálatos magyar zarándok sorozat!

Medve Csilla

Egy-két visszajelzés a túráról:

“A túrával kapcsolatban túlzás nélkül mondhatom, hogy tökéletesen meg voltam elégedve. Minden szempontból profin volt felépítve, a tempó (nekem), a gyakorlatok, a kommunikációmentesség (ami tőlem nem idegen, de fantasztikus élményt és energiát nyújtott), tehát csak megköszönni tudom ezt a csodás napot amit ezáltal megéltem.

Kíváncsian várom a következőt. ” N. Noémi

“A kirándulás nagyon nagy élmény volt, még mindig a hatása alatt vagyok, még mindig dolgoznak bennem azok a folyamatok amik ott elindultak.

Köszönöm, hogy megszervezted és vezettél minket!” T.Karcsi

“Köszönöm a szépen kirándulàlást! (A végén majdnem összeestem!

DE MINDENKINEK CSAK AJÁNLANI TUDOM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!” M. Anna

És végül engedjétek meg, hogy megosszam Veletek is az alábbi indián verset, ami csodálatosan megfogalmazza azt a tiszta szeretetet, amit földünk, a természet, Földanyánk, otthonunk nyújt számunkra. Ennek szépséges szintjeit segítik megélni a zarándok sorozat túrái.

A föld megtanít… (indián vers)

A föld megtanít emlékezni.
Megtanít a csendre,
ha fűszálak közt a fényt nézem.

A föld megtanít szenvedni.
Megtanít a kínra,
ha gondolok a kövek álmaira.

A föld megtanít az alázatra.
Megtanít a tiszteletre, 
legyek olyan mint a fák rügye.

A föld megtanít törődni.
Megtanít a szeretetre-
adjak úgy, ahogy ő ad életet.

A föld megtanít a bátorságra.
Megtanít a kitartásra-
fákat mutat villámlásban.

A föld megmutatja: meghalhatok.
Megmutatja vége lesz az erőmnek, 
mint a hangya, kicsi vagyok.

A föld megtanít a szabadságra, 
milyen is az, megláthatom,
ha felhők között szárnyal a sas.

A föld megtanít az elmúlásra.
Milyen a halál, megláthatom,
ha csendben lépkedek az avaron.

A föld megtanít az elfogadásra.
Megmutatja, fogadjam el,
mint tavasszal a hópihe.

A föld megtanít a hálára.
Megmutatja hogy sóhajt, 
a száraz föld ha végre ihat.

2016.03.13. Molnár Zsolti egyéni írás

Szarvas vonulás tavasszal ?!

Vácrátót- Futapest terepfutóverseny

Igazán nagy várakozással tekintettem a verseny elé. Vártam, hiszen tervekkel, célokkal készültem.
Végre egy olyan verseny ahol össze tudom hasonlítani a tavalyi formámat az ideivel! Egy verseny ahol már futottam, és akkor is jól éreztem magam. Egy verseny, ahol tudom mi vár rám, ismerem a körülményeket. (Jellemzően jobban teljesítek, ha egy már megismert pályát futok újra)
Mostani felkészülésemben többet és jobbat edzettem, több versenyen vettem részt eddig, mint az elmúlt esztendőben ilyenkor. Zsoló és a csapat tagjai is, ismerjék fel, hogy nem csak időt tölteni és kislányom gardedámjaként jártam, járok az edzésekre!
A Pegazusban eltel időszak alatt fejlődtem? Mennyit fejlődtem?
Lesznek folyamatos kapaszkodók. Hiszen az általam már korábban megismert és tisztelt futótársak, akikre kell és érdemes figyelni újra itt lesznek, és ez újabb motivációt és segítséget ad a verseny egészén, hogy végül a tavalyi időmön (58’34”) javíthassak. Továbbá két legnagyobb doppingszerem is jelen lesz még, fiam és lányom, akiknek személyes példamutatással akarom megmutatni, hogy nem kell még a családi kripta ajtaját apjukra zárni. Még van a faterben elég spiritusz és kraft. Fűszere és eszenciája az egész napnak, hogy drága párom ezen a napon ünnepelte születésnapját. Az ő kedvére, és remélem tetszésére is tettem mikor a rengeteg induló között felálltam a rajtvonal mögé fiammal együtt.

Szarvascsordára emlékeztető hangulatban vártuk az indulást suták és bakok egyaránt. Orrlikainkon fújtattunk, izgalmas feszültségben, miközben patáslábunk már kaparta a homokot rajtra készen. Majd elhangzott a hajtók „kürtszava” és a paták százai ütemes dobogásban elszabadultak. Az én gyorslábú bakgidám is hamar otthagyott, de azért a mezőny első felével sikerült az arborétum melletti úton haladni kifelé a településről. Tavaly is gyönyörű időnk volt ragyogóan tűzött a nap, de akkor csak épphogy beköszöntött a tavasz. Idén már hetekkel korábban megcsókolta a Jóisten az Anyaföldet, mely téltábornokot végleg kapitulációra bírta. Így egy kicsit más terepviszonyok fogadtak, sokkal puhább lazább volt a föld, a homok. Nem annyira tömör, mint legutóbb. Különösen mikor a vad csordát a jelzések a fák közül a szántóföldre terelték, amit előző nap frissen ekéztek. Olyan volt mikor a nagyvadat a hajtók kiterelik az erőből és azok a vadász célkeresztjébe kerülnek. A szántóföld végében még egy, a tavasszal meginduló gyors folyású patakocskát is átugorhattunk. De aztán ismét a ligetes fás erdőben csörtettünk tovább. A földút itt torkollott először Vaddisznó, Szarvas és Őz SPA-ba, de lehet, hogy egy harckocsi gyakorlatozó helyszínbe, vizesárokkal. A medence szélén felkapaszkodva sikerült hamar leküzdeni Dagonya SPA-t.

A táv már majdnem felénél járva képzeletben megveregettem saját vállamat, hogy – ez aztán már döfi! Hipp-hopp már itt is vagy! Egyszerre csak hirtelen egy magam korabeli futótárs gímszarvas módjára könnyű léptekkel haladt el mellettem. – Na nem! Ez már nem lehet! Gyerünk! Kard ki kard! – jaj nem akarom mondani – Agancs ki agancs! és elkezdődött egy látványos izgalmakban bővelkedő üldözéses verseny. Egy verseny a versenyben. Igyekeztem felvenni az ütemet és haladtam mögötte nem túlságosan lemaradva.

A frissítőnél, – inkább itatónál – csak egy kis poharat emeltem fel, amiben tea volt és ekkor inaltam tova az asztaltól így hagytam ott vetélytársamat, de már láttam mást is azok közül, akikkel szívesen mértem volna össze korábban erőm. Biztató volt számomra, hogy igaz nem sokkal, de még magam mögött tudhatom, őt. Következő szakasznál emelkedő és erős szembeszél akadályozott, korábbi ellenfelem itt ismét előzött, de nem hagytam továbbra sem magam, szaporáztam lépteim. Szinte vált vállnak vette küzdöttünk, csatáztunk azt is mondhatnám agancsaink összeértek és szikrát hánytak a verseny hátralévő részén, úgy változott egymáshoz való pozíciónk majdnem méterről méterre. Aztán ismét egy Dagonya SPA majd még egy Dagonya SPA, és következtek a lejtős részek, amikor már ismét én haladtam elől. Egy másfél kilométerrel a cél ellőtt ős szavas elődeinkhez-csodaszarvasokhoz fohászkodva kértem egy utolsó lökést, erőt és váltottam ismét nagy iramú ügetésbe. Vácrátótra beérve az aszfaltcsíkon meghallottam ellenfelem szaporább patakopogásait mely belőlem is az utolsó 200 méteren óriási vágtát váltott ki. A viadal végén diadal ittasan fáradtan zihálva nagyon kifutva magam értem célba. Ahol vetélytársammal egymásnak gratulálva csaptuk össze kezeinket.

Molnar Zsolti2

Nagyon elégedett és büszke is voltam, hisz sikerült a kitűzött, kívánt célt számomra olyan idővel (56’05”) elérni, amit még legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni és azt is tudtam, hogy fiam nem sokkal előttem érkezett célba és szerezte meg korcsoportjában a 2. helyet.
Köszönöm az edzőmnek, a társaknak, az edzőtársaknak, mert ez az egész a CSAPAT eredménye.
Hmmm……… lehet nem is szarvas voltam futás közben,…… hanem egyszarvú?

Csuta-Lengyel bombasztik a XI. Imre- Lőrinc versenyen

Csuta Dorottya 1.hely

Az elmúlt napokban megállíthatatlanul versenyeztek több helyen is a Pegazus futói, és közülük is Csuta Dorottya, aki lejött a hegyről ,vagyis a Pilis Vertikálról és suhant egy eszméletlen 8 km-t a fent említett futóversenyen. Dorkán kívül tisztességgel helytállt még Lengyel Laura és Lengyel Lizett kettő csodálatos lány futónk, akik manapság ismerkednek eme világgal, egyre nagyobb elánnal és sikerrel. Dorottya ezen a versenyen bontogatja tavaszi szárnyait és a rajtot követően bátran kezdett egy 3:30-s iramban, és mivel nem volt nagyon konkurencia a korcsoportjában, így okosan, így is erős idővel ért be a célba a 20 év alatti kategóriában. Jó volt látni, hogy bátran a tőle megszokott módon elindult a felnőtt nőkkel, köztük a kenyai lánnyal, Kácser Zitával, és Szabó Tündével riói kvótás futóval. Ám Dorka nagyon okos versenyző, mivel tudja, hogy hol a helye a térképen, így beállt egy lendületes tempóra és azt futotta végig. A 3:30 sem viselte meg, de a legfontosabb most az ésszerű, okos versenyzés, hiszen neki még jelenleg nem a felnőtt mezőny az ellenfél, függetlenül attól, hogy néha meg-meg csipkedi őket, jelezvén, hogy hamarosan számolni kell vele, mert egyre jobban élvezi a versenyzést, no meg nagy tervei vannak. Lizett és Laura viszont csapatunk immáron stabil teljes értékű futóivá értek és szinte a legtöbb versenyen jelen is vannak, és bátran versenyeznek.
Öröm látni, hogy kis futóink miként cseperednek magabiztos érett futókká a hónapok, évek alatt.
Gratulálok Nektek kedves csajok!

2016.03.15.

Terepfutóink feltúrták Vácrátótot

Vácrátót, terep verseny

Korcsoportos eredmények 4,8km

Hódosy Márk 1.hely
Simák Gergő 1.hely
Habó Levente 3.hely
Lengyel Lizett 6.hely
Lengyel Laura 8.hely
Csikós Zsuzsa 8.hely
Molnár Krisztina 11.hely

Korcsoportos eredmények 12,4km: dc732613-ffde-4205-bbed-9783c5f2d4b1 (364x547) (364x547)

Medve Csilla 2.hely
Tarnay Károly 19.hely
Lengyel Árpád 29.hely
Molnár Zsolt 7.hely

Hétvégén több helyszínen is versenyeztek futóink, köztük Vácrátót községben is, ahol 11 különböző korú futónk nyomta le a kiliket. Szép idő várta őket, aminek köszönhetően mindenki jó kedvvel készülődött. A versenyen nagyon szépen helytálltak szenior korú versenyzőink is, akik közül manapság kezdik ízlelgetni a versenyzés izgalmas világát. Gyermek futóink között pedig Habó Levente mutat egyre jobb formát, mi több, elkötelezte magát a versenyzés világának. Egyre jobb és jobb eredményeket produkál. Levi és a többi gyerek távollétemben is kiválóan készült, melegített és a versenyzés kihívásainak is maximálisan eleget tettek. Hódosy Márk nagyon szép, eredménnyel rukkolt elő, és immáron a mezőny abszolút dobogójára is feljutott, valamint korcsoportját meg is nyerte. Simák Gergő is kezd újra pályára állni és több hónapos kényszerpihenőt követően újra versenyezni tud, igaz még nem top formában. Medve Csilla futásában is tapasztalható a fokozatos egyenletes javulás és kilábalni látszik a mélypontról. Így ért be a csodás 2. helyen. Természetesen a többieket is nagy elismeréssel illetném ,mert mindenki a jelenlegi állapotának megfelelően a maximumot hozta és büszkén képviselte csapatunkat!
Szívből gratulálok minden kedves versenyzőnknek!

2016.03.14.

Csuta Dorottya a Pilis királynője

Pilis Vertikál hegyi futóverseny

Csuta Dorottya 1. hely!

Dorottya csodálatos futó eleganciával hódította meg a Pilis hegycsúcsát a nagy szintemelkedésű Pilis-vertikál hegyi futóversenyen. Klasszisok magabiztosságával nyerte meg méltán elismert kis-nagy futónk ezt a rendkívül nehéz hegyi versenyt. A 6.5 km-s, 550 m-s szintemelkedéssel bíró távot mindössze 39:48 perc alatt futotta le, ami azért önmagáért beszél. Kiváló formában várja a közeledő mezeiket és pálya versenyeket, hiszen nem titkolt célja a győzelem, legyen szó pálya, vagy mezei versenyekről, ahová maximálisan felkészülten, erősen és céltudatosan fog érkezni. Dorottya egy kedves, csodálatos futó!

Gratulálok neked kedves Dorka!

1001969_521438904684186_6861481763962541390_n (960x640)

2016.03.12.

Zsámár Anna újjászületése Dortmundban

Zsámár Anna a szenzációs 2. helyen ért célba Dortmundban

Március 10-én az esti órákban Zsámár Anna és én útra keltünk egy nagyon komoly nemzetközi fedett pályás atlétika versenyre, ami ráadásul kettő naposra lett tervezve. Szombaton és vasárnap is kellett futnia egy-egy 800 m-t Annának, ami nem kis feladat elé állította őt. A magyar csapat rendkívül optimista és erős volt, köztük Annánk is. Pénteki napon mindenki megismerkedett a környezettel, és egy laza átmozgató edzést végeztünk a dortmundi pályán. Másnap elkezdődött a csapatok nagy versenye, és persze Anna is pályára lépett egy eléggé nagy és masszív mezőnyben. A pokoli nap számunkra itt kezdődött, hiszen semmi sem úgy sikerült, ahogyan azt terveztük, mondhatnám azt is, hogy KO. napunk volt és ennek megfelelően az első körben már láttam, hogy Anna nincs rendben, mivel ennél Ő sokkal-sokkal többre képes. Beérkezett a célba egy felejthető produkcióval, ám nem bánkódtunk sokat, hiszen azonnal a vasárnapi napra koncentráltunk és gyorsan átbeszéltünk mindent. Pontosan tudtam, és Anna is tudta, hogy hol hibáztunk, ha egyáltalán hibáztunk, amit alaposan ki is elemeztünk. Másnap a melegítésnél már láttam, hogy egy másik Annával van dolgom, és éreztem, hogy bent a versenypályán nagy bulit fog a mi lányunk csapni, már csak azért is, mert a mentális tréning elég jól sikerült az este. A rajtvonalhoz állva pici lányunkat a második sorba tették a versenybírók az amúgy is nagy mezőnyben, így tudtuk, hogy a rajtot követően nagy bunyó lesz a pozíciókért. Így is történt, és Anna tüstént nagy verekedést rendezett, persze még szabályos körülmények között. Az első 50 m-n mindenki ütötte vágta a másikat és Anna is bekapott egy jó könyököst, de ez benne van a pakliban, ez ilyen sport. No de ami ezután jött az maga volt a csoda. Kialakult egy öt fős boly, amiben lányunk úgy futott, mintha az olimpián futná a döntőt. Nagyon kemény volt és harcias, mi több három kemény támadást is vissza vert és utolsó körben, már az első helyért küzdött. Végül a csodálatos 2. helyen ért célba egy nagyon kemény és magabiztos futással.

Anna szombaton nagyon csúnyán versenyzett és mondtam is neki, hogy értékelhetetlen, amit csinált. Ezen nem volt meglepődve, nagyon profin kezelte a kritikát, értékelést. Nem is agonizáltunk ezen sokat és a vasárnapra koncentráltunk. Vasárnap egy teljesen új Zsámár Annát láttam, aki csodát művelt a pályán és magabiztosan, rendkívül profin harcolt a hazájáért, csapatáért, városáért. Megérdemelte ezt e rendkívül nagy sikert, hiszen szorgalmának, akaratának köszönhetően az erős, nagy mezőnyben más nemzetek lányai közül az előkelő 2. helyet szerezte meg. Az eredményhirdetés után, láss csodát az atléta gyermekek élete mégsem annyira szörnyű, mint hiszik sokan emberek, mivel városnézés következett, aztán bementünk az 50m-re lévő Borussia Dortmund stadionba, ahol éppen bajnoki mérkőzés vette kezdetét, ettünk sok finomságot, és este pedig jöhetett egy nagy party, ahol a sok nemzet lányai és fiai együtt táncoltak, énekeltek, buliztak. Nagy és tanulságos élmény volt ez mindkettőnk számára.

Anna futásának margójára:
A magyar csapat elnyerte a nemzetek közötti csapat elsőséget is, köszönhetően a rendkívüli képességekkel rendelkező gyerekeknek, akik mindannyian a maximumot hozták. Ennek termése, hogy hazánk lett a legjobb csapat a dortmundi viadalon. A társaságból mégis kiemelném lányunkat, pedig nem szeretek és nem is szokásom megkülönböztetni bárkit is. De most megteszem, Miért is? Tehetnénk fel a kérdést. Nos, Anna olyat cselekedett, ami talán mindenkinek példa lehet, főleg nekünk felnőtt embereknek. Példa lehet, mert erre csak kevesen képesek. Egy nagyon rossz és értékelhetetlen első nap után, amikor is a magyar csapatból szinte mindenki érmet vagy elismerést kapott, Annánk nem roppant össze és ebből a nagyon mély fájdalmas szombati napot követően megszívta magát, talpra állt, és megmutatta, hogy ki is ő, és mire képes. De legfőképpen azt mutatta meg, hogy a legnagyobb trutyiból is ki lehet jönni, nem mellesleg lehet utána száguldozni.

Gratulálok Neked kedves Anna!

Zsámár Anna futónk egyik fő pártfogója a http://szentendrefitness.hu/ akik lehetővé tették és teszik, hogy Anna mindig kiváló körülmények között tudjon edzeni. Köszönet Nekik ezért a támogatásért! Külön köszönet Szűcs Brigittának a Szentendre Fitness vezetőjének, és természetesen Timinek, Pálmának is egyben a kedvességükért!

http://szentendrefitness.hu/

2016.03.11.

Pegazus túranap a Pilisben

Irány Vörös-kő!

Egyesületünk néhány kalandvágyó futója, és szülője ma délelőtt pontosan a megbeszélt időben és helyen, izgalommal várta a Vörös-kő meghódítására váró vezényszót………..indulhatunk!

A reggeli eső alábbhagyott, így immáron csak a nyálkás ködszerű borongós időben keltünk utunkra a szép Pilis erdeibe. Kellemes tempóban haladtunk, miközben néhányszor meg meg álltunk, hiszen hoztunk magunkkal állat és növényhatározó könyveket, no és velünk volt Becca, aki profi gombász oktató is egyben. Csilla a gyerekekkel vizslatta kutatta a növényeket, állatokat, miközben Becca érdekesebbnél érdekesebb gombákat mutatott meg nekünk. Elmondta,hogy melyik ehető és melyik tesz minket gyorsan a temetőbe. Túránk alatt, a talajon felfedezett állati nyomokat is azonnal azonosították a gyerekek a határozó könyv segítségével. Az égen hangosan vijjogó madarakat távcsővel vettük szemügyre, miközben a madárhatározó résznél a gyerekek meg is találták……….egerészölyv ami az égen kőrözött felettünk. De nem csak ezt tanulták a gyerekek, hanem a térkép használatot is. Amikor egy fontosabb tájékozódási ponthoz értünk, azt szépen átbeszéltük és a térképészünk így Kirst Athina lett aki még 9 éves sincs, ám szépen vezetett minket. Csillunk pedig egy egy pihenőnél régi Indián verset olvasott fel nekünk. Amikor felértünk az 521m magas csúcsra, nagy ajándékot kaptunk, hisz a Nap kisütött és kellemes lágy melegben falatoztunk, miközben szép hazánk gyönyörűséges vidékeit csodáltuk együtt. Visszafelé úton sem unatkoztunk, mert ugye a gyerekek saját szemükkel láthatták, hogy a sok sok víz, amelyek kicsi csermelyekben folydogáltak minden felé, miként érik el a gyorsabb folyású egyre csak dagadó patakokat és zúgókat, amik aztán a jó öreg Dunába ömlenek szerte e vidéken. Ez a mai nap egy élő, mindenre kiterjedő környezetismereti óra volt, miközben nagyokat nevettünk, estünk el a sárban és a legjobb, hogy piszkosul jól éreztük magunkat.

Túránk margójára: Egyesületünkben nagyon fontosnak tartjuk, hogy a csapatnál edző gyerekek és felnőttek, ne csak egy fajta fizikális terhelésben részesüljenek, hanem mindezek mellett az úgynevezett lelki táplálékot is megkapják. Gyermekeink pedig ennek köszönhetően testközelből találkozhatnak olyan élményekkel, amikkel sajnos más gyerekek, felnőttek csak a könyvekből, tv-ből értesülhetnek. Öröm volt látni, amikor a gyerekek felfedeztek egy vad lábnyomot és azt együtt beazonosították, vagy akár csak egy szép erdei virágot. Ennél több nem is kell azt hiszem.

Hajrá Pegazusok!

Tavaszi terepezés…

2016.03.26. Rákoscsaba

G.Zs.

A föld megtanít… (indián vers)

Irány Vörös-kő!

GZs.