Medve Csilla írása…
Amikor megismertem Zsoltot, mind a ketten sok tapasztalattal, értéket teremteni vágyással és végtelen gyermekek iránti szeretettel érkeztünk a mi kis különleges kapcsolatunkba. Ugyanakkor 2 teljesen különböző világ csapott össze – szó szerint olykor. A tűz és víz, ég és föld és férfi és nő. Tudtuk mit akarunk, miben hiszünk, milyen értékeket képviselünk. Mind a ketten – Zsolti a futással, én az alkotással, rendkívül sok erőfeszítést tettünk egy gyermek/szülő/család/egyesület – igazi közösség kialakításáért. Még sokat kellett tanulnunk és biztos vagyok benne még jó sokat is fogunk!
Hisszük a játék, a nevetés, a kitartó munka sokszor a kemény követelés és a felelősségteljesen felállított korlátok életre szóló pillérek mindenki életében. A “nagy család” egy olyan hely, miből tagjai meríthetnek, bármit is kelljen egyéni életük során megélniük.
Én nagyon szeretek futni, a futás öröméért. Leginkább a természeteben, az állataimmal vagy csak órákra eltűnni a hegyekben. Élni is így szeretek. Zsoltinak nehéz volt átéreznie ezt a fokú másságot és ezt az erős természet – kötődést. Nekem, nehéz volt újra beengedni a várost, megbarátkozni a körpályával. Hát nem is sok sikerrel találtam meg itt a helyem, vagy Ő mellettem a helyét… szóval így találkoztunk mi… Az Egyesület elindításával párhuzamosan éltük a párkapcsolati nehézségeket is – kinek-kinek mit kellett éppen tapasztalnia, élnie, a másikból kiváltania.
Zsolti minden nap az atlétikával (no és nagy szerelmével a repüléssel) ébred és megszállottként sakkozik a fejében, hogy melyik gyerek, miként edzen, testben és lélekben, illetve milyen kemény, de elérhető célokat tud felállítani ennek érdekében. Mindezt sok, embertérlelő kötődések, majd azok elvesztése, továbbá rendszerekkel és hatalommal és az azt képviselő személyekkel folytatott harcok közepette. Sokszor igen sok lemondással, anyagilag megszorított helyzetekben kell kitartania. Ő edzést lustaságból, rossz idő miatt soha nem hagyott ki, még akkor sem, ha 2 ember miatt állt a hidegben órákat hétről-hétre. No félreértés ne essék, nem hibátlan szent ember Ő egyáltalán. Szegénységben és szeretetlenségben töltött gyerekkora során hamar kialakította öntörvényű, sokszor komoly következményekkel járó, egyoldalú igazságosztását vagy illúziókkal teletűzdelt meséit, amik segítettek neki az akkori valóságot megélni. Tetteiért, rombolásáért Ő is viseli terheit, mint minden embernek ezt kell tennie, hiszen csak a múlt tapasztalatai árán, útján jutunk el a számunkra igazán fontos értékekhez és azok megbecsüléséhez. És akkor még ott van a sok-sok felhalmozott helyrehozni való, amivel már a megváltozott, megérett fejünkkel kell megbírkózni, vállalni és helyrehozni. De szép is ez az alázat elsajátításáért! Mindezt tanulva, megélve közösen Zsolttal, kitartóan hisszük, hogy mindenki életébe megérkeznek előbb-utóbb azok, akik az övéi. Ahol az energia nem az erőtlen harcban emésztődik fel, hanem összeadódik és a határ a csillagos ég, a végtelen Univerzum. A Pegazus odakészül, hamarosan a megálmodott saját futópályán, sok rendelkezésre álló eszközzel, támogatással és Zsolt személyének méltán járó jutalmazással. Talán lesz kedve futni is újra, megújulva, jelenlegi életének megfelelően. Élmény lenne ismét látni Ő t versenyezni, ha majd egyszer újra úgy dönt.
Szóval Zsoltról csak tisztelettel és elismeréssel lehet írni, ahogy a csapatával és tanítványaival foglalkozik – még ha stílusa és “fejjel a falnak” világszemlélete borzolta is az idegeinket néha. Vagy akár múltjának szereplői már régen felesleges sértésekkel, álhíresztelésekkel vagy múltjának lobogtatásával szeretnének rombolni ebben az elismerésre méltó odaadásban és munkában!
És itt térnék vissza Medve Csillára, azaz rám, a Pegazus eddig “csendes” és éppen leköszönő Elnöktársára. Zsoltnak, az Egyesületnek erre a Csillára volt most szüksége, így a művészeti rész csendessége is tükrözte ezt.
A futásnak köszönhetem mezítlábas önmagam, a természettel összekapcsolódott lényem megerősödését, a kitartásom szeretetét és igaz céljaim/hivatásom letisztulását. Aki ismer tudja jól, hogy Zsolthoz hasonlóan megszállottként építettem, terveztem magamban egykor megvalósuló kertem( tanyám), írogattam össze leendő növényeim, fatársaim és készülök az állattársaimmal közösen létrehozni valami egyedit, alkotóerőm legjavát felhasználva. Kutatok, keresek, imádom a magyar erdőket és tiszta helyeket – űznek gondolataim egy igaz magyarságért, értékekkel teli életért.
Másfél éve meghalt Édesapám, aztán egy éve pedig Édesanyám. Elment 2 ember, akik teremtettek, kikkel eddigi életem minden érzését megéltem, kik szeretetéért, elismeréséért sokszor velük szemben igen keményen harcoltam. Egyszer csak ez nincsen többet, már csak én vagyok nélkülük. El kellett engedni, aminek már nincsen ideje és el kell indítani, aminek eljött az ideje. Nem ment a versenyzés, alkotni sem tudtam úgy mint előtte. Minden megváltozott és átalakult bennem. És éreztem végre tovább kell lépnem és nekem is a szívem hívására kell hallgatni. Így találtam meg a helyem a Börzsönyben, egy patak partján az erdőben, ahol elindítom a kertem, új dolgokat találok ki és örök kutató, gondolkodó énem felépítheti egyedi világát. Még sok minden ködös, de gyorsan formálódnak itt is a dolgok, elővettem újra a táncos szoknyám, a furulyám és a szívemet megdobogtató, szemembe könnyeket csaló lovas hívás mindenhol megtalál, minden kétséget kizáróan megérteti velem merre visz az utam ezután és miért is nem találtam magam, a helyem a futópályán. 5 évesen királylány és paraszt (később agrármérnöknek hívtam) szerettem volna lenni. Itt az idő mind kettőre! 🙂
Így most óriási szeretettel elbúcsúzom az atlétikától, hogy helyet adjak annak, merre hív a szívem. Pénteken edzés után a pályán ezt egy nagy tortával gyertek el megünnepelni, sok szeretettel várok mindenkit!
Hogy miként alakul át a szerepem a Pegazusban? Hogyan formálódik a kapcsolatunk Zsolttal? Majd az elkövetkezendő hetek megválaszolják, de egy biztos a művészet utat nyitott újra bennem, ismét futom a hegyeket újra örömmel, mert hiszem ez az egy út vezet egy békés, harmonikus élethez, ha az ember rendszeresen szeretettel gondozza a testét, lelkét és tudatosan alkot felelősséggel gyermekei életén túli maradandót, szíve hívatását követve.
Szeretettel:
Medve Csilla
Rólunk, a csapatról, sportról és alkotásról.